Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-10 / 280. szám

1992. október 10., szombat aj Dunántúlt napló 3 A nőket súlyosabban érinti ez a betegség A csontritkulás nem szükségszerű Egy világcég, a svájci San­doz gyógyszerkutató és gyártó vállalat tartott a múlt héten ter­mékbemutatót Pécsett. A ha­zánkban 1927 óta folyamatosan jelenlévő Sandoz Pharma új­szerű módon ismertette leg­újabb készítményeit, kutatási területeit. Sokaknak szenvedést okozó betegségekhez kapcsol­tan mutatták be, hogy nekik ezekre milyen javasolt ellensze­reik vannak. Közülük az egyik a csontritkulás. Az egész világon népbeteg­ségnek számító osteoporosisról dr. Holló István professzora budapesti Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem 1-es számú belklinikájának igazgatója tar­tott előadást. A professzor nemzetközileg elismert szaktekintély. Har­mincnégy évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a csontritkulással, ami azért is figyelemre méltó, mert hosszú ideig csekély szakmai érdeklődés kísérte ezt betegséget. Világviszonylatban 5-6 kutatási csoport foglalko­zott vele. Aztán a nyolcvanas évek ele­jén minden megváltozott. Azóta intenzíven keresik a megelőzés, illetve a megkezdődött folyamat megállításának lehetőségeit.- A csontritkulás nőknél fér­fiaknál egyaránt, a negyneves életévekben kezdődik, de ez többnyire még finom és kismér­tékű - mondja a professzor. - Az emberek jelentős részének a 65. életév után okoz komoly egészségi problémát. Nőknél ehhez az alaphelyzethez adódik, a változás korától kezdődő, fo­kozottabb mértékű csontritku­lás. A folyamat minden nőt elér, de 15-20 százalékuknál felgyorsultan zajlik és már az ötvenes éveikben állandó, erős fájdalmakhoz, csigolyatörés­hez, combnyaktöréshez vezet­het. A gyógyítás egyik lehető­sége, hogy az elfogyott cson­tot, amennyire lehet gyógy­szerekkel bepótoltassuk. A másik, a hatékonyabb szembe­szállás, ha megállítjuk a fo­lyamatot. Ehhez azonban idő­ben fel kell ismerni a betegsé­get. A korai diagnosztizálás azonban meglehetősen eszköz- igényes.- Hol tart ma a világ és hol tartunk mi?-Vannak kiváló, speciális műszerek, például az USA- ban és a volt Szovjetúnióban. Ezeket az űrhajósok csontjai ásványtartalmának mérésére fejlesztették ki, mivel köztu­dott, hogy az űrben való tar­tózkodás csontritkulást okoz. Szerencsére itthon is elkezdő­dött hasonló műszerek gyár­tása. Az a cél, hogy mindenütt legyenek ilyen műszerek, s ha a mérés alacsony ásványtar­talmat mutat, megkezdődhes­sen a csontok erősítése, stabili­zálása.- Más a nők kezelése, mint a férfiakéi- Részben igen, mivel a csontritkulás sokuknál a pete­fészek hormontermelő funkció­jának megszűnése miatt intenzí­vebb. Ebből adódóan kézen­fekvőnek tűnik, hogy akkor tü­szőhormont tartalmazó készít­ményeket kell nekik adagolni, de a mellékhatások miatt hosz- szú ideig féltek ettől. Most mégis ez a gyakorlat terjed a világon. Egyrészt azért, mert jól elviselhető gyógyszereket hozott ki az ipar, másrészt ezért, mert az ilyen tartalmú gyógyszerekről bebizonyoso­dott, hogy egyharmaddal csök­kentik az infarktusveszélyt.- Mindezek alapján mi az ön véleménye a csontritkulásról?- Az, hogy nem szükségsze­rűen bekövetkező betegség. Már csak azért sem, mert a megelőzés egyik meghatáro­zója az életmód. Kalciumtar­talmú ételek fogyasztásával - például tej és tejtermékek, fő­zelékek - sok mozgással, az alkohol, a dohányzás mellőzé­sével elkerülhető a korai és sú­lyos állapot kialakulása. Hobolban újra van felső tagozat Felújított tantermekben fogadták a gyerekeket Fotó: Läufer L. Hogyan lehet néhány hónap alatt szinte a semmiből műkö­dőképes, a gyerekek és a szülők számára egyaránt megfelelő és megnyugtató tanulási körülmé­nyeket teremteni - erre lehet példa a Szigetvár közeli Hóból község. A falu 1050 lelkes, ja­nuár óta önálló. Átlagéletkorát tekintve fiatal település, ahon­nan a 80-as évek elején költöz­tették be a felső tagozatosakat Szigetvárra. Hobolban az ösz- szevont alsó tagozat maradt, két csoportban az 1-3 és 2-4 osz­tály. A hajdan szép, gondozott iskolakert és park elvadult, el-, bozótosodott, s elfelejtődtek a város számára az ottmaradt gye­rekek és tanítók is. Ez év tavaszán a hoboli 4. osztályos tanulók szülei kérték az önkormányzattól a sürgős is­kolateremtést. Például gyor­sasággal készült el a meglévő 2 tanterem mellé még 3, ezen kívül szertárak és kiszolgáló he­lyiségek, szeptembertől 49 kis­iskolás birodalma. Az udvart és a kertet rendbetették, új kerítést is húztak. Ottjártamkor Keszeg Károly iskolaigazgató és a nyá­ron csupa fiatal pedagógusból összeállt tantestület mondta el gondjait, örömeit, kívánságait. A szülők és az önkormányzat nagy segítségével tudtak meg­felelő körülményt teremteni.-Minden szükséges tanfel­szerelésre van pénzünk, egy részüket már megvásároltuk. A botrányos tanszerellátás az oka annak, hogy a technika és a testnevelés tanításához szük­séges eszközök egy része hi­ányzik. Két sportpályát: füve­set és bitumeneset akarunk épí­teni, szeretnénk, ha jövőre le­galább az^,egyik használható lenne. Az iskolát 8 osztályosra fogjuk fejleszteni, ezért bőví­teni akarjuk az épületet - mondta az igazgató. Ha minden a helyére kerül. 2000 kötetes könyvtáruk lesz. A gyerekek már most két nyel­vet tanulhatnak, 4 szakkörbe járhatnak, s hosszú idő után idén lehetőség lesz színházlá­togatásra is. Hamarosan számí­tógépeket vásárolnak az okta­táshoz. S nemcsak az iskola, de az önkormányzat is energikus: ezt mutatja eddigi tevékenységük: az iskola bővítése mellett au­gusztus 20-án átadták a felújí­tott, átalakított orvosi rendelőt. Hóból hamarosan önálló orvosi körzet' lesz. Belgyógyászati, nőgyógyászati és fogászati rendelést is fognak biztosítani. A jövő év tavaszára tervezik a 20 kisgyerek elhelyezését al­kalmas óvoda, a napköziotthon és a konyha átadását. A falu abban a szerencsés helyzetben van, hogy a lakos­ság életkora viszonylag ala­csony, és az elkövetkező évek­ben több kisgyerek kezdi meg az általános iskolai tanulmá­nyait, mint amennyi befejezi. Van tehát kinek bővíteni, szé­píteni az iskolát. Sasvári Mária Ha a hajó elsüllyed Futnak a képek Rejtő Jenőről olvastam vala­hol, hogy kezdő író korában, amikor még „igazi” ponyvákat készített, egyszer úgy állapodott meg a szerkesztőjével, misze­rint folytatásos regényéért a benne előforduló hullák szerint kap honoráriumot. Ahány ha­lott, annyiszor tíz pengő. Ért­hető, hogy az anyagiakban cseppet sem dúskáló szerző számtalan fondorlattal élt, hogy szaporítsa a tetemek számát. Nem kímélte a jámbor hősöket. Kapta is szépen a kialkudott tíz pengőket. Ám amikor az egyik folytatás azzal fejeződött be, hogy egy zsúfolt hajó a szerep­lőkkel egyetemben kifutott a tengerre, Rejtő táviratot kapott, melyben az előrelátó szerkesztő ezt üzente neki: „Ha a hajó el­süllyed, nem kap egy vasat se.” Sajnos, A végső megoldás: halál (Alien 3) című film produ­cere nem volt ilyen óvatos, és nem postázta a rendezőnek a fi­gyelmeztetést. E mulasztás kö­vetkeztében David Fincher, vérszomjas szörnyetege közre­működésével, el is tesz láb alól szép szorgosan mindenkit. Vé­gül - igazán nem árulok el hadi­titkot, hiszen a cím úgyis sejteti, meg aztán miféle talányról be­szélhetnénk egy ilyen mészár­székben, jön a böllér és kész - szóval végül magát Sigourney Weavert is, aki Dugonics Ti­tuszként magával rántja a már-már diadalmaskodó hétfejű sárkányt (ezt csak képletesen mondom, de azért két feje, méghozzá két egymásból nyíló feje ennek is van) a fortyogó tűzkatlanba. Azt pedig ugyebár már a Terminatorból tudjuk, hogy az izzó acélláva holtbizto­sán elpusztítja még az efféle szuperrémséget is. Úgyhogy annak rendje és módja szerint elsüllyed a hajó, sőt... E sejtelmes „sőt”-tel nem arra utalok, hogy derék szörnyünk esetleg megtizedelte volna a stábot is. Ezt valószínű­leg nem tette meg. Hogy ez mu­lasztásnak tekintendő-e, azt mindenki döntse el maga. Ám az bizonyos, a közönséget jócs­kán megritkította a kétfejű. Em­lékszem, a történet első része, A nyolcadik utas a halál nagy si­ker volt annak idején, félelme- tessége újszerűnek hatott, meg aztán még gyanútlanok is vol­tunk. A folytatás, A bolygó neve: halál, már tudtuk, pa­tentra jár, s a gyengébb idegzetű nézők attól is elájultak, amit még nem is láttak, csak tudták, úgyis bekövetkezik. E mostani harmadik részt Bécs egyik szép filmszínházában, a Tabor mozi­ban láttam (így mellőzhettem a jövő heti hazai bemutatót), az egyébként nagyon emlékeztet a pécsi Urániára, így hát egészen otthon éreztem magam ... le­hettünk vagy tízen a nézőtéren. A közönségnek, úgy látszik, elege volt az efféle rémítgeté- sekből, s ha már ijedezni akar, kimegy a Práterbe, és befizet a szellemvasútra. Az legalább „szellemes”. Mert hát eléggé unalmas, ha egy film mindössze három hatáselemmel dolgozik, így kívánva riogatni nézőit. Gyorsan elkapkodják a képeket a szemünk elől, biztosan a kí­váncsiságunkat akarván fokozni ezzel is, szuperközeli felvétele­ken mutatnak be gusztustalan- ságokat, és eközben váratlanul elő-előront a fenevad, mint mi­kuláskor a krampusz. Hát eny- nyi... Édeseim, gondoltam ma­gamban, hát minek néztek ti engem. Ez a nyolcadik utas egyszer valóban rám ijesztett, de azóta immún vagyok. Har­madszorra egyébként sem szok­tam ugyanazt a cselt bevenni. Vetítés közben inkább azon el­mélkedem, hogy ez az egész horror-scifi-akció-mozimi- csoda, és most már nemcsak er­ről a filmről van szó, nem úgy élősködik-e a mozgóképen, mint a szörny az űrhajón, fel­falva a teljes legénységet. Va­jon az effajta mozi nem fenye­geti-e már-már pusztulással az egész filmművészetet? Mert ennek a hajónak az elsüllyedése igazán nagy kár lenne. Nagy Imre Az Európa Tanács földrajzi bizottságának ülése Pécsett Az Európa Tanács az idén februárban, a strassbourgi ülé­sén alakította meg & földrajzi ad hoc bizottságát, melynek első ülésére tegnap került sor Pé­csett. A bizottság feladata az, hogy az egyesülni készülő Eu­rópában megpróbálja mind a nyugati, mind a keleti részen a földrajztudományokat és isme­reteket egymáshoz közelíteni, hogy elérje: azonos képet ad­hasson mondjuk Magyarország földrajzáról a holland és a ro­mán szakkönyv is. Az Európa Tanács két földrajztudomá­nyokkal foglalkozó decentru- mot hozott létre, egy nyugatit Utrechtben és egy keletit Pé­csett. Ezért jöttek tegnap Pécsre több országbéli professzorok, köztük Henk Meijer, az utrechti decentrum vezetője is. A pécsi eseményt a JPTE általános tár­sadalomföldrajzi és urbaniszti­kai tanszéke koordinálta; dr. Tóth József tanszékvezető és Mátrai Miklós, az ad hoc bizott­ság pécsi decentrumának veze­tője. K. F. A falugondnok- Jó lovai vannak a Gyulá­nak, otthon lesz ő már, mire mi haza érünk - mondja Fá­bián Károly polgármester, út­ban Sellyéről Drávaiványiba. Mégis utolérjük a fogatot, amit a község falugondnoka, Bálizs Gyula hajt. Ma amolyan "csendes" napja van, tápot vitt Sellyére, gondolta nem kell ehhez a község mikrobusza, inkább megjáratja egy kicsit a saját lovait. Itt az országúton állapodunk meg, hogy akkor találkozunk egy negyedóra múlva Drávaiványiban, a pol­gármesteri hivatalban. Addig egy kicsit sétálunk a faluban, nézegetve a házakat, udvaro­kat. Délelőtt van, csendes a község. A porták egy rész el­árulja lakóinak életkorát: Drá- vaiványi lassan, de öregszik.- Számszerint hetven nyugdíjas él a falunkban - kezdi az adatok sorolását Hol- lókövi Sándomé, körjegyző­ségi megbízott a Polgármes­teri Hivatalban, akit minden betérő keresztnevén, Irénké- nek szólít. Összesen 247-en lakunk itt, 77 családban. Köztük az a 22 éves fiatal­ember a családjával, aki mindössze másfél éve települt a községbe, s aki tavaly no­vember óta a falu gondnoka.- Baranyának Somogynak írták ki a pályázatot, elsősor­ban a kis falvakra gondolva - mondja a polgármester. - Ne­künk megtetszett amit a Nép­jóléti Minisztérium elképzelt, meg hallottunk a borsodi pél­dáról, ahol először kezdték, s úgy gondoltuk, hogy megpró­báljuk bevezetni. Csak nehéz volt elindulni. A legnagyobb gondot az okozta nekik, hogy miként kell pályázni. Az is felvetődött a képviselőtestületi ülésen, hogy fizetnek valakinek, aki elkészíti nekik a pályázatot, mígnem a polgármester gon­dolt egyet, leült és megírta a minisztériumnak, hogy miért lenne jó nekik, ha lenne falu gondnokuk. Egyszer csak jött az értesítés, hogy kapnak 800 000 forintot. Ebből a pénzből vettek egy Barkas típusú mikrobuszt. Áz állásra többen is pályáztak, szavazott a falu. Aki a legtöbb voksot kapta, visszalépett, utána következett a sorban Bá­lizs Gyula.- Minden napra megvan a feladatom - mondja a falu­gondnok, aki időközben meg­érkezett. - Legtöbbször bete­geket viszek orvoshoz, vagy felülvizsgálatra, de gyakran előfordul, hogy négyen-öten összeállnak nagy bevásárlásra, akkor is a falu-busszal me­gyünk. Kirándultunk Csoko- nyavisontára, vittünk kollé­gista gyerekeket csomagokkal tanévkezdésre, de sajnos több­ször voltunk temetésen is. Az önkormányzat úgy dön­tött, hogy busz használata in­gyenes. Áz volt a véleményük, hogy szerencsétlen dolog lenne meghatározni: ki fizet, s ki nem. Mostanra már ki is alakult, hogy elsősorban azok használják a buszt, akiknek nincs autójuk, s akikkel egyébként is törődni kell.-Én már egyedül élek, de egy időben itt volt velem a be­teg édesanyám - meséli Gál Józsefné. - Nekem nagyon sokat jelentett, hogy külön el­jöttek szólni, ha bármi gon­dunk van, menjek a falugond­nokhoz, segít. így is volt, saj­nos még az utolsó pillanatban is. Édesanyámat, aki hosszú ideig Pécsett élt, ott temettük. A Gyula vitt bennünket a te­metésre. Hasonló történetről számol be Kalányos Vendel is, akit az utcán állítunk meg egy szóra miközben Bálizs Gyula háza felé tartunk, aki meghívott bennünket, nézzünk körül a portáján.- Ázért nem csak szomorú útjai vannak ennek a busznak - toldja meg a polgármester. - A Szent István napi ünnepség Szászváron volt, oda mentem, de gondoltam, hogy elviszek magammal néhány fiatalt. El is mentünk együtt, hazafelé Orfűnek jöttünk, fürödhettek a gyerekek. Közben Bálizsék házához érünk, amelynek udvarán fű­kaszát is látunk. Ezzel tartja rendben a legelőt, meg a köz­területeket. A sellyei születésű fiatalember, aki másfél évvel ezelőtt költözött Drávaivá­nyiba részben a maga boldo­gulásáért, részben a falu hasz­nára vette a lovakat, a fűka­szát. Kellenek a ’’munkaköré­hez” és a saját terveihez. Gaz­dálkodni szeretne abban a re­ményben, hogy egy idő után jobban fognak élni. Szarvas- marhákat, disznókat, kecské­ket, baromfit tart. A felesége gyesen van a ti­zennyolc hónapos Jutka lá­nyukkal. A gyes-bői és a falu- gondnoki fizetésből - bruttó 12 000 forint - nem tudnának létezni. De Bálizs Gyula ezzel együtt nagyon örül ennek az ál­lásnak.- Munkám van, ma ez rend­kívül fontos és nagyon szíve­sen csinálom - mondja. Min­den nap azt érezhetem, hogy segítek az embereknek és ez egy jó érzés. Úgy tűnik, hogy Drávaivá­nyiban kialakult és bevált a fa­lugondnoki rendszer. Több ba­ranyai faluból ide jönnek ér­deklődni, tapasztalatokat sze­rezni. A megyében ugyanis egyre több település szeretne hasonlót létrehozni. Idén már i húszán pályáztak és hét telepü­lés meg is kapta a központi tá­mogatást. így a baranyai falu- gondnokságok száma hamaro- san tizenötre emelkedik. T. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents