Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-29 / 298. szám
1992. október 29., csütörtök üjDunöntült napió 7 Az Új DN politikai vitafóruma Kié 1956? Mindenkié, aki magáénak vallja Kétféleképpen lehet válaszolni erre a kérdésre: mindenkié, aki részt vett benne, így: mindenkié, aki csinálta. Vagy így: mindenkié, aki a magáénak tartja. Csak azt nem lehet mondani, hogy 1956 egy kis csoporté, ezeké vagy amazoké, mert ezzel 1956 lényegét vennénk tagadásba. Október 22. délutánján még kellemes őszi idő volt Szegeden, amikor az egyetemisták és tanáraik tüntetni indultak. Tekintélyes, vidáman éneklő, jelszavakat harsogó soraikhoz csatlakozott a színház egész városi közönsége a színészekkel és mindenkivel együtt, aki csak a délutáni előadáson a színházban tartózkodott, majd kisvártatva, immár felduzzadva felölelte a tömeg a gyárakból kiáramló munkásokat. Senki sem kérdezte a másiktól, hogy honnan jöttél, mit akarsz köztünk, de még azt sem, hogy meddig jössz velünk. Ha lett volna mód és idő az „ideológiák” és „politikai programok” kifejtésére, biztosan lettek volna különbségek köztük. De nem volt erre egyelőre idő. így hát egyetértettek abban, hogy mindenki jobb életet akart, több szabadságra vágyott, és nem akart tudni sem Sztálinról, sem Rákosi-Gerőről. November 4-én már zordabb volt az időjárás, amikor pécsi egyetemisták, bányászok és mások kilopóztak a Mecsekbe, hogy ott megkíséreljék az ellenállást a benyomuló szovjet erőkkel szemben. Ők sem kérdezték egymástól, hogy merre járt addig, sem azt, hogy később merre tart. Csak azt tudták, hogy nem akarnak újabb megszállást, és hogy ezért harcolni is készek. A magyar 1956 rövid ideig tartott, de rövid élete alatt csaknem az egész népet maga mellett tudta. Az addigi síri csendből, sötétségből, a semmiből léptek elő a szónokok, a vezérek, a hősök. Cselekedni akartak, és nem egymás között vitázni. Az utóbbira nem volt idejük. Nem hagytak nekik rá időt. Ha tovább tart, ha győz, bizonyára elkezdődik az érdekformálódás, a csoportalakulás, a pártoskodás, a vita, a veszekedés. De nem tartott tovább, mint ameddig tartott: 13 napig, így lett 1956 egyedi a magyar történelemben, és ritkaság a világtörténelemben: egy olyan spontán, nagy népi megmozdulás, amelynek során egyetlen résztvevő csoport sem került szembe a másikkal. Nagy napjaink emlékét nem szeplőzték be eldurvult veszekedések és még kevésbé egymás közötti hatalmi harcok. Ezért hiszem, hogy 1956 mindenkié, aki bármiként, bármilyen oldalról részt vállalt benne. Azt is hiszem viszont, hogy 1956 mindenkié, aki a magáénak vallja. Hiszen azóta 36 év telt el, vagyis 36 évesektől lefelé az újszülöttekig milliószámra élnek ma olyanok, felnőttek, fiatalok, gyerekek, akik 1956-ban még nem is éltek. Számukra 1956 történelem, a nemzet története pedig mindenkié. Kérdezhetem-e, hogy kié Mátyás király, vagy hogy kié Kossuth Lajos? Sokszor, nagyon sokan szerették volna a magyar történelem egy darabját, valamely jelentős szereplőjét kisajátítani. Végeredményben soha nem sikerült. Végül mindig újra bebizonyult, hogy egy nemzet nagy tettei, egy nép nagy gyermekei - fiai, lányai - közkincset jelentenek, és nem kisajátíthatok. Sokszor, sokan próbáltak tetteket és személyeket kire- keszteni a történelemből, ám ez nem sikerüt. A nagy tettek és a jelentős személyek mindig visszalapoztak, mert mindig benne éltek a sokaság emlékezetében és szívében. Ormos Mária akadémikus Pártoskodás Dráma spontán előadásban Kedves Horváth Csaba! Az Új Dunántúli Naplóban Nem, nem soha! cím alatt olvastam demokráciáért aggódó sorait, s ezért szeretnék arra néhány mondatban reflektálni. Egy demokrata az ellenkező véleményen lévőt nem nevezi üvöltöző csoportnak még akkor sem, ha annak követelésével nem ért egyet, hanem ellentüntetőnek nevezi. Egy demokrata legfeljebb sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a köztársasági elnököt nem hagyják szóhoz jutni, de nem jut eszébe fasisztát kiabálni, mert így minősíteni az ellenkező politikai nézetet vallót maga is fasizmus, vagy kommunizmus. Tessék választani, melyik tetszik Önnek jobban! Egy demokratának netán az is eszébe jut, hogy Göncz Árpádot azok nem hagyták szóhoz jutni, akik sérelmezik, hogy az antidemokratikusan működő rádió és tv-elnökök randalíro- zása miatt (akiket viszont éppen Göncz Árpád enged szabadon randalírozni) azokba fojtják bele a szót (Győri Béla, Pálfy G„ Chrudinák), akik netán őket képviselnék a demokráciában? Egy demokratának, mialatt címkéz és fasisztáz, arra is kell gondolnia, hogy a köztársasági elnök, amennyiben nem folyik bele pártalkukba, hanem pártok felett állva pártsemleges, nem kerülhet ilyen szituációba, mert ő akkor valóban a legfőbb közjogi méltóság. Jogászként hiszem és vallom, hogy éppen Göncz Árpád tevékenységére visszavezethető okból állt elő weimárosodás hazánkban, s ezt visszaszólni a kormánynak szemrehányásként, nem vall demokrata gondolkodásra, hanem nagyon is pártoskodásra demokrácia nélkül. (Ui.: ami a nyilas inget és sapkát illeti: érdekes módon a több száz fős, - netán több ezres? - tömegből az Esti Egyenleg munkatársainak sikerült őket kifényképezni. Nem érdekes ez, hogy miközben én bár 49 éves vagyok, még soha nem láttam ilyen sapkát, az Esti Egyenleg munkatársa bizton felismeri a fasiszta jelképet, és már így adresszálja felénk, hogy fasiszta tüntetés. Ön szerint ez pártatlan tájékoztatás és demokrácia?) Tisztelettel: dr. Lehoczky Ágnes, Pécs, Anna u. 9. Botrány, vagy közvélemény-kutatási szondázás történt vajon a Kossuth téren, amikor a tömeg nem hagyta szóhoz jutni a köztársasági elnököt október 23-án? Hangos a sajtó. Sorra nyilatkoznak a pártatlan szakértők, a demokrácia felkent bajnokai az Esti Egyenleg szakértő munkatársaitól kezdve Konrád Györgyön, a nagy demokratán át egészen az operaházi ünnepségről aktuálpolitikusan távozó FIDESZ-vezérig... Gondoljuk csak meg! Kohl kancellárt záptojással dobálják meg, Antalit kifütyülik, András- falvy Bertalanba belefojtják a szót, - ez napi hír. Mikor ordítanak a liberálisok rendőr és belügyminiszter után? Ha saját emberük nem jut szóhoz! Jegyezzék meg: a szólásszabadságot így kell értelmezni, hogy ott helyben köteles lett volna a szolgálaton kívül lévő belügyminiszter szolgálatba helyezni magát, és gumibottal befogni az ordítozó ellenvéleményen lévők száját! Köszönet az Esti Egyenleg munkatársainak, hogy bemutatták számunkra a fasiszta jelvénynek számító fekete sapkát? Köszönet. Felismerték? Felvetődött bennünk továbbá a kérdés: hol voltak a liberális demokraták október 23-án, mikor a pártbéli tagtársuk beszédet mond? Annyira érdektelen számukra az 1956-os megemlékezés, melyet a köztársaság elnöke mond, hogy nem képviseltették magukat? Felvetődik bennünk az a további kérdés is: vajon megsér- tődhet-e egy politikus azon, hogy lepfujjogják, joga van-e ahhoz, hogy a beszédre kíváncsiakat megfossza gondolataitól? Vagy netán felötlött a magányosan álldogáló elnökben, hogy bizony az ő magatartása tette lehetővé, hogy olyan emberekbe, mint Győri Béla, Pálfy G. István vagy Chrudinák Alajos ugyancsak „randalírozó” rádió- és tv-elnökök belefojtsák a szót? Justitia Baráti Társaság 7634 Pécs, Pf.: 25. Egy ünnep tanulságai A Magyar Szocialista Párt Pécs városi elnöksége rendkívüli ülésén elemezte az 1956-os magyarországi forradalom 36. és a Magyar Köztársaság kikiáltásának 3. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek tapasztalatait, tanulságait. Október 23-án Budapesten, a Parlament előtt történtek súlyos figyelmeztetésül kell, hogy szolgáljanak az egész társadalom számára: rendkívül komoly veszély fenyegeti a magyar demokratikus intézményrendszert. Ha egy szervezett, irányított és pénzelt maroknyi kisebbség az ünnepelni, tisztelegni akaró óriási többséggel szemben megteheti, hogy a Magyar Köztársaság elnökébe belefojtja a szót, nyilas és náci ruhában, fasiszta jelképeket lengetve, jelszavakat skandálva, az ünnep tartalmát, aktualitását félresöpörve, akkor ott a demokrácia került nagy veszélybe. Számunkra úgy tűB lí 11 I l ■ ( . nik, az ünnepség szervezői megtalálták a régi forgatókönyvet. E megállapításunkat támasztják alá azon megnyilatkozások, melyek a súlyos provokációt követően a kormány tagjai és elsősorban a kormánykoalíciót alkotó pártok képviselői részéről különböző helyeken elhangzottak. A nyilatkozók figyelmen kívül hagyják, hogy az elnök pártokon felül álló személyiség, éppen ezért a pártokhoz méltatlan a vele való packázás, kicsinyes kötözködés. Sem Antall József miniszterelnök, sem a kormány nem határolódott el a durva, útszéli megnyilvánulásoktól, s nem követte meg Göncz Árpádot az őt és az ünnepet ért sérelem miatt. A szocialisták ezt rövidlátó, szűkkeblű cselekedetnek tartják. Azt pedig, hogy a kormánykoalíció politikusai a köztársasági elnököt teszik felelőssé a politikai közhangulat eldurvulásáért, cinikusnak és minden realitást nélkülözőnek ítéljük. Az elnöknek nemcsak joga, de véleményünk szerint kötelessége is a napi politikai kérdésekben állást foglalni, ha arra az antidemokratikus veszély rákényszeríti. A szocialista párt elnöksége rendkívül veszélyesnek tartja azt a törekvést, mely jól érezhető volt az ünnepségek során: a kormánypártok ki akarják sajátítani maguknak ezt az ünnepet. Valljuk, ezen a napon, nemzeti ünnepünkön emlékeznünk kell a hősökre, a változtatni, a jobbítani akarókra, Nagy Imrére és azokra a reformerőkre, akik békésen és demokratikusan kívánták eljuttatni az országot az európai népek közösségébe és színvonalára, akik három éve kikiáltották a köztársaságot. A szocialisták ugyanakkor örömmel állapítják meg, hogy a pécsi ünnepségeken nem voltak szélsőséges megnyilvánulások, az itteni rendezvényeket a kulturáltság, a realitás és a mérték- tartás jellemezte. Emellett aggodalommal tölt el bennünket és a reális múltértékelés sem feledteti velünk, hogy az országban az egyébként is rossz közhangulatot tovább szítják a szélsőségesek, s újabb törvény- tervezetek készülnek elszámoltatásra és leszámolásra. Az MSZP Pécs Városi Szervezetének elnöksége Szerkesztőségünk soronkívül külön oldalt biztosított a fenti véleményeknek. Ezzel a magunk részéről a vitat lezártnak tekintjük. A Hunor pécsi irodaháza és központi gyára a Magyar Külkereskedelmi Bank tulajdonába kerül Fotó: Proksza László Csőd után a Hunorban A hitelezők tulajdonába került a székház Két éve van csődhelyzetben a pécsi Hunor Kesztyű és Bőrruházati Vállalat, július elején fizetésképtelenség miatt be kellett jelenteniük az öncsődöt. Két egyeztető tárgyalás után sikerült megegyezniük a hitelezőkkel. A vállalatnál most bizakodó a hangulat: megrendelésük van, s bár az árbevételük nagy része a törlesztésekre megy el, a céget egyelőre sikerült megmenteniük. A méltán európai hírű nagy- vállalat a rendszerváltás okozta piacvesztés miatt került pénzügyi válságba. A kelet-európai régióba szállított termékek államilag garantált exportösztönzése hosszú távú nyereséget biztosított a vállalatnak, ezért a nyolcvanas években nagy beruházásba fogtak. Ekkor épült meg a Vadász utcában lévő 2-es számú üzem, amely igencsak megcsapolta a vállalat akkori nyereségét, nem beszélve arról, hogy a nagyarányú fejlesztéseket banki hitelből kellett fedezniük. A nyersanyagár-robbanás, az energiaköltségek növekedése, a keleti piac összeomlása mind mind okozója volt a vállalat súlyos helyzetének. Július elejére aztán összecsapott a fejük felett az adóssághullám. A hitelezők nem vártak tovább, kénytelenek voltak az öncsőd bejelentésével, a 90 napos hitelvisszafizetési moratórium lehetőségével élve rendbeszedni a cég zilált pénzügyeit. Az első csődtárgyaláson - mint az várható volt - a hitelezőkkel nem tudtak megegyezni, a másodikon viszont - amely október 5-én zajlott le - sikerült megállapodniok, s ezzel a vállalatot megmenteni a felszámolástól. A cégnek igencsak nagy árat kell fizetnie a fennmaradásáért. A két legnagyobb hitelező, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. valamint a Magyar Hitelbank Rt. jócskán megkérte a megközelítőleg 500 milliós tartozás árát. A megállapodás értelmében a külkereskedelmi bank a vállalat tulajdonában lévő irodaházat (közel 300 millió forint értékben) kapja meg a tartozások fejében, míg a Hitel Bank, áthidaló megoldásként, alacsony kamatozású devizahitelre váltotta át a cég tartozását, a jövő év januárjában várható részvénytársasági átalakulás során 300 millió forint értékben tulajdoni hányadot kapnak. A kisebb összegű hitelezőket pedig az árbevételből elégítik ki. A vállalatot nem kell leírni. Piacaik meglehetősen stabilak - legalábbis a nyugati országokban megmaradt, hagyományos vevők számítanak a Hunor jóminőségű termékeire. Kanadai, német és angol cégek még előre is fizettek, amikor megtudták, hogy segítségre van szükségük. Export-import egyenlegük az idén elérte a 4 millió dollárt, jövőre a 6 milliót sem tartják kizártnak, hiszen a már lekötött megrendeléseik erre alapot adnak. Mindezek mellett a hitelezők, no meg a gazdasági kényszer kemény feltételt szabott a vállalatnak. Az elkövetkező években az összehúzódás programját kell végrehajtaniuk. Az impozáns székházból kivonulnak, ezentúl a Vadász utcai telephelyen lesz az igazgatóság. A megmaradt dolgozói létszámból 1994-ig 150 embert kell elbocsátaniuk, de - mint azt Horváth Ferencné vezérigazgató elmondotta - ez jórészt csak az alkalmazottakat érinti, a termelésben dolgozóknál még létszámnövelésre is sor kerül. A pénzügyi válságból kikerülve most azon dolgoznak, hogy túladjanak az elfekvő készleteiken, termékeiknek új piacokat szerezzenek, s nem utolsó sorban egyszerűsítsék, gyorsítsák a vállalati döntéseket, ami miatt át kell alakítaniuk az irányító szervezetet. B. G.
