Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-08 / 308. szám
„Az első két percben mindig izgulok” Orvos vagy énekes? - Minden művet eredeti nyelven Harmadéves a Pécsi Orvos- tudományi Egyetemen és az elmúlt napokban szerezte meg a második helyezést a szegedi országos ének versenyen. Kovács István a Liszt Ferenc Zeneiskolában Komáromi Aliz tanítványa.- Jól képzett énekesekből állt a mezőny Szegeden, Istvánnak zeneművészeti főiskolásokkal kellett felvennie a versenyt. Nálam ötödik éve tanul, szerintem ígéretesen alakul az énektudása, hangképzési technikája. Szép a hangja, sokszínű egyéniség, érdemes neki a továbbiakban is foglalkozni az énekléssel. Még csak húsz éves, s egy basszus hang igazából a harmincadik év körül kezd beérni - néz biztatóan tanítványára Komáromi Aliz tanárnő, István meg szerényen feszeng a széken. Izgulós típus, állapítják meg mindketten. Ez az egyik legnagyobb akadály, amit le kell még győznie.-Az első két percben mindig izgulok. Ez azért is baj, mert egy dal időtartama egy-másfél perc. Ha a közönség nem is, a tanárnő mindig meghallja a drukk miatti „minőség-csökkenést”, szerinte olyankor harminc százalékkal romlik a teljesítményem. Korábban azzal az érzéssel is küzdenem kellett, hogy tudtam, át- éreztem, mi mindent fejez ki egy dal, ám a színpadra lépve elszorult a gyomrom, és nem tudtam egészen visszaadni azt, amit szerettem volna. Kellemetlen dolog, de most már egyre ritkábban kerít a hatalmába. A pécsi fiatalember gyakran énekel hangversenyeken, koncerteken, istentiszteleteken. Minden művet eredeti nyelven ad elő. A két leendő hivatása, az orvosi és az énekesi között nem tesz különbséget. Párhuzamosan, mindkettőt szeretné jól csinálni. Barlahidai A. Clint Eastwood Szirákon lovagolt Clint Eastwood, a modernkori spagetti-westemek hőse, aki a műfaj Olaszországban készített „olcsóbb” változatával szerezte meg a világhírt s az első osztályú retur-belépőt Hollywoodba, ma már akkora sztár, hogy csak titokban és privát látogatta meg a legújabb magyar attrakciót, a sziráki kastélyt. A Magyarországon dolgozó külföldi diplomaták és üzletemberek legkedveltebb hétvégi pihenőhelyének híre ugyanis gyorsan elterjedt világszerte. S Eastwood, aki éppen legutóbbi filmjének kampányútján vett részt Európában, egy hosszú hétvégére titokban Pestre érkezett, s meg sem állt egészen Szirákig. Van itt teniszpálya, golfpálya, s főleg gyönyörű természet, és nagyon kevés kíváncsiskodó - a kaliforniai Carmel városka volt polgármesterének, Clint Eastwoodnak éppen erre volt a legnagyobb szüksége. Meg arra, hogy hódoljon kedvenc sportjának: lovagoljon. A sziráki kastély személyzete szigorúan tartotta magát Eastwood kívánságához, hogy kizárja a sajtót - így az Atlantic Sajtószolgálat csak annyit tudott meg, hogy Clint East- wood és a helyi ló jó barátsággal vált el egymástól. Minthogy a westem-király látogatását magánjellegűnek tekintette, a magyar filmszakma nem büszkélkedhet azzal, hogy hamarosan Eastwood-western készül Magyarországon. Pogányok Szibériában Látogatás az Ősanya fájánál és a mitikus Ősanya él. Az ősanya félszigete a faluval szemközt terül el. Még most is átjárnak, és áldozatot mutatnak be. A megdőlt fa ágára egy csomóval kell felkötni egy színes kendőt, és elmondani, hogy „Pej Imi (a félsziget öregasszonya) ajándékot hoztunk neked.” A szent helyeken nem szabad vadászni, gallyat törni. Mesélték, egy fiatal osztják férfi madáretetőt szerelt az Ősanya fájára. Két hét múlva belefordult a csónakja a vízbe, s bár jó úszó volt, megfulladt. Lehet ezen akár mosolyogni is, de a szertartás, a falu hangulata olyan, hogy az ember könnyen elhiszi, azok a szellemek ott valóban léteznek. Az ott lakók azt is az Ősanyának tulajdonítják, hogy náluk meghiúsította a másutt az erdőt, a környezetet tönkretevő olajbányászat sikerességét. Június, a „szúnyogok hónapja”, millió szúnyog és mosz- kitó rajzik. A moszkitók ellen csak a ház nyújt védelmet, mert zárt területen nem csípnek, de egyébként életveszélyesek. A jávorszarvasok olyankor a nappalokat a tóba bebújva töltik, csak az orrlyukaikat emelik ki a vízből, s éjszaka legelésznek. A nehézségek ellenére Nagy Zoltán tovább kívánja folytatni a kutatásait. Jövő nyáron újra szeretne visszamenni, s egy kis időt az északi osztjákoknál is eltöl- tene. Minden évszakban, mindenfajta munkát el akar végezni, hogy jobban megismerje az életüket, szokásaikat. B. A. Nagy Zoltán Pécsett, a finnugor tanszéken Fotó: Läufer L. Expedíció is csak elvétve vetődik arra a területre, ahol Nagy Zoltán pécsi egyetemista járt. Szibéria hajdani fővárosából, Tomszkból utazott az 1200-as lélekszámú Novina Vanjugan városkába, ahol egy osztják családnál lakott, s akikkel .egy időre kitelepült a várostól negyven kilométerre lévő faluba, a tajga közepére. Velük halászott, vadászott, gyűjtögetett.:-A Janus Pannonius Tudományegyetemen vagyok végzős magyar szakos és finnugor spe- cializációs, de másodéves a néprajz szakon. Egyik volt tanárom, Pusztai János révén kerültem kapcsolatba a tomszki egyetemmel, s ők szervezték meg nekem a lehetőséget, hogy távoli nyelvrokonainkkal, az osztjákokkal találkozhassam. Különböző alapítványok és a JPTE támogatásával tudtam elutazni.- Fantasztikus élmény volt. A családdal, akiknél laktam, összebarátkoztam. Gyanak- vóak, de igen nyílt emberek, s akit megkedvelnek azzal barátságosak. Nem igen értették, mit is akarok én ott látni. Oroszul beszélgettünk, de mire eljöttem, kicsit megtanultam osztjákul. Mármint azt a nyelvjárást, amit ők beszélnek, mert a nyelvük a különböző területeken eltér egymástól. írásos emlékeik csupán száz év óta vannak. A családfő felesége csak külföldi úrnak szólított, talán még nem is találkoztak más országból valókkal. Kétlaki életet folytatnak. A városkában a legszegényebbek közé tartoznak. Kéthetenként kijárnak a szülőfalujukba, amely már egészen néptelen, de a házaik még állnak. Tavasztól halásznak és bogyókat gyűjtögetnek, télen vadásznak, s eladogatják a húst, a prémeket. A boltokban nincsen szinte semmi, de az utcán sok-sok pénzért még Coca-Colát is lehet venni. A faluban gerendaházakban laknak, villany természetesen nincsen, a vizet a tóból merítik. A házból csak puskával tanácsos kimenni, mert rengeteg a medve, s ha éhesek, még a tóba is beúsznak a csónak után és belefordítják a vízbe. Egyszerű ételeket esznek, jávorszarvashúst, különféle halakat, krumplit és méregdrága kenyeret. A zöldséget, gyümölcsöt csak hírből ismerik. Nagy Zoltánt az osztjátok mitológiája, néprajza, nyelve is nagyon érdekelte. A család egyik tagja szívesen mesélte el neki a régi legendákat, történeteket, csodálatos nyelvi fordulatokat alkalmazva. Hangját magnókazetta őrzi, Zoltán szeretné a meséket valahol megjelentetni.- Papíron az osztjátok áttértek a pravoszláv vallásra, de még őrzik a pogány hitvilág elemeit. A faluban négy szent helyük van, ahol a Víziszellem, a Föld szellem, az Erdei szellem Rádió mellett... Szerte szép hazában számtalan szervezet működik, köztük az egyik: Nemzeti Társaság. Kikből áll az együttes - nem tudni. Az ő dolguk. A múltkori - Parlament előtti tüntetésen ők is ott voltak. Joguk volt hozzá. Kiabáltak is -, ahogy mondják. Ehhez is volt joguk. A szervezetnek van „apródtagozata”. Rendben van. Pontokba szedték követeléseiket és benyújtották a képviselőknek. Annyi baj legyen. Kérik - többek között - hogy „az Országgyűlés tegye kötelezővé nemre, egészségi állapotra való tekintet nélkül 14 éves kortól a honvédelmi előképzést, s legyen kötelező az idegen szellemiség elleni védelem az oktatásban ..Hoppá! Ez már nem csak az ő dolguk. Hogy a feltételezett rossz egészségi állapot nem szolgálhat menlevélként a majdani, remélt „sorozásnál” - szerintem ez elírás. Hiszen még háború esetén is felmentik a fizikailag tehetetlen hadijelölteket, az iskolai tornaórákról nem is beszélve. Ez butaság. Enyhén szólva. Aztán: a lányok részére is kötelezővé kell - szerintük - tenni a katonai előképzést. Igaz, békeidőben női katonaszolgálat ismert dolog, például Kubában. Sokra mentek vele. Mindez csak részletkérdés, sőt, romantikus ötletnek is vélhetnénk, ha a követelésben nem szerepelne ez a szó: „kötelező”. Észnél vagytok, apródok? Az elmúlt évtizedekben, de még a régmúlt évtizedekben is tele volt a hócipőnk a kötelezettségekkel: kötelező volt a téesz, a begyűjtés, a részvétel alapfokú szemináriumon, röpgyűlésen, sajtófélórán, gyűléseken és felvonulásokon - hogy csak a legismertebbeket említsem. De régmúlt időkben is - diákok és inasok számára - kötelező volt a misejárás vasárnaponként, kötelező volt a légótanfolyam (ennek sem volt semmi értelme), és szigorúan kötelezték az ifjúságot arra, hogy a rendszeresen megtartott levente-foglalkozáson megjelenjenek, egészen a katonakorig. Városon, falvakban minden 14 éven felüli fiút számontartottak. Nem tudom, az „apródok" tudják-e, mi volt a levente-mozgalom? Honvédelmi előképzés. Ez abból állt, hogy az alaki kiképzés során meg kellett tanulni a feszes menetelést, a díszlépést, a „fogadást jobbról!” és a „fogadást balról”, tisztelgést és menetelést fapuskával, a „feküdj!” és „föl!” parancsokra a vetődést a földre, sárba, porba, mocsokba, a leventeparancsnokok és leventeoktatók kénye-kedve szerint, attól függően, hogy mennyire élt még bennük „jutási” neveltetésük. Mert az oktatók zöme hajdani zupás volt, ám szívesen vállalták civil foglalkozásuk mellett a fiatalok „hazafias, katonás” nevelését. Vadállati ösztönüket szabadjára engedhették. Gondolok erkölcsi nevelésre is: „A cselákok, románok, vadrácok gyávák, ám a magyar katona a legbátrabb a világon . . d’Nospregedőmegőszült Apródok óhaja 4vasárnapi polgártársaim emlékeznek-e még ezekre az időkre? A leventemozgalom markában tartotta a fiatalok százezreit. A nyilasok aztán - német parancsra - el is indították Nyugatra - a még nem katonaköteles - fiatalokat. Kivéve azokat, akiknek sikerült elbújniuk, megszökniük a felkoncolás veszélyét vállalva. De a tömeg nem volt képes megszökni. Ha pechjük volt, Nyugaton pusztultak el közvetlenül a frontok mögött, vagy éppen az iszonyatos bombázások alatt. Láttam, ott voltam, szerencsém volt. Ez a remek „ötlet” nem az „apródok” sajátja. Hanem némely elvadult felnőtté, akik sugallják nekik eme újkori szellemiséget, amelyet felkí- náltatnak velük a parlamenti képviselőknek törvényre emelés céljából. Hogy nem lesz belőle semmi, merem remélni. Királylányból újságíró Interjú Habsburg Walburgával A címszereplő királylány, Habsburg Walburga, a kilenc- száz éves múltra visszatekintő, történelmet formáló dinasztia egyeneságú leszármazottja. Ferenc József dédunokája, Habsburg Ottó 34 esztendős lánya. Csak a játék kedvéért mi lett volna, ha ... 1945 után nem a kommunisták, hanem a royalisták kerülnek hatalomra... s most mint királyi felség fogadná az újságírókat a budavári palotában...?- Ugyanolyan lelkiismeretességgel látnám el az udvar körüli teendőket, mint amilyen örömmel és hivatástudattal végeztem most azokat a „polgári” feladatokat, amelyeket önként vállalok - mondja Habsburg Walburga. - Ezért végeztem el az egyetemet, ezért lettem jogász, majd újságíró. Most pedig megrendeztem az ománi szultánság magyarországi kiállítását.- Komolyra fordítva a szót: sosem gondolt arra, hogy egyszer valamikor, de még az Ön életében száznyolcvan fokos fordulatot vesz a történelem?-Mármint hogy újra királyság lesz Magyarországon? Nem tagadom, gondoltam rá, de sohasem vágyakozással! Őszintén mondom, nem ejtek könnyeket elveszett ,Jdrálylányságomért”, de büszke vagyok arra, hogy Magyarország visszaszerezte a szabadságát.-Hol érzi magát otthon?- Mindenütt, ahol ember módjára lehet élni. Ötven-ötven százalékban vallom magam osztráknak és magyarnak, de vérbeli európai vagyok! Bécs, Budapest és München egyformán kedves a számomra, s remélem, Svédországban is, ahová férjhez megyek. December 5-én lesz az esküvő a Mátyás templomban.- Mennyire foglalkoztatja a család története? Hiszen a Habsburg-dinasztia históriájában még ma is vannak fehér foltok.- Azokra a fantázia szülte ügyekre gondol, amelyek még mindig elsősorban a dédapá- mékkal foglalkoznak? Hogy ki volt Ferenc József szeretője, miért lett öngyilkos Rudolf főherceg, meg hasonlóak ... Higgye el nekem: nincsenek ilyen titkok. Dédapámnak legfeljebb házassága előtt lehettek ilyen kalandjai, dédnagybátyám pedig jó keresztény volt, és így nem vállalhatta az öngyilkosságot. Dehát már rég eltávoztak ebből a világból azok, akik hitelesen elmondhatták volna.- Mindig ilyen egyszerűen öltözik? Pulóver, szoknya, lapossarkú cipő? Biztos a legelegánsabb francia és olasz szalonkreációkat is megengedhetné magának!- Ne gondolja. A család vagyonát már rég elkobozták, az apámnak mindig keményen kellett dolgoznia, hogy eltartsa a családot, hogy iskoláztassa mind a hét gyermekét, öt lányát és két fiát. Amióta elvégeztem az egyetemet és a saját lábamra álltam, egy fillért sem fogadok el az édesapámtól. Abból élek, amit keresek. Ebből pedig, - de nem panaszként mondom - nem futja álomruhákra.- 5 ha szabad egy szentimentális kérdéssel zárni a beszélgetést: holdvilágos éjszakán miről álmodik a királylány?- Arról soha, hogy királylány vagyok. De tegnap éjjel riadtan ébredtem, mert azt álmodtam, hogy valahol elvesztettem a jegygyűrűmet. Garai Tamás Komáromi Aliz és tanítványa, Kovács István Fotó: Läufer L.
