Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-05 / 245. szám

1992. szeptember 5., szombat üj Dunántúli napló 11 A falu központja a katolikus templommal Mórágy Nem tudom, más hogy van ezzel, de ha én egy helység ne­vét hallom, különösen ha az a helység valamilyen formában életemen szerepelt, megrohan­nak az emlékek. Tájat, embere­ket látok lelki szemeim előtt, és - ezen esetleg lehet nevetni is - régi illatok emléke is él bennem különösen ilyenkor, tanévkez­déskor. A szekszárdi kisgimna- zista még augusztus végén el­csavaroghatott a környéken,, ahol a völgyekben kis faluk húzták meg magukat, és a tehén­istállók illata keveredett a domboldalon, a kis présházak körüli törköly illatával, amelyet darazsak zümmögése tett füllel is érezhetővé. Ilyen emlékek tűnnek fel előttem most, amikor kézbe kaptam dr. Szilágyi Mihály ba­rátomnak, Tolna megye gazda­sági és társadalomtörténete ku­tatójának most megjelent kis monográfiáját Mórágyról, erről a völgység szélén elterülő kis faluról (Szilágyi Mihály : Mó­rágy. „A könyv a Tolna Megyei Önkormányzat támogatásával és a mórágyi lakosság áldozat- készségével készült.”) A kis község története hat­ezer évet meghaladó időt foglal magába. Tolna megye múzeu­mát megalapító tudós pap - Wosinszky Mór - által feltárt „lengyeli kultúra” emlékei ke­rültek elő itt is, és igen jelentős tárgyi emlékek találhatók innen jelenleg is a szekszárdi múze­umban. írásban Mórágy első ismert említése 1267-ből szár­mazó okiraton található. Biztos, hogy Mórágy is beletartozik azoknak a jelentős honfoglalás- korielepülésekneksorábaamely- nek központjában a szekszárdi, a cikádori, a széki apátságok voltak, amelyek működése je­lentős kulturális hatással volt a tájra. A „két pogány közt” pusztuló magyarság sorsáról kapunk hű képet a török alatti korról, ami­kor egyrészről a török defterek alapján látjuk azt a hatalmas adózást, amelyet tűrniük kell az ittenieknek, de ugyanakkor a vi­tézségéről és kíméletlenségéről ismert szigeti várkapitány - Horváth Márk adóbehajtását, Zrínyi Miklós kemény robotol- tatását is szenvedik. De megje­lennek itt a magyar történelem­ben hírhedtté váló rácok is, akik egy 1629-ből származó irat sze­rint „nem régen jött valahon- nét.. . és egész Tolnán fölül el­lepte a földet, a magyarokat is kiszorították sok falukból.” A török utáni benépesítés so­rán az 1720-as években történik a környékre a németek betelepí­tése. A telepesek többsége Pfalzból, Hessenből és egyéb német hercegségekből jött. Ér­dekesség, hogy több Tolna me­gyei faluba települt „svábok” reformátusok, vagyis a kálvini reformáció követői. Ez azért is érdemes megemlíteni, hisz a „kálvinista” kifejezést általában kisajátítják a magyarság szá­mára („magyar vallás”), illetve általában elterjedt nézet, hogy a német betelepítésekkel az or­szágot katalizálni akarták. Mó­rágy környéke telepes községei is inkább a lutheri reformáció követői, vagyis evangélikusok. Ettől kezdve a tanulmány iz­galmas olvasmánnyá válik min­denki részére, aki Mórágyhoz kötődik. Hisz hiteles összeírá­sok, oklevelek alapján kíséri végig a község történetét - sok­szor egyes családokra lebontva - a szerző, és ebben a történel­mileg hiteles leírásban végigkí­sér a tudós kutató érzelmi kötő­dése a faluhoz. A házak, a csa­ládok, a dűlőnevek személyes ismerősként jelennek meg. Megismerjük a mindennapi éle­tet, a falu vezetőit, azok érde­meit, a szokásokat. Bemutatja az ipar fejlődését, a kőbánya fa­luformáló szerepét. (Megint személyes emlék: a szekszárdi „Sétatér” kialakítása során ­amikor a hősök szobrát felállí­tották, a parkot szép sárga kő­törmelékkel burkolták - és azt rendszeresen pótolták -, s ezt a kőtörmeléket Mórágyról hoz­ták.) Külön és igen részletesen fel­dolgozott fejezetből ismerjük meg a szellemi életet, benne is az iskolázást. Egy kis falu vegyes tannyelv iskolájának nehézségét látjuk, mi mindent kellett két nyelven megtanulni a gyerekek­nek, hogy aztán egyik nyelven sem tudják. A környékről jött a szekszárdi gimnáziumba egyik német anyanyelvű osztálytár­sam, aki az I. osztályban még nagyon hibásan beszélt magya­rul, (egyébként latinból jelest kapott), de a II. osztályban né­metből (ő is) megbukott. Megismerjük a falu életét a II. világháború alatt. Látjuk, hogy az embertelenség ott is megnyil­vánult, és az - nagyon sokszor gazdasági indokból - áldozatai lettek egy elembertelenedett kor­szaknak. Névszerint feltünteti a lakosokat, a ki- és betelepítette­ket. Látjuk azt u folyamatot, amelyben emberek tömege kényszerül szülőföldje elhagyá­sára. Névszerint megismerjük a háború és az azt követő gyilkos folyamatoknak áldozatait. Harag és elfogultság nélkül közöl ada­tokat a szerző a „szocialista” és a „halálraítélt” falu történetéből a mai napig, amikor is a bűnös po­litika következtében a pár évti­zeddel ezelőtt még több mint kétezer lakosú községből mára 848 lélek maradt. De a szülőföld szeretete, a kényszerből kitelepí­tettek és az ugyancsak kényszer­ből idetelepítettek összefogása reményt kelt arra, hogy ez a gyönyörű falu újabb és egészsé­gesebb korszakot kezdjen. A mű szép példája annak, hogy lehet egy falu történetét szigorúan tudományos eszkö­zökkel, ugyanakkor érzelemtől átfűtötten megírni. Dr. Rajczi Péter Ki találta föl a televíziót? Ki találta föl a televíziót? - a kérdésre a rejtvényfejtésben já­ratos olvasó rávágja: természe­tesen egy magyar! A feltaláló nevén azonban már bizonyára gondolkodni kell. Nos a helyes válasz: Mihály Dénes, aki 1923-ban adta be a telehor sza­badalmát, amelyben a képtáví­róhoz kapcsolódó képbontó és összerakó, távolbalátó készülék működését írta le. Mihály Déneshez hasonlóan sok más világszerte híres, de eddig itthon kevésbé ismert magyar feltaláló neve olvasható egy új, most elkészült életrajzi lexikonban. A kötet főszerkesztője. Nagy Ferenc szerint nem volt nehéz eldönteni, hogy a természettu­domány és a technika történeté­ből kiket is tekintsenek kiemel­kedőnek. A válogatás során fel­vetődött az is, hogy magyar volt-e Mechwart András és John von Neumann (Neumann János)! Magyarnak azokat te­kintették, akik annak tartották magukat. Mechwart András Ganz Ábrahámhoz hasonlóan külföldön született, de tevé­kenysége is szorosan kapcsoló­dott a technikatörténet magyar iskolájához, , míg a budapesti születésű Neumann Ameriká­ban szerzett kiemelkedő érde­meket a számítógép logikai ter­vezésében. Olvashatunk a kö­tetben a Nobel-díjas Richard Zsigmondy tevékenységéről is, aki nem nálunk született, nevel­kedett és dolgozott, de édesapja révén magyar család Ausztriába szakadt ágából származott. Végre nemcsak a szűkén vett szakma ismerheti meg Almásy László nevét - Afrikához kö­tődő tevékenységét őrzi a kairói Al-Maza repülőtér és a sivatag­ban az Almásy-hegy -, és Ha- raszthy Ágostonét is, akit halá­lának századik évfordulóján Ka­lifornia akkori kormányzója, az Egyesült Államok későbbi el­nöke, Ronald Reagan a szőlő­kultúra atyjának nevezett. Élő személyek nem szerepel­nek az ismertetésben, attól a meggondolástól vezérelve, hogy az idő rostája majd elvégzi az életmű szubjektumoktól sem mentes értékelését. Örvendetes, hogy éppen a Magyarok III. Világkongresz- szusa előtt látott napvilágot a magyar tudósok életrajzi lexi­kona.- szó ­Magyarul magyarán Japán vagy Jappán? Nem múlik el nap, hogy a rádióban és a tévében többször is el ne emletetnék a kultúrájá­ban, nemzetgazdaságában cso- dálnivalóan magas színvonalra fejlődött távolkeleti országot, vagyis Japánt. Ez szinte magától értetődő napjainkban, amikor egyre szorosabbá válnak hagyomá­nyos kapcsolataink. De az már kevésbé érthető, hogy a legkü­lönfélébb műveltségű, és fog­lalkozású emberek, miniszter­től kezdve így mondják: Jap­pán, mintha két p-vel volna írva. Nincs még ún. kiejtési kó­dexünk, amely a helyesírási szabályzathoz hasonlóan meg­adná minden szónak, szóalak­nak és szókapcsolatnak az el­hangzó nyelvbéli normáját, de iskolai nyelvtankönyveink, nyelvművelő kiadványaink út­baigazítanak bennünket min­den olyan esetben, hol a ma­gyar nyelvhasználat gyakorlata eltér a helyesnek nyilvánított alaktól. Aki Jappánt mond Japán he­lyett, az ugyanúgy vét a helyes kiejtés ellen, mint aki köp- penynek ejti a köpeny nevű ru­hadarabot. De ne maradjunk ugyanan­nál a hangnál, vagyis a p-nél. Másikakkal is előfordul ha­sonló hiba. A legismertebb a bakkancs, az aggancs, a szal- lag. Az általános iskola törté­nelmi elődje az ellemi iskola volt, ettől megállás nélkül jut­hatunk el az oktatás legfelső fokáig, az eggyetemig. Közis­mert az esső is, amely Gárdo­nyi prózájában az irodalmi né- peisség stílusjegyévé vált. Jellegénél fogva ritkábban fordul elő a Budapestre tartó vonatok végállomása előtti pá­lyaudvar neve Kellenföld vál­tozatban. A fémmunkás szakma gyak­ran használatos helytelenül ej­tett példaszava a heggeszt, s aki ezt csinálja: a heggesztő. Egyre többször hallani a klub szavun­kat két b-vel tőalakban, tolda­lékkal még inkább: klubbot például. E hiba legvalószínűbb oka az ún. ikerítődési tendencia, vagyis a kétmagánhangzó kö­zötti mássalhangzók hosszú ej­tése: állam, asszony, csörren, dollár, kappan, szappan, reg­gel ... sorolhatnám vég nél­kül. A kérdést bonyolítja még az a tény, hogy a magyarban a hangok időtartamának gyakran jelentésmegkülönböztető sze­repe van: más épen, mint az éppen. A hosszú mássalhangzók röviden ejtése az ellenkező véglet: Aki dinyét vagy szalo- nát edegél uzsonára, az éppen úgy vét a magyar kiejtés szabá­lyai ellen, mint aki Japán he­lyett Jappánt emlegeti. Rónai Béla Lemondanak a fizetésemelésről A német légitársaság, a Luft­hansa alkalmazottjai egy teljes évre lemondanak fizetésük eme­léséről, hogy a daru-emblémá­val jelzett cég nyereségessé vál­jon. Ezt is tartalmazza az a sza­nálási csomag, amelyet az érde­keltek - az üzemeltetők és az érdekképviseletek - hétfőn az éjszakai órákban fogadtak el. A Lufthansa 1992 első félévét 542 millió márkás mínusszal zárta, a szanálási csomaggal 1,2 miliárd márkát kívánnak spórolni. Ukrajnában nem lesz sokkterápia Ukrajna, tanulva Oroszor­szág és más kelet-európai or­szágok példájából, nem kíván sokkterápiába fogni gazdaságá­nak átalakítására, hanem gyorsan, de fokozatosan igyek­szik haladni a piacgazdaság felé -jelentette ki Valentyin Szimo- nyenko, a gazdasági ügyekért felelős ukrán miniszterel­nök-helyettes.- Ukrajna megmentéséhez radikális reformok kellenek, de az azonnali átállás irreális el­képzelés - mondta Szimo- nyenko, aki Vlagyimir Lanovoj után átvette az ukrán Gazdasági Tanács vezetését is (Szimo- nyenko egyébként a kommu­nista párt tisztviselője volt a Szovjetunió fennállásának ide­jében, míg Lanovojt a nyugat felé forduló reformpolitikus­ként tartják számon). Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés szeptember 14-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az augusztus 22-i rejtvény megfejtése: Miért nem tudjuk nyugodtan megbeszélni a problémáinkat. Ajándékutalványt nyertek: Büki Jánosné, Magyarbóly, Dózsa György u. 6., Csákányi Vilmosné, Villány, Petőfi Sándor u. 62., Hosszú Barbara, Pécs, Kiss J.u. 5., Pölöske Nándorné, Tormás, Béke u. 61., Vörös Veronika, Pécs, Százszorszép u. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents