Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-22 / 292. szám
6 aj Dunántúli napló 1992. október 22., csütörtök A Stúdium Generálétól napjainkig A pécsi tudományegyte- mek jelenkori története „csupán” nyolc évtizedet ölel fel, de távoli gyökerei több, mint hat évszázadra nyúlnak visz- sza. 1367. szeptember 1-jén Nagy Lajos király kérésére V. Orbán pápa engedélyezte az ország történetében az első egyetem felállítását Pécsett, nagyjából azonos időben a bécsi és prágai egyetemekkel. Ez kétségtelenül bizonyítja, hogy Magyarország akkor az európai kultúra élvonalában volt és Pécs már abban az időben is az ország egyik művelődési központjának számított. Az egyetem jelenléte századunkban is meghatározó jelentőségű városunk életében, „egyetemi város”-nak lenni mindig rangot jelentett. Ezért örvendetes, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem vezetése jóvoltából megjelenhetett egy olyan monográfia, amely a mai pécsi egyetem történetét részletesen tárgyalja. „A Pécsi Orvostudományi Egyetem története” c. könyv írója dr. Benke József docens alapos munkát végzett, mert a könyv címén túlmenően a gyökerekig nyúlt vissza. Vezérfonalának az időrendiséget tekintette. Sorban tárgyalja a Studium Generale (a Nagy Lajos alapította pécsi egyetem), az Academia Istro- politana (a Mátyás király által életre hívott pozsonyi egyetem), az 1912-ben Pozsonyban alapított és 1919-ben előbb Budapesre, majd 1923-ban Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem, végül a mai Pécsi Orvostudományi Egyetem történetét. Az egyes nagy fejezetek elején széles kortörténeti képet is fest, ami azért hasznos, mert nem kell az olvasónak egyéb forrásokból felfrissítenie emlékezetét. Külön értéke a munkának, hogy rengeteg olyan egyetemi levéltári anyagot dolgozott fel, amely eddig nem volt ismert és hozzáférhető, így a történész és a laikus olvasó számára egyaránt újdonságot jelent. A történet napjainkig terjed, hiszen még a jelen naptári év jelentősebb eseményei - pl. az Irgalmas Renddel kötött megállapodás, vagy Habsburg Ottó díszdoktorrá avatása - is szerepelnek benne. Hasznos a fejezetek végén A PÉCSI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM TÖRTÉNETE található bibliográfia és a függelékben szereplő eredeti okiratok - például Orbán pápa bullája, az 1912. évi egyetemalapító XXXVI. törvénycikk szövegének közlése, az egyetem rektorainak, dékánjainak, professzorainak névsora. A bevezetésben a szerző által is vállalt hiányossága a munkának, hogy nem esik szó benne az intézetek és klinikák tudományos profiljáról, eredményeiről csakúgy, mint a kiemelkedő, iskolateremtő egyéniségek munkásságáról sem. Ezt azzal indokolja, hogy „hite szerint követni fogja ezt a munkát egy intézet-klinikai mű'az egyes egységek szakértő vezetőinek tollából.” További hiányosság, hogy nincs név és tárgymutató, ami pedig nagyban javítaná a sok ezer adatot tartalmazó könyv használhatóságát. Az értékes tartalom megérdemelte volna a szebb külalakot és a jobb nyomdatechnikát, amely főleg a közölt ábraanyag javára vált volna, de ez anyagi javakban szűkölködő világunkban megbocsátható. A 350 oldalt számláló monográfia remélhetően jó szolgálatot tesz majd az egyetem polgárainak Alma Materük múltjának megismerésében. De ezen túlmenően a könyv minden városát szerető pécsi, és minden tudománytörténet iránt érdeklődő ember számára is hasznos és érdekes olvasmány. „A Pécsi Orvostudományi Egyetem története” az 1992. szeptember 17-án rendezett Unviersitas ünnepségekre jelent meg és a POTE Rektori Hivatalában kapható. Dr. Sülé Tamás A város zöldje, fái-bokrai pénz és szakmai koordináció híján Miért nincs Pécsett városi főkertész? Mire futja a négyzetméterenkénti 15 forint 45 fillérből? Pécs városa hírnevét öregbítendő, kapuit rányitva a nagyvilágra, nemzetközi konferencia- központtá akar lenni. Legalábbis erről szóltak időnként a város vezetői hol itt, hol ott, feltűnve a közélet fórumain. Szándékaikat alapozza az a centrumszerep, melyet az oktatás és kultúra terén a dél-dunántúli régióban a város kivívott magának. Jól jön hozzá a polgárosodás előszele: a magántőke kiváncsi érdeklődése, az a ház-tatarozási, portál-csinosítási szándék és tett, mely napjainkban a centrum utcáiban és terein tetten érhető. A szép, esztétikai kategória. A város akkor szép, ha funkcióit ellátja, ha gondozottak középületei, lakóházai, útjai, ha klímája sem riaszt. Mindehhez azonban nem elég a tűzfalakon a vakolatcsere vagy az útburkolat átrakása. A város klímájában, egészséges levegőjében és kiállásának esztétikájában oly nagy és döntő szerepet játszó zöld-tüdejére is volna mit költeni. Az útmenti fákra. A betonfalú házak közti parkokra. A parkok bokraira, virágaira. A fűre. A benzingőzben fuldokló nagyvárosok és kisvárosok számára a lét vagy nemlét kérdéséről van szó, amikor a városatyák megszavazzák a szakértők által készített zöld-terveket. Hogy az adott évben mennyi jusson a város kertészetének, a város kertészeinek. (Illetve nem nekik, hanem rajtuk kertesztül a város zöldjére.) Hiszen döbbenetes hallani: egy öt ven éves fa termeli meg egyetlen ember napi oxigénszükségletét, de egy gépkocsi oxigén-fogyasztásához e benzinszagú világban már két(!) ötvenéves fára van szükség! Minderről Kalla Gáborral, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat igazgató helyettesével, a város fáinak-parkjainak, bokrainak szerelmesével beszélgettünk. Előre bocsájtva a feltételezést: ha a háború előtti pécsi főkertész, megboldogult Bálái László látná, hogy mi folyik itt a városban zöldfelületgazdálkodás címén, bizonnyal elszomorodna. Vajon miért? A meggyőzés eszközeit Kalla Gábor megkalapolni való és környezetében közismert szakmai szeretetéből meríthetjük, aki néhány, hasonló szakmaszeretettel megáldott kollégájával, szinte Pécs minden fáját-bokrát ismeri. Tudja, hogy hol, milyen növények ültethetők, hogy a vó- ros tűrő fák sorában mondjuk az ostorfa, a bálványfa vagy a japán akác áll az élen, s tudja, hogy az igen érzékeny hársat megöli a füstgáz, miként azt tette végig a Hunyadi úton. Tudja, hogy ma a faültetés nem csak szándék dolga, hiszen a város közműhálózata lassan a védőtávolságokkal egyetemben szinte kizárja, hogy egy csöpp helyet találjanak. Tudja, hogy a mediterrán Mecsekalja flórája mit kíván. Gránátalmafát és fügét, mandulát és barackot, gesztenyét és krisztuslepényfát. Tudja, hogy a néhol többemeletnyi törmeléken épült városunk földje oxigénszegény: a belé ültetett növény sajátos bánásmódot igényel. És folytathatnám a sort... A világ körülöttünk átalakul, de a város vezetőinek - feltehetően egyéb bokros teendői miatt -, még nem jutott ideje arra, hogy a városi parképítők-kerté- szek világát megújítsa, a célra figyelő okos tervekkel, hozzáértő, szakmai kezekbe adja azt. Mert a jelenlegi helyzet nemcsak a pénztelenség miatt rosz- szabb, mint valaha. Több szek- torúvá vált ugyan a város közterületeinek gondozása - a parképítő vállalat mellett magánvállalkozókat is bevontak -, csak éppen az egységes, hozzáértő szakmai irányítás hiányzik. S amíg hiányzik, minden múló óra kárt okoz, jövőbe mutató, hosszú évekre kiható megbo- csájthatatlan károkat. Tudni illik ugyanis, hogy 1982-ben városunk parkjainak egy négyzetméterére 12 forint 35 fillér jutott, ennyit költhetett a vállalat. Ma, 1992-ben csak 3 forint és 10 fillérrel többet! Elképzelhető, hogy ebből a mai árak mellett nem sokra futja. Ami megvan, ami szép, az is pusztulásra ítéltetett. S így nem sokat ér a feladatok szétaprózása, a magánszféra bevonása - amely lehet ugyan örömteli -, csak éppen minek? A pénzhiány mellett a tennivalókat ismerő, azt átlátó, a munkákat koordináló, azt összehangolni képes, szakmai vezető is nagyon hiányzik. Talán a város főépítészével hasonrangú főkertész. Aki felelősségre von és aki felelősségre vonható. Aki esztendő- ről-esztendőre költségvetést készít, aki tervez, aki irányítja a munkákat, bevonja a vállalkozókat (a feltehetően mihamarább kialakuló kertész-dinasztiákat) a városszépítésbe, s aki az év végén elszámol a város atyái előtt a fölvállaltakkal, a végzett munkákkal és reá bízott forintokkal. Mint a Nyugat bármely városában. Bármely nagy- és kisvárosában. A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat az idén nem sokkal több, mint 37 milliót kapott feladatai végzésére, finanszírozására. Arra a feladatra, amire 80 millió sem lett volna elég! Évek óta hátrébb és hátrébb araszolnak szándékaikban, s már arra sem futja, hogy meglévő lajtoskocsijaikkal locsoljanak. (Gondoljuk meg, micsoda jóvátehetetlen kárt okozott az idei szárazság.) A mecseki parkerdőben az utak gondozatlanok, néhol járhatatlanok, a padok, pihenők, esőházak széttörve, szétrombolva. A városi zöldterületek nagyrészt a Jóisten kezében: alig futja valamire. Szökőkutak felújítása, játszóterek játszóeszközeinek karbantartása, pótlása csak részleges lehet, 1987 óta a padok festése itt-ott történhet csak meg. Hol marad a kerti utak, járdák, lépcsők, támfalak javítása? (Csak találomra kérdem: Ki járt a városatyák közül mostanában Menyhért avagy a Boldizsár utcákban?) » ’Mondom magamban: bizonnyal nagyon furcsa, hogy éppen a Kertészeti és Parképítő Vállalatnál, s éppen Kalla Gáborral beszélgetünk a város zöld tüdejét támadó tbc-ről. A katasztrofális jelenről, mely részben éppen ennek a vállalatnak a megújításáért, szerkezeti átalakításának szükségességéért kiált. Próbálunk felszólamlani azért, nehogy az ebek harmin- cadjára jusson a város parképítésének ügye a magánszféra kevésbé átgondolt bevonásának illetve a parképítő vállalat szellemi és anyagi kapacitásainak ki nem használása okán. De hát a dolgok mögött a tény: itt, ennél a vállalatnál tudják legjobban a teendők körét, itt halmozódott fel a városról a legtöbb zöld-információ. Tehát ha valakit érdekel a városi zöldterületek jövője, azok értő megvalósításának feltételezhető módja, forduljon bátran a vállalathoz, kérdezze annak vezetőit. A vállalat minden értékével, 180 milliós vagyonával a városé, az önkormányzaté, tehát a mienk. A város parkjai, fái is a miénk. E két felet kéne összehozni valamiképpen. Ha másként nem megy, nézzük meg, miként csinálják partner-városainkban, miként végzi feladatát a főkertész Fellbachban, Grazban, avagy Seattle-ben. Kozma Ferenc Lesz vonalunk? Decemberben 8500 új'állomás számváltozásokkal Májustól hat számjegyet tárcsázunk Pécsett Már a belső szereléseket végzik az új központban Fotó: Proksza László Sok kritika éri a minap megjelent baranyai telefonkönyvet, tegyük hozzá gyorsan, egyáltalán nem ok nélkül. Az elírások, a pontatlanságok is indokolttá tennék, hogy mielőbb újat adjon ki a Magyar Telefonkönyvkiadó Társaság! Ám, azért is szükség lenne erre, mert decemberben 8500 új előfizetővel bővül a pécsi távbeszélő-hálózat, s ők nem szerepelnek a mostani könyvben. Fuderer Károly, a MATAV Rt. Baranya Megyei Távközlési Üzemének vezetője éppen ezért azt szeretné, ha javított és bővített kiadás jövő év májusában megjelenne. Pécsett jelenleg 26 000 előfizető örül, bosszankodik, hogy telefonálhat. A bővítést, s a remélhetően ezzel járó szolgáltatási színvonaljavulást az teszi lehetővé, hogy Kertvárosban elkészül a Pécs Il-es központ - az I-es a főposta mellett működik -, amely 20 000-es kapacitású, digitális, tárolt program- vezérlésű lesz. Október közepéig 5000 állomást már előszereltek - ez azt jelenti, hogy a telefonkészülék már a helyén van, de még nem működik -, a többit az elkövetkezendő hetekben kötik be. A központ „belépésével” a hívószámoknál lényeges változások történnek: azok az előfizetők, akiknek a készüléke erre lesz kapcsolva, a 38 000 és az 50 999 közötti számmezőben kapnak majd új, egyelőre ötjegyű hívószámot. A belvárosi központból, tehát a Pécs I-esből mintegy 4200 kertvárosi állomást - tulajdonképpen a családi házas Kertvárosban lévőket - is áttesznek az újra, ezen számok szintén módosulnak; az iker-állomások pedig térítésmentesen főállomások lesznek. A telefonszám változásokról a távközlési üzem november végéig írásban tájékoztatja az előfizetőket. Decembertől azonban nem módosul azoknak a telefonszáma, akiknek jelenleg 41-el kezdődik, azaz a kertvárosi konténer-központhoz kapcsolódik az állomásuk. Fuderer Károly szerint a pécsi telefoniéban érezhető javulás azonban csak 1993 májusától várható, ugyanis a Pécs I-es crosbar központból a terveik szerint minimum 1700 nagyforgalmú állomást - kizárólag kö- zületeket -, helyeznek át a jóval gazdagabb szolgáltatást nyújtó kertvárosi digitálisba. Abban a hónapban újabb telefonszám változás történik, még pedig a „hatszám-jegyűsítés”. Azok az állomások, amelyek a crosbar központban maradnak a 3-as, a kertvárosi digitális központba kerülők pedig a 4-es előtétszámot kapják. Talán könnyebben kapunk vonalat, ha a fővárosba akarunk telefonálni, ugyanis Pécs és Budapest között 360 helyközi vonallal bővül a jelenlegi kapacitás. Roszprim Nándor Veszélyben a híres pécsi gesztenyés is Fotó: Szundi György
