Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-31 / 300. szám
10 ül Dunántúli nopiö 1992. október 31., szombat Új cím - gazdagabb tartalom (Baranyai Történetírás 1990/91) Felsorakoztunk vendéglátónk szalonja előtt Jelentős támogatás a grazi tömegközlekedésnek Fordokkal Stájerországba Az osztrák vállalkozó véleménye rólunk Stájerországban, Ausztria zöld szívében járhattunk a minap, a Ford Jakon Autó Kft. vendégeként. A pécsi cég több lap újságíróinak, valamint a pécsi rádió és tévé munkatársainak kínált lehetőséget a Ford személygépkocsik megismerésére. A kétnapos tesztút során találkozhattunk dr. Hans Jagersberger- rel, az egyik legnagyobb osztrák Ford kereskedővel, aki bemutatta nekünk vállalkozását. A sajtó képviselőit fogadta Alois Edelsbrunner, a Stájerországi Tartományi Kereskedelmi Kamara elnöke és dr. Franz Edler grazi alpolgármester is. Egy autóház Grazban Hans Jagersberger megtestesítője az osztrák közép tőkésnek, akinek a grazi Ford nagy- kereskedésén kívül két közeli faluban is van lerakata és benzinkutaknál is vannak érdekeltségei. Végtelenül kedves, közvetlen és jókedélyű vendéglátó, népszerű és ismert ember Grazban. Mindenhol ismerősként köszöntötték, a rendőrök előre tisztelegtek neki, tagja a Kereskedelmi Kamara elnökségének. Nem minden - s tegyük hozzá: jogos - büszkeség nélkül mutatta be a grazi autótelepét. Az ötezer négyzetméteres területen épült csarnokokban megtalálható az új Ford autócsodákat bemutató szalon, mellette az adás-vételt bonyolító adminisztrációs irodasorral. Évente 1000 autót adnak el, s az újak mellett használt autók eladásával is foglalkoznak. Az eladótér mellett vannak a nagy szerelőcsarnokok, ahol nemcsak az általuk eladott autók tesztelését, garanciális ellenőrzését, javítását végzik, hanem bármilyen javítást vállalnak, sőt karosszéria lakatos és festő-fényező részlegük is van. Naponta mintegy 50 ügyfelet szolgálnak ki. A hatalmas szerelőcsarnokban öt emelős kocsiállás áll a szerelők rendelkezésére. Az olajcserét például szinte másodpercek alatt végzik el, ugyanis a csarnok alatti raktárban tartályokban állnak a különböző tipusu motorolajak, innen csöveken keresztül pumpálják a motorba a friss olajat, de ugyanígy csövön keresztül szívják le a fáradt olajat, amit az alagsori zárt tárolóban gyűjtenek. Az egész egy zárt rendszer, a csarnokban nyoma sincs olajfoltnak, szemétnek. Jagersber- ger úr elmondta, pár éve még hasznuk volt a lecserélt olajból, eladták olyan cégeknek, amelyek ezzel fűtöttek. Az új osztrák környezetvédelmi törvény ezt megtiltotta, most fizetniük kell azért, hogy elszállítsák tőlük az összegyűlt elhasznált olajat. Ha fellendül a motorizáció Természetesen mi újságírók, kérdésekkel bombáztuk grazi vendéglátónkat. A kérdések között szerepelt, amikor ma Magyarországon nincs megfelelő vásárlóerő, mi motiválta, hogy vegyesvállalatot alapítson Pécsett? Sok külföldi befektető panaszkodik az üzletkötést nehezítő bürokráciára. Milyen jövőt jósol önmagának Magyarországon? A válaszok tömörítve:- Én nagyon bizakodó vagyok. Igaz, nagy szerencsém is volt, hiszen az első külföldi vegyesvállalatunk, a Ford Jakon Autó Kft. sikeres vállalkozásnak bizonyult. Az egy évvel ezelőtti alapítása óta állandóan fejlődik, ez pedig annak köszönhető, hogy a Kft. vezetője, Wölfling János személyében nagyon rátermett, megbízható szakemberre találtunk, s ez elmondható az egész stábról. A további fejlődésükhöz viszont nem alkalmas a jelenlegi telephely, ezért most szándékozunk telket vásárolni Pécsett. Csak köszönettel tartozunk a város vezetőinek, hogy nehézségek ellenére ez lehetővé válik számunkra. Elég gyakran járok Pécsre és azt látom, hogy egymás után épülnek új üzletházak, éttermek, szépítik a házakat. Ez azt mutatja, hogy dinamikus fejlődés indult meg. Igaz, ma még a vásárlóerő kevés Magyarországon, de arra gondolok, hogy az ötvenes években, amikor Ausztriában fellendült a motorizáció, mi is a padlón voltunk gazdaságilag. Ausztriának 7 millió lakosa van, s ma 300 ezer járművet adnak el évente. Ha Magyarország lakóinak a száma 10 millió, akkor a számítások szerint, ha rendbe jön a gazdaság, évente 400-450 ezer autót lehet majd eladni. Ekkora üzletből nem szabad kimaradni. Én nagyon bizakodó vagyok a magyar gazdaságot illetően. A magyar népet tehetséges, vállalkozó népnek tartom, számomra legalábbis ezt mutatja az a tény, hogy amíg Ausztria nem mert vállalkozni a világkiállítás megrendezésére, addig a magyarok a rendelkezésre álló, igen szerény eszközök ellenére belevágnak. Félek, hogy tíz év múlva ebben a régióban nem Bécsnek lesz nagyobb a nemzetközi hírneve, hanem Budapestnek. A Polgármesteri Hivatalban megtudtuk, hogy Graznak, csakúgy, mint valamennyi régi városnak, legnagyobb gondja a közlekedés. A gépjárművek bizonyos területekről történő kitiltása nehéz feladat elé állítja a forgalomszervezőket, éppen a város zárt szerkezete miatt. Bár irigykedve néztük a tömegközlekedés „eszközparkját” - a halkan suhanó villamosokat, a korszerű, csendes és alig füstölő autóbuszokat - az alpolgármester, dr. Franz Edler szerint még mindig sokat kell tenni a színvonal javításáért. Mint mindenhol a világon, a tömegközlekedés Grazban sem tartja el magát, tehát igényli a különféle támogatásokat. S ebben nincs is hiány, mert mint az alpolgármestertől megtudtuk, évente 300 millió schillinggel - a város, az állam, valamint grazi cégek - segítik a tömegközlekedést. Ez a támogatás azért fontos, mert azt szorgalmazzák, hogy inkább az autóbuszokat, villamosokat használják az emberek, mint a saját gépkocsikat. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a polgárok számára vonzóvá teszik a tömegközlekedést, sűrítik a vonalhálózatot, folyamatosan megújítják a járműveket, ugyanakkor a végállomásoknál parkolókat, parkolóházakat építenek. 30 km-el a belvárosban Grazban egyébként sajátos módon csökkentették a belváros forgalmát, ugyanis itt a gépkocsik megengedett legnagyobb sebessége mindössze 30 km/ó. így aki nem akar botorkálni, az vagy elkerüli ezt a belvárosi körzetet, vagy, ha itt van dolga, inkább villamosra ül, mert gyorsabban jut el úticéljához. A sebesség csökkentés másik nagy eredménye, hogy bevezetése óta lényegesen kevesebb közlekedési baleset történt. Graz a magyar turisták számára az egyik legismertebb város. így biztosan mindenkinek feltűnt a két testvérváros hasonlósága ellenére egy alapvető különbség: a tisztaság. Graz ugyanis tiszta, rendezett város, s ezen nem is csodálkozik az ember, ha látja, hogy itt naponta többször takarítják az üzletek előtti járdákat, és mindenki rendben tarjtja a saját környezetét. Sarok Zsuzsa Roszprim Nándor Az újdonság erejével hat a Baranya Megyei Levéltár legújabb - 1990/91-es - évkönyve azokra, akik rendszeresen olvasták, forgatták a Baranyai helytörténetírás évfolyamait. Először a korábbinál tetszetősebb - Baranya megye 18. század végi térképét és címerét tartalmazó - fényes borító tűnik fel. A kötetbe lapozva pedig az új nyomdai kivitel, azok a tipográfiai megoldások, melyek a régebbieknél is áttekinthetőbbé teszik. Mindez jelzi: változott, ismét tovább fejlődött ez a rangos szakmai kiadvány. Sokéves szerves fejlődés A fejlődés lényegét azonban a külső forma csak jelképezi; igazából az új cím - Baranyai Történetírás - által kifejezett tartalmi gazdagodás, minőségi változás jelenti. Napjaink sok más jelenségével ellentében (jóllehet az időpont ez sugallhatná) e megújulást nem a politikai változások kényszerítő vagy késztető hatása váltotta ki. Szerves szakmai fejlődés eredménye. A címváltozás mindenekelőtt szemléletváltást jelez és jelent. A helytörténetírásnak - mondhatni - kultusza volt az elmúlt évtizedekben. A vidéki tudományos műhelyek - főként a levéltárak és múzeumok - jószerivel nem is igen folytattak a helyi történeten túlmutató kutatásokat. Jóllehet ezek színvonala igen változó volt, két vonatkozásban is igen fontos szerepet játszottak a magyar történettudományban. Adatfeltáró, helyi történeti folyamatokat bemutató munkájukkal nélkülözhetetlen anyagot „termeltek” az ún. országos történetírásnak. Másrészt ezekből a műhelyekből került ki történetírásunk több vezető személyisége. Mindezek ellenére hosszú ideig maga a szakma is lebecsülte a történeti kutatás e területét. Ma már alig akad jeles történetírónk, aki nem ismeri el a helyi kutató-feltáró munka fontosságát. A helytörténetírás szó mégis sokat megőrzött pejoratív hangulatából. Azok az eredmények, melyeket a pécsi-baranyai műhelyek - így a Levéltár is - eltértek már hosszú ideje meghaladják e minősítést. A helytörténeti témájú könyvek, tanulmányok nagyobb részének szakmai színvonala országos rangú. A kutatási témák, a publikációk tartalma pedig igen gyakran nemcsak a megye, hanem az ország határain túlra is kiterjed. Az 1980-as évek közepétől a Baranyai helytörténetírás köteteit illetően is egyre inkább ez vált jellemzővé. Az új cím tehát indokolt és megalapozott. Hitelességét maga az 1990/1991-es kötet bizonyítja. Szerzők és tanulmányok Az első, „Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből” c. fejezetben Koszta László a pécsi káptalan eddig kiadatlan okleveleit közli a 19. század elejéről, eredeti latin szöveggel, magyar ismertetéssel. A közlés a megye történetének talán legkevésbé ismert korszakának feltárását segíti. Kár, hogy történeti bevezető nélkül. Szita László évek óta nemzetközi jelentőségű forrásfeltáró munkát folytat a török elleni felszabadító háború történetével kapcsolatban német és olasz levéltárakban. Ezúttal a hosszú háború egyik legfontosabb - az 1691. évi szalánke- méni - csatájának ismeretlen dokumentumait közli. Ódor Imre a török hódoltság utáni Baranya nemesi társadalmáról ad teljességre törekvő képet, korabeli összeírások névsorait is mellékelve. Szili Ferenc tanulmányában hat somogyi középbirtok reformkori gazdálkodásának ösz- szehasonlító elemzését végezte el. Remélhetőleg ösztönzést ad a baranyai kutatóknak arra, hogy - a jóval szerényebb forrásadottságok ellenére - hasonló elemzéseket készítsenek - jelentős hiányt pótolva ezzel. A kötet II. része - Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - szerves folytatása annak a több mint tíz éve folyó szervezett kutató és publikációs tevékenységnek, melyet a levéltár munkatársai és a hozzájuk kapcsolódó kutatók végeznek. Az idei évkönyv e tekintetben is új eredményeket hozott. Szemben a korábbiakkal, melyekben a baranyai nemzetiségek történetének demográfiái, politikai és művelődési vonatkozásait tárták fel, most a kilenc tanulmány többsége a nemzetiségek gazdálkodásával és társadalmával foglalkozik. Kiss Z. Géza a Drávavölgy magyar és horvát etnikai csoportjainak 17-19. századi együttélését vizsgálja. Árnyaltan elemezve egyrészt a táj haso- nító, együttélésre késztető, másrészt a háborúk és politikai események viszályokat szító hatásait. Sarosácz György a Pécs környéki bosnyákok 18-19. századi szántóföldi és kertgazdálkodásáról ad igen részletes képet, gazdag forrásanyag felhasználásával. Márfl Attila a baranyai szerbek dualizmus kori földművelő szövetkezeteinek történetét vázolja fel. Közli a legfontosabb adataikat illetve alapszabályaikat. Király István a dél-dunántúli nemzetiségek (németek, horvátok, szerbek) állattenyésztéséről közöl terjedelmes tanulmányt. Különösen figyelemre méltó Solymár Imre tanulmánya, aki nagy irodalmi anyag felhasználásával, közgazdasági, antropológiai, szociálpszichológiai és néprajzi szempontokat is figyelembe véve vizsgálja a dél-dunántúli németek gazdaságcentrikus értékrendjét, gazdasági magatartását. Nagy Imre Gábor a dualizmus kori névmagyarosítási törekvéseket mutatja be, sokoldalúan elemezve a tételesen is kö- zölbadatokat. Rozs András azt elemzi, miként erősödött meg a népinémet (Volksdeutsch) mozgalom a pécsi bányavidéken azt követően, hogy az Anschluss nyomán a Dunagőzhajózási Társaság bányái német tulajdonba kerültek. A két utolsó tanulmány kilép a regionális keretekből. Gerhard Seewann, a müncheni Südost-Institut könyvtárának Pécsett hosszú évek óta kutató igazgatója magyar és horvát nyelven közli gondolatait a magyarországi németek 1918 utáni fejlődéséről, a nyelv és tradíciók megőrzésének lehetőségéről. Az az - új összefüggéseket és feltáró - összegzés, melyet 7)7- kovszky Lóránt ad az 1918-1945 közötti magyar kormány nemzetiségpolitikájáról egyaránt segíti a problémát átfogóan megismerni akaró olvasót és a nemzetiségtörténeti témát választó kutatót. Rangos szakmai fórum A szerkesztés elvei a tanulmányok tartalma, színvonala egyaránt bizonyítják a jó hagyományok megőrzésére, ugyanakkor a megújulásra és a színvonal emelésére irányuló törekvést. Reméljük, a következő kötetben ismét megtalálhatjuk a régebbi kötetek hasznos és megszokott (most sajnos hiányolt) elemét; az idegen nyelvű rezümét. Mégpedig - az új cím által kifejezett szakmai igénynek megfelelően - a német mellett angol nyelven is. Különös öröm, hogy ma, amikor a gazdasági nehézségek miatt szakmai fórumok, kiadványok szűnnek meg, ez a magyar történettudomány és levéltárügy egésze szempontjából fontos évkönyv tartalmi és formai tekintetben egyaránt továbbfejlődve, megújulva maradhat fenn. Köszönhető ez mindenekelőtt a sorozatot több, mint húsz éve szerkesztő Szita László levéltárigazgatónak. Annak a szervező, menedzselő tevékenységnek, melynek eredményeként az évkönyv rangos szakmai fórummá vált. Ebben a Levéltár minden bizonnyal nem nélkülözte a fenntartó, a Baranya Megyei Közgyűlés erkölcsi és anyagi támogatását. Jól kamatozó anyagi áldozat ez, hisz intézményeink (Levéltár, Múzeum, Könyvtár) tudományos munkája, színvonalas kiadványai országszerte és külföldön is emelik a megye rangját. Dr. Vonyó József osztályvezető Janus Pannonius Múzeum
