Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-01 / 301. szám
Hangulatos Kaláka-találka Pécsett A verséneklést még manapság sem lehet abbahagyni, bár... „Nevetésed itt marad, mint kendő a szék alatt...” Az egyik leghangulatosabb Kaláka-dalból idéztünk, a hangulat illusztrálására. A héten Pécsett, a Szélkiáltó-klub nyitó buliján lépett fel a 23 éve alakult Kaláka együttes, kirobbanó sikerrel. Manapság, mikor egyre nehezebb fellépési lehetőséget találni Magyarországon még a topon levő zenekaroknak és szólistáknak is különösen örvendetes a Szélkiáltó együttes kezdeményezése. A kezdeményezés, amit igazolt a közönség is jelenlétével és tapsával. A program után Gryllus Dániel, a Kaláka együttes 41 éves vezetője adott lapunk munkatárásának rövid interjút.- „ Tétova szivárványról ” énekeltek az egyik megzenésített vers alapján . ..-Igen, mindig is úgy gondoltam, hogy a szivárvány tétova, mert létét nem saját maga határozza meg, következmény ...-Szerintem a szivárvány sorsa hasonló a Kaláka együtteshez vagy más olyan zenekarhoz, amely továbbra is azzal próbálkozik, hogy verseket zenésítsen meg.- Pontosítanék egy kicsit. Azt, amit a Kaláka együttes csinál, a legkülönbözőbb korosztályok örömére, én verséneklésnek nevezném. Örülök, hogy továbbra is sikereink vannak, úgy tűnik, ezt a tevékenységet nem lehet abbahagyni, hiszen tavaszig tele vagyunk felkérésekkel, bár kétségtelen, hogy az utóbbi években kevesebb meghívást kapunk, ám szerencsére vannak az országban olyan együttesek, amelyek nem adják fel, és igen jól együttműködhetünk velük, ilyen például a pécsi Szélkiáltó is. Közben visszacsengenek a koncert utáni hangok. Pici gyerekek is várták a Kaláka és a Szélkiáltó együttest. Valószínűleg, soha sem fogom elfelejteni az egyik apróságnak barátjához intézett szavait: .JVéz.d, ennek a kisfiúnak az apja zenész. ” A Szélkiáltó klub atyamesterének, az együttes vezetőjének, Lakner Tamásnak támadt egy látszólag ettől a gondolattól eltérő ötlete is. Megkérdezte a népes közönséget, tudják-e, hogy melyek azok a versek, amelyeket a Kaláka és az ő együttese is megzenésített, ajándékként az, azóta több nagylemezzel is dicsekedő Szélkiáltó első, még 1985-ben kiadott kislemezét ajánlotta fel. Bozsik László Gryllus Dániel, az együttes vezetője Fotó: Szundi György Dubrovnik, Zadar, Sibenik Kövekből faragott könnyek Dubrovnik óvárosa, még a háború előtt Fotó: Szundi György Egy kaposvári költő két kötete Búcsú a nyári mosolyoktól Háborús emlékmű Kisjakabfalván Emlékezetes nap marad a tegnapi a kisjakabfalvaiak életében. Az első és a második világháború áldozatainak tiszteletére márványból készült emlékművet avattak a faluban. A nemzetiségi településen ebből az alkalomból rendezett kegyeleti ünnepségen magyarul és németül is köszöntötték a jelenlévőket, akik közül jónéhányan ma már élnek Kisjakabfalván. Az avatóbeszédet Somogyi József, a falu polgármestere mondta, közreműködött a villányi asszonykórus. Az esemény napján a helyi templomban Mayer Mihály pécsi püspök mondott misét. Diplomaátadás a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán Öt évvel ezelőtt indított először műszaki informatika szakot a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola. Tegnap már a harmadik „kimenő” végzős évfolyam hallgatói, harminckét mémökjelölt vehette át diplomáját dr. Vétek Lajos főigazgató-helyettestől. A főiskola nagytermében megtartott diplomaosztó ünnepségen többek közt dr. Szakonyi Lajos, az intézmény másik főigazgatóhelyettese és dr. Metzing Ferenc docens méltatta az informatika szakosok munkáját, akik közül többen a főiskola szakmai elismerésében részesültek. A felső- oktatásban egyre szélesebbre nyíló kapukat példázza, hogy a munkaerőpiacon jó eséllyel pályázó szakra a tavalyi 60-al szemben az idén 110 hallgatót iskolázhattak be. Ha áldozatról, ha pusztulásról van szó; akkor első és mindenek előtt való az ember, az emberi áldozatok számbavétele. Az a veszteség, amely eredendően felmérhetetlen. A csöveikkel Dubrovnik óvárosát vagy a sibeniki városházát célzó lö- vegek, a Zadarra csapódó gránátok csak a szilánkjaikra hulló kövekből faragtak könnyeket. Mégis, jelképesek és felidéző erejűek ezek is: az embert szolgáló város kapott maradandó sebeket, s ezzel nemcsak a hivatalosan is nyilvántartott világörökség sérült, de elődeink ke- zemunkája, kövekből épült szellemi üzenete is. A napokban horvát múzeoló- gusok, régészek népes csoportja látogatott Pécsre, akik az eszéki Szlavónia Múzeum 115. éves évfordulója alkalmából, a Janus Pannonius Múzeum meghívására tettek tanulmányutat nálunk. Adódott hát az alkalom, hogy Josip Tosicot, a Zágrábi Művészettörténeti Intézet szakemberét Dubrovnikről, a Sibeniki Városi Múzeum igazgatóját, Ivan Pedisicet pedig a másik tengerparti városról kérdezzük. Josip Tosic már sorolta is: találat érte a Székesegyházat, a Szt. Balázs Templomot, két barokk palotát, a rektori palota szobrait, s csak az óvárosban tíz ház égett le. Elpusztultak a Clarina-kolos- tor kútjának szobordíszei, elpusztult a pidvorjei kolostor, s még nem tudni mi kárt szenvedett Kouavle és Zupa Dubro- vacka.... Megmentésükre, felújításukra a összefogás csak nemzetközi lehet. Hasonlóan égő, türelmetlen fájdalommal szakad fel a szó Ivan Pedisicből, amikor Sibenik aprócska tereit, a regényes sikátorait és híres hegyi temetőjét említem.- A történelmi városmagra ötven gránát hullott - mondja az igazgató. - A székesegyház kupoláját egy hajóról érte találat. A Horvát Köztársaság téren a katedrális bronz kapuját, azon Grga Antonac szobrászművésznek az alkotását is repeszek tették tönkre. Megsérültek a városháza oszlopai. Ezt az épületet a második világháború után is rajzok alapján kellett helyreállítani. De gránát érte a Szent Ferenc, a Boldogasszony templom és a városi múzeum tetejét is. Szétrombolták a Szt. Anna templom tetőzetét. Hallatlanul sokat szenvedett Zadar is. Elpusztult a Jugoszláv Hadsereg Háza is, de azt a feldühödött lakosság rombolta szét. De végére lehet-e érni a felsorolásnak? Egy régész hölgy, Banka Schulz figyelve kollégája szavait és telő jegyzetfüzetemet, egyszercsak egy szép küllemű kiadványt nyomott a kezembe. Az Införmtica Muzeologica 1991 4/1-es számát. Szép és szomorú ajándékot: a kiadvány az addig tönkrement műemlékek hosszú sorát dokumentálja.- De a többségünk talán már túl van az apátián - jegyezte meg később Ivaria Iszkra Jano- sics, vinkovci múzeológusnő, mintha a belül megfogalmazódó kérdésekre akarna választ adni. - Bár igaz, hogy csak félkilométerre vagyunk a frontvonaltól, és a városban egy ép ablak sincs, hiszen volt úgy, hogy a naponta 3000 gránát hullott Vinkovcira. Bóka Róbert Mindössze két karcsú kötet, egy verseskönyv és egy hadifogoly-napló az Atlanti Kiadó és a helyi PATE kiadásában - s az olvasó a könyvtengerben most egy újabb értékre bukkanhat. Pap Gábor, a helyi lapban s másutt is gyakran publikáló kaposvári költő újabb könyveire - verses világegyetemére és a naplójára. Az „Amerikai hadifogoly voltam” címmel megjelent naplóban olvashatni: „A nyári mosolyok teljesen felszáradtak az arcunkról.” írja ezt a Kolozsváron mezőgazdasági főiskoláját kezdő diák, mintha tudná: tiltakozása ellenére, az iskolapadból rángatja ki majd a frontra a történelem, hogy szeptemberben bevonul a Soproni 101. Gépkocsizó Nehéz Tüzérosztályhoz és a gyors kiképzés után a következő év februárja már egy Nürnberg felé haladó vagonban A Janus Pannonius Múzeummal közösen városismereti sétára invitálta a pécsieket és baranyaiakat tegnap a Szivárvány Gyermekház. A sorozat első állomásaként „Szülővárosom Pécs” címmel a Várostörténeti Múzeumba látogattak el az érdeklődők. Talán a borús, esőre hajló időjárásnak tudható be, hogy az első alkalommal csak maroknyi csapattal indult sétavezető kőrútjára Sárosyné Horgas Klára. A program részeseiként azonban elmondhatjuk, hogy ennél találja. A naplóhoz Bokor Péter filmrendező ír előszót, kiemelve az írottak hitelét, póz nélküli őszinteségét, azt, hogy a nyugati frontról szóló, ehhez hasonló hiteles hadifogoly-beszámolók mennnyire hiányoznak. Aki elolvassa ezt az időben bakugrásokra kényszerített háborús naplót, arról is meggyőződhet, ezt a szöveget érzékeny, versekre fogékony ember írhatta. A szikár, tényközlő sorok között is fölfedezni a képépítő hajlamot, a költői véna diktálta nyelvi fordulatokat. A verseskötetnek „Világ- egyetem” címet adta, és valóban oly szépen, megszenvedet- ten derűs világ az övé, amelyben - mint a költőrokon Fodor András idézi - „Mintha gyerekként jászolban nyújtózna az univerzum/Rugdalja lábaival a csillagokat.” B. R. sokkal nagyobb figyelmet érdemel a kezdeményezés. A városismereti séták keretében szívesen látják azokat - legyen az fiatal diák, vagy érdeklődő nyugdíjas -, akik szeretnének többet megtudni környezetük múltjáról. Vendégeiknek Pécset bemutatni szándékozó családok, osztályok, szakkörök jelentkezésére is számítanak. A következő állomásként a történelmi belvárossal ismerkedhetnek majd meg a résztvevők, később a város egyházi emlékeit keresik fel. K. E. Városismereti séták Pécsett A következő állomás a történelmi belváros Rádió mellett... Szerdán - a háromórai hírekben - hallom, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar a rasszizmus minden megnyilvánulását ellenzi és elveti. A következőkben értesülhettünk arról, hogy a déli órákban nyolc-tíz „bőrfejű” ifjú - katonai bakancsosán és valamiféle egyensapkában - tüntettek a parlament egyik kapujánál, és tárgyaltak (beszélgettek) Király B. Izabella képviselőnővel. Mindezt az MTI egyik újságírója látta, meg is kérdezte a képviselőnőt, miről volt szó, ám választ nem kapott. Akármiről is csevegtek, bizonyára nem a katolikus papság állás- foglalását elemezték, pedig nem ártott volna. Igaz... ahhoz még az is szükségeltetne, hogy az említett fiatalemberek tisztában legyenek azzal, tulajdonképpen mi is az a rasszizmus ... pád-sávos lobogót”, és ez elképesztő tiszteletlenség ősünk, Árpád vezér személye ellen. Nem akarom elhinni, hogy Maczó Ágnes képviselőnő ne tudná: az „Árpád-sávos lobogó” hallatán nem hazánk felfedezőjére kell gondolnunk, hanem - sajnos - a hírhedt nyilasok dicstelen társaságára. A reggeli órák eléggé fárasz- tóak, mert figyelem-hallgatóm amerikai hölgy a tévéműsor ifjú vezetőjének elmondja, látogatásuknak célja: Ohio állam - adakozásból - 15 millió dollár értékű orvosi és egészség- ügyi felszerelést küldött Magyarországnak. A küldemény Pécsre, Karcagra, illetve a fővárosba kerül. A hölgy az értékes szállítmányt átadó küldöttség tagja. Amikor a rövid interjú után A hét egy napja ... Mellesleg még az nap délelőtt is heves vita zajlott le a parlament üléstermében az október 23-iki ismert botrányról. A képviselők vitatkoztak s eközben egy független képviselőnő tiltakozott az ellen, hogy huszonharmadika óta sűrűn hangoztatják az „Ára rádiót, de közben né- zem-hallgatom a tévé reggeli műsorát is, miközben még a friss lapok egyikébe-másikába is belepillantok. Kész téboly, főként ha - elég gyakori, - otromba dolgokról értesülök. Jó szívvel hallom (és látom), amint egy magyar származású elhagyta a stúdiót, a műsorvezető elképesztő udvariatlansággal kommentálta az ügyet eképpen: Tizenkét millió(?!) sok pénz, de ez a magyar egészségügynek annyi, mint egy feneketlen vödör víz a tengernek ... Ez a legény nem tudja mit beszél. Nem azt vártam tőle, hogy az adományt megköszönje az amerikai népnek, mert erre nem is ő hivatott. De legalább ha a „köszönjük” szó felötlött volna agyában, már eleve kizárta volna eme otromba kommentárnak csak a lehetőségét is. De ez még csak eszébe sem jutott. Persze lehet, utólag - védekezésül, ha ezt valaki egyáltalán észrevette a stúdióban - legföljebb nyelvbotlásnak minősíti. Nyelvbotlás? Aki - hivatásánál fogva — rendszeresen nagy nyilvánosság előtt publikál, szigorúbb önkontrollal kell rendelkeznie. A parlament szerda délelőtti ülésén egy képviselő (mindegy melyik párt) országjáró tapasztalatait megosztva a hallgatósággal, emelt hangon mondja, hogy a lakosság körében gyakran elhangzik a vélemény, miszerint „ .. .A Kádár-rendszerben sokkal jobban éltünk, magasabb volt az életszínvonal... Akik ezt hangoztatják, politikai analfbéták ...!” E megállapításra - érthető módon - közbekiáltások következnek, majd egy fiatal képviselő szót kérve visszautasítja a sértést. Mert sértés ez sok-sok millió állampolgárnak címezve, ha csak nem mást, mint a közel háromnegyedmillió munkanélküli sorsát veszi figyelembe, vagy az évek óta szüntelen áremelkedést, vagy az ipar és a mező- gazdaság zuhanását, eleve eszébe sem juthatna politikai analfabétizmussal vádolni milliós tömegek valós tapasztalatát. Hogy a kádári életszínvonal (csekély mértékű) milyen áron jelentkezett - 23 milliárd dollár adósság fejében - az más kérdés. De a tömeg ezt is tudja. Hát akkor ki a politikai analfabéta? 4vasárnapi
