Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-16 / 286. szám

1992. október 16., péntek új Dunántúli napló 3 S Átalakult a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát Részvény lesz az ingyenes vagyonjegyből Hiteltörlesztés a tulajdon egyharmadának értékesítéséből Belterületi vízrendezés - kusza tulajdonviszonyokkal Kevés a pályázati lehetőség Elfogadta az Állami Va­gyonügynökség a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát rész­vénytársasággá alakulásának tervét. Az 1992. július 31-től érvényes, visszamenő hatályú cégbírósági bejegyzés azon­ban várhatóan csak a mérleg- készítés után, november vé­gén történik meg. A Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Rt. 2,7 milliárd forint alaptőkével (háromnegyed részének az ÄVÜ a tulajdonosa) kezdi meg működését. Több mint félmilli- árd értékű emellett az a részvé­nyállomány, melyet kárpótlási jeggyel lehet majd megvásá­rolni. Az önkormányzat a va­gyon 1 százalékát birtokolja, míg a dolgozóknak tavaly ki­osztott ingyenes vagyonjegyeit Olcsóbb lett az Egzisztencia- és a Start-hitel Olcsóbb lett az Egziszten­cia-hitel, és a Start-hitel a vál­lalkozók számára, mert a Ma­gyar Nemzeti Bank 22-ről 21 százalékra csökkentette a jegy­banki alapkamatot csütörtökön, Mivel az Egzisztencia-hitel­hez a kereskedelmi bankok a jegybanki alapkamat 60 száza­lékán jutnak, ez most az eddigi 13,2-ről 12,6 százalékra csök­kent. Nem változott a kereske­delmi bankok kamatrése, ami továbbra is maximálisan négy százalék lehet. Az Egziszten­cia-hitelhez így október 15-től, csütörtöktől fogva az igénylők 16,6 százalékos kamat fejében juthatnak szemben a korábbi 17,2 százalékos kamattal. Ugyancsak olcsóbb lett a Start-hitel, ebben az esetben az alapkamat 75 százaléka a kamat mértéke. Ez most 15,75 száza­lék. A kamatrés pedig egy, ille­tőleg kétszázalék attól függően, hogy az igényelt hitelhez sike­rül-e garanciát rendelni. (MTI) (összesen 217 millió forintról van szó) azonos értékben rész­vényekre tudták váltani. Néhány működőképes egy­ségétől azonban hamarosan kénytelen lesz megválni a cég, eladják a baromfi vertikumot, két sertéstelepet, az építőipari és a gépjavítóüzemet. Áz ebből származó bevételeket közel 1 milliárd forintra tervezik, s az összeget a vállalat korábban felvett hiteleinek törlesztésére fordítják majd. Az üzletek megkötéséig viszont ezek a részlegek is az rt. tulajdonaként működnek tovább. Kialakult a részvénytársaság vezérkara is. Az ÁVÜ-vel tör­ténő megállapodás szerint az igazgatóság legfeljebb héttagú lehet, de egyelőre csak négy ve­zető személyéről döntöttek, s Az elmúlt 3-4 évben a társa­dalmi és gazdasági változások oly mértékben felgyorsultak, hogy elkerülhetetlenné vált az adatszolgáltatók nyilvántartá­sának korszerűsítése. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal ezért egy olyan - egységesen kialakí­tott - kérdőívvel kereste meg a gazdálkodó (vállalkozó) szer­vezeteket, amelynek segítségé­vel pontos képet szerezhet a vál­lalkozások tevékenységéről, jól karakterizálható szerkezetéről, telephelyeiről, a foglalkoztatot­tak létszámáról, amelyek lehe­tővé teszik az adatgyűjtési rend­szer korszerűsítését, rugalmas és célorientált kialakítását. A statisztikusok tehát pontos, ha úgy tetszik, naprakész in­formációkat szeretnének „be­gyűjteni” a jogi és nem jogi személyiségű vállalkozásokról. A szakemberek egy olyan kér­dőívet alakítottak ki, amelynek kitöltése nem okoz nehézséget és feltételez egy kölcsönössé­nem kizárt, hogy ez a létszám a későbbiekben sem változik. A vezérkar jelenleg a következő: Kiss József, a kombinát vezér- igazgatója, Diószegi Ernő ban­kár, dr. Hont Péter, a Keszthelyi Egyetem rektora, és Győri Jó­zsef, a BMK fejlesztési főosz­tályvezetője. Egyúttal kijelölték az Öttagú felügyelő bizottságot. Kiss József, az igazgatóság tagja lapunknak elmondta, hogy idén a gazdaság a több száz mil­lió forintos aszálykár ellenére eredményesen zárja majd az évet. A távlati cél pedig az, hogy az rt. vállalkozási jelleg­gel működjön, miközben meg kell őriznie pénzügyi stabilitá­sát is. A cég fő tevékenységi köre ezután is a már európai hírűvé vált vetőmagtermesztés lesz, gén alapuló konstruktív kom­munikációt. A hivatal munka­társait kettős cél vezette: egy­részt felmérni a „privatizáció forradalmából” következő vál­tozásokat, másrészt hogy az adatszolgáltatókat előre, idő­rendi sorrendben és tételesen tá­jékoztathassa jövő évi adatszol­gáltatási kötelezettségükről. A KSH segítséget kér a tár­sadalmi-gazdasági élet szerep­lőitől. Olyan együttműködést, együttgondolkodást, amely mindkét fél munkáját meg­könnyítve, képes lesz a hiteles információrendszer kialakítá­sára. Mindez csak az adatszol­gáltatók támogatásával érhető el. A kérdőívet mindenki meg­kapta. A KSH megyei igazgató­ságai október 19-ig váiják az in­formációkat. A siker és a köl­csönös bizalom záloga lesz, ha a gondossággal kitöltött kérdőí­vek határidőre beérkeznek. Központi Statisztikai Hivatal valamint a szarvasmarha-te­nyésztés és a tejtermelés. Az eddiginél nagyobb szerepet szánnak viszont a kombinát mohácsi uszálykikötőjének. Itt aktív szolgáltató tevékenységet terveznek, hiszen a Duna-Majna-Rajna csatorna megnyitásával jócskán felért­ékelődött ennek a vízi útvonal­nak a jelentősége. Bizakodnak a szójafeldolgo- zást végző becseji proteingyár­ral kialakított 10 éves együtt­működésnek az újraéledésében is, mivel ez a kapcsolat felújítás a jugoszláv embargó feloldásá­nak a függvénye. Mindenesetre a magyarországi fogyasztóknak nincs okuk aggodalomra, mert a hazai étkezési szója igényeket az rt. maradéktalanul kielégíti ezután is. Mészáros B. Endre Új biztosító társaság Glória Biztosító Rt. néven új biztosító társaság kezdte meg működését Magyarországon, olasz többségi tulajdonnal. A társaság részvényeinek 49 szá­zaléka a Mezőbank Rt. és az Iparbankház Rt. tulajdonában van. E két hazai pénzintézetnek mintegy 60 egysége működik az országban, e kiterjedt bankfiók­hálózat értékesíti a Glória Rt. biztosításait, és a biztosítások megkötésével erősíteni tudják a banki garancia-funkciókat is. Az új biztosító egyaránt fog­lalkozik személy-, vagyon- és felelősségbiztosítások téveszté­sével. Rövidesen bevezeti a Pil­lér elnevezésű csoportos élet- és balesetbiztosítást, amelyet a munkáltatók köthetnek dolgo­zóik számára. A biztosítottnak a szolgáltatások, illetve a munkál­tató által fizetett díj után nem kell személyi jövedelemadót fi­zetnie. A munkáltató költség­ként számolhatja el a biztosítás díját, így azt tb-járulék sem ter­heli. A belterületi vizek rendezé­sére mindig is a települések gazdálkodásának maradékaiból futotta, mígnem egy-egy kiadós őszi eső eláztatott néhány utcát a falvakban. Ekkor döbbentek rá több helyen, hogy áldozni kell a községek árkainak kar­bantartására, a vízfolyások me­derbe terelésére, mert az elma­radt munkák nagy károkat okoznak. Baranyában, sőt talán az or­szágban is elsőként fogtak össze a megye északi területének köz­ségei. Gazdasági társaságot szerveztek, hogy forintjaikat egyberakva legyen pénzük a nagyobb munkákra, az általuk meghatározott ütemezés szerint. Ném titkolt szándékuk volt az együttműködéssel az is, hogy így több központi pénzt remél­hettek. A sásdi székhelyű társa­ságot követte a bólyi, ám mára ez feloszlott. Az együttműködésnek, az ér­dekegyeztetésnek ugyanis gátat szab, hogy igen lecsökkentek a központi támogatási lehetősé­gek, és kizárólag az önkor­mányzatok vehetik igénybe. Mindössze két forrásból lehet pénzhez jutni a belterületi víz­rendezésre: a Vízügyi Alapból a beruházás összköltségének 20 százalékáig és az Állami Fej­lesztési Intézettől, ám ide csak a gazdaságilag hátrányos helyze­tűnek minősített települések pá­lyázhatnak. Ami súlyosbítja a lehetőségeiket - ahogy megyei szakemberektől hallottam -, hogy igen körülményesek vol­tak idén a pályázati kiírások, majdhogy profi menedzsereket kellett alkalmazni a esélyes próbálkozás megfogalmazásá­hoz, ugyanakkor igen kevés idő állt az időközben elrendelt kü­lönböző engedélyek megszer­zésére, így szeptemberben mindössze tíznél alig több köz­ség pályázott az AFI-nál. A Belvízrendező Gazdasági Társaság székhelye időközben Sásdról Vásárosdombóra tele­pült, mert ügyvezető igazgató­jának Farkas Istvánt, avásáros- dombói polgármestert válasz­tották. Bár kevesebb, mint az induláskor, ma is 36 tagja van a társaságnak, köztük a Sásdi Vízgazdálkodási és Talajvé­delmi Társulat. Az idei kétmil­lió forintos költségvetésükből futotta Vásárosdombó, Bakóca, Tormás, Liget, Óbánya és Ba- ranyajenő belterületi árkainak rendezésére, és egy nagyobb összeg erejéig, fél millió forint­tal járul hozzá Sásd belterületi vízrendező beruházásához. A társaság úgy hidalja át a céltá­mogatási pályázatok szigorítá­sait, hogy a községek önállóan pályáznak, miközben a közsé­gek által fizetett tagdíjakból egészítik ki a helyi pénzeket. Az ügyvezető igazgató igen elégedett a sásdi víztársulat munkájával, úgy véli, közösen tartják el egymást a községek­kel. A települések egész évben munkát adnak a kivitelező szer­vezetnek, miközben olcsóbb építő dolgozik náluk, mert a víztársulat meg is tervezi és ön­költséggel számolja el a meg­rendelést. Mindehhez tény, hogy a víz­társulatok átmeneti helyzetben, sehova nem tartozva és átte­kinthetetlen tulajdonviszonyok között dolgoznak. Sajgó Jó­zsef né, a Sásdi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat fő­könyvelője mondta, várják a vízügyi törvényt, hogy eldőljön, kinek a tulajdonába kerülnek ezek a szervezetek, marad-e va­gyonuk, vagy miként vállalkoz­hatnak a jövőben a piacon? A sásdi társulat mindezek ellenére teljes kapacitással dolgozik idén is, a piac igénye szerint váltott profilt, a Balaton partig dolgo­zik, szennyvízcsatornát, vízve­zetéket is épít. Bár a gazdasági társaság megrendelése a tevé­kenységének töredékét köti le a víztársulatnak, a főkönyvelőnő elismerte, hírnevet, megbecsü­lést jelent a településekkel kö­tött érdekszövetség. Gáldonyi M. Segítséget kér a KSH • • Összefogás a jobb adatokért Isten hozta, Hargita! Egy pécsi kiállítás képei elé Hazafelé __ A ugus ztus 20-án Csík­szeredán jártam. Ezekben az egyre rö­vidülő és hűvösödő napokban jó visszagondolni a fényben fürdő, égbe nyúló fenyőkkel keretezett tájra. Régi könyvek nyomában ku­takodtunk, utunk a megyei mú­zeumba vitt, a régi város déli ré­szén álló Mikó-várkastélyba. A kastélyt a 17. század elején Hídvégi Mikó Ferenc - Csík, Gyergyó és Kászon székkapitá­nya - kezdte építtetni. Itt már vártak bennünket. A könyvek­kel megrakott termeket besötétí­tették, hogy óvják kincseiket. Külön helyiségben találkoztunk a csíksomlyói kolostorépület fa­lába rejtett kódexekkel, köny­vekkel, amelyeket a ferences atyák mentettek ide a háborús időkben. A 123 kéziratból, ősnyomtat­ványból, régi magyar könyvből álló „különgyűjtemény” negy­ven év után került napvilágra. Egy részét már sikerült restau­rálni, de még több, ami sorára vár. Erzsébet, a múzeum veze­tője fáradhatatlan, egy sze­mélyben portalanít, kiállítást rendez, ősnyomtatványokat dolgoz fel, szaladgál és ügyin­téz. Első és egyedüli szakértője a csíksomlyói könyvkötések­nek. A sötétbarna bőrkötések­ből szép számmal került a mú­zeum tárlóiba. A bontókon ki­rajzolódó finom • díszítések, visszatérő motívumok, minták jól felszerelt műhely létére mu­tatnak. Csíkban, ahol nem vol­tak céhek, szerzetesi képírók, képfaragók virágoztatták fel a művészetet. A csíki műhely va­lószínűleg a csíksomlyói kolos­torban vagy azzal kapcsolatban alakult ki, és az idők folyamán egyre jobban megerősödött, hi­szen bőséges alkalma nyílt a te­vékenységre. A csíki, gyergyói, kászonszéki falvakat mind in­nen látták el oltárokkal. A Csíkszeredái líceum 1968-ban ünnepelte fennállásának 300. évfordulóját. Működését 1668-ban Csíksomlyón kezdte meg kolostori iskolaként és csak 1911-ben költöztették Csíkszeredára. Szívet melen­gető órákat töltöttünk 4 régi könyvek és őrzőik társaságá­ban. A gazdag bibliotéka egyik kéziratát, egy verstani munkát lapozgatva kicsit a régi oskola diákjának éreztem magam, ahogy a jambusokra és trocheu- sokra bontott verssorok szépen rajzolt betűit csodáltam. Nem­csak én voltam így. Búcsú­zóul az 1991-ben újra indult „Erdélyi tudományos füzetek” című sorozat 210. sz. füzetét kaptuk, mely a tudós György Lajos életművét elemzi. Ä ne­ves irodalomtörténész, bibliog­ráfus, szerkesztő Csíkszeredá­ban kezdte tanulmányait. Innét indult nagy ívű pályája, mely szorosan kapcsolódott tanügyi intézményekhez, tudományos és művelődési egyesületeknek, mozgalmaknak és sajtószer­veknek működéséhez, amelyek történetében az ő munkássága tartós nyomot hagyott. A mos­tanság új életre kelt, s lassan munkába lendülő Erdélyi Mú­zeum Egyesületnek hosszú időn át egyik vezetője és szorgos munkatársa volt. Közösen szer­kesztette az Erdélyi Iskola című pedagógiai folyóiratot Márton Áronnal, aki a legnehezebb év­tizedekben lett az erdélyi ma­gyarság püspöke, tanítója, ügy­védje, gazdája, mindenese. Leg­főbb kötelességének a fiatalok nevelését érezte. Együtt mun­kálkodtak György Lajos pro­fesszorral azon, hogy az anya­nyelvű oktatást a népnevelés egészébe ágyazzák. Orbán Balázs könyvét lapoz­gatom. A Székelyföld leírása most is útikalauz. Több mint száz év telt el megjelenése (1968) óta. Elvezet a gyökerek­hez, a hazaszeretet örök érvé­nyű példája, a hely- és népisme­ret bő forrása. A szerző érdek­lődése és ügyszeretete számos olyan nyomra vezetett, amelyet a tudomány és a termelés to­vábbi folyamatában hasznosí­tani lehetett. Az irodalomban fellelhető adatokat saját megfi­gyeléseivel egészítette ki, vagy ő maga irányította a figyelmet ásványi lelőhelyre ott, ahol a szakember érzéketlenül elha­ladt. Mintha útjában a népi va­rázslónak valami primitív ösz­töne vezette volna, aki két ke­resztbe rakott vesszővel keresi a forrást. A szájhagyomány alap­ján felkutatja a „sárig arany fo- lyásos” helyeket, s bebizonyítja, hogy az aranynak nézett piritek a Hargitában is előfordulnak. Kikaparja a hargitai higany, ci- nóber lelőhelyeit, pásztorokkal vezetteti el magát a rejtett bor- vízforrásokig. Miért is próbáltam megosz­tani ennek az erdélyi útnak egy napját? Talán így jobban meg­marad és nem vész el semmi a tájból, fényből, a régmúlt emlé­keiből? Nemcsak ezért. Egy meghívó került kezembe. Ä Mecseki Fotóklub invitál a „Hargita Fotóklub” (Csíksze­reda) kiállításának megnyitó­jára, melyet ma délután fél 7-kor tartanak Pécsett, a Szent István tér 6. sz. alatt. Hozta Isten Hargitát a Me­csek alján! B. Szepes Zsuzsanna Erdély egyik nevezetessége, a Gyilkos-tó. Nagy P. Zoltán, a Csík­szeredái Hargita Népe fotóriporterének felvételei l k

Next

/
Thumbnails
Contents