Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-15 / 315. szám
Hó a Kékesen Öt centiméteres hó esett szombaton reggel hazánk legmagasabb hegycsúcsán, a Kékesen - tájékoztatta az MTI-t az Országos Meteorológiai Szolgálat. Síeléssel szerencsére senki nem próbálkozott, hiszen a vékony hóréteg nem takarta megfelelően a talajt, emiatt a pálya meglehetősen rossz volt. A hőmérséklet sem kedvezett a novemberi hónak: egész nap 2 Celsius fok körül maradt, emiatt a hó puhává, latyakossá vált, legfeljebb hógolyózásra volt alkalmas. Megalakult a LIGA dél-zalai szövetsége Hét független zalai szakszervezet megalapította a LIGA Szakszervezetek Dél-Zalai Szövetségét, amelynek célja, hogy keretet, fórumot biztosítson a régióban működő független érdekvédelmi szervezeteknek egymás támogatására, a közösen elfogadott célok együttes képviseletére.- A küldöttek megvitatták és elfogadták a szövetség alapszabályát, megválasztották a tisztségviselőket, a szövetség elnöke Béres Márton lett. Dohányzás- mentes nap Országos ünnepség Győrött A nemdohányzók védelmét szolgáló törvénytervezet mielőbbi parlament elé terjesztését sürgették a dohányzásmentes nap országos rendezvényének résztvevői szombaton Győrött. Kérelmüket nyílt levélben továbbították Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének, továbbá Surján László népjóléti, valamint Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszternek. Ebben szorgalmazták, hogy az egészségvédelmre szánt összegeket egyebek mellett az egészségnevelésre és az egészségtan oktatásának bevezetésére fordítsák. Emellett felhívták az oktatási tárca figyelmét, hogy szerezzen érvényt az iskolákban a dohányzási tilalom betartásának. Az eseményen Andréka Bertalan, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára méltatta az öt éve működő Országos Dohányfüstmentes Egyesület tevékenységét. Kiemelte: az egyesületnek ma már több mint 100 ezer tagja van, akik az egészség védelmében az életminőség javítása érdekében tevékenykednek. Bevallom, elfogult vagyok Vári Évával. Mindig szerettem, szívesen néztem a szerepeiben, és mindig tudott valami olyasmit is elébem varázsolni, ami túl volt a figurán, amit alakított, mélyről jött, titkokról beszélt. Most, hogy a Budapesti Kamaraszínházban bemutatkozott a Cigánykerék Miréna Lock-jának szerepében, egy- csapásra fölfedezte a szakma, a kritikusok, a közönség. Nyolc évvel ezelőtt Pécsett is láthattuk a zenés darabot. A fővárosi felújítás sztáija azonban Vári Éva lett. A bemutató közönsége vastapssal üdvözölte. Rádióműsor készült vele, portrék születtek, egész kis paksamétát tesz ki a kritikák gyűjteménye, amit Éva elém tesz. Az olvasó talán megbocsátja a tegező módot, de mi évek óta személyesen is ismerjük egymást, ezért a közvetlenebb megszólítás.- Harmincöt éve vagy a pályán, 52 éves vagy. Nem túl késő, hogy most '„fedeznek föl”? Fővárosi kollégáidat húsz évvel korábban éri a siker. ..-Nem igazán foglalkozom ezzel. Különben meg az is kérdés, mi a siker egyáltalán - feleli. - Engem kielégített az, hogy itt Pécsett nagyon sokat játszhattam, sok műfajban szerepeltem, a közönség boldog volt. Én mindig jól éreztem magam itt Pécsett. Az biztos, hogy vidékről kevesebben vannak azok, akiket igazán felfedeznek. Ez hátrány, amit mindig is tud az ember, bár szembesülni vele egészen más.- Ennyi egy színháznál töltött idő után egy más társulatba bekerülni nagy feladat, nem? Bár végül is most két helyen vagy otthon, félig a Kamarában, félig pedig itt, Pécsett.- Igen, már két éve tárgyal- gattunk arról, hogy a Budapesti Kamarszínházhoz szerződjek-e, a színház művészeti vezetője, Csizmadia Tibor hívott, többször is. Most félállásban vagyok ott. Hát, hogy hogyan fogadtak? Megfigyeltek, megvizsgáltak. Óriási dolog érezni, ahogyan az ember felé fordul a szeretet. De egy társulat, a színészek, a műszak, a hangulat mindenhol egyforma. Persze szorongás mindig van az emberben. A mi pályánkon nincsenek állandó érdemek, itt minden új előadás új feladat is, minden darabnál mindent elölről kell kezdeni.- Még egy kérdés. Akárkivel beszélgetek, ha szóba kerülsz, az derül ki, téged mindenki kedvel, mindenki szeret. Mondd, hogy érted ezt el?- Hát... Nem bántok senkit, talán ezért engem se bántanak. Különben is alkalmatlan vagyok mindenféle klikkezésre. Vári Évának nem kell bizonyítania, mégis bizonyított. Megmutatta, hogy megújulni soha sem késő, és hogy a tehetséget megtalálja a siker. Hodnik Ildikó Gy. Meg kell menteni építészeti emlékeinket Somogy megye főépítésznője Tisztújítás »mozgáskorlátozottak egyesületénél Elfogyott a benzinpénz A támogatás mértéke jövőre sem változik? Már az sem mindennapos, hogy a megyei főépítész egy törékeny nő, de az meg külön elismerésre méltó, hogy Somogy megyében ő az első, aki a közelmúltban elnyerte a Podma- nitzky díjat. (A Podmanitzky díjat azok kapják, akik sokat tesznek az ország építészeti emlékeinek védelme érdekében.) „So- mogyország” főépítésze, L. Szabó Tünde, bár örül a díjnak, de mint mondja, nem igazán tudja miért is kapta ő, hiszen amit tett, nem egyedül az ő érdeme, csapatmunka volt. Az előzményekről beszélgettünk. Nem egészen két éve a Magyar Tudományos Akadémia indított egy akciót, amelynek a célja az utolsó 100 év építészeti értékeinek a felmérése és helyi védelem alá helyezése.-Személy szerint én is kaptam megbízást - mondja L. Szabó Tünde. - Mintegy 20-25 települést jártam végig, de nemcsak én, hanem a megye többi építészei és az elmúlt nyár folyamán a pécsi Pollack Mihály Műszaki főiskola építész hallgatói is bekapcsolódtak a munkába. Magam is elcsodálkoztam, mennyi értékes, mindenképp védelemre érdemes épület van kisvárosainkban, falvainkban. A hivatalos műemlékvédelem mintegy 560 védett épületet tart nyilván Somogybán, mi legalább 4000 olyant találtunk, amelyet mindenképp védelem alá kell venni. A fo- nyódi századfordulós villák, a régi falusi tomácos házak mind ide tartoznak. Jártunk olyan kis falvakban, ahol szinte érintetlenül megmaradtak a régi házak, a faluszerkezet. Mindezekről dokumentációt készítettünk, rajzokat, fényképeket csináltunk.- A falusiak először nem értették, mit akarunk mi ezekkel a régi házakkal, aztán sikerült őket ráébreszteni, hogy ezek értékek, büszkének kell lenni rá, és védeni kell. A legtöbb helyen nagyon jó partnerekké váltak a polgármesterek, reménykedünk, hogy a jövőben nem adnak ki olyan építési engedélyeket, amelyekkel a faluképet tönkre tennék. Az építészeti emlékeink a mi múltunk értékei, mindenképp védeni kell. S. Zs. Információink szerint a mozgássérültek közlekedési támogatására szánt pénz, az egymilliárd 35 millió forint már elfogyott, az év végéig várhatóan 2-300 millió forinttal túllépik az idei keretet. Mindennek az az oka, hogy ebben az évben nem várt számban, mintegy 80 ezer mozgás- korlátozott nyújtotta be igényét az állami hozzájárulásra. A keretből országosan 1500 gépkocsi megvásárlását, az évi 12 ezer forintos, úgynevezett benzinpénzt lehetett finanszírozni. A Népjóléti Minisztérium illetékesei vizsgálták a kerettúllépés okait, de szabálytalanságot nem tapasztaltak sem az elosztásban, sem az orvosi elbírálásban. Az elképzelések szerint a jövőben pontosítani kívánják a rászorultak körét, az orvosi elbírálás elveit. Szombaton a Mozgáskorlátozottak Baranya Megyei Egyesülete tartotta tisztújító közgyűlését, ahol Gál Péter elnököt kérdeztük a várható intézkedésekről.- A hírek szerint a támogatás mértéke jövőre sem fog változni. A szigorító intézkedések kidolgozásánál érdekvédelmi szervezet véleményét mennyiben veszik figyelembe?- Reméljük, mielőtt velünk kapcsolatban bármilyen szabályzatot hoznának, a véleményünkre is kíváncsiak lesznek. Erre nem panaszkodhatunk, hiszen a szociálpolitikai szakbizottságban eddig is részt vett a szövetség képviselője. A baj ott kezdődik, hogy manapság senki sem tudja megmondani, hány rászoruló van az országban, így pontosan nem is lehet kiszámítani, a támogatásra mennyi pénzre lenne szükség. Ha az Országgyűlés elfogadta volna a szociális törvényt, ilyen helyzet nem fordulhatna elő, hiszen akkor mindenki tudná, mihez tartsa magát. Ezen a tisztújító gyűlésen elhangzott, sokan osztják is ezt a véleményt: a támogatás szempontjából meg kellene különböztetni a mozgássérültet, valamint a mozgáskorlátozottat. Egyetért ezzel?-Szó sincs róla. A támogatást mindenkinek meg kell adni, aki rászorultságát bizonyítani tudja. Az azonban igaz, a baranyai közel 12 ezer mozgáskorlátozottból csak 1700 tagunk van, tehát sokan nem érzik szükségét az egységes fellépésnek. Ha viszont bajban vannak, egyből tudják, hol keressék az egyesületet. Visszatérve a mozgáskorlátozottaknak járó kedvezményekre, azt sem tartjuk megfelelőnek, hogy a közlekedési hozzájárulást évközben fizetik ki, hiszen akkor már az a 12 ezer forint, az inflációt és a benzináremeléseket figyelembe véve, nem annyit ér. A tisztújító gyűlésen ismét Gál Pétert választották elnökké, titkár Térjék Tibor lett. B. G. Rádió mellett. Történéseket, jelenségeket nincs kedvem szembeállítani egymással, mert.. .mit-tu- dom-én-miért-nem? Talán mert nem tartom sportszerűnek és inkább híve vagyok az összefüggésében vizsgálandó tényeknek. Már persze ha sikerül. Mert például ha folyamatosan - gondosan odafigyelve - hallgatom a rádiót és nézem a tévét (közéleti műsoraira gondolok) egyszer csak felfedezem az ellentéteket, mondhatnám: ellenpontokat, amelyek persze véletlenül jönnek össze és még csak nem is igényelnek erőltetett be- lemagyarázást. Bekapcsolom a rádiót - egy társalgás közepén mondjuk - és hallom, létezik egy ritka kutyafajta, amelynek az a neve, hogy „nápolyi mauhti”. /Remélem, jól írom a nevét.) Állítólag a hadvezér Nagy Sándor hozta át Európába a kutyákat, sajnos majdnem kipusztultak, de - ez örvendetes - az utóbbi időben mégiscsak szaporodnak, talán megmenthetők. Nem derült ki, hazánkban valaki tart-e „nápolyi mauhtit”, mindenesetre az árát háromezer dollárra becsülik. Dollárra! A napi etetése a kifejlett 70-90 kilós kutyának körülbelül három dollárba kerül. Hajói számolok, a nagyjából negyedmilliós kutya fenntartása többe kerül, mint egy munkanélküli család napi étkezése. De nem csodálkoznék, ha valamelyik hazai újgazdag büszkélkedhetne egy ilyen kutyával, vagy ha nem is, de e rádióhír hallatán sietne beszerezni, „... nálam a pénz nem számít” címszó alatt. Mert bizony sok embernek - egyre többnek akkora vagyona van, hogy kérdésre a pontos számszerű értéket nem is tudná megmondani. Ellenpontként hivatkozhatnék egy másik műsorra: kórházi-klinikai ápolónők átlagkeresete 8-10 ezer forint, műtősnőké 14-18 ezer, s mindez nézőpont kérdése, hogy sok, vagy kevés, mert ha azt vesszük, hogy a munkanélküli még ennyit sem kap, vagy ha igen, akkor is csak behatárolt ideig, akkor az ember még jobban elszomorodik. Hozzátehetem még: ha valaki bajba kerül, és ott fekszik a kórházi ágyon, csak igazán ő tudhatja, hogy a „nővérke”, a „nővérkék” tízezrei - egy mélységesen szép hivatástudatból - micsoda embertelen munkát végeznek -, az emberekért. Rendszeresen halljuk a hírt: itt meg ott újabb autószalonok nyílnak, sőt, autókiállítások, s hogy ellenpontként említsem, tavaly nyáron egy szalon bemutatott jóval tízmilliónál nagyobb értékű csoda-autót, amelyre előjegyzést is felvettek, két hét alatt tizennyolc-húsz jelentkezőnek. A napokban nyilatkozott egy középkorú férfi az újságírónak: megvásárolt egy neves, pesti szállodát, de - a vendéglátóiparon belül - több üzletben is érdekelt. „Nálam a pénz nem számít...” - mondta. Nem hát. Pécsi történet -, nem egyedüli! — hasonló sok-sok ezer lehet. Az özvegyasszony a menza konyháján dolgozik, de még csak nem is szakácsi minőségben. Előkészít, mosogat, takarít. Havi bruttó tíz-tizenegyezerért, mert a „dézsatündéreket” soha, semmilyen rendszerben meg nem fizették. Van egy egészséges, nagy fia, aki eddig egy kisiparosnál dolgozott, de mert rosszul megy az ipar, felmondtak neki. Am munkanélküli-segélyt nem kaphat, mert a volt gazdája nem jelentette be a Társadalmi Biztosítónál, vagyis feketén foglalkoztatta, a fiú tudta nélkül. Az anya nettó keresetéAz ellenpontos kutya bői élnek, elképzelhető, hogyan. Jövőjük kilátástalan -, egyelőre. De „egyelőre” élni nem lehet, élni, enni, fűteni naponta kell. És ők még mindig nem egészen a társadalom peremén élnek. Mert akik rendszeresen éheznek, vagy alultáplálkoznak ... azok már akármilyen áremelés, akármilyen kétkulcsos ÁFA hírére sem emelik fel fejüket. A közelmúltban - az elnök- választás apropójából - az USA budapesti nagykövetsége fogadást rendezett. Az egyik hazai parlamenti képviselő zsakette- sen, csokornyakkendősen a hasát simogatva újságolta a tévériporternek, nagyszerűen érzi magát, miután kedvenc ételét, a töltött káposztát fogyasztotta az imént. Nem sokkal utána a parlamenti ülésen felszólalt, hogy az átkosban micsoda kiváltságokat élveztek egyes fejesek... Itt az ellenpont vége. 4vasárnapi Vastaps Vári Évának, Budapesten Siker
