Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-07 / 247. szám

1992. szeptember 7., hétfő aj Dunántúli napló Nem volt roham a 300 dollárokért Keményedik a forint Roham a bankok ellen? Igen, voltak akik azt jósolták még ta­vasszal, ha megemelik az 50 dolláros lakossági valutakeretet, akkor az emberek zöme azonnal siet, kiveszi a dollárt, a márkát, a fontot, s devizaszámlán he­lyezi el. Mert ugye gyengécske a forint... Mások arra az állás­pontra helyezkedtek, szegény a nép, a lakosság egyáltalán nem tülekszik a bankok előtt, meg különben is, keményedik a fo­rint. Két hónappal ezelőtt, július ,1-én 300 dollárral megemelték a valuta keretet, így évente 350 dollár az állampolgári járandó­ság. Vajon volt, van sorbanállás a valuta pénztáraknál? Ennek néztünk utána néhány jelentő­sebb , kereskedelmi banknál, utazási irodánál. A Budapest Bank pécsi, Jó­kai téri ügyfélszolgálati irodá­jában semmivel nem lett na­gyobb a valutavásárlási forga­lom, mint korábban. Tapasztala­taik szerint főleg azok „éltek” a megnövekedett kerettel, akik az 50 dollárokat is kiváltották. Gerber Jenőné irodavezető sze­rint nem sok alapja volt annak a feltételezésnek, hogy mindenki siet valutát venni: már csak azért sem’ mert a bankok által' ugyan nemrég csökkentett, de a valutákhoz képest még mindig magasabb forintkamat vonzóbb. Az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank pécsi, Széchenyi téri fiókjának csoportvezetője, Gruber Györgyné tapasztalata szerint lényegesen többen vál­tották ki a megemelt valutakere­tüket, mint korábban, ám sokan devizaszámlát nyitva, vissza is tették a dollárokat. Miért? Az emberek nagy része úgy okos­kodik, hogy a konvertibilis va­luták azért értékállóbbak, mint a forint. A pécsi IBUSZ vezetője elmondta, a rendelet életbelépé­sét követő napokban érezhetően megnövekédett a forgalmuk. Harness Jenőné hozzátette, egy-két hét után azonban meg­szűnt a valutavételi láz, s főleg azok vették a dollárt, akik kül­földre utaztak. Jellemzően ők sem azonban egyszerre, hanem részletekben. Az Országos Ta­karékpénztár Király utcai devi­zaszámla kezelő fiókjánál Sági Sándorné vezetőtől megtudtuk, júliusban kétszer annyian vásá­roltak valutát, mint általában, bár augusztusban volt némi visszaesés, de még mindig töb­ben veszik ki a keretüket, mint mondjuk márciusban. A szakemberek szerint ke­ményedik a forint, s konvertibi­lissá válása már csak rövid idő kérdése, ennek ellenére megem­lítjük: az 50 dolláros valutakeret átvihető a következő évre, ha nem váltjuk ki, a 300 dollár azonban nem! Roszpriin N. Veszélyben a gyerek szeme A jobbik módszer, avagy: szemüveggel vagy szemtornával? A szemész szakemberek többsége nem hisz azoknak, akik azt állítják: szemtornával a látáshibák megjavíthatok. Az egyik oldal azt mondja; hogy minden szemhiba idegi megter­helés következménye, mely izomfeszüléshez vezet, s a szemgolyó alakváltozásához, látáshibához. Szerintük ez a görcs felold­ható, és a szemüveget el lehet dobni. A másik oldal szerint a gyógyításra csak optikai eszköz alkalmas. Most, hogy sok kisgyerek megkezdi iskolaéveit, várható, hogy kiderülnek az olyan látás­problémák, melyekre eddig nem figyeltek fel.-Az, ha a gyerek iskolába kerül, nem befolyásolja a látást, legalábbis egészséges szemű gyermek esetében - kezdte dr. Gaál Judit tanársegéd, akit a Szemészeti Klinika gyermek­szemészetén kerestem fel. - A, fokozott iskolai megterhelés azonban előhozhatja a hibákat, hiszen a szemet kissé másként kell használni az iskolában, többet kell közelebbre nézni, s míg messze nézve a lencse nyu­galomban van, közeire már fo­kozódik a domborúsága,"törőe­reje, feszültsége. . Fontos jel, ha a gyerek fejfá­jásról panaszkodik, ha hamar fárad. A pedagógus is gyakran észreveszi, hogy a kisgyerek nem azt úja a fiizetébe, ami a táblán volt, vagy nem azt ol­vassa el. Ilyenkor gyanakodni kell látáshibára.- A legjobb természetesen az. ha mindenkit szűrni lehetne. Pécsett az óvodákban ez szerve­zetten zajlik szerencsére. Sok eredményt lehet elérni ebben a korban, de még 8-9 éves korig is jó esélyek vannak. Ha a gyerek­nek szemüveg kell, azt hordja! Látáshibát korrigálni egyelőre csak optikai eszközzel lehet. El­képzelhető, hogy a szemtorná­ban, a lazításban is rejlenek le­hetőségek, de erre nincs elég bizonyíték, se kontrollvizsgálati eredmény. . Azt is mondják, hogy egy or­szág szemészeti ellátásának ál­lapotát beszédesen mutatja, hány szemüveges gyerek van az iskolában. Az ember mégis azt szeretné, ha gyermeke nem szo­rulna szemüvegre. Azok, akik az elhagyására buzdítanak, állít­ják, hogy akkor is hiba keletke­zik a látásban, ha a gyerek új, ismeretlen dologgal találkozik, és görcsösen próbálja beazono­sítani. Ilyenre bőven van al­kalma az iskolában, ahol min­den új, minden más. Egy biztos: először itt is a szakemberhez kell fordulni. De az azért nem árthat, ha magunk is próbálunk csökkenteni valamit abból a stresszből, félelemből, görcs­ből, amit az iskolába, ebbe az új világba kerülő elsőseink átél­hetnek napra nap. Hodnik I. Egy kötet, a „pulyka”, és a por Igazán - s ha közhelyszerű a jelző, elnézést érte, de ezút­tal igaznak érezzük - hiány­pótló és figyelemre méltó kö­tet jelent meg az elmúlt na­pokban, többségében pécsi szerzők tollából. Alcíme: „Tanulmányok az önkor­mányzatokról”. A zöld borítójú, közel há­romszáz oldalas tanulmány- gyűjtemény főcíme: „Helyi Társadalom-, Gazdaság-, Poli­tika”, s szerkesztője az ismert pécsi államjogász, dr. Csefkó Ferenc. A szerzők közt pedig olyan - nem csak Pécsett ismert - nevek sorakoznak, mint lvan- csics Imre,- Kiss László, Pálné Kovács Ilona, vagy Sükösd Fe­renc - de még sorolhatnánk, s hogy nem tesszük, annak a hely szűkös volta mellett az is oka, hogy a fent említett nevek már önmagukban is garantálják a minőséget. Mint a könyvet kiadó alapít­vány („Alapítvány a Magyaror­szági Önkormányzatokért”) el­nöke, dr. Wekler Ferenc parla­menti képviselő előszavában írja, a kötet célja: segíteni az önkormányzatokat. „Segíteni abban, hogy jobban tudjanak eligazodni ügyes-bajos dolga­ikban, hogy kapjanak szakmai muníciót munkájukhoz, hogy ­remélhetőleg - mind jobban megfelelhessenek a (helyi) tár­sadalom elvárásainak, szol­gálni tudják falujuk, városuk polgárait, a köz ügyét. ” Néhány téma a kiadványból : „Aprófalvak önkormányzatai”, „Egy nagyvárosi önkormányzát működése, „Az önkormányza­tok hatáskör-gyakorlásáról” és végezetül egy a sajtó működését taglaló munka, mellyel megál­lapításai miatt az alábbiakban valamivel bővebben is kényte­lenek vagyunk foglalkozni. ■sk Az „Önkormányzatok a nyilvánosság tükrében” című, egy pécsi rádiós, Kovács Zoltán által jegyzett dolgozat, mely új­ságírói körökben máris megüt­közést keltett. Kovács Zoltán - bár a szer­kesztő a dolgozatban szereplő neveket és helységeket betűvel jelöli (például M. város), a szi­tuáció miatt ez mégis egyértel­műen kiderül - a Pécsett mű­ködő orgánumok közül elsősor­ban a Pécsi Extrában és az . Új Dunántúli Naplóban megjelen­teket veszi górcső alá. (Hogy a körzeti rádió, a körzeti-, és a városi televízió elemzése miért csak érintőleges, arra a válasz valószínűsíthető: azokban a médiumokban szerző „belső”­és külső munkatársként érde­kelt.) Mivel e recenzió az egyik ál­tala megbírált lapban, az ÚDN-ben jelenik meg, a Napló­ról írt gondolatairól csak annyit: jellemző tévedése amikor azt írja, az általa vizsgált időszak­ban a lap: „Teijedelme a ko­rábbi állandó nyolc oldalról gyarapodott tizenkettőre - oly­kor 16-ra.” Nos, az Új Dunántúli Nap­lóra ez egyáltalán nem volt jel­lemző, s ma sem az. Fordítva van a dolog. Tizenkét oldalon talán még nem is jelent meg az újság, tizenhaton viszont azóta is folyamatosan. De ahelyett, hogy önma­gunkkal foglalkoznánk, nézzük inkább, mit szól a Pécsi Extra szerkesztőbizottságának elnöke, Belénessy Csaba az újságukról megjelentekhez. (Kovács Zol­tánnak a cikk közlése előtt be­mutattuk Belénessy Csaba vé­leményét, s ő faxában a követ­kezőket kérte megjelentetni: „Sajnos érdemben nem tudok mit kezdeni az ellenem hozott "vádakra", amelynek kulcssza­vai a "számos, mintha, aligha" tényszerűségére épültek. Belé­nessy Csaba tárgyszerűtlensége, indulatos személyeskedése csak őt minősíti. Az olvasó - remé­lem - az esettanulmány megis­merése után majd eldönti, hogy szerinte kinek van igaza. Ezért csak a mottóra hívom fel figyel­müket, Bibó István szerint: "egy országot nem a kipattant pana­mák, hanem az eltussolt pana­mák mocskolnak be.") S akkor most tényleg nézzük a szerkesztőbizottsági elnök véle­ményét:- Érthetetlen számomra, miért nem hozzáértő, elfogulatlan szakemberre bízták egy ilyen - tényleg izgalmas témájú - ta­nulmány elkészítését. Kovács Zoltán nem- szociológus, nem közigazgatási szakember, nem vállalkozó és nem lapszerkesztő. De nem csak az ide kívánkozó szakmai tudásnak, hanem a szükséges erkölcsi érzéknek is hí­ján van, mert különben ódzko­dott volna attól, hogy olyan szí­nezetet adjon a dolgozatnak, mintha más műhelyek becsmér­lése révén saját munkahelyének a rangját akarná emelni, amire a Pécsi Rádió nincs rászorulva. Ezek után aligha meglepetés, hogy az iromány ténybeli valót­lanságok, hamis következtetések olvashatatlan magyartalanság­gal odavetett halmaza. Ha a pulyka röpülni akar, legfeljebb a port veri fel maga körül. Most is ez történt. Pauska Zsolt Vita Sásdon, a II. világháborús emlékmű elhelyezése miatt Nagy vihart kavart a II. vi­lágháborús szobor elhelyezése Sásdon. A Varga Tamás szob­rászművész által készített Piéta című alkotás terve, a kicsinyí­tett makett már 1989-ben elké­szült. A rendszerváltás, az ön- kormányzatok alakulása után „szobor-ügyben” úgy döntött a testület, hogy megvalósítja a régi elképzelést, sőt ennek ér­dekében a polgármester az" egész évi, a képviselők félévi tiszteletdíjukat is felajánlották á költségek fedezésére. A falu la­kossága nem tanúsított túl nagy érdeklődést az ügy iránt, bár voltak a monumentális elképze­lésnek akkor is ellenzői. Ők az > . I. világháborús emlékmű szer­ves részeként, minimális ráfor­dítással keresték a megoldás módozatait. Mivel 1991-ben még nem volt együtt a szüksé­ges fedezet, az önkormányzat létrehozott egy alapítványt, hogy lakossági, rokoni, ill. egyéb adakozással ki-ki kedve szerint hozzájárulhasson a kivi­telezéshez. Még ekkor sem volt túl nagy az érdeklődés. Részint a romló életkörülmények, ré­szint a szobor iránt tanúsított közöny miatt. Az 1^991. nyarán történt helyszínbejárás után a szakértők - Szegner László épí­tész-tervező, Dárday Nikolett képző- és iparművészeti lekto­rátus - véleményére alapozva a testület úgy döntött, hogy a há­rom helyszín közül - temető­kert, szoborkert, Rákóczi úti parkoló - a szoborkertben való elhelyezésre teszi a voksát. Az idei évre a kétmillió forint ér­tékű műalkotásra összegyűlt a pénz, így az avatást november 1 -re helyezték kilátásba. Ez év augusztusának elején elkezdődtek a kivitelezési mun­kálatok. Az évtizedes hagyo­mányokra visszatekintő szo­borkertben kertészeti szakvé­lemény alapján kivágtak 13 fát, v akkor robbant a bomba. A fá­kat ugyanis elhunyt hősök em­lékére állították annak idején. Az augusztus 20-i Szent Ist­ván napi szentmisén Szonner Ádám esperes plébános kérte a község felelős vezetőit a hívek és a falu lakosságának nevében, változtassák meg döntésüket a szoborelhelyezést illetően, s a szoborkert helyett az I. világhá­borús emlékművel szembeni te­rületre, a Rákóczi úti parkoló sarkába állítsák fel azt. Mivel ez a kérés az önkormányzat tagjait készületlenül és váratlanul érte, Kovács Sándorné polgármester a parókián tartott ünnepi ülésen rendkívüli testületi ülést hívott össze augusztus 31-re. A testü­leti ülésen elhangzott vélemé­nyek, érvek-ellenérvek igazol­ták azt a feltevést, mely szerint az egyházközség képviseleté­ben megjelentek, s a honatyák egy menetben nem jutottak egyezségre. Ezért a hosszúra nyúló vita után a testület úgy határozott, hogy szeptember 11-én 18 órára közmeghallga­tást, azaz falugyűlést szervez, hogy lehetősége nyíljon a sásdi emberek véleményének minél szélesebb körű megismerésére. Skoda Dénes helyi képviselő lapunk munkatársának a követ­kezőket mondta:-Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Hajlandó vagyok tudomásul venni, hogy a falu • lakossága - kiknek érdekeit megválasztásom óta a legjobb tudásom szerint képviselem - nem ért egyet a döntéssel. Ezért is szeretném, ha szeptember 11-én minél többen véleményt nyilvánítanának. Viszont fur­csának és megmagyarázhatat­lannak tartom, hogy egyéb, a falu és egyéni sorsukat befolyá­soló ügyekben a lakásomon is megkeresnek, s ezt a véleményt csak a kivitelezés elkezdése után ismertem meg. Talán nem is volt még az önkormányzat fennállása óta olyan döntés, me­lyet ennyire körültekintően, hosszú időn keresztül, több me­netben tárgyaltunk volna. Úgy szerettük volna, ha ez a művé­szileg értékes alkotás méltó he­lyen és méltán képviselné a fa­lut. A kertészeti szakvéle­ményre és az eddigi tapasztala­tokra alapozva elmondhatom, hogy a fák egy részét csak idő kérdése volt, hogy mikor kell kivágni, ugyanis a sűrű ültetés­től pusztulásnak indultak. Ezen állítás igazáról bárki meggyő­ződhet, ugyanis a rönköket a polgármesteri hivatal udvará­ban megtekinthetik. Ezek az ér­vek azt hiszem, bizonyítják, hogy nem barbár módon kezd­tük el a kivitelezést. Nagyon sajnálom, hogy pont ebben a kérdésben tűnik úgy, mintha nem képviselnénk választóink érdekeit. Schild Mihály, sásdi lakos az egyházközség részéről így vé­lekedett:- Ötven éve lakom a faluban, az I. világháborúban két halottal is érintett vagyok. A szobor­kertben lévő fák, amelyekből most tizenhármat kivágtak, számunkra nagyon sokat jelen­tenek. A hősökért állították őket. Amikor 1956-ban egyszer már kivágták a fákat, és az I. vi­lágháborús szobrot elmozdítot­ták a helyéről, fellázadt a falu. Ennek tanulsága van: a hatalom nem függetlenítheti magát a néptől. Ezenkívül kegyeletsér­tésnek tartom, hogy az 1. világ- háborús halottak emlékét őrző parkba tegyék a II- világháborús emlékművet. Nagyon szép ez az új alkotás, a felállításával egyetértek, de a helymeghatá­rozással nem. S hogy valóban hova kerül Sásdon a II. világháborús em­lékmű, azt talán csak a szep­tember 11-i közmeghallgatás tudja majd eldönteni. Megyeri Tiborné Református játszóház Gyes-es családoknak Hétfői napokon 10-től 12 óráig új humán szolgáltatással gazdagítja programjait a Pécs - Kertvárosi Református Egy­házközösség. A Janus Pannonius Tudomá­nyegyetem korai fejlesztéssel foglalkozó szakembereivel kö­zösen pályázva, - a Nemzeti If­júsági és Szabadidősport az Egészséges Életmódért Alapít­ványtól pénzügyi támogatást kaptak Gyed-en, Gyes-en lévő szülők „Kismama-klubjához”. A játszóház célja, hogy az édesanyák elszigeteltsége csök­kenjen és hogy gyermekeik a megfelelő játékszerek segítsé­gével megfelelően fejlődjenek. Fürdőmedence, mászókák és csúszdák biztosítják szülők és gyermekek kellemes együtt- létét. A Református Játszóház há­zigazdája Dr. Komlósi Ákos egyetemi adjunktus, család-pe­dagógus lesz. Az egyházközös­ség minden hétfőn 10-től 12 óráig várja a kisgyermekes csa­ládokat, a Gyed-en, Gyes-en lévő édesanyákat, gyermekeik­kel. A cím: Pécs, íildy Zoltán u. 12. (A FEMÁ-val szemben, az épülő református templom Lelkészi Hivatalának épületé­ben.) Olvasásórán Fotó: Froksza László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents