Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-13 / 283. szám
8 üj Dunántúli napló 1992. október 13., kedd Washingtoni szakértők a világbanki hitel felhasználásáról Innovációs iroda a JPTE-n A kelet-európai felsőoktatási intézmények fejlesztésének elősegítésére, a nyugat-európai színvonalhoz való felzárkóztatáshoz hozták létre a FEFA-t, a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alapot, melynek jelentős részét a Világbanktól származó hitelek teszik ki. A FEFA első és második pályázatán a magyar felsőoktatási egyesülések, universitasok szép eredményeket értek el. A Pécsi Uni- versitasnak és a régiónak is több programját fogadták el. A támogatásnak egyik része amerikai dollárban, másik hányada forintban értendő, amelyhez a magyar kormánynak is hozzá kell járulnia. A pécsiek az első fordulóban, dollárra átszámítva, 2,5 millió dollárt, a másodikban 2,8 millió dollárt nyertek. Az összegeket például idegen nyelvi programok fejlesztésére, tanulmányutak finanszírozására, vendégoktatók foglalkoztatására, műszerek, eszközök, számítástechnikai felszerelések beszerzésére fordítják. A Világbank washingtoni központjának szakemberei, felügyelő bizottságának tagjai a napokban járták be a programban résztvevő magyar felsőoktatási intézményeket, hogy meghallgassák a tájékoztatóikat a pályázati összegek eddigi felhasználásáról és megbeszéljék a felmerült gondokat. Anthony C. R. Wheeler és Maurice Boissiere a következőket mondták villámlátogatásuk tapasztalatairól: — A tapasztalataink jók. Ezek a projekek hosszú időre szólnak, a fejlesztések hatását is később lehet felmérni. Magyarország kicsit „kísérleti alany” is volt a program elindításában, de az első lépések biztatóak, úgyhogy Bulgáriában is indítunk egy hasonló projektet. — A megbeszéléseken, ahol Önök találkoztak az Universitas és az egyes intézmények képviselőivel, gondokról is szó esett. Hogyan tudnák ezeket összefoglalni? — A világbanki hitel elnyerésének, a pályázatnak kötöttek a szabályai, gyakran ezeknek az értelmezéséből adódnak problémák. Van Budapesten a FEFA-nak is képviselete, ők is szívesen adnak tanácsot. Igen jó kezdeményezésnek tartjuk, hogy itt Pécsen, a JPTE-hez kapcsolódva, megalakult egy innovációs iroda, amelyiknek fő feladata a pályázatokon nyert összegek felhasználásában nyújtandó szervezési, megrendelési, egyéb segítség - mondta Anthony C. R. Wheeler. Az innovációs iroda vezetője dr. Vígh Gábor, aki a JPTE Közgazdaságtudományi Karán is oktat.-A pályázatok nyilvántartásában, menedzselésében, közvetítésében, technikai ösz- szeállításában nyújtunk segítséget, hiszen mindenki előtt világos volt, hogy az oktatók, kutatók idejéből nem igen futja minderre. A pályázatokon elnyert támogatást nem készpénzben utalják át, hanem szigorú szabályok szerint, a szállító cégek versenyeztetésével lehet kiválasztani, kitől, mit vásárolnak meg. Ez nem azt jelenti, hogy mindig a legolcsóbb kínálatot fogadják el, hiszen az elsőrendű szempont a tartalom, a minőség, de fel kell kutatni a lehetőségeket. Szerződéseket kötünk, közvetítünk, ami nem kis munkát, utánjárást kíván - jelenti ki az iroda vezetője, miközben körbevisz a helyiségekben. Számítógépes nyilvántartást, feldolgozást vezettek be.-Az iroda az egyetemhez tartozik?-Az egyetem irodája, de érdekeltségi vállalkozási formában működik. Vagyis: a helyiségért bérleti díjat fizetünk, a berendezését én finanszíroztam. Százalékot kérünk a mi közreműködésünkkel készült és nyertes pályázatok után.- Szolgáltatásaikat csakis az egyetemeknek vagy különböző cégeknek, vállalkozóknak is felkínálják?- Nagy az igény a vállalkozási managementre, a fejlesztési pályázatok összeállítása elősegítésére. Egyelőre főként az egyetemeknek dolgozunk, de fennmaradó időnkben tudunk azokkal foglalkozni, akik hozzánk fordulnak. B. A. Gleditsia triacanthos A fákat nem felejti az ember. Amikor elkezdtük meszesi sétánkat az estébe fúló péntek délutánon, Glász Jancsi is ezzel hozakodott elő legelébb. Az újmeszesi tölgyekkel, az iskola körüli kanadai nyárfákkal, melyeket mi ültettünk kisdiákként annak idején biológiaóra helyett, meg önszorgalomból, szabadidőben. Akkoriban, úgy az ötvenes évek elején-közepén, kisdobos- vagy úttőrőnyakken- dőket kötve, a fényes jövő igézetében eszméltünk mi is, át- élve-élvezve azt, amit csak az idő múlása vett el: a felelőtlen és felhőtlen gyerekkorunk. Szegénységében is ünnep az. Mert a gyermekkort nem lehet megrondítani. Se Rákosi képekkel, se sorbanállással. Különösen ott és akkor volt csoda az élet. Két póluson, a Komló felé vivő út két oldalán. (A később kivágott eperfa-sor elválasztásában.) Öregmeszes bányászkolóniája csendes nyugalmával, kertvégi gyümölcsfáival, s a kontrasztként szemben az épülő zajos Újmeszes. Fütyörésző, szitkozódó, kiabáló és nagyhangú kőművesekkel, szépde- rekú, baboskendős malteroslá- nyokkal. Még ma is látom a kordésort, az eléjük befogott gőzölgő testű lovakat, érzem a frissen kiforgatott föld szagát. Téglahalmok', tetőlécek, gerendák. Még a vakolat nedves volt a falakon, még csak alig-utat vágtak a sártengerben a frissen átadott ház felé, már kerülgették az új honfoglalók a tébláboló építőket. (Egy táborban és munkaversenyben éltünk a javából akkoriban, s jutott a jóléthez mindig minimum 120 százalék!) Építők napja, bányásznap: léggömberdős, zászlódíszes ünnepek. Pláne, ha a Bányász is nyert. (A focisták vagy a kézi- labdás lányok - később Újhegyen.) Sátrakban kitelepült csoda virslivel, sörrel, nekünk kölyköknek nagymálnával, vagy ki emlékszik még rá, kra- hedlivel és később almuskával. Ringlispil és céllövölde. Fagyialtos, vattacukros. • A sztahanovista házakkal kezdődött, az Első ötéves terv és talán a Kirov utcával majd a többivel: a később elnevezet- tekkel. Hiszen lakótelep beépítési tervében számokkal jelezték az átadásra kerülő tömböket, s a lakók átvették évekig az építők és a lakáskiutaló hatóság szóhasználatát. (Mi a tizen- nyolc-per-kettőben laktunk, szomszédunkban Laki Bandiék, Szíva Zoliék, a Gaál, a Borsay család...) A fák gyorsan felnőttek. A fák jórészét ki is irtották már. Csak az óriási Gleditsia triacanthos áll még az egykori, újabbkori tömbházakkal - legényszállással - beépített Derítő helyén. A sokat megmászott, tüskéi miatt többnyire gatyatépő Krisztuslepényfa, melyet hüvelyes, édeskés, szentjánoskenyérre emlékeztető termése okán mi egyszerűen és sallangmentesen Takonyfának neveztük. Vagy Lócsipának. Jancsi szerint azért rágcsáltuk jóízűen a belét, mert csokolá- déra-cukorra nem isten futotta. Megint, mint mindig, erős kontrasztokkal. Öregmeszes csöndes, éledni készül, az út túlsó oldalán pedig Új meszes lezüllött, harsány és kemény Csikágó. Öregmeszes házépítő, tatarozó, környezetére adó. Magánkézbe kerülve megújulni akar. A nagyszerű kenyeret, kiflit tudó, s a napokban avatott Kő- nig-pékségtől az egykori Stefánia helyén létesülő vendéglőn át a víztoronyig. Hátul az egykori relé mögött, új utcák nyílnak, s a Pap-szőlő csendes, családi háNagy szerű termékek készülnek a közelmúltban nyílott Kő- nig-pekségben, a Budai vámnál Fotó: Läufer László Meglehet. Hiszek benne, mert hovatovább Jancsi édesanyja is, aki az elmúlt 30-35 évben semmit sem változott, megerősítette ezt. (Nekem mindig mosolygós és kedves volt.) Ma is ott lakik, ahol annakidején: a vizehagyott közkút mellett lehetett a gyalogúton a lakást meg közelíteni. Öregmeszes vele öregedett: kislány korában költöztek ide a harmincas években, amikor a DGT, a bánya egykori tulajdonosa átadta a kolóniát. A kedves asszony emlékszik Meszes arcának minden színeváltozására, tudja, hogy a DGT időkben meddig tartottak a szántóföldek, ki hogyan gazdálkodott. Tudja, mit szóltak az építők érkezésekor, a bányák felfejlesztése idején, s csomagolt megannyi tízórait a hajnalban munkába induló férjének is, aki a szilikózis okán már csak emlékeiben él... (A kertben sétálva a fiának mondja: a sötétpirosra érett szőlőfürtöket le kéne szedni már.) Meszes 1992-ben is Meszes. zas vidékké érik bizonnyal. A König pékség egyik tulajdonosa, Weber úr szerint — és nagyon igaza van! -, igény teremtő vállalkozások, szolgáltató cégek adhatják vissza az itt élőkben a tartást. Újmeszesen ellenkező előjelek. Ellumpenedés. Nehéz és fájdalmas kimondani: ma az utca jobbfele, a mai Új meszes taszít. Pedig emlékhalmok és gyerekkor köt hozzá, nagy barátságok és szerelmek sora. Ez a Meszes a nagypolitika és a hozzá nem értés áldozata. A bánya szülte, s a bányába halt bele. Ebből vált az évek múlásával nem szeretett, perifériára sodrott, elrtyomorított lakótelep. (A lakásokat értéknövelő és összkomfortosító gázprogram se tudta visszafordítani a folyamatokat.) A kemény valóság: amilyen gyorsan befogadta a lakótelep lakóit, ugyanúgy ki is lökte őket. Hiszen aki tehette, a hatvanas években kimenekült a cserépkályhák slamm-fűtötte világából a távfűtésbe és gázbaA frankofon tanszék új vezetője Hiányzik még a posztgraduális képzés-Új nekem ez a város, új a tanszékvezetés, de nem új az egyetemi oktatás — kezdi a bemutatkozást dr. Martonyi Éva docens, a JPTE Bölcsészettudományi Kar frankofon tanszékének új vezetője. Lille-ből érkezett, ahol vendégtanárként dolgozott, míg korábban Strassbourgban volt magyar lektor, előtte pedig Szegeden dolgozott. Kutatási területe a francia irodalom XIX. és XX. százada. Budapesten lakik. A tanszék korábbi vezetője, aki jelenleg a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, dr. Vígh Árpád kérte fel, vegye át a tanszék irányítását.- Változik-e a tanszék sajátos arculata?- Alapvetően nem. Továbbra is kiemelten foglalkozunk a francia nyelvet anyanyelvként beszélő országok irodalmával, civilizációjával, művelődéstörténetével. A tanszék kapcsolatai széleskörűek, s a nálunk végzett hallgatók előnyt élveznek any- nyiban, hogy országokon átívelő ismeretekre is szert tesznek. — Vannak-e tervei, amiket tanszékvezetőként meg kíván valósítani?- Véleményem szerint még tovább kell fejleszteni a frankofon irodalom és civilizáció oktatását, s erre, miután bevezették az oktatásban a kredit-rend- szert, több lehetőség is nyílik. A tanszék ezidáig is sok vendégtanárral dolgozott, és én is szeretném, ha minél többen jönnének el hozzánk oktatni. A hallgatóinknak már egészen természetes, hogy nem csak a szemináriumok alatt használják a francia nyelvet. A külföldi tanárok, lektorok jelenléte miatt a napközbeni társalgás is franciául zajlik, és ez óriási segítség a nyelv minél tökéletesebb elsajátításához. Ugyanakkor mivel az én szakterületem a franciaországi francia irodalom, szeretném kamatoztatni ottani egyetemi kapcsolataimat is.- Miként vannak ellátva francia nyelvű könyvekkel, jegyzetekkel?- Főként külföldi adományokból állt össze a könyvtárunk, de még jelentős bővítésre van szükség. Igen hasznos, hogy itt az egyetemen a Pro Helvetia alapítvány támogatásával kialakítottak egy svájci központot, ahol már kis könyvtár is működik. Jegyzeteink viszont alig akadnak.- Milyen posztgraduális lehetőségeket kínál a tanszék?- A posztgraduális képzés még hiányzik a palettáról, de arra törekszünk, hogy valamilyen módon létrehozzuk, mert szükség és igény is van rá. Továbbra is foglalkozunk az orosz- tanárok átképzésével, és arra is van lehetőség, hogy a frissen végzettek Franciaországban szerezzék meg a doktorátusukat. B. A. csavart belvárosi, uránvárosi vagy kertvárosi panelekbe. Kicsit fellengzősen úgy is fogalmazhatnék: addig élt a városrész, amíg a bányászt a hivatalos politikai széljárás emberszámba vette. S velük e városrész, amely hasonlóképpen politikai karriert futott be, föl és le. Valahol jelkép lehet. A szocialista lakótelepi?) - mert ilyen is volt -, szalagátvá- gós-csindradattás álomvilágából a jelenbe zuhant. Elsorvadt, ellátásában lezüllött, épületeiben tönkrement, minden felújítási törekvés és tett ellenére lépcsőházaiban el- szennyesedett. Traj Ferenc szerint elöregedett a lakosság és nagymértékben kicserélődött. A sajátos lakás-szociálpolitika szelén gyors ütemben Harlemmé váló vidékről ma segélykiáltások hangzanak. (Ki jön ide lakni? Amikor felfüggesztve lépcsőházról-lépcső- házra az együttélés minimális szabályai is.) Nagy Karcsival, a nyugdíjasklub elnökével, Meszes örök szerelmesével sem tudjuk a világot megváltani. Hosszú órákon át keressük a megoldásokat, de nem jutunk ötről hatra. Szerinte a nemrégiben megalakult Külvárosi Művelődési Egyesülethez hasonló polgári körök, kezdeményezések, talán a vállalkozók, talán a város vezetésének figyelme kéne ahhoz, hogy a városrész újból talpra álljon. Ki tudja? Meg merem kockáztatni, a jó szó, a szándék kevés, tettekre meg nem igen futja, hiszen a meszesi emeletesházak lakóinak világából legtöbb családnál éppen a legfontosabbak, a megélhetés forintjai hiányoznak. A statisztika is arról beszél: a cigányság körében arányaiban magasabb a munka- nélküliség. Csak a Holdfény presszó a régi... Meszes Pécs. Minden gyötrő gondjával az. Biztosan új nevet kap a Korvin Ottó utca is, ki tudja. A keskeny belső útján, forgalom alig. Eszembe jut, hogy a tulajdonképpeni vízválasztó a Szeptember 6 tér volt, aki fölfelé lakott, az Bednár igazgató úr tanítványa volt Fehérhegyen, aki lefelé, az Bokrétás, majd Bodonyi tanár urak vezette meszesi új iskolába iratkozhatott. (Csak hittanra jártak le, Gyárvárosba.) Sokféle család került ide: többnyire iparhoz húzó falvak világát elhagyó. Itt városiasodtak, egymást segítve, lassan fölhagyva hozott-őrzött szokásaikkal, mint a disznóölésekkel, melyeket jobb híján a mosókonyhákban és a légó-pincék- ben szerveztek meg. (Akkoriban légoltalmi pince nélkül ház a Béketáborban nem igen épülhetett.) Meszesen a kocsmák forgalma mindig nagy volt, különösen műszak után, ha a man- csaft megérkezett. Mi srácok, sokat verekedtünk, ez volt az időnként spontán szervezett vetélkedő. A kis teremben délelőtt könyvtár, délután pártrendezvény vagy szakszervezeti félóra, este filmvetítés volt. Sebtében beállított lócák. A 'mozi a Bátor emberek aztán meg a Vörös csillag lovagja. Szemben a fűszeres. Ez az Apaffy utcai kereszteződés. Itt kellett lemenni Ferk Laciékhoz ■ ■ , aztán a töltés alatt át Pécsbányára, az Ezerévesbe, főleg így ősszel a gesztenyeérés idején. Kinek-kinek saját emlékei. Ugye milyen jó hallgatni, amint a hirtelen támadt hideg szélben megzörrennek a Krisztuslepényfa termésének széles, rozsdavörös bab-hüvelyeiben a megszáradt magok ... Kozma Ferenc Dr. Martonyi Éva Fotó: Proksza László
