Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-28 / 297. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. október 28., szerda Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Elvi állásfoglalás és nyilatkozat Szabadság, türelem, szolidaritás Szociális békét! Táviratok a nagygyűlésről A Történelmi Igazságtétel Bizottságnak Dél-dunántúli Szervezete és a Recski Szövetség Baranya Megyei Szervezete október 16-án nagygyűlést tartott Pécsett. A résztvevők a következő két távirat szövegét fogadták el. Tőkés László püspök úrnak, Nagyvárad. A Magyar Televízióban a közelmúltban történt személyi intézkedések után Ön elhatározta, hogy ezek visszavonásáig nem hajlandó a Magyar Televízió képernyőjén megjelenni. Ezt a döntését teljes mértékben megértjük és helyeseljük. Ez a lépése beletartozik a különlegesen nagyformátumú emberi kiállásaiba, amelyek egy ország zsarnoki elnyomó rendszerének az összeomlását indították el. Már csak azért is biztosak vagyunk, hogy Önt nagyon rö-» vid időn belül mindannyiunk egyöntetű kívánságára újra látni fogjuk a Magyar Televízió csatornáin. Aggódó szeretettel jó egészséget és további sziklaszilárd lelkierőt kívánunk. Gombár Csaba úrnak, a Magyar Rádió elnökének. Elnök úr! Az Ön személye és intézkedései a Magyar Rádió élén felháborodással és aggodalommal tölt el bennünket. A magyar közélet központi kérdésévé lépett elő egy teljesen harmadrangú ügy, mégpedig az, hogy Ön ragaszkodik a rádió vezetéséhez. Ezzel végtelen sok energiát és időt rabol el azoktól a feladatoktól, amelyekkel válságos gazdasági helyzetünk jobbra fordítását érhetnénk el. Teheti pedig mindezt azért, mert az előző kommunista parlament azzal a szándékkal iktatta az alkotmányba a kétharmados törvényekre vonatkozó szakaszokat, hogy ilyen kisstílű problémákkal akadályozza az új demokratikus rendszert. Elnök úr! Nagygyűlésünk egyhangúlag arra kéri, hogy elszakadva szellemi fogva tartóitól, önként távozzék a rádió éléről az egész magyar népnek téve ezzel nagy szolgálatot. Ebben az esetben őszinte tisztelettel őrizzük meg az Ön emlékét. Mindkét táviratot a Recski Szövetség Baranya Megyei Szervezete nevében dr. Vörös István elnök és dr. Breuer Pál ügy v. elnök, a TIB Dél-dunántúli Szervezete nevében Mé- der Ferenc elnök és dr. Jäger László ügy v. elnök írta alá. A Szabad Demokraták Szövetsége pécsi szervezetének Liberális Koalíciója - az SZDSZ 1988. november 13-i elvi nyilatkozatával összhangban - kinyilvánítja, hogy a liberális alapértékek, a csupán mások szabadsága által korlátozott személyes szabadság, a mássággal szembeni türelem és a széleskörű társadalmi szolidaritás jegyében és érdekében kíván tevékenykedni. 1. Eszményünk az emberi és polgári szabadságjogokon alapuló, az állam túlhatalmát korlátozó és illetékességét minimálisra szorító civil társadalmi berendezkedés. 2. Meggyőződésünk, hogy az ember boldogságát és képességei kifejlesztését senki és semmi nem biztosíthatja jobban, mint a tulajdon lelkiismeretén nyugvó szabad választása. 3. Kívánatosnak tartjuk a sokszínű, az alkotmányt nem sértő nézetek sokféleségét integrálni tudó, a hatalommegosztás demokratikus elvein alapuló, nyitott társadalom kialakulását. 4. Elítéljük a politikai, kulturális, etnikai, vallási és egyéb kisebbségekkel szemben bármely oldalról megnyilvánuló diszkriminációt. A gondolatszabadság jegyében védelmezni kívánunk minden, a hatályos alkotmánnyal nem szembenálló szubkultúrát és elitet. 5. Kijelentjük, hogy liberális programunk radikálisan szem- benáll minden antihumánus, antidemokratikus és szabadságellenes felfogással. 6. Szükségesnek tartjuk a közélet szereplői között honpolgárok támogatásáért folyó nyílt versengést, és kinyilvánítjuk, hogy a számára biztosított jogokból származó kötelezettségeken kívül senki egyéb kötelezettséggel nem terhelhető. 7. Meggyőződésünk, hogy á vállalkozás szabadságán alapuló piacgazdálkodás szükséges feltétele a gazdasági felvi- rágásnak, de a legszegényebb néprétegekről való gondoskodást ugyanilyen fontos feltételnek tartjuk. Ez elsősorban az állam, másodsorban a civil társadalmi szervezetek, a szolidaritás és emberiesség eszméit komolyan vevő egyházak és magánszemélyek feladata. 8. Támogatjuk az SZDSZ parlamenti frakcióján belül megalakult liberális platformokat, a Konzervatív Liberális Uniót és a Szabadelvű kört. Együttműködünk más önkormányzatok területén tevékenykedő szabadelvű körökkel, liberális koalíciókkal. 9. Küzdünk a politikai, kulturális, etnikai, vallási és egyéb kisebbségi jogok érvényesüléséért, ellenezzük azt a kormányzati magatartást, amely táplálja a kisebbségekkel szembeni előítéleteket. 10. Az állam világnézeti semlegességének, az egyházak szabadságának és egyenrangúságának jegyében elengedhetetlennek tartjuk az állam és az egyház teljes, szétválasztását. Támogatjuk az egyházak jogos igényeinek kielégítését — az egyházak és az önkormányzatok között létrejövő olyan megegyezések alapján, amelyek a vallásos és a nem vallásos állampolgárok érdekeit egyaránt figyelembe veszik. 11. A lakosságot és a várost gazdagító, vállalkozásbarát politikára szavazunk, tiltakozunk a kormányzat döntési jogköröket és pénzeszközöket elvonó intézkedései ellen. 12. Szorgalmazzuk a szak- szervezeti szabadságjogok érvényesülését, ellenezzük a munkavállalói érdekképviseletbe beépülő hatalommentő és hatalomszerző törekvéseket. 13. A szabad iskolák világnézeti, szervezeti, módszertani és tulajdoni tekintetben sokszínű hálózatának létrejöttét támogatjuk. 14. Fellépünk a szabad véleménynyilvánítás korlátozását célzó nyílt és álcázott törekvésekkel szemben. Sem a kormány, sem manipulált társadalmi csoportok nyomására nem engedünk a kivívott szabadságból. 15. Tiltakozunk a hatalomféltés diktálta felelőtlen politikai manipuláció ellen, amely társadalmi csoportokat állít szembe egymással, közös múltunkat és értékeinket kisajátítva kirekesztő értelemben használja a nemzet fogalmát, s ezzel a társadalom, a nemzet további megosztását eredményezi. 16. Elítéljük az új kliensrendszer kiépítését, a társadalom megfélemlítésének kísérleteit, ezek kirívó példáiként a protekcionista privatizációt, a bírói függetlenség megsértését, a sajtó és a média szabadsága elleni támadásokat, a hivatalnokok hatalomtól való függőségének gyakorlását. 17. Visszautasítjuk a demokratikus intézményrendszer elleni támadásokat, az Alkotmánybíróság és a Köztársasági Elnök elleni uszítást. 18. Valljuk, hogy a múlt lezárása, a történelmi igazságtétel csak a jogállamiság keretein belül valósítható meg. A Pécsi Liberális Koalíció alapítói: Papp Béla, Koósz Margit, Petre András, Molnár Tamás, Kónya Tibomé, Mindum Károly, dr. Varga Levente, Bölcsházy Éva, Bállá István Gábor, Papp Béláné, P. Baracs Nóra, Matavovszky Iván, Petrovics József, Szerdahelyi Zoltán, Szerdahelyi Zoltánná, dr. Krippl Zoltán, dr. Kummer László, dr. Antalné Úz Éva, Getto József, Bretter Zoltán, dr. Csordás Gábor. A Kereszténydemokrata Néppárt a párt gödöllői kongre- szusán elfogadott irányelvek és az Intéző Bizottság határozatai alapján alakítja politikáját. A nemzet érdekében vállalja a kormányzati felelősséget. 1./ A KDNP határozottabb és eredményesebb gazdaságpolitikát kíván. A társadalom többségét alkotó bérből és fizetésből élők, sokgyermekesek, nyugdíjasok, pályakezdő fiatalok rétegeit fokozottan óvni kell a súlyos gazdasági és adóterhektől. Ezért méginkább sürgetjük a gazdasági irányváltást és ezzel egyidejűleg a magyar gazdaság fokozottabb védelmét. A munkanélküliség ellensúlyozására aktív foglalkoztatáspolitikát, állami és önkormányzati közmunkákat, út-, közmű- beruházásokat és lakásépítést javasolunk. A privatizáció során döntőnek kell lennie a munkahelyek biztosításának, a dolgozói tulajdonba adásnak, a külföldi piacszerzésnek és a műszaki fejlesztésnek. A kétkulcsos ÁFÁ-ra való áttérést csak fokozatosan, egyidejű és megfelelő ellentételezéssel tartjuk elfogadhatónak. 2.1 Az agárárágazat nem lehet sem rövid, sem hosszabb távon az adósságtörlesztés és a költségvetés alapvető forrása, mint ez ideig volt, mivel az a falusi élet alapvető létformája. A vidék lakosságának sorsa szociális kérdés is, és ezért nem lehet csak a piaci viszonyoktól függővé tenni. A KDNP ismételten sürgeti a magyar mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli szerepének mielőbbi meghatározását és a jelenlegi válságból, bizonytalanságból kivezető szükséges intézkedések meghozatalát. 3. / Pártunk tárgyilagos, a nemzet érdekére figyelő köz- szolgálati Rádiót és Televíziót követel. Fontosnak tartjuk, hogy a tárgyalások ezt eredményezzék. Kizárólag e cél érdekében vagyunk hajlandóak észszerű kompromisszumra. 4. / A KDNP szerint fontos a munkahelyeken a szociális béke megteremtése, a munkavállalók érdekeinek hatékony védelme, a munkahelyi érdekképviseletek megerősödése, az országos érdekegyeztetés érdemi működtetése. A munkaszerződésekben és a kollektív megállapodásokban érvényesülniük kell a munkavállalói jogoknak. 5. / Változatlanul fenntartjuk véleményünket, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, valamint az azt követő megtorlások során háborús és népellenes bűncselekmények történtek. Ezek elkövetőit a nemzetközi és a magyar jog alapján felelősségre kell vonni. Ugyancsak felelősségre kell vonni a diktatúra más időszakaiban az emberi jogokat súlyosan sértő bűncselekmények elkövetőit. 6. / Aggasztó helyzet alakulhat ki a Duna vízének elterelése következményeként. A helyzet tragikus kiéleződéséért, a várható környezeti károkért, esetleges természeti katasztrófáért északi szomszédunkat terheli a felelősség. Felelősség terheli továbbá azokat a hazai politikusokat, szakértőket, akik az erőmű kitervelését és építését kierőszakolták és az ezt megalapozó szerződést megkötőt- ték 7. / A KDNP aggódó figyelemmel kiséri a határainkon kívül élő magyarság sorsát. A KDNP úgy a román, mint a szlovák, kisjugoszláv és az ukrán kormánytól elvárja, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésének a kisebbségre vonatkozó határozatait tartsák be és biztosítsák a magyarság politikai és kulturális jogainak gyakorlását. A KDNP számít arra, hogy célkitűzéseit, mint érdekeivel megegyezőt, a lakosság egyre növekvő része támogatja. A KDNP Országos Választmánya Az ülésen Baranyából részt- vett: dr. Abaligeti Gallus, Hegedűs István, dr. Kőhalmi Lász- lóné, Liszkay Teréz, Monostori Antal, Ónozó Lajos, Perényi József és Ursprung János. Együtt a demokráciáért Rendkívül szomorú esemény történt 1992. október 23-án, a Parlament előtti ünnepségsorán. nem engedték szóhoz jutni a köztársasági elnököt. Ez az érzelemnyilvánítás nem a meghurcolt 56-osnak, hanem a jelen politkusának szólt megítélésünk szerint. Göncz Árpád politikai szerepet vállal, így a dolgok logikájából következően politikai támadásoknak teszi ki magát azoktól, akik átlátják eddigi tevékenységét. Hogy erre az antibolsevista forradalom és nemzeti szabadságharc szent ünnepén került sor, az valóban sajnálatos, ugyanakkor az elnök maga semmit sem tett a helyzet megoldására. Igazat kell adnunk az ellenzék egybecsengő véleményének, hogy a köztársasági elnök védelemre, gyá- molításra szorul. Ugyanilyen szomorú azonban az ellenzék újabb visszataszító és gátlástalan rágalom- hadjárata a kormány ellen. Ez túl azon, hogy erkölécstelen, apolitikus is! Elutasítjuk, hogy a magyar nép jelentős részét egyoldalúan fasiszta jelzőkkel illessék és a történteket alaptalan félelemkeltésre használják fel! A liberális hiperértelmiség fölismerhetné a túlreagálások veszélyét és megtalálhatná azt a hangot, amihez szívből csatlakozhatna a demokrácia ügyéért harcoló kormánypárti is! Megtalálhatná azt a mértéket, amely súlyának megfelelően kezeli a történteket, amiből nem tűnik ki a kormányzat alaptalan lejáratásának szándéka. Az MDF Baranya Megyei Választmánya és az MDF Pécsi Szervezetének elnöksége Az elnököket kifütyülik, ugye? A köztársasági elnök az október 23-i központi ünnepségen nem tudta elmondani beszédét. Fütyültek, tapsoltak, fújoltak és kiabáltak, szóval megakadályozták, hogy megszólaljon. A politikus vagy egy percig állt ott keserű értetlenséget tükröző arccal, farkasszemet nézve a tömeggel és a televíziós kamerákkal. Aztán egyetlen szó nélkül visszatért a helyére - Bo- ross belügyminiszter úr mellé. A jelenetet a sajtó sokféleképpen kommentálja. A „liberálisok” az elnöki intézmény és a köztársaság megsértéséről cikkeznek, a „kormánypártiak” inkább magát az elnököt hibáztatják, aki szerintük szelet vetett és vihart aratott azzal, hogy nem távolította el Hankiss Elemért és Gombár Csabát a televízió illetve a rádió éléről. A politikai dráma remélhetően lezárult azzal, hogy a kormány nyilatkozatban ítélte el az incidens okozóit. De megint előtérbe tolakodott a rendszerváltás utáni korszak egyik közéleti alapproblémája: a demokratikus magatartás formák tisztázatlanok. Vannak más vélemények is, melyek szerint a politikai profizmus hiányával küszködik az ország. Demokráciákban gyakran fordul elő olyasmi, amit a Kossuth téren láttunk. Az amerikai Ronald Reagan, aki bizonyára nem ok nélkül szerezte a „nagy kommunikátor” nevet, az 1980-as választási kampány idején többször került hasonló slamasztikába. Egy alkalommal Bronxba, New York legnyomorúságosabb negyedébe látogatott voksokat gyűjteni. Azt akarta elmondani, hogy ha megválasztják, eltünteti a szemétkupacokat, a vakablakos, málottfalú bérkaszámyákat. A környéken lakó fekete családok füttykoncerttel, ökölrázva fogadták, s a szó szoros értelmében beléfojtották a szót. Igaz, a leendő elnök több kísérletet is tett, hogy túlharsogja a tömeget, csak akkor vonult vissza, igaz, msot már csaknem futólépésben, amikor kiderült, hogy ennek bizony verés lehet a vége. Egy amerikai élet című önéletrajzából Ronald Reagan ezt az epizódot kihagyta. Nyilván nem tartozik kedves emlékei közé. Elmesél viszont egy másik esetet, amikor sikerült úrrá lenni egy gyülésterem ellenséges hangulatán. Szintén az 1980-as választási kampány idején történt. A New Hamps- hire-i előválasztások előtt Reagan vitára hívta legfőbb pártbeli vetélytársát, George Bush-t a Nashua-i középiskola tornatermébe. A vitát a helyi lap szponzorálta volna, de a központi választási bizottság ezt megtiltotta, mondván, nem szabad két jelöltet előnyhöz juttatni a többivel szemben. Erre Reagan meghívta a többi jelöltet is és átvállalta a laptól a rendezvény finanszírozását. Csak éppen Busht felejtette el értesíteni a változásról. Márpedig a terem Bush híveivel volt tele, akik követelték a többi elnökjelölt távozását. Reagan füttykoncert és fújolás közepette lépett a mikrofonhoz. „Kapcsolják ki a mikrofonját” - kiabálta a helyi lap szerkesztője. De erre már nem volt ideje a technikusnak. Reagan előbb szólalt meg és elmondta az egyetlen mondatot, mely ebben a környezetben hatásos lehetett: „ezért a mikrofonért én fizettem, uram!” Egy felszabadult nevetés és a hangulat megfordult ... Kelet-Európábán ilyesfajta készségekre nem volt szüksége a politikai elitnek: a pártok vállalták a kollektiv rendfenntartó és lélekrendőri szerepet. Különösen nehéz a helyzete a Göncz Árpádhoz hasonló politikusoknak. Ráadásul ebben az estben is, miként a Csurka-ta- nulmány után, az elnök környezete is azt sugallta: hallgatni kell, a megszólalás az államfő méltóságán aluli. Fel sem merült tehát, hogy a tömegpszichológia valamelyes ismerete, egy jól eltalált, lehetőleg humoros megjegyzés, vagy akár a puszta megszólalás, mely lélekjelenlétről tanúskodik, elejét veheti az incidensnek. Göncz Árpádról sokan azt tartják, hogy személyiségének varázsa éppen abban van, hogy „megmaradt civilnek”. Neki tehát nem ártott a hallgatás. Volt hasonló esete a Gönczhöz igen hasonlósorsú volt csehszlovák elnöknek, Vaclav Ha- velnek is. Gyűlölködő, hangoskodó szlovák nacionalisták előtt kellett volna beszélnie, de inkább lemondott beszéde elmondásáról. És vannak ellenpéldák is, bőven. Helmut Kohl német kancellár például sosem zavartatja magát ellenlábasainak ágálásától, s előfordult, hogy tojásokkal dobálták, mégis végigmondta beszédét. És hazai példa is akadt a közelmúltból. Antall József miniszterelnök a barcelonai olimpiáról hazatért magyar sportolók előtt be- szélt.Ki is fütyülték őt, hiába bizonygatta, hogy a kormány nem akarja kisajátítani a nagyszerű sportteljesítményeket. A füttyögés végigkísérte mondó- káját, de a politikus, ő tudhatja csak mekkora erőfeszítés és önuralom árán, egy percre sem hagyta abba beszédét. És hogy mit tett volna hasonló esetekben egy felnőtt demokrácia profi szónoka? Ez a kérdés bizonnyal igazságtalanul korai. Jókai Géza Ti 7. r
