Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-11 / 311. szám
10 uj Dunámon napió 1992. november 11., szerda Megmaradni az emberiben Deutsche Bühne „A szekszárdi Deutsche Bühne - vallja Frigyes András igazgató nemzetiségi színház. Annak is kell maradnia. Műsorpolitikájának egyik meghatározó eleme a nyelvi kultúra ápolása. Célom - ausztriai tapasztalataimat is felhasználva - egy olyan színi műhely kialakítása, ahol a társulat és a közönség egyaránt otthon érzi magát!” Egy évtized az ANK művelődési házában Egy hely a fél városnak A Nevelési Központ művelődési háza Fotó: Szundi György „Nem voltam és nem vagyok más, mint színházi ember” - írja Louis Jouvet, századunk francia színházának jeles egyénisége. Amikor Önt megláttam, óhatatlanul ez a gondolat türemkedett elém, annál is inkább, mert A Wanda Kénen által megörökített színidirektor még fizimiskájában is megelevenedni látszik Önben, - fordulok Frigyes Andráshoz.- Ugyan - mosolyodik el a valóban Jouvet-magasságú, erőteljes férfi, végigsimítva „nem erős szakállát” -, ez csak a külcsin. Engem a „nagy komédiás” szellemisége, színiigazgatói példaadása, jellegzetes emberi attitűdjei ragadnak magukkal. Neki - s ezt az elvet vallom én is -, „a megmaradni az emberiben” volt a legfontosabb.-Az emberi nem csupán pozitív tartalmakat hordoz. Főleg nem napjainkban, amikor a nemzetiségi háborúk, konfliktusok évadját éljük. A német nemzetiségnek, akiknek az ön színháza szól, ez milyen praktikus üzenetet hordoz?-A magyarországi német színháznak rá kell mutatnia mindarra, ami bennünket ösz- szeköt. A történelmi okokra visszavezethető keserűségek feldolgozásához persze a különbözőségekre is tekintettel kell lenni. Az tanít tolarenci- ára és az előítéletek feloldására.- Műsorpolitikájuk meghatározó eleme a nyelvi kultúra ápolása.- így igaz. Hiszen erre a színházra minden németül beszélő közönségrétegnek szüksége van. A gyermekdarabok, és a népszínművek közönségén túl a fiatalok megnyerése kiemelten fontos. Döntő az előadás mindenkori profilja. Világosan kell látnunk, hogy kiknek milyen darabot kínálunk. A rendhagyó irodalomórák tradícióját is folytatni szándékozunk. A magyarországi németség életének fontos eseményeire programokat kívánunk összeállítani. A német nyelvterületi vendégjátékok is számításba jönnek éppúgy mint a németre fordított új magyar darabok színrevitele. A Deutsche Bühne ilymó- don is bővíthetné repertoárját exportképes magyar darabokkal.- Milyen szerepet, jelentőséget szán a műhelymunkának?- Központit. Olyan légkört kívánok meghonosítani, ahol a társulat-színész-rendező- technika és a közönség egyaránt, alkotó módon vesz részt a darab színreálmodásá- ban. (A közönség természetesen kritikával és tetszésnyilvánításával voksol.) Nyílt napok, az előadásokat követő szakmai megbeszélések német nyelven tartott színházi kurzusok, stúdiójelleg tehetné számunkra még érthetőbbé és élvezhetőbbé a színházi műhelymunkát. A Deutsche Bühne jövőjének záloga az utánpótlás kinevelése. Ezt a különböző intézményekben tanító német szakos tanárok, anyanyelvi lektorok bevonásával kívánjuk megvalósítani.- Önök tájoló színháznak vallják magukat. Mit takar ez a terminus?- Törzsközönségünket a magyarországi németség köréből kell verbuválnunk. Nos ebből az aspektusból a három fő tájegység, Tolna, Baranya, Somogy, Budapest és vonzáskörzete, Pilisvörösvár, Szentimre, Pomáz. A tájoló színház azonban nem azonos az otthontalan színházzal. Aligha helyes, hogy a próbák jelentős része bérelt budapesti termekben zajlik, amikor az önálló színpad Szekszárdon van. A Nagyvilág mozi színházi célokra való átépítésének feltétele, hogy intézményünk előírt funkcióinak teljesítését a kialakítandó terek lehetővé tegyék.- Társulatépítés?-Alapvető fontosságú. A Bühne speciális feladatait igényes, megvalósítható célokat kitűző vezetés képes csak megvalósítani, sokoldalú, közepes létszámú színészgárdával és önálló, kreatív munkára alkalmas műszaki személyzettel képes csak ellátni. A meglévő társulati struktúra feltétlenül bővítendő.- Ha nem titok, kikkel?- Egy tájékozott dramaturggal, egy művészeti és szervező titkárral, ügyelővel, asszisztenssel, súgóval stb. Jelen helyzetében a színház személyzete művészi, gazdasági és műszaki téren egyaránt jelentős kiegészítésre szorul. Bayer Béla Megdöbbent, mert nem gondoltam volna, hogy a lakótelep, melyet az Apáczai Nevelési Központ ellát, a maga 80 000-res lakosságával szinte Pécs fele. A nevelési-okta- tási-művelődési intézmény sem kicsi, vagy félezren dolgoznak benne. Ezúttal a művelődési házba hívtak minket, annak apropójából, hogy az intézmény most ünnepli tíz éves jubileumát. „Tíz év nem túl nagy idő, az ember azonban már számol vele, noha a város, a városrész életében betöltött szerepünket megítélni igazán még nem lehet” - mondják magukról az itt dolgozók az évforduló alkalmából írott egészen rövid köszöntőjükben. Sikerek és zsákutcák Ennek a megállapításnak a jegyében beszélgettem a ház igazgatójával, Ölbei Lászlóval. Nemcsak sikerekről, eredményekről, hanem problémákról és zsákutcákról is szól a történet, és hát természetesen a tervekről is. Az igazgatónak az első időkről nincs közvetlen tapasztalata. Akkoriban a fiatal, kezdő csapat -miközben lassan kiforrta magát - elsősorban a műhelyrendszer kidolgozására, „üzembehelyezésére” fektette a hangsúlyt. Az eredetileg is adott, remekül kihasználható térbe komplex működésű, szabad ki-bejárást, részvételt biztosító szerveződések, csoportok kerültek, de ez a rendszer, bár látványos volt, nem maradt életképes. Elmélyült munkára kevés lehetőség adódott, s végül csak a nyelvi műhelyek maradtak meg. Emlékszem, hogy az ANK művelődési háza egy időben rendszeresen adott helyet olyan produkcióknak, avantgárd esteknek, amelyek jelentős eseménynek számítottak, film-és színházművészeti vonatkozásban éppúgy, mint a politikavagy irodalomtörténet terén. Új világkép- Mindezek mellett a ház alapvető feladata az alapszabály szerint, hogy működésének hatvan százaléka az iskolák felé irányuljon- mondta az igazgató. - Ez térben, időben is határokat teremt. Régebben több pénz jutott a nem bevételes rendezvényekre, több ingyenes szolgáltatást tudtunk nyújtani. Most szigorúbban vesszük a bevételre vonatkozó követelményeket. A világképünk klienscentrikus, amibe az is belefér, hogy ne csak saját rendezvényeink legyenek, hanem külső programokat is befogadjunk, terembérért. Igény van erre, a hely alkalmas rá, és megvan a szakértelmünk hozzá. Mindez érték, sőt tőke is lehet, szolgáltatás, amelyért azonban fizetni kell. A művelődési ház, bár az ANK intézményrendszerébe tartozik, önálló. Költségvetését tekintve is az, és örömmel mondják, hogy a bevételt visszaforgathatják. A működésre 3 millió forintot kapnak. Csak egy adat: tavaly a bevétel 6 millió forint volt. Itt is, mint ma mindenhol, a rugalmasság és a nyitottság fő követelmény.- A kertvárosi lakótelep 80 000 lakójának összes gond- ját-baját nem tudjuk felvállalni, csak szeleteket hasíthatunk ki az egészből. Arra a közönségre számíthatunk, akik ki tudnak mozdulni, s ezek a fiatalok. Szülőknek már nehezebb, legfeljebb ha a gyerekkel együtt jöhet. Őket, a dolgozókat a legnehezebb bevonni, a munka, illetve a sok társadalmi elfoglaltságuk miatt. Ma már a régebben népszerű egész estés showműsoro- kat sem tudjuk megszerezni, kevés az olyan fellépő, aki lejön Pestről, s ha megteszi, csak nagyon nagy pénzért. Célszerűbb ezért egy-egy nagy, több napos rendezvényt csinálni. Legutóbb a VI. Nemzetközi Folknapok volt ilyen, ezreket vonzott a két napos, színvonalas program. Nagy esemény volt a Blues Fesztivál is, szintén nem kis sikerrel. Új igény:felnőttképzés Az ANK művelődési háza hagyományaihoz tartoznak a lakótelepi népfőiskolái rendezvények. Az természetes, hogy működnek a klubok, szakkörök, helyet adva egyedülélőknek, társkeresőknek, nyugdíjasoknak, bélyeggyűjtőknek, a csillagászat és a tudományos-fantasztikus irodalom szerelmeseinek, a keramikusoknak. Kiemelkedő a mozgásművészettel kapcsolatos tevékenység. A mozgásstúdióban sportaerobic, jazztánc, fitness aerobic, baba és mama- torna kapott helyet. A szervezők sokat várnak a stúdió gyermekek számára összeállított programjaitól, a gyermektomá- tól és a művészi tornától. Úgy látszik, ez az, amire igény van.- Beszálltunk az átképzési programba is - egészítette ki Ölbei László az eddigieket. - Egyelőre még a kezdeti lépéseknél tartunk, de már egy budapesti oktatásszervező cég partnerei vagyunk. Eddig nem volt profilunk a felnőttképzés, de szeretnénk ehhez is kapcsolódni. Szolgálva szolgáltatni Nem kétséges, hogy ebben a városrészben, ahol gyakorlatilag ez a környék egyetlen művelődési intézménye, nemcsak az emberek szórakoztatásáról kell gondoskodni. A tanfolyamok, a tudást, képesítést nyújtó felnőttképzési rendszerek egyre nagyobb tért fognak hódítani maguknak.- Szolgálva szolgáltatni, szerintem ez a legfontosabb- állítja az igazgató, és idézi egy vendégelőadójukat is: -Emberek a vendégeink, a termékeink és az eszközeink. A ház csak akkor fog működni, ha stabil gazdasági alapot teremt. Mint egy szék, több lábon állva tartja magát. Az itt dolgozó hat szakalkalmazott tervez. A mozgásstúdió menni fog, fejlődnek, életképesek, tevékenyek. A néptánccsoport is sikerekről számolhat be. Terv, hogy az egykor nagy sikerű Jeles Napok rendezvénysorozat megújulva folytatódjék. Hiány volt eddig, hogy nyáron kevés volt a táborozási lehetőség a gyerekeknek. Pályáztak is egy ötlettel, és idén már kipróbálták Óbányát. Terveztek ide fafaragó, nyelvi és indiántábort, s ha minden még nem is valósult meg ebből, a lehetőségek korlátlanok. És talán ez a legjobb zárszó is, maradjunk hát ebben: van mit tenni. De lehet is. Hodnik I. Gy. A Folknapok rendezvényeire zsúfolásig megtelt a színházterem Tanfolyam és mezőgazdasági szakkönyvtár Feltámadt a Kölkedi Polgári Olvasókör Harsányi Jenő, 1948 március 15-én még beszédet mondott a Kölkedi Polgári Olvasókör ünnepségén, ám néhány hónap múlva rendelettel beszüntették az országban e körök működését. Erre a sorsra jutott a kölkedi is. Az idei márciusi ünnepségen azonban megint Harsányi Jenő mondta az ünnepi beszédet, méghozzá ugyanazt, amit negyvennégy évvel ezelőtt. A köz- tiszteletben álló, nyolcvanéves ember, nem tudott beletörődni a hajdan oly hasznos és sokak által kedvelt szórakozási, művelődési forma eltűnésébe. Úgy gondolta, hogy ha valamikor, akkor most van az ideje, hogy felélesszék a faluban ezt a hagyományt. Annál is inkább, mert megvan az az épület, amit egykor, a kör tagjai jelentős adakozással és sok-sok munkával maguknak építettek. Az ötlet valóra váltásában kitartó és fáradhatatlan segítő társa lett Bojtor Imre, aki végigjárta a község lakóit, mindenkitől megkérdezve: óhajtják-e, hogy legyen egy rendszeres találkozási helyük, ahol már a mai időkhöz igazítottan, részben klubszerűén, részben teljesen nyitottan mindenki megtalálhatja a kedvére való elfoglaltságot. Több, mint kétszáz aláírás . gyűlt össze, s így esett, hogy tavaly júniusban megtartották az alakuló gyűlést. A szükséges hivatalos lépéseket követően egy évvel ezelőtt jegyezték be a Kölkedi Polgári Olvasókört. Az önkormányzat készséggel rendelkezésükre bocsátotta a jelenleg önkormányzati tulajdonban lévő egykori épületüket. A közös ténykedést azzal kezdték, hogy először a tőlük telhető módon rendbe hozták. Kifestették, mázolták a helyiségeket, füvesítették az udvart, felújították a tekepályát, helyreállították a régi kerítés elemeit. Szépen be is rendezték. Arra is figyeltek, hogy mindig terítő legyen az asztalokon meg sok virág a termekben, hogy mindez otthonosságot ébresszen a betérőkben. Azóta számos rendezvényük volt. Nagyon sokban támaszkodnak a helyi általános iskolára, amelynek tanulói, hol műsorral, hol néptáncbemutatóval lépnek fel náluk. A szereplésért tiszteletdíjat adnak nekik, mondván, hogy a saját gyermekeik produkcióját semmilyen értelemben nem lehet értéktelenebbnek tekinteni, mint a más- honnét hívott szereplőkét. A legemlékezetesebb rendezvényük azonban mégis a már említett március 15-i ünnepség volt, ahol az 1948-ban elhangzott beszédet egy közös vacsora és bál követte. Gaszler János, a kör elnöke szerint ebből hagyományt szeretnének teremteni. Szintén ő mondta el, nem titkolt örömmel, hogy három célra kaptak anyagi támogatást az idei közművelődési pályázaton. Nyolcvanezer forintot arra, hogy színes televíziót és parabola-antennát, meg egy videólejátszót vásároljanak. Húszezret a különböző közművelődési programok támogatására, amelyből többek között az egyes rendezvényeik költségeit részben fedezhetik. Ötvenezret pedig egy mezőgazdasági szak- könyvtár megalapozására, amit rendkívül fontosnak tartanak, illetve arra, hogy tanfolyamot szarvezzenek, különös tekintettel a vizsgához kötött növényvédőszerek felhasználásra. Éz utóbbi előkészületei már folynak, hamarosan megkezdődik az oktatás. A hetvenhárom évvel ezelőtt alakult, s időközben megszüntetett kör úgy tűnik, újraéledt és erősödik Kölkeden. Tavaly 26-an indították tagként újra, s ma 180-an vannak. Ez a létszám a község lakóinak csaknem húsz százaléka. Tagdíjat fizetnek, havi ötven forintot, ami azt jelenti, hogy nem kizárólag támogatásra, pályázati pénzre hagyatkoznak. Ezzel együtt várják a pályázaton nyert összeget, hogy meg tudják valósítani, amit elképzeltek. Tudomásuk szerint még ebben a hónapban, vagy legkésőbb november elején megkapják.
