Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-16 / 316. szám

1992. november 16., hétfő uj Dunántúli napló 3 A pécsi Lánc utcában tavaly telepített fasorhoz hasonló koros fákat ültetnek ki Pécs közterületeire Fotó: Proksza László Ezer új fa Pécsett Pécsett több éve nem történt nagyobb méretű fásítás. Nem csak az a baj, hogy nem ültették el a tervezett fákat, hanem az is, hogy sok meglévő fa pusztult el a nem környezetbarát élettér­ben, vagy pusztították el „erős kezű” emberek. Ezért érlelődött a Környezetvédelmi és Városé­pítészeti Bizottságon belül egy nagyobb szabású zöldfelü­let-növelési program megvaló­sításának gondolata, ami nem­csak esztétikai szempontból lenne kívánatos, hanem egy­szerű, praktikus szempontból is, hiszen nagyon sok légszeny- nyező anyagot megszűr, és még a forgalom zaját is csökkenti. Ezért elsősorban az utak mentén történne a telepítés, esetenként fasorokkal, cserjékkel is. A te­lepítésre kerülő fák nagy része 3-4 éves, így talán nehezebb lesz kitömi őket, sőt 8-10 éves fák is kiültetésre kerülnek. A Pécsi Kertészeti és Parké­pítő Vállalat részletes program­tervet dolgozott ki a fapótlások­ról és az új fasorok telepítésé­ről, mely több, mint ezer fa kiül­tetését tartalmazza. A Környe­zetünkért Alapítvány pedig ak­ciót hirdet a Polgármesteri Hi­vatallal együtt, melynek kereté­ben vállalatok, intézmények vagy magánszemélyek, akik szeretnék, hogy minél több he­lyen megtörténjék a fásítás, azok az alapítvány számlájára befizethetnek, elősegítve ezzel az akció sikerét. (Ez ügyben Ge­lencsér Gábor a 10-444-es tele­fonszámon ad felvilágosítást.) A faültetési program, amely több, mint tízmilló forintba ke­rül, ez év őszén kezdődik és ta­vasszal folytatódik. Cs. L. Nyelv­gyakorlaton Angliában Több, mint 40 pécsi tanuló tíz napot töltött nemrég Lon­donban, ahová elsősorban nyelvgyakorlás céljából utaz­tak. A Mezőszél utcai diákok útját Palanovics Zoltánná angol szakos tanárnő szervezte, de a kirándulásra még így is csak a szülők áldozatvállaló segítsé­gével kerülhetett sor. Parlamenti küldöttség utazott Finnországba A finn parlament IPU-csor portja finn-magyar tagozatának meghívására vasárnap Eke Ká­roly független képviselő vezeté­sével a Finn Köztársaságba uta­zott az Országgyűlés magyar­finn tagozatának küldöttsége. A parlamenti küldöttség öt­napos látogatása alatt megbe­széléseket folytat a Népnyugdíj Intézet, az Oktatási Miniszté­rium, a finn-magyar parlament baráti csoport képviselőivel. Amerikai előadó­körúton a délszláv harcok tudósítója Amerikai előadókörútra ka­pott meghívást a haditudósítá­sairól ismert Vuity Tvrtko. A pécsi fiatalember - aki a dél­szláv háború kirobbanását köve­tően rádiós és televíziós hírmű­soroknak adott rendszeres hely­színi beszámolókat a krízis eseményeiről, s interjúkat készí­tett a horvát köztársasági elnök­kel, a jugoszláv miniszterel­nökkel és a volt külügyminisz­terrel, valamint a kosovói albá­nok vezetőjével és a muzulmá­nok főpapjával is - az Egyesült Államok több egyetemén, - a Harvard, a Cornell, a R.A.N.D., a chicagói és a kaliforniai egye­temen - továbbá az amerikai szerbek és magyarok előtt tart előadásokat személyes élmé­nyeiről, illetve a Jugoszlávia széthullásához vezető gazda­sági, társadalmi és politikai fo­lyamatról, a menekültek helyze­téről. Nem szüntetik meg az intézményt Miért kell csomagolnia a pályaválasztási intézetnek? A Baranya Megyei Pályavá­lasztási Intézet néhány napja ismét neylonzacskókba, dobo­zokba „költözött”, hogy miután a Pécs, Széchenyi tér 12. szám alatti épületnek, majd a Jókai utcai irodának búcsút mondtak, most a Perczel Mór utcából köl­tözzenek ki. A látszat és a félhivatalos utasítás szerint - „keressenek maguknak helyet másutt” - már pálcát is törtek a néhány sze­mélyt foglakoztató intézmény fölött. A névtelenségüket kérő in­formátoroktól annyit minden­esetre megtudtunk, hogy a vá­rosi önkormányzat döntésétől függ, vrsszaköltözhetnek-e a Jókai utcába, de megtudtuk azt is, hogy a költözködésnek semmi köze nincs a pályaválasz­tási intézet leendő sorsához. Sőt, a költözködés miatt magá­ban a tájékoztatásban sem lesz „üzemzavar”. Megkérdeztük viszont a Mű­velődési és Közoktatási Minisz­térium szóvivőjét, Koncz Ist­vánt, megszüntetik-e ezt intéz­ményt, ahogy azt a látszat és a kósza hírek sugallják.- A pályaválasztási intéze­tekben a nyolcvanas években még 500 szakember dolgozott, ez a munka vidéken már akkor is mindössze 35 ember vállára nehezedett - mondta a szóvivő. - A régi Munkaügyi Miniszté­rium megszüntetése után indult sorvadásnak, de várhatóan mind a munkaügyi, mind a művelő­dési tárca mindenképpen sze­retné ezt az intézményi formát értékei, praktikuma miatt is megőrizni. Baranya azon kevés megyék egyike, ahol ez a munka szakszerűen, szülői igé­nyeket kielégítő szolgáltatás­ként folyt és folyik ma is. Nincs saé a megszüntetésükről, sőt rövidesen minisztériumi kollé­gium ül össze, hogy a még meg­lévő vidéki intézmények ne sorvadjanak tovább. B. R. Folytatódnak a tárgyalások? A pécsi polgármester nyilatkozata az egyházi vagyonátadásról * Lapunk november 12-i számában Mayer Mihály me­gyéspüspök nyilatkozott a volt egyházi ingatlanok átadásá­nak helyzetéről, az önkor­mányzati egyházi bizottság mandátumát felfüggesztő döntés előzményeiről, s arról a kérdésről: hogyan tovább? Most dr. Krippl Zoltán pécsi polgármester közli vezetőtár­saival egyeztetett álláspont­ját: Az 1991. évi XXXII. tv. a mai - tehát a jelenlegi, s nem a 40 évvel ezelőtti - társadalmi körülményeknek megfelelően kívánja biztosítani az egyházak működőképességét, bár eköz­ben figyelembe veszi az egy­házi tevékenység várható bővü­lését is. A törvény - az ország gazdasági helyzete miatt - az egyházaknak okozott sérelmek bizonyos mértékű orvoslását biztosítja. Az egyházak - tevé­kenységük társadalmi fontossá­gának elismerése miatt - így is jobb helyzetbe kerültek az egyéb károsultaknál; régi ingat­lanaik zömét visszakérhetik. A magánszemélyek ezzel szem­ben pl. kárpótlási jegyet kap­nak, az önkormányzatok pedig semmit. Tisztán kell látni: az egyházi ingatlanokat a magyar állam vette el, s az akkori tanácsok feladattal együtt kapták az épü­leteket. A feladatok megmarad­tak az önkormányzatoknál, vi­szont az ingatlanokat vissza kell(kellene) adni. Magától érte­tődik, hogy ez elsősorban ál­lami feladat, s nem lehet követ­kezményeit csak az önkor­mányzatokra hárítani. A tör­vény „sajátos” értelmezésének tekintem, ha valaki - mivel tudja, hogy a közeljövőben ál­lami kárpótlásra nem számíthat - az önkormányzattól igyekszik kikényszeríteni valós vagy vélt igényeinek kielégítését. Függet­lenül attól, hogy erre az önkor­mányzat kötelezhető-e. A honatyák többsége által el­fogadott törvény meghatározza, kinek milyen jogai és köteles­ségei vannak, ki mit kérhet, s kinek mit kell teljesíteni. Egyetértek azzal, hogy a jog asztalánál az egyházaknak is megvan a kijelölt helyük. Ez természetes. De akkor az egy­ház képviselőinek ft alá kell vetni magukat a hagyományos magyar jogszabályoknak, s ér­veléseiknél jogi érveket kell megfogalmazniuk. A katolikus és az önkor­mányzati tárgyaló bizottság ed­dig nehéz, konszenzust kereső, igen eredményes munkát vég­zett. Szinte észrevétlenül dol­goztak. Elfogadtuk az egyházi javaslatot - mert ők kérték! - a tárgyalásokon elhangzottakat nem hoztuk nyilvánosságra. Nem a titkolózás, az eredmé­nyes munka érdekében. Egyéb­ként is jó a kapcsolatunk az egyházakkal (pl. a pápalátoga­tás rendezésében való részvétel, Dóm Múzeum Alapítvány, egyházi személyek városi kitün­tetései, stb.). Elfogadhatatlan viszont az, ha valaki „zárt” tár­gyaláson megfenyegeti az ön- kormányzatot: ha nem változtat álláspontján, akkor a törvény alapján az egyház mindent visz- szakér. Ezek után már a Város­háza ragaszkodik a nyilvános­sághoz! Minden ügyben! Tud­ják meg a vallásos és a nem val­lásos pécsi állampolgárok is, hogy melyik egyház mit kér, s az önkormányzatot érintő ügy­ben mi a Városháza álláspontja. A közgyűlés egyértelműen leszögezte: a tárgyalások híve. Javaslatunk: mindenekelőtt az egyházak összegezzék a pécsi igényeiket. Ezt tegyük nyilvá­nossá! Megköszönnénk, ha ezek után a pécsi önkormányza­tot érintő ügyeket az egyházak közösen rangsorolnák, utána kerülhet sor a konkrét ügyek vizsgálatára. Természetesen a jogalap, s a törvényben megha­tározott egyéb feltételek ismer­tetésével. S minden ügyben vál­laljuk a nyilvánosságot. Püspök úr nyilatkozata sze­rint a pécsi „. *. önkormányzat nem vesz tudomást keresztény polgárai igényéről”. Ezt nem fogadhatjuk el. Szeretnénk tudni a konkrét igényeket! A törvény szerint „... a volt tulaj­donos egyház tulajdonába és használatába az egyház tényle­ges tevékenysége szerint szük­séges mértékben és időben ...” kerülhetnek vissza az ingatla­nok. Csak ezek ismeretében le­het megalapozottan az ingatla­nokat visszaigényelni. Kérde­zem: az eddig már elintézett ügyekben az egyházi tárgyaló küldöttség hány alkalommal közölt konkrét, mérhető felmé­rési eredményeket? Még az el­len is tiltakozott, ha más - he­lyette - felmérést akart végezni! Áz egyházak ügyeibe az állam (beleértve az önkormányzatokat is) nem avatkozhat be. Ez azon­ban fordítva is igaz! Ne akarja pl. meghatározni a Püspök Ur, hogy Pécs város önkormányzata a pécsi polgárok pénzéből mit vegyen meg, s honnan, hova költözzön ki. Az eddig tárgyalt katolikus egyházi igények ki­elégítésénél - s ez ingatlanon­ként megállapítható - az ön- kormányzat már eddig is sokkal több, pénzügyileg is mérhető kötelezettséget vállalt, mint amelyekre a törvény szerint kö­telezhető lett volna. A jogi meg­ítélés hiányosságait jelzi azon­ban az, ha valaki az önkor­mányzattal kapcsolatos tárgya­lásoknál pl. a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Főiskolájának visszaigénylésé­vel foglalkozik. Ehhez az ön- kormányzatnak nincs semmi köze. Püspök Úr nyilatkozata sze­rint az önkormányzat megsértő­dött, sőt, feltételezhető, hfígy meg is akart sértődni. Egyetér­tünk abban, hogy egy demokra­tikus államban mindenkinek- joga van elmondani a vélemé­nyét. Egy püspöki véleményre azonban egy testület is reflek­tálhat. Nincs sértődés, csak egy véleményre másik vélemény született. Nyilvánosan. A de­mokrácia szabályai szerint. Pár szót az előzményről, a levélváltásról. Püspök Úr leve­lében jelezte, Pécs-Kertváros- ban a lakosság és a hívek száma annyira megnövekedett, hogy a jelenlegi kertvárosi templom nehezen tudja átfogni a nagy­számú hívőket. Ezért Püspök Úr igényt tartott Kertvárosban új templom, plébániaház és ké­sőbbi iskola megépítésének helykijelölésére. Tehát igényt jelentett be, s három létesít­ményre (a rádiónak és a sajtó­nak adott püspöki nyilatkozatok nem egészen ezt tartalmazták.). Miről is van szó? Ha például egy közepes méretű, esetleg több ütemben épülő 16 tanter­mes általános iskolát veszünk alapul, három létesítmény együttes területigénye legalább 1 ha. Az egyházi oktatás iránti lakossági igényekkel kapcso­latban konkrét felmérés sajnos nem történt, de a korábbi iskolá­ikat az egyházak vissza kíván­ják kérni. Ugyanakkor az Egy­házmegye a városi oktatásért felelős szakembereket nem is tájékoztatja fejlesztési elképze­léseikről. A városnak úgy tűnik, csak ahhoz van köze, hogy in­gyen biztosítson egy jelentős méretű területet. Tisztelem városunk vallásos polgárait. Az önkormányzat ne­vében kijelenthetem: igényeiket - lehetőségeinket figyelembe véve - igyekszünk kielégíteni. De minden pécsi polgár érez­heti; egyéb gondjaink is van­nak. Összegezve: jogilag és meg­felelő formában alátámasztott egyházi igényekről bármikor szívesen tárgyalok, tárgyalunk.- A magam részéről azt szeret­ném, ha ezek a tárgyalások visszafogott hangnemben, s most már a nyilvánosság fo­lyamatos tájékoztatása mellett történnék. Dr. Krippl Zoltán polgármester VI. György és a morbus hungaricus Az AIDS-esek a legvédtelenebbek Valamikor Magyarországon olyan gyakori volt a tbc, hogy morbus hungaricusnak (ma­gyar betegség) nevezték. Két­ségtelen, hogy akkoriban sú­lyos betegség volt, a temetők nagy részét tbc-s betegek töl- ■-tötték meg - tudtuk meg Dr. Bánhidi Endre megyei tüdő- gyógyász szakfőorvostól. En­nek oka az akkori járványhely­zet, részben pedig a szegény­ség, bár VI. György angol Si­rálynak is tbc-je volt, aki sem szegénynek, sem magyarnak nem mondható. Harminc évvel ezelőtt a Pé- *csi Tüdőgyógyintézetben a be­tegek 65-70 százalékát tbc-s betegek tették ki. Az Országos Korányi Pul- monológiai Intézet ez évi év­könyve szerint ma a gyógyin­tézetekben ápoltak 8,4 száza­léka csupán a gümőkóros. A kezeltek többi része tüdőrák­ban, asztmában vagy szilikó­zisban szenvedő beteg. Az új megbetegedések szá­mának évek óta történő csök­kenése azonban 1991-ben megállt. 1970-ben közel tízezer volt az új megbetegedés, 1980-ban 5400, 1990-ben valamivel há­romezer fölött, majd ez a szám ’91-re kicsit emelkedett. Dr. Bánhidi Endre szerint az emelkedés oka valószínűleg a menekültek nagy számának köszönhető; az intézetben jó- néhány horvát, bosnyák, román beteget kezelnek, némelyikük olyan súlyos tbc-s, amilyenre az utóbbi néhány évtizedben nem volt példa. . A tbc-s megbetegedések száma a következő években feltehetően növekedni fog, egyrészt a szegénység kiterje­dése miatt, másrészt azért, mert hazánkban is egyre inkább tért hódít a kemény drog. A kábítószeresek között pe­dig gyakori az AIDS; az AIDS vírus azt a sejtet, a T-limfocitát „lövi ki” a szervezetben, amely a tuberkulózis ellen véd. A vi­lágszerte is rendkívül ritka, tü­dőn kívüli tuberkulózis (csont, Kiértékelik a leletet a Megyei Tüdőgyógyintézetben vese stb.) is előtérbe került ezeknél a betegeknél. Baranyában hét tüdőgon­dozó működik: Szigetváron, Komlón, Mohácson, Sásdon, Siklóson, valamint Pécsett a megyei és a városi.A gyógyul­takat is rendszeresen ellenőr­zik. A tbc ma már eredménye­sen gyógyítható, számos kitűnő gyógyszer áll rendelkezésre. Baranyában 1991-ben mindösz- sze 4 gyógyíthatatlan beteget tartottak nyilván. Cs. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents