Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-17 / 317. szám

1992. november 17., kedd aj Dunántúli napló 3 Oktatási intézményeknek, iskolaszékeknek, diákönkormányzatoknak Pályázati felhívás A Művelődési és Közoktatási Minisztérium pályázati felhí­vással fordul a nevelési-okta­tási intézményekhez, pedagó­gusokhoz, szülőkhöz, diákok­hoz, önkormányzatokhoz, hogy az alábbi témákban már mű­ködő, megvalósult vagy konkrét formában már létező elképzelé­sekről adjanak számot. 1. Nevelési-oktatási intéz­mények pedagógiai programja A pedagógiai program új in­tézménye lesz az oktatásirányí­tásnak. Olyan szakmai doku­mentum ez, amelyből kiderül az, hogy az intézmény mire ké­pez, milyen célokat követ, hová kívánja diákjait eljuttatni, belső szakmai tevékenysége miből is áll. Olyan szakmai program, amelyet a nevelőtestület készít és az iskola fenntartója hagy jóvá. A benyújtott pályamunkák­nak többek között tartalmazniuk kell:- az iskolában folyó nevelés és oktatás céljait;- az iskola egészére vonat­kozó helyi tantervet, az elsajátí­tandó követelményeket, a to­vábbhaladás feltételeit;- az iskolai beszámoltatás, számonkérés formáit, a tanu­lókkal történő differenciált fog­lalkozás formáit;- az iskolában működő diák­körök, szakkörök, önképzőkö­rök lehetőségeit, az iskolai kö­zösségi élet szervezeti együtt­működési formáit;- a szociális hátrányok, a be­illeszkedési, magatartási, tanu­lási nehézségek enyhítését se­gítő tevékenységeket. 2. Iskolaszék Az iskolaszékek a tervezett új irányítás egyik fontos intézmé­nyei lehetnek. Ennek egyik oka az, hogy a szabályozás során a helyi szint szerepe jelentősen és ténylegesen is fel fog értéke­lődni. A helyi iskolapolitikai döntések megalapozottsága, demokratizmusa feltétlenül igényel olyan szervezeti formát, ahol az iskolához kapcsolódó valós érdekek képviselhetik, ér­vényesíthetik álláspontjaikat, szempontjaikat. A benyújtott pályamunkák­nak - akár már működő, akár tervezett iskolaszékekről legyen is szó - többek között tartal­mazniuk kell:- az iskolaszék konkrét létre­hozási folyamatát - kezdemé­nyezés, tárgyalások, megálla­podások;- az iskolaszék saját műkö­dési rendjének, munkaprogram­jának kialakítási folyamatát, tar­talmát;- az iskolával és a fenntartó­val történő együttműködések konkrét szabályait;- az iskolaszék saját és neki átadott hatásköreit, jogosítvá­nyait;- az eddig már működő isko­laszékek tapasztalatait;- az iskolaszékek közötti együttműködés formáit, tartal­mát - intézményi és területi szintű iskolaszékek. 3. Diákönkormányzat Az oktatáspolitikai elképze­lések erősíteni kívánják a diák­ság demokratikus részvételi jo­gait, mindezt azonban úgy, hogy ezzel párhuzamosan a kö­telezettségeikre is megfelelő hangsúlyt helyeznek. A benyújtott pályamunkák­nak - akár működő, akár terve­zett diákönkormányzatról van szó - többek között tartalmaz­niuk kell:- a diákönkormányzat létre­hozásának folyamatát - kezde­ményezés, tárgyalások, megál­lapodások;-a Szervezeti és Működési Szabályzatát, ennek elfogadási eljárását; '- az iskolával, iskolaszékkel történő együttműködés konkrét szabályait, formáit;- a tanulók érdekképvisele­tének mechanizmusát és for­máit;- az iskola más szervezeti formáival - évfolyamszintű képviselet, diákkörök, klubok, stb. - történő kapcsolattartás mechanizmusát. E fenti három témához a pá­lyázatok benyújtási határideje 1992. november 30. Az elfogadott és legsikere­sebb pályamunkákat egy nyil­vánosságra hozott kuratórium bírálja el. A pályamunkák díjazására a minisztérium kiemelt összegű tánfogatást biztosít. A beérkezett pályázatokat a minisztérium - mint hasznosít­ható elképzeléseket, tapasztala­tokat - kötetben kívánja megje­lentetni. A legsikeresebb kez­deményezéseknek folyamatos nyilvánosságot biztosít. A pályamunkákat a követ­kező címre kell beküldeni: Mű­velődési és Közoktatási Minisz­térium, Budapest V., Szalay u. 10-14. Postacím: 1884 Buda­pest, Pf. 1. Dr. Dobos Krisztina a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára Tisztek, választójog nélkül Történelmi paradoxon Európában Pécsett, a POTE-n tartott elő­adást a múlt hét végén Schweit­zer József, az Országos Rabbi­képző Intézet főigazgatója. Az előadás előtt kértünk tőle rövid interjút.- Főigazgató Úr! Magyaror­szágon él Közép-Kelet Európa legnagyobb zsidó köz.össége. Hogyan ítéli meg e közösség helyzetét, különös tekintettel a vidéki zsidóságra?- A vidéki zsidóság igen cse­kély létszámot reprezentál. Ez a folyamat a holocausttal indult, melynek következtében a vidéki zsidóság zöme elpusztult. Ez az egyik, ami miatt erősen lecsök­kent a létszáma, a.másik az, hogy eleve a demográfiai ké­pünk rossz volt. Nem egy, ha­nem több nemzedék kiesett, és sokan elköltöztek. Pécsről - ahol 35 évig voltam rabbi - nem is olyan sokan mentek az or­szághatárokon túlra, mint in­kább Pestre, mert volt egy kriti­kus szituáció; az emberek nem jól érezték magukat itt, külön­féle megszállásoktól tartva a fordulat éve után. Tehát sok minden oka van annak, hogy a vidéki hitközségek lélekszáma kicsi, dé most mintha rene­szánsz kezdődne: nemsokára újra jövök Pécsre, mert a hitkö­zségben már erős szerepet ját­szanak azok, akik az én tanítvá­nyaim voltak. Működik most már egy ifjúsági kör, amelyik egyre aktívabb részt vállal a gyülekezet életében. Ami általában a zsidóság helyzetét illeti, jelenleg sajnos, feltűnt egy jobboldali, radikális politikai irány, amely azonban nem túl jelentős létszámú, és ta­lán nem is túl sok szimpati­zánsa. Mindenesetre ez olyan jelenség, amelyre felfigyeltünk, és nem kellett, hogy mi hívjuk fel igen illetékes személyiségek figyelmét a közelmúltban, mert ők maguk is tudják.- Úgy gondolom, hogy más tényező is fenyegeti a zsidósá­got, az asszimiláció. Hogyan vé­lekedik Ön erről?- Az asszimiláció a kettős kötődés gondolatával jár. Tehát ha azonosítani, egyesíteni tudja a magyar műveltséget, a termé­szetes érzéseket a hazához, a szülőföldhöz, a társadalomhoz, amelyben élünk, a zsidó identi­tással és műveltséggel, és ha hívő ember, a zsidó vallásos gyakorlattal, akkor olyan egyensúlyi helyzet alakulhat ki, hogy a kettő harmonikusan megfér egymás mellett.- Furcsa történelmi parado­xon itt Európában, hogy a tár­sadalom mindig elvárja a zsidó­ságtól az asszimilálódási, de ha ez megtörténik, idegen testként löki ki magából.-Ez nagyon bonyolult kér­dés, az elvárások kérdése. Nem hiszem, hogy a társadalom elvá­rása nagyobb mértékű lett volna, mint a zsidók asszimilá­ciós spontán készsége a múlt században. 1848-ban teljes oda­adással vettek részt a szabad­ságharcban annak ellenére, hogy polgári jogaiknak nem voltak még birtokában. Tehát az az érdekes dolog történt, hogy a szabadságharc hadseregében a zsidó ember is' lehetett tiszt, ha orvos volt, esetleg őrnagy, de választójoga nem volt.- Mi a véleménye a 3. számú kárpótlási törvény ellentmon­dásáról, arról, hogy az, akinek közvetlen hozzátartozóját kon­centrációs táborba hurcolták, nem jogosult kárpótlásra?- Ebben a kérdésben elvi vita alakult ki az igazságügyminisz­ter úr és közöttünk; nem tudom, hogyan dőlt el, mert én gyakor­latilag nem foglalkozom kárpót­lási dolgokkal. Az elvi vita az volt, hogy az Igazságügymi­nisztérium álláspontja szerint, minthogy a magyar kormány elvesztette szuverenitását 1944. március 19-én, csak közvetett felelősség terheli a deportálá­sokban elpusztult személyek iránt. Ezt természetesen megvé­tóztuk, mert ez a történeti felfo­gás nem egyezik a mi szemléle­tünkkel. Cs. L. Valencsik felfüggesztette az éhségsztrájkot Az országos méretű cso­portos éhségsztrájk 26. napján Valencsik Ferenc, á Létmini­mum Alatt Élők Társaságának ügyvezető elnöke orvosi ta­nácsra éhségsztrájkját hétfőn délelőtt 10 órakor bizonytalan időre felfüggesztette. Valencsik Ferenc, aki 26 nap alatt 13 kilót fogyott, továbbra is a bicskei éhségsztrájk központban marad és koordinálja a tiltakozást. Az ország 16 helységében éhező 58 ember folytatja az ak­ciót, s jelszava változatlanul: „Mi erősebbek vagyunk, mint ez a gyenge kormány!” - írja.az Országos Sajtószolgálatnak el­juttatott közleményben dr. Ilkei Csaba független országgyűlési képviselő. Megszépülnek a közterületek Töttösön. Az elhanyagolt, bozótos falurészeken parkokat alakított ki az önkormányzat. Többszáz örökzöldet, díszfát- és bokrot ültettek ki. Fotó: Proksza László Tartalékainkat éljük fel? A munkanélküliek száma már megközelíti az 1 milliót. Ez a szám a 4,9 milliós aktív lakos­sághoz viszonyítva hihetetlenül magas. Előzetes becslések sze­rint tavaszra a teljes munkaké­pes korosztály 20 százaléka el­veszítheti az állását. A Társada­lomkutató Intézetben hosszú ideje foglalkoznak ezzel a prob­lémakörrel, a társadalomban le­zajló elszegényedési folyama­tokkal. Gida Erzsébet, az intézet szociológus igazgatója mondja: -Ma már közel 40 százalé­kos a fiatalok munkanélküli­sége, de kedvezőtlenül alakult a szakmai struktúra is. Míg ko­rábban elsősorban a betanított és szakképzetlen munkaerőtől váltak meg a munkáltatók, ma már kimutathatóan növekszik az állástalanok között a szak­képzettek, a felsőfokú végzett­ségűek száma. A harmadik kri­tikus pont a munkanélküliség területi megoszlása. Számos kistelepülésen a lakosság 40-60 százaléka munkanélküli.- A munkanélküliség ellen­szere a beruházások növelése lehetne.- Sajnos, ma Magyarorszá­gon erőforrás-kivonó, keres- let-visszafogó gazdaságpoliti­kának vagyunk tanúi. 1990-ről 1991-re 28 százalékkal növeke­dett a forgalomban lévő pénzál­lomány, ami arra utal, hogy a tőkét nem fejlesztésre fordítják. A bankok a kamatrésre .játsza­nak”, míg a tőkével rendelke­zők a betét utáni kamattól vár­nak hasznot. Kamatmentes hite­lekkel, kamatcsökkentéssel, szubvencióval, exporttámoga­tással lehetne a termelésre ösz­tönözni a vállalkozókat és tá­mogatni azokat az ágazatokat, ahol jó esélyünk van vesenyké- pes termékek előállítására. A privatizációs bevételeket sem forgatják vissza a gazdaságba. Amíg mindezek nem történnek meg, tovább mélyül a válság, növekszik a munkanélküliség, és állandósul a mai torz társa­dalmi struktúra.- Vizsgálták az elszegénye­dési folyamatot ?- Az elmúlt esztendőben 6300 háztartást vettünk nagyító alá. Kiderült, hogy két évvel ez­előtt a családok keresetüknek még csak 50-55 százalékát köl­tötték élelmiszerre és rezsire, tavaly 65-70 százalékát, az idén pedig már 85-90 százalékát. A családok többsége felélte a tar­talékait. A konszolidált közép­réteg - amelynek a lakosság zömét kellene alkotnia - eltű­nőben van. Év eleji felmérésünk szerint ma 4-4,5 millióan élnek a létminimumon, vagy az alatt. Százezres nagyságrendű azok­nak a száma, akik már ma sem tudják kifizetni a havi rezsijü­ket. Egymillióan visznek haza havonta mindössze 8000 forin­tot, a hivatalos minimálbért, holott a kimutatott létminimum ma már 11 ezer forint. Mindezt úgy kompenzálják, hogy keve­sebb húst, gyengébb minőségű élelmiszert vesznek. Úgy látjuk, hogy közben a másik oldalon terjed a pazarlás, burjánzik a milliárdokat felemésztő köz- igazgatási bürokrácia.- Kiút?- A pazarlás visszafogásával legalább 500 milliárdot lehetne nyerni. A nemzetközi adósság más típusú menedzselését sem kellene tabuként kezelni. Felül kellene vizsgálni a különböző szervezetek és pártok pazarló kiadásait, s vissza kellene fogni az országból kiáramló pénzeket, hogy azok lehetőleg belföldön kerüljenek felhasználásra. így másik 500-600 milliárdot azon­nal vissza lehetne pumpálni a gazdaságba. Ennek az összeg­nek egy részét vállalkozásélén­kítő hitelként lehetne felhasz­nálni, másik részét a lakossági infrastruktúra - az egészségügy, az oktatás - fejlesztésre fordít­hatnák. Újvári Gizella Jó hírünk van, újra kedd, megjelent a Kishegyed! A 33. szám tartalmából!- Kisasszony, majd csinálja másként! - ha máshogy nem megy, váljon el- A saj átját örökbe adta, a másét örökbe vette- Ki vigyáz a gyerekre? - híres anyukák válaszolnak- Egy férfi, akibe majd szerelmesek leszünk- Jane Fonda főállásban feleség lesz- Nyolc recept nátha ellen, sminktrükkök egész napra, nézelődő karácsonyra és persze divat, kozmetika, pletykák és sztárok kedvenc lapjában, a Kishegyedben. (8225)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents