Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-14 / 284. szám
1992. október 14., szerda új Dunántúlt napiö 3 Ingyen szemüvegkeret az Ofotérttól Elkelt az Ofotért Vállalat, a dinamikusan fejlődő amerikai-magyar vegyesvállalat, a Fotex vette meg, s november 1-jétől részvénytársaságként működik. Azt is bejelentették, hogy az előprivatizáció során eddig 26 üzletet adtak el, a további 30 üzlet sorsáról még nem döntöttek. A hír kapcsán megkérdeztünk két pécsi OFOTÉRT-szaküzletet, milyen tervek vannak a bolt eladásával kapcsolatban. Szederics Józsefrté, a Nagy Lajos király úti optikai szakbolt vezetőhelyettese elmondta, hogy még semmi konkrétumot nem tudnak, ők is csak az újságokból értesültek a vállalat átalakulásáról. Feltevésként hozzáteszi, valószínűsíthetően az üzletük továbbra is ugyanilyen profillal dolgozó kereskedelmi egység marad, bár az is elképzelhető, csak fotócikkek árusításával foglalkoznak majd. Judt Ildikó, a Lánc utcai szakbolt vezetőhelyettese sem tud konkrét információkkal szolgálni arra vonatkozóan, hogy a részvény- társasággá alakulás milyen változásokat hoz a bolt életében. Ő is azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy a szaküzlet megmarad optikai és kontakt- lencse szaküzletnek. A privatizáció kapcsán sokan attól tartottak, hogy az OFOTÉRT-szaküzletek ezentúl már csak drága optikai cikkeket fognak árusítani, s nem váltják be az SZTK-szem- üvegkeretvényt. Nos, az új tulajdonos, a FOTEX információink szerint ötéves szerződést kötött a társadalombiztosítással, miszerint az üzletekben továbbra is beváltják az orvosi vényeket. Sőt 7 százalékkal csökkentették az ilyen célra szolgáló keretek árrését. Ajándékként csütörtöktől 150 millió forint értékben, 150 ezer szemüvegkeretet adnak az SZTK-nak. Az eddigieknél jobb minőségű és szebb szemüvegkeretért ezúttal sem a rászorulóknak, sem a tb-nek nem kell megfizetni a 85, illetve a 15 százalékot. Mindkét pécsi üzletben elmondták, hogy a keretek már megérkeztek (a Lánc utcaiba egyelőre 1400 darab, 50 féle műanyag és fémkeret), a budapesti központból kapott utasítás szerint az igénylőnek csak az orvosi vényt kell felmutatnia, s már meg is kapja az ingyen szemüvegkeretet. B. G. Képernyő előtt Lehet-e elfogulatlanul kérdezni? Pártatlanul? Hogy egy kérdés a deklarált módon hangozzék el és a kérdező ne maradjon válasz nélkül? Ehhez lassacskán egy késdobáló művész biztonsága kell. Hogy a válasz kifessék annak a negatív mezőnek, annak a figurának a rajzolatából, amit olyan határozottan körüldobált. Közben próbáljuk elhitetni magunkkal (istenektől kölcsönzött magasból avagy bújkáló, alantas szeméremből?), hogy nincs szerepe, nincs jelentősége annak, hogy honnan kérdezünk. Mintha megszűnt volna a társadalmi értelemben vett honnan. Mert most fontosabb a megfelelő - íratlanul is előírt - távolság, az objektivitás szelleme. Mintha ez megakadályozhatná az elfogultság bűnét. (Ráadásul e játék ördögien meg is van nehezítve, ugyanis annak a jajgaAlmabefőtt, sűrített paradicsom, sülthal saláta A Vitai Gmk.-nak minden sikerül Vállalkozóként rosszul érzi magát Halász Rezső (1919-1992) Miközben a magyarországi konzervgyárak lassan, de biztosan tönkremennek, az első hazai magántartósító-üzem, a Lánycsókra települt Vitai Gmk. nagyszerűen megél az így keletkezett piaci rés betöltésével. Az elmúlt évben 200 milliós árbevételt produkáltak, s bár a technológia, a nemrégiben befejezett üzemcsarnok infrastruktúrája elegendő lenne egymilliárd értékű termeléshez is, a cég tulajdonosa, Bíró József egyelőre nem tervez nagyobb termelésfelfutást. A lánycsóki konzervgyár alapítását nyugodtan nevezhetjük sikertörténetnek. Tíz évvel ezelőtt Bíró József káposztasavanyításba kezdett, mert megunta a Szigetvári Konzervgyárban, valamint a Zöldért mohácsi tartósítóüzemében végzett egyhangú munkát, ambícióit nagy- vállalati keretek között nem tudta megvalósítani. Nem minden alap nélkül vágott bele a zöldségtartósításba, hiszen konzervipari szakiskolát végzett, meg aztán előző munkahelyein is megtanult egyet s mást: Szigetváron a technikát, Mohácson a termeltetést, az AFESZ-nál pedig a kereskedést. így azután minden alapja megvolt arra, hogy családi vállalkozását beindítsa.- Ebben a füzetben van a cég minden információja - mutat egy puha fedelű irkát, amelynek tását, akit a késsel eltalálnak, nem mindig hallani.) Mindenekelőtt: helyesek-e a kérdések? És: hihetünk-e kér- dezőknek-válaszolóknak? Hőmérő: lesznek-e erős szak- szervezetek? A kérdés a reményé, a válasz a Hőmérő közönségéé. E válasz nélkül - amely legalább valahonnan érkezik - a süketek párbeszédének mi értelme van? A párbeszéd érdekében a kérdéseket mégis fel kell tenni, akkor is, ha egy kormány a helyzetére hivatkozva szakszervezet-ellenes, és a kormányképviselő sem tud mást, mint úgy tálalni a szavazógép „igazságát”, mintha az lenne az igazság emitt is. Mark Frost: Autóőrület. Hová visz bennünket motorizá- ciós őrületünk? Visszaadva a repülés génjeinkben lappangó szédületét - cserébe az életünket kéri? Ikarusznak perzselődviseletes volta bizonyítja: gazdája sűrűn forgatja lapjait. - Sikeres vállalkozásnak az az alfája és ómegája, hogy egy kézben fussanak össze a legfontosabb termelési és pénzügyi információk, amelyek alapján dönteni lehet. Naponta tudom, hogyan állunk, milyen alapanyagot kell beszereznünk, hová, mennyit kell szállítanunk, mennyi pénz van a számlánkon. Annak idején a káposztát elég nehezen tudta eladni. No nem azért, mert nem volt rá kereslet, sokkal inkább azért, mert naponta fel kellett keresniük az üzleteket, áruházakat, hogy az árut „terítsék”. Manapság viszont ki sem kellene mozdulnia szerényen berendezett irodájából, a vevők sorban állnak a termékekért.- Nemrégiben kezdtünk el almabefőttet gyártani, viszik, mint a cukrot. A konzervgyárak szinte teljesen leálltak a gyümölcstartósítással, mi meg olcsón hozzájutunk az alapanyaghoz Szabolcsban, ahonnan hámozva kapjuk, nekünk csak a befőzés technikáját kellett kidolgoznunk. De ugyanígy vannak a többi konzervvel is. Kiépített hálózaton keresztül termeltetik meg a savanyúsághoz szükséges zöldséget, és saját receptúrájuk alapján dolgozzák fel. Laboratóriumukban - mert ilyen is van a Bíró-féle családi vállalkozásban - újabb és újabb tartósítási eljánek a szárnyai, legfeljebb nem érzi. Évi 47 ezer halott az utakon az Egyesült Államokban. Ez ma a természetes fogyás egyik neme, mondjuk úgy; életforma- és/vagy szenvedélybetegség. Lehet, hogy ez a szám ott nem több s nem kevesebb, mint ahányan a hivatásukba pusztulhatnak bele idő előtt. A sérült ólompajzs pedig nem tű- zözön. Még nem jégkorszak. Nem fagy- vagy éhhalál. Ahogy a bogár sem tudhatja, hogy húsevő virág foglya lett, de ha tudná, nem vállalná-e ugyanúgy a kockázatot? Manhattam egymással tülekedő betontornyai, a lelkek egymásbaáramló nyüzsgése vagy Bertha Bulcsú tág horizontú, édességes, a dombokon szőlőt ringató balatoni tája? A kérdés kire-kire bogáncsként akaszkodik: Szepezd csillogó nappala, koccintás az elveszett rásokat dolgoznak ki, sikertermékeikre az egyenletes minőség és a különleges ízesítés a jellemző. Hogy csak más ne mondjunk, a sülthal salátájukból (egyedi termék) nem tudnak annyit gyártani, amennyit el ne vinnének. Balgaság lenne viszont azt hinni, hogy mindezzel beérték, mostanában egyre nagyobb gondot fordítanak kereskedelmi tevékenységük fejlesztésére. A konzervgyárak ugyanis raktárkészletük kiürítésével próbálják adósságaikat visszafizetni, az olcsón kiárusított termékekre persze hogy vevő volt a Vitái Gmk.- Kereslet van, mi meg készpénzzel tudunk fizetni, akkor meg miért ne csináljuk? Sűrített paradicsomot például biztos senki sem fog gyártani az idén, a Szegedi Konzervgyártól megvettük az egész készletet, majd jó áron továbbadjuk az élelmiszer üzleteknek, áruházaknak, éttermeknek. Bíró József szerény ember, a kétségtelen sikerei ellenére sem szeret dicsekedni. Mint mondja, vállalkozóként mostanában rosszul érzi magát. Mert egy dolog az, hogy kockás füzetéből ki tudja olvasni, mit kell csinálnia a sikeres üzletmenethez. A gazdasági környezet kialakítóinak viszont nincs ilyen „kockás füzete”, legalábbis ő nem látja tisztán, hogyan is valósul meg az a fennen hirdetett vállalkozásbarátság. Békéssy Gábor Édennel vagy az álmokat lehelő, füstfogta presszók, mesterséges mákonyok éjszakája? És nem hamis-e ez a szembeállítás, tudván, hogy a többség (kisebbség?) úgysem választhat? Meghatározható-e, megha- tározandó-e, honnan kérdezünk? Értheti-e a ’magasb’ értelmiségi körök divatjósait a nyasszaföldi néger és a nyugdíjas mámi a Dob utcából, amikor e jósok szabadságról papolnak, és a civilizációt a homo sapi- nessel végzett sikertelen kísérletnek, az út végének tartják? Megannyi dicső kérdés. Polipkarokként, hol óvón, hol ragadozómód fonják körül és határozzák meg magát a választ is. Bár a válasz - előre - így sem tudható. Ahogy nem tudhatnak jövendő sorsukról a húsevő virág szirmai közé merészkedő, a porzók illatától szédült bogarak sem. Bóka Róbert Elhunyt Halász Rezső fotóművész, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának riportere, megbecsült munkatársa. Sorsa fiatal korában irodai munkára kényszerítette, amit nagy lelkiismeretességgel végzett a MÁV szolgálatában, s közben országos, sőt nemzetközi hírnevet szerzett, mint fotóművész. Nyugdíjba vonulása után lett a rádió külső munkatársa, de több volt ennél, hisz mélyen emberi, szép riportjai nem hiányozhattak a pécsi stúdió napi műsoraiból. Tudósok, művészek, egyházi emberek, munkások és földművesek voltak a beszélgetőtársai. Előttünk és a rádió hallgatói előtt is egyaránt becsületet szerzett ennek a munkának, amit élete utolsó szakaszában fő hivatáA rendszerváltás után az addig kötelezően egységes történelemszemlélet tarthatatlanná vált, az újonnan írt történelem- könyveket azonban a minisztérium nem fogadta el tankönyvként, illetve amit elfogadott, azzal a tanárok egy része elégedetlen. A tanítás elősegítése és a különböző nézetek egyeztetése érdekében a történelemtanárok országos konferenciát tartottak Budapesten az elmúlt hétvégén. Az ottani tapasztalatokról beszélgettünk egy pécsi résztvevővel, Dombiné Borsos Margittal, a JPTE I.sz. Gyakorló Általános Iskolájának tanárával. Helyes arányban politika- és gazdaságtörténetet- Érdekes előadások hangzottak el különböző történészektől. Hallhattuk többek közt Gerő Andrást, Juhász Gyulát, Hahner Pétert és ■ Szilágyi Ákost. Szekcióüléseken vitattunk meg különböző kérdéseket, például azt, hogy mit is tanítsunk, művelődéstörténetet, gazdaságtörténetet, hadtörténetet vagy egyebet.-A történelem helyett vagy mellett?- A mai történelemtanításban a politikatörténet és a gazdaság- történet dominál, kérdés az, hogyan lehet a helyes arányt kialakítani. Egy másik szekcióülés témája volt a felkészülés és óravezetés, amelyet Gyapay Gábor irányított, ő az újonnan megnyílt evangélikus gimnázium igazgatója. Itt egyértelműen kiderült az, hogy senki sem örül annak, hogy az általános és a középiskola nem tud egymásról, hiszen a középiskolában újra, elölről kezdik a történelemtanítást. Sokkal szerencsésebb lenne egy nyolc osztályos gimnáziumi modell, amilyen például az evangélikus gimnázium. Ott az ötödikes gyerek olvasmányszinten ismerkedik a szülei, nagyszülei korával, ez tulajdonképpen bevezetés, hogy körülbelül mi is a történelem, s az igazi történelemoktatást hetedikes korban kezdik, amikor már képesek általánosítani, elvonatkoztatni.- Mi a helyzet a tankönyvekkel?-Egy esti sétahajózás keretén belül találkoztunk tan- könyvszerzőkkel. Itt meg kell sának érzett és ennek méltóan gyakorolt is. Emlékezetes riportjai még sokáig visszhangzanak bennünk. Úgy halt meg, ahogyan élt; a front első vonalában, tegnap reggel utolsó riportja során végzett vele a szívinfarktus. Kedves emberi alakját azonban még sokáig a szívünkben, emlékezetükben őrzik azok, akik ismerték és hallgatták őt a rádióban. Magyar Rádió Pécsi Stúdió * Halász Rezsőben külső munkatársunkat gyászoljuk, írásai, tudósításai rendszeresen megjelentek a Dunántúli Naplóban. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Új Dunántúli Napló Szerkesztőség említenem, hogy tavaly megjelent Bihari Péter A XX. század története fiataloknak című könyve. Ez tankönyvnek készült, de nem fogadták el annak. Megkérdeztem a minisztérium megjelent képviselőjét, hogy mitől függ az, hogy egy könyv felkerül-e a tankönyvek listájára vagy sem, már csak azért is, mert a felkerülteket anyagilag is támogatják. Azt mondta, hogy a szakmai véleményezések után, végül is a miniszter dönti el egy rendeletben felsorolt kritériumok alapján, amelyek nagyjából a következőek: nem sértheti az Alkotmányt, szakmailag kifogástalannak kell lennie, didaktikailag, vagy tankönyv- technikailag megfelelőnek kell lennie, magyarul, tanulható legyen. Bihari Péter elmondta, hogy az ő könyve ezeknek megfelelt, hogy miért nem fogadták el, arra semmilyen választ nem kapott.- Ez sikeres könyv? Támogatás nélkül nagyon drága- Az első kiadás harmincezer példánya elfogyott, most a második kiadás is megjelent, ez már majdnem kétszáz forintba kerül, hiszen semmilyen támogatásban nem részesül. Egyébként ő volt az egyetlen tankönyvíró, akit megtapsoltak. Egy tavalyi nyolcadikosom egy másik órán a pad alatt olvasta, mert olyan érdekesnek találta, el is vették tőle. Erre még nem volt példa a praxisomban. Tavaly megjelent Fekete PÜl tankönyve, ami a minisztérium által is elfogadott. Gyakorlatilag tamthatatlan. Ő azt mondta, hogy nagyon nehéz tankönyvet írni, mert nem tudja az ember, hogy milyen nézőpontból kellene, az volna az igazi, ha lenne egy baloldali, középjobb satöbbi, amit eléggé felháborítónak találtam. Egy tankönyvíró ne azt lesse, milyen irányzatoknak tud eleget tenni a tankönyvben, hiszen gyerek nem háromféle van egy osztályban, hanem harminchárom féle, annyit meg úgysem tud írni. Azt is elmondta, ő nem tanít, és azt sem tudta, hogy a tanároknak vagy a gyerekeknek kell írni egy ilyen könyvet, pedig, azt hiszem, a válasz egyértelmű. Úgy gondolom, az lenne a minimum, hogy ne ugyanazok írják a tankönyveket, mint akik eddig, inkább a fiatalok. Cs. L. Automata gépsorokon üvegbe töltik a sikerterméket, a patisszon-savanyúságot Tóth László felvétele A késdobálás biztonsága A hetedikben kell kezdeni az igazi oktatást Történelemtanárok országos konferenciája Budapesten
