Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-14 / 314. szám
10 ül Dunäntült napiö 1992. november 14., szombat Hat nap Schleswigben, a német-dán határvidéken Aki igazán szereti népét, nemzetét... Pécstől Washingtonig Jóstehetség, vagy emberismeret? Flensburg lakói jól megférnek a dánokkal. (Egyébként itt főzik a német rum 70 százalékát.) A napokban emlékeztem meg a pécsi Pius gimnázium volt diákjáról - Sebes (Schober) József S. 7.-ről, aki a washingtoni egyetemen Bili Clintonnak, az USA újonnan megválasztott elnökének a professzora volt. Ez után a cikk után keresett meg régi mórista diáktársam, dr. Li- posits Ipoly ny. főorvos, és átadott nekem egy levelet, amelyet egyik Pius gimnáziumi osztálytársuk, Zrínyi József S. J. küldött beszámolóként az 1987-ben tartott ötven éves érettségi találkozóra. Zrínyi József a Pius gimnáziumban, mai kifejezéssel bentlakóként érettségizett 1937-ben. Ugyanebben az évben belépett a jezsuita rendbe. A szokásos jezsuita rendszerű nevelés és munka, nyelvtanulás, egyetemi tanulmányok után 1950. szeptember 29-én indult el a Queen Elizabeth óceánjárón Amerika felé. További tanulmányok során 1958-ban a washingtoni egyetemen doktorált közgazdaságtanból, és azt követően ott tanított közgazdaságtan elméletet, történetet, nemzeti jövedelem- és pénzügytant. De most hadd adjam át a szót magának Zrínyi József jezsuita egyetemi tanárnak. „Elég hamar hozzászoktam az itteni egyetemi élethez és az amerikai fiatalsághoz. Soha semmi problémám nem volt velük. Háromszor választottak meg a végzős diákok „legjobb tanárnak”. Megkaptam a volt diákok aranyérmét és az egyetemi aranyérmet... Nagy kitüntetés és élmény Washingtonban, a világ fővárosában élni és a város legjobb és az ország egyik leghíresebb egyetemén tanítani. Egyetemünk több mint száz hektáros területen fekszik, több mint négyezer diák lakik az egyetem területén diákotthonokban ... Tizenkétezer diákunk van. A mérnökit kivéve minden fakultásunk van. Az orvosi és jogi fakultásunk világhírű, ugyancsak a diplomataképző iskola is, ahol én tanítok. Több híresség van az egyetemmel kapcsolatban, köztük Mr. Henry Kissinger, volt külügyminiszter ... Volt több híres tanítványom, néhányra büszke is vagyok. Tanítottam Bili Clintont, Arkansas állam jelenlegi kormányzóját (még elnök is lehet belőle ...) Több diákom van amerikai külügyi szolgálatban szerte az egész világon, Magyarországon is .. . Mind úgy emlékszik visz- sza rám, mint magyar jezsuitára. Ezt nem egyszer megmondtam nekik.” A beszámoló levél kelte 1987. április 27. És azóta Clintonból az USA elnöke lett. Ezt azonban professzora már nem élte meg, mert 1991. decemberében meghalt. Elgondolkodom. A magyar- országi szerzetesrendek és iskoláik hány kiválóságot adtak a világnak, a gazdag Nyugat nagy egyetemeinek. Milyen gazdagok vagyunk mi, hisz itthon nem is tartunk rájuk igényt még ma sem! Még az is elhangozhat, hogy ha netán egy iskolát valamelyik szerzetesrend visszakapna, az a színvonal csökkenésének veszélyét jelentené. És vannak, akik ezt komolyan el is hiszik! Dr. Rajczi Péter Utálom a repülőgépet, s rendszerint rendkívül rossz a közérzetem a légikikötők környékén. A minap mégis örömmel fölvállaltam egy utat, melyre Heinek Ottó, a Kisebbségi és Etnikai Hivatal munkatársa invitált, hogy rátekintsünk a német-dán határvidéken kisebbségként élők hétköznapjaira. Az apropó többszörös: egyrészt megyénk, Baranya, többféle kultúra találkozóhelye, ugyanakkor most készül a nemzetiségi törvényünk, másrészt, mivel szűkebb pátriánkban nagyon el vagyunk foglalva a nemzetiségiekkel, - és okkal a külhoni magyarság sorsával -, gondoltam nem árt megnézni, másutt ezt hogy csinálják? Az ember néha álmodozik, pedig tudja, az álmok megrontják mindennapjait. Az ébredés keserűségével hol nehezebb, hol könnyebb megbirkózni. Hasonlóképpen érezhették útitársaim - nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó szakemberek, országgyűlési képviselők, újságírók - a hat, felejthetetlen nap után. A német-dán határ mentén a nemzetiségi politikát illetően, már ami annak a tartalmát jelenti, messze más régiókban járnak mint mi itt, Közép-Kelet Európában. Rájőve talán: az egyes népcsoportok otthon lehetnek szülőföldjükön bármilyen zászló alatt. Útunk történelmi előzményekkel terhelt vidékre vezetett, - a helyszín a kettészelt Schleswig tartománya -, s ezért történelmi ismereteket kíván. Németország északi csücskén élőknek és a szomszédos Dánia lakóinak mindennapjait évszázadok formálták: a három elbai hercegség, Holstein, Lauenburg és Schleswig a dán király fennhatósága alatt élt, amolyan per- szonálunióban Dániával, mígnem a múlt század közepén - a nacionalizmusok ébredésének korszakában - Koppenhága szerette volna bekebelezni az elbai hercegségeket. Erre válaszul a német nacionalizmus magához hívta a tenger mosta tartományokat. Holsteinnel és Lauen- burggal nem volt baj, de tény: Schleswigen azonban, akár Erdélyen vagy bármely Közép-Kelet európai határvidéken, nem lehet igazságosan megosztozni. Dánok és németek élik és élték a maguk békéjével, időnként felkorbácsolt nemzeti indulatokkal, időnként kölcsönösen lehűtve azt. (A mi Alföldünkhöz hasonlóan tanyákkal megszórt gyönyörű tájon, gazdálkodva, főleg állattartásból megélve, vagy járva a tengereket. A dánok is, a németek is imádva a sört és a halat.) Mígnem az első világháborút követően, akár a mi Sopronunk esetében népszavazást írtak ki a három szektorra szabdalt vidéken, s föltették a nagy kérdést: ki-hol szeretne lakni? Északschleswig Dániára voksolt, s bár a hitleri birodalmi törekvések újra besöpörték (átmenetileg Dániával és talán Európa nagy részével) ezt a vidéket, 1945 után ismét Dánia nyert. Egyebek miatt is, eztán megdermedt Bonn és Koppenhága viszonya. A nácikkal való kollektív cimborasággal megvádolt schleswigi németség megannyi megszorító intézkedést élt át, sokan Németországba települtek vissza, mások végleg elbizonytalanodva és megkeseredve a teljes politikai passzivitást vagy németségük megtagadását, a gyors asszimilációt választották. k A tény azonban tény maradt: németek rekedtek Dániában és dánok Németországban. A hivatalos politika nem akart erről tudomást venni - vagy nem tudott? -, s évekig aludtak a kisebbségek jogai. (Németországban a Dán párt azért megalakult, s vesz részt ma is, kissé anakronisztikus módon a választásokon. Egyik vezetőjével beszélgetve elmondta, hogy 45 után a szövetséges megszállók csak a hivatalosan bejegyzett pártokat engedték politizálni, ezért kellett a népcsoport érdekében a pártot megalapítani. Ma sok német is rájuk szavaz, hiszen az északschleswigi helyi önkormányzatokban a párt nem csak a dánokért, hanem az ott élők össz-érdekeiért harcol.) Mindenesetre napjainkban 25-30 ezer körüli német él dán területen, s 50 ezer körüli dán német területen. A németek központja Dániában Aabenraa városa, a dánoké pedig Németországban Flensburg. Utunk során sokfelé jártunk. Kultúrházakban, iskolákban. gimnáziumokban, beszélhettünk helybéli politikusokkal, találkozhattunk a népcsoportok vezetőivel. Igazán jó szervező volt házigazdánk, a Lüneburgi Keleti Akadémia, mely intézet Németország és a Kelet- és Kö- zép-Európában élő népi németek közti kapcsolatokat hivatott ápolni. (A Szövetségi Belügyminisztérium, valamint a két népcsoport szövetségének meghívottjai voltunk!) Elöljáróban leszögezném: amit láttunk és tapasztaltunk, kirakatba illő, a piac nyelvén fogalmazva, igen kiváló, minőségi áru. Értik és látják a lényeget, miszerint a kisebbségek biztonsága nélkül soha sem lesz békés Európa, s e szerint támogatják, segítik, istá- polják e népcsoportokat, megfelelő viszonosság alapján. Talán legpregnánsabban egy dán, protestáns lelkész - igen sajnálom, hogy a nevét nem jegyeztem föl -, foglalta össze az itt hirdetett nemzetiségi politika lényegét. Önmaga sajátos, nem rossz értelembe vett nacionalizmusából kiindulva emígyen fogalmazta meg: „Aki igazán szereti a népét, minden népet és nemzetet szeret. Ugyanis ha mások ellen uszítok, akkor ellenséget szerzek, s aki a saját népének ellenséget szerez, az nem szeretheti igazán a nemzetét. Hiszen cselekedete népe-nemzete ellen való." Lehetetlen felsorolni azokat a dolgokat mind, amit a német vagy a dán kisebbségért az anyanemzetük vagy az országuk tesz. Rolf Gossmann, a bonni belügyminisztérium kisebbségi kérdésekkel foglalkozó főreferense - aki egyébként hatnapos utunk kalauza is volt - elmondotta, hogy évek óta a német kisebbségre figyelve milliókat költenek különféle projektekre. Hogy pontosan mennyit, nehéz számba- venni, mindenesetre minden évben a német költségvetésben közel 150-200 millió márkára rúgott az az összeg, amit a Németország határain kívül élő német népcsoportok kaptak támogatásként. Mindez hogy néz ki itt, a határ mentén? A teljesség felsorolása nélkül néhány jellemző példa: Schleswigben 62 településen laknak dánok és 53 településen van saját, dán nyelven oktató általános iskolájuk, s 22 óvodában beszélhetnek dánul gyerekeik. (Természetesen akad több féle és fajta felsőbb iskolájuk is.) S ha ilyen jól állnak Németországban a dánok, akkor nem állhatnak rosszabbul a kisebb létszámú, Dániában élő németek sem. Nekik 18 iskolájuk, 24 óvodájuk és négy gimnáziumuk van. És kultúrházaik, könyvtáraik - könyveik -, s megannyi kulturális egyesületük, művészeti csoportjuk. A német népcsoport kedvelt napilapja a Nordschleswiger, a dánoké a Flensborg Avis. A viszonosság és a lojalitás jegyében. A pontot a kisebbségek egyre javuló viszonyára két gesztus értékű látogatás tett: Richard von Weizsäcker meglátogatta néhány éve a dániai németséget - akkoriban, amikor Magyarországon és többek között Bolyban is látogatást tett -, s II. Margit dán kiránynő a határ ellenkező oldalán nézte meg az ő szeretett dánjait. % Mondom, s ezt megfogalmazták többen utitársaim is - köztük Wemer József baranyai országgyűlési képviselő -, hogy könnyű nekik, másképpen mérik itt az élet minőségét, mint nálunk. A jólét, gazdagság pedig feltehetően másképpen hat a kisebbségi létre is. De véltük: nem csak pénzről van itt szó. Többről. Szemléletről, mely áthatja mindazokat a politikusokat és érintetteket, akiknek feladatuk az országuk területén élő népcsoportok helyzetével való foglalkozás. Jó érzékkel a nemzetiségeket az országok közötti összekötő kapocsként fogják fel, s ezt a szerepet is szánják nekik. Tárva nyitva a kapukkal, s bár nem minden rózsás - mint ahogyan azt az északschleswigi népcsoport szervezetének elnöke, Gerhard Schmidt fogalmazta meg, - mivel időnként a nyitott kapu azért ugye huzatot is csinál, végül is élhetik életüket békében. S maguk dönthetnek arról, hogy mi bennük a német és mi bennük a dán. Ez a kettős identitás létező, eleven dolog. Szeretheti az ember szülőföldjét, azt az országot, tájat, ahol eszmélni kezdett, s szeretheti örökül kapott nemzetiségét is. S akkor jó, ha olyan társadalmi-politikai viszonyok között élhet, ahol egyiket sem kell a másik miatt megtagadnia. Kozma Ferenc Esik eső karikára . . . Megkezdődtek a Kossuth-centenárium előkészületei Kossuth Lajos halálának 100. évfordulóját, 1994-et emlékévvé nyilvánították. Az esemény egyik fontos előkészítő állomása a jövő évezredre eső jubileumnak: 2002-ben emlékezünk a nagy magyar államférfi születésének 200. évfordulójára. A civil kezdeményezésként két évvel ezelőtt alakult Kossuth Alapítvány már eddig is több felhívásban kérte az itthon és a külföldön élő magyarokat: készüljenek méltóképpen a kormányzó tevékenységének, életművének méltó megismertetésére. Szeretnék évkönyvben közzétenni a világon föllelhető összes Kos- suth-szobor és emlékhely listáját. Az eddig ismertek felkérésére versenyt hirdettek az utazni, túrázni szeretők számára. Akik újabb, az alapítvány által eddig nem ismert emlékhelyekre bukkannak, jutalompontot kapnak. Alig néhány hónapja tették közzé a felhívást, máris számos új információra tettek szert. Kiderült, hogy a bolgár fővárosban nemcsak utcát neveztek el a magyar szabadságharc nagy alakjáról, hanem márványtáblát is állítottak emlékének. Várhatóan több más ismeretlen dokumentum is előkerül majd. Nemrégiben például Kossuth Lajos 1856-ban fiaihoz írt, és az országgyűlés hajdani elnöke, Varga Béla által őrzött levele került haza. Szülőháza Monokon felújításra szorul, a mielőbbi helyreállításra már eddig is sok helyről kapott pénzt a kuratórium. Adakozóit például a Lakitelki Alapítvány, a Batthyány Társaság és számos önkormányzat is. Az előkészületekből jóné- hány képviselőtestület már eddig is kivette részét. Dicsérően szóltak a Békés, a Jász-Nagy- kun-Szolnok, a Komá- rom-Esztergom és a Somogy megyei képviselőtestületek, továbbá az óbudai, a pester- zsébet-soroksári polgármesteri hivatal segítségéről. Egyébként éppen az önkormányzatokra is számítva kívánják létrehozni a Kossuth Szövetséget, amelynek alakuló ülésére a jövő év márciusában kerül sor Kecskeméten.-szabóAabenraa bevásárló utcáján gyakorta német szó is hallik
