Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-15 / 285. szám
8 ü j Dunántúli napló 1992. október 15., csütörtök F elhívás Az Idősek Világnapján a föld minden országában megemlékeztek az időskorú emberek életéről, munkájáról. Méltatták életútjukat és meghatározták e fontos réteggel való törődés aktuális társadalmi feladatait. A Nyugdíjas Országos Kamarája tagszervezeteinek rendezésében a budapesti gyűlésen mi is ezt tettük. A magyar társadalom népességének egyharmada időskorú, nyugdíjas. Ezek a honfitársaink fiatal éveikben a történelmi változások viharos esztendeit élték meg. Ennek a generációnak kemény - nem mindig tisztességesen megfizetett - munkája is megtestesül abban, amit ma a nemzet szellemi kincsének és anyagi vagyonának mondhatunk. Éppen ezért az idős emberek joggal várták a rendszerváltástól, hogy demokráciát, jogbiztonságot, emberi méltóságot és tisztességes megélhetést biztosít a polgároknak. A súlyos gazdasági örökség és a mindenki által várt gyors változások nemzeti összefogást igényelnek. Támogatjuk az erre irányuló törekvést. Nekünk is vágyunk az ország gazdasági és politikai stabilitása, hogy biztos legyen a gyerekeink, unokáink jövője. Ennek megvalósulása lesz idős életünk legszebb ajándéka. Azt kívánjuk, hogy erős, kiegyensúlyozott, gazdag, más népek által becsült, tisztelt hazánk legyen. Ne legyenek különböző előjogok, hanem kizárólag a becsülettel végzett munka legyen a megélhetés alapja. A szociálisan rászorultak segítése legyen intézményesen biztosított. Ugyanakkor az időskorú emberek, a nyugdíjasok 2,7 milliós tábora képviseletében elvárjuk: Ne csak a kiskeresetűek, nyugdíjasok, a bérből élők vállára rakják 1993-ban is a nemzetgazdaság működési zavaraiból származó költségvetési terheket. A törvény házában fordítsák végre a figyelmüket a minket is súlyosan érintő gazdasági kérdések megoldására. A nyugdíjasokról nélkülünk ne döntsenek. Érdekvédelmi szervezeteiket minden szinten hallgassák meg. Az így született megállapodásokat tartsák be. Biztosítsák a nyugdíjasok létszámarányos képviseletét a társadalombiztosítási önkormányzatokban. Az önkormányzatok, közintézmények, a kulturális centrumok és a volt munkahelyek támogassák a nyugdíjas egyesületek, klubok térítésmentes működését. Pártfogolják és anyagilag segítsék a nyugdíjasok számára létrehozott és alakuló szociális alapítványokat. Az idős emberek elvárják, hogy ne tekintsék őket a nemzet eltartottjainak, becsüljék meg alkotó életútjukat. A Nyugdíjasok Országos Kamarája Elkezdődött a versenyfutás A népszerű politikus - P.I. - a pártalapítás bejelentése utáni egyik nyilatkozatában mondta egyik célkitűzésükként, hogy a „ nyugdíjas lét ne a kétségbeesés léte legyen, hanem az ifjúság bíztató perspektívája.” Persze tudom: ez így túlságosan általános, és semmi megfogható nincs benne, ezt a jelmondatot bárki elmondhatja különösebb kötelezettség nélkül. A „kétségbeesés létének” az elkerüléséhez bizony valóra váltható elképzelések kellenek. Higgyük, hogy amikor erre lesz szükség, P.I. pártjának lesz is ilyen elképzelése. Persze most igazából nem is erről lenne szó. Inkább arról, hogy lám, elindult a versenyfutás, másfél évvel a soron következő választások előtt a nyugdíjasok „kegyeiért”, azaz a szavazataiért. Mert - mint azt a Nyárutónak adott nyilatkozatában a Nyugdíjasok Országos Kamarájának egyik vezető tisztségviselője is megállapította - ez a két és félmillió magyar nyugdíjas a maga szavazattömegével akár kormányt is állíthatna. Ezt pedig - tet- szik-nem tetszik - igen komolyan kell venni. Hát igen, ha azt vesszük, hogy az MDF 1,2 millió - tehát a nyugdíjasok alig fele - szavazattal (ami a választóknak mindössze a 24,7 százalékát teszi ki ) kormányt alakíthatott, akkor a fenti megállapítás helyénvalónak tűnik. De sajnos, csak tűnik. Hiszen ezt a nyugdíjas társadalmat millió felé lehet „tran- csírozni” a szép szavak, ígéretek bűvöletével. Lehet, hogy így természetes, ki-ki a maga szempontjából ’’megbízhatóbb- nak” tűnő ígéretet hiszi az igazinak, attól vár jólétet, boldogulást, meg mindent. Mert a vok- sokért folyó versenyfutásban bármit meg lehet ígérni, aztán meg... 90-ben is tele volt a padlás ígérettel, a nyugdíjasok meg - ki-ki a maga ízlése szerint - szerteszét hullajtották a szavazatukat, kezdve az utóbb már nem is jegyzett Nyugdíjasok Pártjával. Az eredmény pedig? Nos, arról jobb nem beszélni. Beszéltünk ugyan róla épp eleget, teljesen haszontalanul. A nyugdíjasok életszínvonala meredeken zuhan a kegyes adományként kapott „emelések” ellenére, hiszen a szűkén mért forintok többszörösét hajtották be rajtuk különféle „árrendezések” címén. Istenem, milyen is lenne, ha össze tudnánk fogni, mi, nyugdíjasok, s valóban kormányt állíthatnánk a szavazattömegünkkel, amelyen aztán számon lehetne kérni az ígéretek megvalósítását, de amellyel a legteljesebb mértékben együtt is lehetne működni. Mindenesetre eljutottunk már oda, hogy innen is, onnan is meg-megszólítanak már bennünket - kezdünk ismét „tényezők” lenni! -, nem ígéretekkel még, csupán szerényen jelezve: itt vagyunk, számítunk rátok, mert... De ne tessék aggódni, jönnek az ígéretek is, csak győzzük kapkodni a fejünket. Persze ez még odébb van. Ami viszont itt van:igen, megjelentek a magyar politikai porondon az úgynevezett szélsőséges erők, nagy hangerővel hirdetik egyedül üdvözítő voltukat és - láthattuk - sok nyugdíjas máris bedőlt a ... minek is? ... A jeles pamfletíró igazán nem ígért sokat, s nem mondhatni, hogy elgaloppírozta volna magát a nyugdíjasokat illetően. íme, így írt: „Ezek azok a sok-sok szenvedéstől megedzett honfitársaink, akiknek egy jó szó is elég, egy csekély, általuk is teljesíthető feladat is elég, ők azok, akikre elsősorban számíthatunk ... ”. De vajon mi is lehet az az egy jó szó, amiért cserében minden lehet várni? És csakugyan elég lehetne egyetlen jó szó a tisztes nyugdíjasléthez, amikor a jó szóval az égvilágon semmit nem lehet kifizetni? E lkezdődött a versenyfutás a szavazatainkért. Szerencse, hogy bőven van még időnk megfontolni, kinek is szóljon a támogatásunk. Hársfai István A harmincas nyugdíjas Vágvölgyi Lászlóval egy mulatságos félreértés hozott össze. A „Világ Világossága” alapítványt rendszeresen támogató, jóságos öregúrról szólt az információ, melynek nyomán felkerestem őt, s a legnagyobb meglepetésemre a magányos nyugdíjas helyett egy, a legszebb éveiben lévő, családos fiatalemberrel találtam szemben magam. Elmesélte, hogy az alapítvánnyal - melyet a vak és a csökkentlátó gyermekek támogatására hoztak létre - véletlenül került kapcsolatba. A tűzoltóságon dolgozik, a megelőzéssel foglalkozik. A Bálicsi úti rehabilitációs intézet építésének ügyében szakvéleményt kellett adnia, s ekkor beszélgetett hosszabban dr. Sebestyén Ibolya főorvossal, az alapítvány létrehozójával. Tőle tudta meg, hogy mi az alapítvány célja, lényege. Megfogta a törekvés, csekkeket kért és azóta rendszeresen, havonta fizet egy bizonyos összeget az alapítvány számlájára. Szerényen, szinte mentegetőzve mondja, hogy ez nem érdem, s nagyon sokat számít, hogy közvetlen kapcsolatba került az intézettel, hogy nem kell csekkek után járnia, rendszeresen küldik neki. így van a véradással is. Bár lassan harmincszoros véradó lesz, nem titkolja, magától ritkán jut eszébe, hogy bemenjen vért adni, ám ha jön az értesítés, hogy szükség van rá, azonnal indul. S amíg arról beszélgetünk, hogy talán többen és rendszeresebben támogatnának egy-egy alapítványt, ha személyes kapcsolatba kerülnének vele, ha nem nekik kellene érdeklődni és utána járni, hogy mi módon tudnak segíteni, nekem az jár a fejemben, talán nem véletlen, hogy ezt a rokonszenves fiatalembert a „Világ Világossága” alapítványnál nyugdíjasként tartják számon. A különböző alapítványokat rendszeresen támogatók jelentős része ugyanis - nyugdíjas. F. Á. Bankban „pihen” a tizenkét millió? Miért késik az uránosok szénpénze? Sérelmesnek tartják a késedelmet ták a járandóságot. A késedelmet a vállalat körüli zűrös állapotoknak tudták be. És idén?... Steinhőfer Károly az UDSz augusztusi tájékoztató bulletinjét mutatja, s ebben is Benko- vics Istvánnak, a „maradék” MÉV igazgatójának a nyilatkozatát, amelyben témánkkal kapcsolatban ezt olvashatjuk: Augusztusban megkezdtük a nyugdíjas szénjárandóság kifizetését, mely közel 12 millió forint kiadást jelent.” Tény viszont az, hogy a 3160 érintett nyugdíjas túlnyomó többsége eddig - az október 9-i beszélgetésig - semmit nem látott ebből. Azért fogalmaznak így, mert úgy tudják, hogy voltak néhá- nyan akik felvehették a pénzt. De azt is tudják, hogy az 500 milliót kitevő úgynevezett humán költség - ebbe foglaltatik a szénpénz is - pénzügyi fedezete rendelkezésre áll. (Ezért sem értik, miért mondhatta Varga Mihály, korábbi vezérigazgátó, hogy a nyugdíjasok részére történő kifizetés veszélyezteti a bérek kifizetését.) Eme ismerettől egyetlen lépés annak a gyanúnak a megfogalmazása, miszerint ez a pénz - lehet - bankban pihen, fial, vagyis kamatozik addig is, amíg végre nekik kifizetik a járandóságot. Sérelmesnek tarthatják a késedelmet? Annak bizony! Biztos tudomásuk van arról, hogy a szénbányászok tavasszal, kora nyáron megkapták már a járandóságot, tehát olyan időpontban, amikor azt még felhasználhatták kedvezményes áru szén megvásárlására. Ezzel szemben ők, az uránosok most majd jó, ha feleannyi szenet vásárolhatnak, mint szenes szaktársaik. E beszélgetés közben a járandóságról szólván ismételten elhangzott egy aggodalom:va- jon meddig járhatnak ide, ebbe a munkásszállóbeli klubhelyiségbe az urán-nyugdíjasok? A bérletért havi 25 000 forintot fizet a vállalat. És ha meggondolja magát?... Velük együtt reméljük, hogy nem. H. I. Egészségmegőrzés Gyulán-Arról is kellene már beszélni, hogy mi van az urános nyugdíjasok szénpénzével. - Ezzel invitálta a „Nyárutó”-t Steinhőfer Károly, az Urán Dolgozók Szakszervezet nyugdíjas tagozatának a titkára a munkásszállóbeli nyugdíjasklubba. Röviden meg is indokolta a meghívást: idén eddig csak ígéretet kaptak, pénzt nem. A személyes találkozáskor persze ennél többet is megtudtunk. Nevezetesen azt, hogy az Uránnál - hivatalosan persze még mindig a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál - 1982. január l-jétől vezették be a szén- járandóságot abból a megfontolásból kiindulva, hogy itt is ugyanúgy az energiatermeléssel kapcsolatos tevékenység folyik, mint a szénbányáknál, ahol az efféle járandóság több évtizedes hagyomány. A szénpénzt az említett időponttól nyugdíjba mentek is megkapták. (Változás, hogy az idén január l-jétől nyugdíjba mentek már nem jogosultak rá.) Az eltelt évtizedben az általános gyakorlat az volt - mint Steinhőfer Károly elmondta - hogy, az éves mérlegbeszámoló elfogadását követően márciusban, de legkésőbb áprilisban kifizették a járandóságot, ami az aktív dolgozók járandóságának a fele volt, azaz akkoriban 2400 forint, most - „hála” az inflációnak - már 3800 forint. Megszokták a nyugdíjasok, hogy a jelzett időpontban kéretlenül is hozta a postás ... 1990-ben már volt némi csúszás: a kézbesítésre júniusban került sor. Tavaly tovább késett szeptemberben kapIdőskorúak Egészségmegőrző tanfolyama kezdődött Gyulán, a „Hőforrás” üdülő szövetkezetben. A Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége száz fő részvételét személyenként 650 forinttal tudja támogatni. Ugyaneny- nyit, plusz üdülőhelyi díjat kell fizetniük a jelentkezőknek. Elhelyezés két-három ágyas szobákban. A szállás, a Rábai u. 2. sz. alatt van, az orvosi előadásokat a Várfürdőben tartják. Akiket ez a lehetőség érdekel október 20-ig jelentkezhetnek Pécsett a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének irodájában, az Apáca u. 15. sz. alatt. Telefon: 10-675. Az idősebbekben több a bizalom Meg kell követelni a jótállási feltételeket Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület Baranya Megyei Szervezetének egyik feladata, a vásárlók megfelelő tájékoztatása arról, hogy a saját érdekeik védelme céljából mire ajánlatos figyelniük. A tapasztalatok szerint különösen az idősebb korosztály tagjait jellemzi az a bizalom, amellyel sajnos gyakran visszaélnek. Ezúttal a hozzánk érkezett panaszok alapján néhány gyakorlati kérdésre szeretnénk felhívni a figyelmüket. Sokszor az okoz problémát, hogy megszűnik az a cég, ahol az iparcikket vásárolták, a garanciális javításokat végző szolgáltatókkal felbontják a szerződéseket, és a vevők nem tudják, hogy reklamációikkal, a hónapok óta húzódó, el nem végzett alkatrészcserék ügyében kihez forduljanak. Akár belföldön, akár importból származó, tartós használatra szolgáló terméket vásárolnak üzletben, kereskedőtől, minden esetben meg kell követelni a jótállási feltételeket tartalmazó, megfelelően kiállított, az üzlet pecsétjével ellátott jótállási jegyet (füzetet) és a magyar nyelvű használati utasítást. Különösen hangsúlyozzuk ezt a kereskedőktől való vásárlásnál, mert amit külföldről saját maguk hoznak be, arra a meghibásodott termékre jótállás, javításra, cserére való jogosultság nem érvényesíthető. A jótállási jegyet gondosan át kell tanulmányozni. Annak ismeretében lehet eldönteni, hogy a termék használata elég gazda- ságos-e. Az energiaárak emelkedése miatt meg kell gondolni, hogy a kínált választékból melyik készüléket tudjuk takarékosan üzemeltetni, kaphatók-e a működésükhöz szükséges tartozékok és azok mennyibe kerülnek. Fontos, hogy vásárláskor ne csak az alkatrészek, hanem a tartozékok folyamatos ellátásáról is tájékozódjanak. Ezek a jótállási jegyen szintén fel vannak tüntetve. Ha a vásárló nem figyel fel arra, hogy például a porszívójához nem jár textil porzsák, hanem azt két papír porzsákkal hozták forgalomba, hiába felel meg árban és minőségben a készülék, utóbb 29-35 forintért kell a papír porzsákokat megvásárolni, ha egyáltalán kapható a készülékéhez megfelelő méretű. Tapasztalataink szerint a panasszal jelentkező vásárlók nem fordítanak kellő figyelmet a jótállási idő alatt végzett javítások nyilvántartására. A javításokat az erre a célra rendszeresített , jótállási javítási jegyzékre” fel kell vezettetni. E jegyzék rovatait többnyire hiányosan, vagy egyáltalán nem töltik ki és nem vezetik a kicserélt, vagy kicserélésre váró fődarabok jegyzékét sem. így utólag nem bizonyítható sem a javítás időtartama, sem a hiba oka, ami egy rossz készülék esetleges cseréjének jogosságát, illetve a jótállási idő kitolódását utóbb eldöntheti. Amennyiben a jótállási idő alatt felmerült alkatrészhiány az erre a célra rendszeresített lapon nincs feltüntetve, a vevő utólag nem tudja igazolni reklamációja jogosságát. A jótállási jegynek azt is tartalmaznia kell, hogy a termelő, vagy importáló cég, melyik javító szolgálattal kötött megállapodást a hiba elhárítására. Külön problémakör az újságokban, magazinokban kínált és csomagban küldött termékek köre, amelyeknél esetenként mennyiségi, gyakran minőségi gondok tapasztalhatók. A jogos reklamációk intézése, vagy a vissza küldött termékek ellenértékének megtérítése túl hosszú időt vesz igénybe. Kérjük, hogy kérdéseikkel, panaszaikkal, tapasztalataikkal keressenek meg bennünket. Címünk :Pécs, Apáca u. 15. I. 10., ahol kedden és csütörtökön délelőtt 9-12 óra között készséggel állunk rendelkezésükre. Telefon: 72/11-399, 24-066, 18-as mellék. Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület Baranya Megyei Szervezete Ingyenes tanácsadás Minden pénteken ingyenes jogi tanácsadást tart Pécsett, dr. Berényi István, nyugdíjas jogtanácsos, 11-14 óráig a 1)0- ZSO-ban (Pécs, Felsővámház u. 72.). Mozgáskorlátozottaknak, közlekedési támogatás és gépjárművásárlás; a havi 1500 forintos járadék; hadifoglyok nyugdíj kiegészítése, valamint a 3. kárpótlási törvény 1939. március 11. és 1989. október 23. között életüktől, vagy szabadságuktól politikai okból, jogtalanul megfosztottak ügyében ad felvilágosítást. A nem Pécsett lakók levélben megfogalmazott problémáira is válaszol.
