Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-12 / 312. szám

1992. november 12., csütörtök aj Dunántúli napló 7 Emelkedett az orvosok és a védőnők jövedelme Nagypeterden Egészséges úton járnak Előbb az EFTA? A közép-európai országok jobban tennék, ha az EK he­lyett előbb az EFTA-ba igyekeznének belépni: ez ki­tűnő állomás volna félúton a Közösség felé - áll egy Genfben dolgozó professzor tanulmányában, amelyet hét­főn bőségesen ismertetett a Financial Times című brit gazdasági napilapban Ant­hony Robinson kelet-európai szerkesztő. Richard Baldwin azt írta, hogy az EFTA tagság ellensúlyozná a Magyaror­szág, Lengyelország és Cseh­szlovákia EK-társulási egyezményeivel együtt járó politikai és gazdasági margi- nalizációt, és hatalmas üzleti lehetőséget jelentene. Tovább csökkent az állatlétszám Az állatállomány rohamos csökkenéséről szóló riasztó híreket a KSH legfrissebb felmérése is alátámasztja. Az ország 3200 települése közül 2000-ben tudakozódtak a számlálóbiztosok, hány szar­vasmarhát illetve sertést is tartanak. A jószágállomány csökke­nése a szarvasmarhánál a je­lentősebb. A tavalyi év ha­sonló időszakához viszo­nyítva csaknem 200 ezerrel kevesebb, 1 251 000 szar­vasmarhát írtak össze. Tíz esztendővel ezelőtt az állo­mány még meghaladta a 2 milliót. A sertések száma a tavalyi szeptemberi számláláshoz vi­szonyítva 10 százalékkal csökkent, a darabszám jelen­leg 6,6-6,7 millió között vál­takozik. 1982-ben, egy évti­zeddel ezelőtt a sertések száma még több mint 10 mil­lió volt. A szarvasmarhához hasonlóan a sertéstartási kedv a termelőszövetkeze­tekben és az állami gazdasá­gokban csökkent, míg a kis­termelők jórésze, ha kisebb állománnyal is, de vélhetően egzisztenciális okokból kény­telen folytatni az állatte­nyésztést. Ez a tendencia azért is aggasztó, mert egy tavalyi teljeskörű állatszám­lálás szerint a szarvasmarhák 20, a sertések 50 százaléka volt csak a kistermelők tulaj­donában. A szakemberek nem tartják kizártnak, hogy a nagyüzemek termelési prog­ramjából egyszer csak kima­rad az állattartás üzletága. Az osztály megbeszélte, hogy valamennyien beoltatják magukat a kullancscsípés elleni szérummal. Az osztályfőnökük mindenben magállapodott az iskolaorvosi teendőket is ellátó háziorvossal. Az oltáskor derült ki, hogy az osztályból nyolc gyermek nem hozzá adta le a kártyáját, így őket nem volt haj­landó beoltani. Furcsa szituációt okozhat, ha az orvos és a vele dolgozó vé­dőnő között nem éppen felhőt­len a kapcsolat. Állítólag volt már példa olyan vitára, hogy ki használhatja a telefont, meg a gyerekek súlyát és magasságát mérő eszközöket. Ennyire kiélezett módon ma már nem létezik, de a védőnők feladatköre, részben a még hi­ányzó rendelkezések miatt sok tekintetben tisztázatlan. Az biz­tos, hogy a háziorvosokkal együttműködve kell dolgoz­niuk, de a munkáltatójuk az ön- kormányzat. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban, arra Nagypeter­den kerestünk választ. Elválaszthatatlan közös teendők- Nekünk alapállásunk, hogy a védőnői teendőket nem lehet elválasztani a háziorvosi fel­adatoktól - mondja dr. Németh Zoltán körjegyző. - Ebben az évben igyekeztünk helyre tenni az egészségügyi béreket. Az or­vosok átlag 48 százalékos eme­lésével csaknem azonos mérték­ben - 43 százalékkal - növeke­dett a védőnőké is. Erre mondja dr. Temes Gyu- láné, megyei vezető védőnő, hogy szerinte nincs még egy olyan település Baranyában, ahol a védőnők ennyit keresné­nek, mint Nagypeterden. A rendezés alapja minden bi­zonnyal az a szemlélet, ami a körjegyzőség, illetve az egykori közös tanácshoz tartozó telepü­lések önkormányzatait jellemzi. Bizonyos ellátási feladatokat a szervezeti elkülönültségtől füg­getlenül fontos, változatlanul közös teendőnek tekintenek. Épp ezért a volt társközségek, - számszerint nyolc - az intéz­ményirányító testületen keresz­tül közösen működtetik az óvo­dát, iskolát és az egészségügyi szolgálatot.- Az önkormányzatok azt sze­retnék, ha a települések lakos­sága valóban érzékelné, hogy minden módon segíteni aka­runk- folytatja a körjegyző. - Az egészségügyi ellátást te­kintve azt akarjuk tudatosítani a lakosságban, hogy ezért nem kell pluszt pénzt adniuk. A há­lapénz kiiktatásának azonban az az útja, hogy az orvosokat tisztességesen meg kell fizetni. Mi minden tekintetben igyekez­tünk figyelembe venni az Orvosi Kamara ajánlásait. A béreme­lés, a kártyapénz mellett területi pótlékot, iskolaorvosi pótlékot kapnak, óránként 150 forintra emeltük a készenléti díjat, s mi azon vagyunk, hogy az ügyeleti díj pedig 300 forint legyen óránként. Jó emberi kapcsolatok A két körzethez összesen há­romezer ember tartozik. A kör­jegyző szavaiból ezt érezni, hogy mindkettőjükkel elégedet­tek a falvak lakói. Ezt támasztja alá, hogy hozzávetőlegesen azonos számú kártyát kaptak mindketten, s hogy köztudott a két orvos egymás közti jó munka- és emberi kapcsolata, így vannak a két védőnővel is, akik évek óta mellettük dolgoz­nak. így aztán föl'sem merült a védőnői munka szükségességé­nek megkérdőjelezése. Sőt! A két védőnő változatlanul részt vesz az iskoláskorúak egész­ségügyi vizsgálataiban, a védő­oltások előkészítésében, a felvi­lágosító előadásokban, így ők is havi általányt kapnak ezért a munkáéit. Az alapfeladatuk természete­sen továbbra is a terhes gondo­zás, a 0-14 éves korú gyerme­kek egészségi állapotának meg­előző jellegű figyelemmel köve­tése, a különböző szűrések elő­készítése, de egyre nagyobb hangsúlyt kap a családok szoci­ális körülményeinek nyomon követése is. Ez utóbbi különö­sen a kisebb falvakban jelentős, hisz a szociális gondokkal küszködök között olyanok is vannak, akik az egészségüket veszélyeztetik. Az egyik vé­dőnő külön díjazást is kap az ilyen jellegű feladatokért. S hogy Nagypeterden, illetve a környező településeken mi­ként tudták megoldani, hogy az egészségügyben dolgozók jö­vedelme helyére kerüljön, hogy az új szervezeti felállásból adódó teendők ne vitákra, ha­nem egy irányba mutató csele­kedetekre ösztönözzenek, arra megint a körjegyző szavai ad­nak választ. Egy millió műszerekre- A következő év költségveté­sének készítésekor az alapellá­tás a kiindulópontunk. Az a leg­fontosabb, hogy megfelelő szin­ten működtessük a már meglévő intézményhálózatot. Utána jön a fejlesztés, amit pályázati pén­zekkel eddig jelentősen meg tud­tunk növelni. Az egészségügynél maradva idén több, mint egy­millióforintot tudtunk fordítani, különböző eszközök, műszerek beszerzésre. Az egyik rendelőben már számítógép és minilabor műkö­dik, jövőre akarjuk megvenni a másik számítógépet. T. É. Új számítógépes rendszer segíti az orvosok munkáját A versenyképesség a munkaerő minőségén múlik Fontos a nyelvismeret Folyamatos, óvatos közele­dés, több átmeneti fázissal - ha­zánk legjobb esetben is erre számíthat az egyesült Európa tagjai részéről, akik egymás kö­zött kinyitnák a gazdasági hatá­rokat, ám új, alacsonyabb szin­ten álló tagokkal nem bővítenék szívesen a közösséget. A világ- gazdasági dekonjunktúra mel­lett a hajdani kelet-európai blokkhoz tartozó államok gaz­daságai nem örvendenek nagy bizalomnak. Magyarország is leginkább azért képez kivételt, mert történelmileg és geológiai- lag is "közelebb van, mint a többiek". A németországi Észak- Rajna-Westfalia tartomány egy kormányközi megállapodás ér­telmében két éve nyújt segítsé­get Magyarországnak a piac- gazdaságba való átmenethez. Noha nem mondható, hogy a tartományi kormány csupán bíz­tató hátbaveregetéssel képzelné el a segítséget - évente 5 millió márkát bocsát a magyarországi programok rendelkezésére -, ez elsősorban az oktatásban való részvételt, piackonform ismere­tek nyújtását jelenti. Legalábbis ez a célja azoknak a progra­moknak, amelyeket az Észak- Rajna-Westfaliai Kézműves Kamara szervez a magyaror­szági vállalkozók számára. Azt már a magyar kormány is felismerte, hogy a piacgazda­ságra való áttérés kulcsa a mun­kaerő kvalifikáltságában van, azaz versenyképesség előfelté­tele az emberi erőforrásba való befektetés. Németországban ennek közvetlen megszervezé­sét nem az állam végzi, hanem a közjogi funkciókat ellátó kama­rák. A szakmai képzés tehát azok kezében van, akiknek szükségük van rá, vagyis a ka­marákéban. Egyébként a tör­vényben meghatározottak sze­rint minden vállalkozó számára kötelező a kamarai tagság. Észak-Rajna-Westfaliában a kisipar a gazdaság második leg­jelentősebb szereplője: mintegy 144 ezer kisvállalkozás műkö­dik a tartományban, amely a munkavállalók egyhetedét (csaknem 1 millió embert) fog­lalkoztatja. A kisipar kiemel­kedő szerepe azzal magyaráz­ható, hogy a tartomány a II. vi­lágháború után a szénre és a fémiparra épült gazdasági struk­túrát örökölt, amelynek válságát csak a kisipar volt képes felol­dani. A volt NDK területének meg­felelő méretű tartományban a munkanélküliség ma is magas: mintegy 380 ezer fő, azonban megközelítőleg ennyi a betöltet­len állások száma is. A tarto­mányi kormány a magyar gaz­daság számára is a kisiparhoz kapcsolódó elképzeléseit, annak tanulságait kínálja segítségül. Úgy véli, magas intelligencia­tartalmú és minőségi színvo­nalú, exportképes termékek gyártásához kell segédkezet nyújtania, és ezt a szakképzés támogatásával adhatja meg. Nem titkolja azonban azt a vé­leményét sem, hogy a magyar kormánynak is többféle lehető­sége van. A legszükségesebb­nek tartják a vásárlóerő megte­remtését. Az első lépés a ka­matcsökkentés volna - vélik a német közgazdászok -, hiszen Magyarországon közismerten rendkívül drága a hitel. Német­országban ezzel szemben az in­duló vállalkozásoknak nyújtott hitel kamata alacsony, lejárata, türelmi ideje hosszú. Az Észak-Rajna-Westfalia-i Kamarai Szövetség az Ipartestü­letek Országos Szövetségén ke­resztül szervezi az úgynevezett multiplikátor-képzőket - né­hány hetes szaktanfolyamokat. Újabb jelentés a Kálváriáról Újjászülető stációk A hajdani öntöde márkajele a stációképek hátoldalán Régi szépségüket mutatják a helyreállított stációképek Fotó: Läufer László Újabb örömteli jelentést fog- lamazhat az újságíró a pécsi Kálváriáról. Megérkeztek az évszázados öntöttvas stációké­pek Hódmezővásárhelyről, ahol Návai Sándor restaurációs mű­helyében igen színvonalas fel­újításon estek át. Aki látta e képeket korábbi állapotukban, az - igen csekély túlzással - most alig jut szóhoz. A rozsdás, festett dombormű­veken az ábrázolások alig fel­ismerhetők voltak, a részletek meg éppenséggel elsikkadtak. Most viszont... Akár ha újak lennének a domborművek, az öntődéből épp az imént kikerültek. Fénye­sek, szürkén csillogók, a figurák hibátlanok. A 14 közül 9 van a helyszínen, közülük 7-et a na­pokban raknak fel a frissen fel­újított stációépítményekre - az Országos Műemlékvédelmi Hi­vatal szegedi kőfaragóműhe­lyében végezték az igényes munkát -, további kettőt a ká­polna oldalaira a kapuzat mel­lett. A további 5 stációkép biz­tos helyen, raktárban várja a ta­vaszt, amikorra várhatóan ezeknek az építménye is meg­újul Szegeden. Nagyszerű lenne, ha a húsvéti ünnepek már eredeti pompájukban találnák mind a 14 stációt. A kamarának már a magyar ér­dekvédelmi szervezet elődjével, a KlOSZ-szal is partneri kap­csolata volt, és nem keveset tett azért, hogy a magyar kisiparo­sok ma a gazdasági kormányzat által is elismert súllyal vehetnek részt a gazdasági törvénykezés­ben, az érdekképviseleti fóru­mokon. A német szervezet se­gítséget nyújtott az IPOSZ ka­marai törvénnyel kapcsolatos elképzeléseinek kialakításához is. Az eddigi értékelések szerint a programok annak ellenére, hogy már két éve működnek, eddig nem hozták a várt ered­ményt. Az igazi siker elmara­dása elsősorban annak köszön­hető, hogy a jelentkezők közül kevesen rendelkeznek a kurzu­sok meghallgatásához, elvégzé­séhez elegendő nyelvismerettel. A helyzet egyelőre úgy áll, hogy a német kamarai segítség akkor jut el azokhoz, akiknek szánták, ha nyelvi kurzust is biztosítanak hozzá. Adva van tehát a feladat. U. Z. Legalább ezeket. Hiszen a kápolna hiába újult meg külle­mében, ha a belső változatlanul kénytelen még egy ideig a van­dálok áldatlan tevékenységének a nyomait viselni. És még min­dig vannak próbálkozások! Dr. Kele Pál apát-plébánostól hal­lom, hogy a minap megfigyel­ték, amint valaki az egyik még üvegezetlen, bár már ráccsal védett ablakon át hatolt be a ká­polnába. El is kapták! Most tehát a stációk kerülnek egymásután a helyükre. S az ember, miközben gyönyörködik a már elkészültekben, azt hinné, hogy ez a szép műemléki együttes már semmi meglepe­tést nem tartogathat. És akkor éppen újabbakat fedezhet fel. Pl. az öntöttvas domborművek hátoldalán a hajdani öntőmű­hely márkajelét. Kb. 2 centi magas, téglalapformájú ez a jel­zés, ami voltaképpen egy nagy M-betű, melynek a jobboldali szára nagy I-betű is, az M-ben pedig felfedezni az ügyesen el- helezett A,R,T,N betűket is. Ezek így együtt tehát a MAR­TIN nevet adják .Vajon hol volt ez az öntöde? Csakugyan Würzburgban, amint a korabeli feljegyzések sejtetik? Minden­esetre a márkajegy ismeretében most már fellelhető lehet az ön­töde, s így talán közelebb lehet jutni a keletkezés körülényeihez is. Ti. Sonkoly Károly művé­szettörténész, ki a pécsi Kálvá­ria múltját kutatta, úgy véli, hogy a stációkép az éppen 100 esztendő előtti - a felszentelés­ről a Pécsi Napló 1895. szep­tember 15-i száma tudósít - pé­csi elhelyezést megelőzően kb. 50 évvel készülhetett. Korábban már megírtuk, hogy egyik-másik stációépít­ményen az egykori iparosoknak nem sikerült tökéletesen levés- niök az eredeti, homokkőbe fa­ragott domborműveket, így hal­vány kontúrokban felismerhe­tők voltak a képek. Most a 10. stációépítmény lábazatába építve láthattuk a keresztrefeszí- tés jelenetének egy részletét: a kereszt alsó részét, s Krisztus­lábának az alszárát; a kereszt mellett kétoldalt épületek - jobboldalt egy tornyos épít­mény, netán templom látható, s ugyanezen oldalon egy lándzsát tartó kéz is felfedezhető. Dr. Kele Pál szándéka, hogy ezt a becses maradványt a kápolná­ban helyezze el. Hársfai István

Next

/
Thumbnails
Contents