Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-30 / 270. szám

1992. szeptember 30., szerda uj Dunántúli napló 3 Baranya közvetítő szerepére építenek Beszélgetés az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetével Franz Josef Schmid-Valóban, jól tudja, nem sokkal azután jöttem Magyaror­szágra, amikor Grósz Károly elmondta híressé vált beszédét Budapesten, - mondta elöljáró­ban Franz Josef Schmid. Az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete tegnap érkezett Pécsre abból az alkalomból, hogy ma nyitják meg, a magyar köztársasági elnök jelenlétében, Ausztria tiszteletbeli konzulátu­sát Pécsett. Az intézmény az osztrákok első hasonló hivatala a volt szocialista országokban.- Schmid úr, történelmi idő­ket élhetett meg hazánkban. Mire emlékszik vissza legszíve­sebben az itt töltött évekből?- Az 1990-es szabad válasz­tásokra, és arra, hogy ez az egész átalakulás békésen és vér nélkül bonyolódott le valamint, hogy a szovjet csapatok elhagy­ták Magyarország területét.- Változott-e az említett ma­gyar politikai fordulat óta a két ország kapcsolata?- A változások korábban kezdődtek, a magyar politika li­beralizálódásától, hiszen már 1972 óta vannak magyar-oszt­rák vegyesvállalatok, éppen húsz éve. Azóta megélénkült az idegenforgalom is. Magyaror­szág úttörő szerepet játszott a kelet-nyugati kapcsolatokban, a kezdeményező mindig az önök országa volt.- Mi volt az első magyar szó, amit megjegyzett?- A cukrászda - neveti el ma­gát Schmid úr -, mert ez hang­zásban németül arra utal, aki „kívülről jött”...-Aki kívülről jött, most ab­ban segített, hogy osztrák kon­zulátus nyílhasson Pécsett. .- A kezdeményező itt is a magyar fél volt. A megválasz­tott konzul úr, aki a pécsi-stei- ermarki egyesület vezetőjeként az ötletet adta. Mandátumom hamarosan lejár, de Pécstől nem kívánok elszakadni.- Tehát Pécs, mert a nagykö­vet úr szereti a várost:. .- Nem, nem. Először is szükség van a térségek, ez eset­ben Steiermark és Baranya kü­lön kapcsolataira is, másrészt kár lenne tagadni, hogy gazda­sági érdekek is Pécs mellett szóltak. Bízunk abban, hogy a volt Jugoszlávia területén ren­deződni fog a helyzet, Pécs pe­dig közel van a határhoz, és nagy szerepet játszhat azokban a gazdasági kapcsolatokban, amelyeket Jugoszlávia utódál­lamival kíván majd kialakítani Ausztria. Bozsik László T estvérvárosunk, Kolozsvár Vetélkedőjáték a pécsi gyermekeknek A Szivárvány Gyermekház és az Erdélyi Magyarok Közmű­velődési Egyesülete (EMKE) vetélkedőjátékot hirdet Pécs város tanulóinak. A játékhoz azok a 10-15 éves gyermekek csatalakozhatnak, akik öt fős csapatot szerveznek egy felnőtt segítő közreműködésével. A játékot két fordulós rend­szerben bonyolíják le. Az első forduló októbertől januárig tart és nyilvános vetélkedővel zá­rul. Itt választják ki azt a hat csapatot, melyek a döntőbe ke­rülnek. A döntőt 1993 áprilisá­ban, Kolozsvárott rendezik meg. Tehát a döntőbe jutott csapatok Kolozsvár város ven­dégei leszenk. A rendezők kérik a gyereke­ket, figyeljék az Új Dunántúli Naplót és a Pécsi Rádiót! A kérdéseket az Új Dunántúli Napló teszi közzé októbertől decemberig, kéthetenként a szerdai napokon. A kérdések megválaszolásában pedig a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége nyújt segítséget a kérdések megjelenését követő pénteken, a reggeli adásidőben, reggel háromnegyed hét és hét óra között. Jelentkezni a kérdések meg­válaszolásával lehet a megje­lenést követő két héten belül. A válaszokat az alábbi címre kérik: Szivárvány Gyermek­ház, Pécs, dr. Veress E. u. 6., (telefon: 13-477). Patacs, a hagyományok fészke Öngyógyító kurzus Pécsett Dr. Paszternák: szervezetünk csodákra képes Patacs Pécs egyik külvárosi falucskája. Jelképe lehetne a középkori hangulatú templom, a romantikus Dzsámi utca, amely egy eltűnt török ima­helyre utal, vagy épp a Ja- kab-hegy, hisz annak tövében bújik meg a település. Az itt la­kókat mégsem a táj-, falukép- és helytörténelmi szépségek foglalkoztatják leginkább, ha­nem az egészséges ivóvíz-ellá­tás. A buszfordulóban, a kis falu fórumjellegű terén ott kéklik a szabadtéri víztartály, s ez Patacs jelenkori, égető szociális gond­jainak is jelképe. Igaz, hogy van már gáz, szennyvízvezeték a portákon, az utcán, csak a víz hiányzik még, s ha lesz, akkor nyugodtabbá válnána a közhan­gulat. A lakók bíznak abban, hogy hamarosan jóminőségű ivóvíz csordogál a csapokon és akkor a rossz kedélyek egyik méregfogát végleg kihúzzák. Sétám szüretre menet vitt át a volt peremi, község utcáin, Hidegék szőlőtelkét kerestem. Rácvároson át 45 perc alatt ki lehet érni Uránvárosból elin­dulva a szőlőhegy legszebb ré­szébe, a Bajmi-dűlőbe, ahol bár északról alig védett a völgy kat­lan, mégis mediterrán a hangu­lat, amit éreznek a növények és az ég tengerkékje is erről vall. Mesések a permi vöröshomok­kőből épített, alig malterozott házfalak, régidők tanújelei és szilárdságuk sejteti, hogy meg­érik a XXI. századot is. S köz­tük magasodnak az új házak vasbetonpillérekkel, némelyik oly nagy, hogy templomnak is beillene. A Bajmi-dülőben most kettő is készül, míg a közelük­Képernyő' előtt Biztos voltam benne, hogy a Friderikusz-féle, üzleti jellegű, szórakoztatóipari sohw-nak egyszer csak komoly vetély- társa akad. Szemem előtt még a politikai kommentátor fülei lebegnek. Il­letve csak az egyik, amit Mi­hály alkalmával húztak meg szeretettel. A fülhúzás intim és érzéki ceremóniáját egy frissen debütáló kolléganő követte el - egy új arc a képernyőn. Új arc, friss, reggeli lendületes fülhú­zás a Reggel című műsorban. A mozdulattal föltehetően nem­csak a szorongását leplezte ösz­tönös női leleménnyel, nemcsak azt kívánta kifejezni, hogy éb­resztő, már ő is a csapathoz tar­tozik, hanem egy olyan kedves, régi szokásunkra is figyelmezte­tett, amely politikai vitáktól sü­ket, eldurvult világunkban las­san kihalófélben lesz. De még nem ez volt az a bi­ben három iparos-vállalkozó portája újul meg, akik autósze­relők, lakatosok, másfajta mű­szakiak és vállalkoznak ezen az eldugott részen. Úgy tűnik, megéri nekik. A kulturális élet újjászületése sem lebecsülendő, pezseg az élet a kívülről ütött-kopott kis kultúrházban, miként mellette a nagyon takaros vendéglátó egy­ségben is. A két széles főutca mintha a Mecsek-oldalt is át­ívelné, oly egyenesen húz a hegynek. A nyugatiban régi, módosgazda-porták sorakoznak tűzfalra emlékeztető homlokza­tokkal, melyeket házi címerek, népi kő-és fafaragások díszíte­nek. Lépten-nyomon vörös ho­mokkőbe botlani, amely építke­zési alapanyag még az új házak alapjaiban is, ami által rozsda­zonyos versenyképes, Frideri- kusz-sohw népszerűségét is fe­nyegető pillanat, amely az el­múlt hetek műsordömpingjéből ismét csak messze kimagaslott Bár ahogyan a pénzügymi­niszter úr megvakarta, vagy ta­lán csak megsimította a nyakát - szelíd, töprengő mozdulattal, és bejelentette a megtakarított 1,2 milliárd forintot a parla­mentnek ez a szelídség már sejdítette, bármi bekövetkezhet. Be is következett. Azon a napon, amikor a ko­rábbi, java-pártállami időkben még műsort sem szórtak a nép közé, már estvébe hajolva, egy dúlt arc jelent meg a képernyőn, és dúlta fel nyugodt, vacsora­csillagos, bableves gőzében pá­rolgó estvénket. Pontosabban szólva az arc csak külsőségeit tekintve volt dúlt: borzas haj, ráncos orcák a szemüveg és így tovább, s amely a Magyar Tele­piros külleme van sok utcának. A főutcákba zegzugosan ér­keznek a kurta mellékutcák, bu- jócskáznak, mintha a havihegyi Zidina ismételné ehelyütt ön­magát. Mintha nem is Pécs ré­sze lenne Patacs, annyira va­rázslatos a falusi hangulata, né­hol középpolgári jómódot idéző utcarészlete. Bár sok pécsi, sőt Pécs-kömyéki hétvégi telektu­lajdonos jár ide, köztük minden nap a nyugdíjas, volt vasutas Jó­zsi bátyám, Patacs mégis igazi falu marad, amit nem restell itt senki. A helyiek hűségére jellemző, hogy ide temetkeznek a templom közelébe. S ahol szinte mindenki találkozik, a buszforduló, ahol mindenki ismeri egymást, kala­pot emel még az idegen is, meg- érezve a békességet, jóindulatot, vízióban már korábban is fel­bukkant néha-néha, és az óvato­san kanalazott forró bableves­hez sehogy sem illett. Hanem amikor felismertük, hogy ez a mostanság ismerős arc maga a nagyfőnök, és ő maga mondja, hogy a kormány- párti kisebb főnök nem hajlandó szóba állni vele, és hogy a kor­mánypárti kisebb főnök ezt ép­pen ezért levélben közölte vele - erre föl ő meg leváltotta szin­tén levélben - akkor fedeztük fel, hogy most egy új, levelező rovat készül nekünk. Mert erre nemcsak nálunk hunyt ki a va­csoracsillag hirtelenjében, de a lapátra tett ózdi kohász és a Fe­hér Házba híreket szállító CIA ügynök is pontosan érezte - tör­ténelmi pillanathoz érkeztünk. Ez az a műsor - fedeztük föl rögvest - ami jobb lehet a Fri- derikuszénál is. Olyan főnökök szkanderpartiját lesheti az egész egy faluközösség azon össze­tartó erejét, amely inkább befo­gad, mintsem ítélkezve kilökne bárkit is hagyományai fészkéből. Csak a buszok olyanok, mintha a pécsi Belvárosban zúgnának, de utasterükben majdnem minden ember beszél, és jó szó jót követ, mosoly mosolyt vált. Az uránvárosi végállomásnál aztán szétrajzanak a telekszom­szédok, elvegyülnek a zárkózott, városiasabb járókelők között. Fájó, hogy oly hirtelen, majd a köszönések is elgyengülnek. Az este mintha örök magányba ta­szítaná Patacsot, de újra éled fő­leg hétvégeken, mikor jönnek a bejáró kiskert-gazdák, és a falut, a természetet megszépíti az em­beri zsivaj, a munkavégzés, most épp a szüreti teendő. Csuti János ország ezentúl a tévé kirakatá­ban, akiket korábban legfeljebb a vájtfülűek tartottak számon. Most meg úgy tűnik, a bable­vest is fel kell ajánlani tétnek, hogy melyikük bukik hamarabb az asztal alá, marva egymást, burzsoá a proletárt, népnemzeti az urbánust, mélymagyar a hígmagyart, reménykedve a fél főváros kivonulásában, hogy a buta nép majd körbehordozza az üzemcsarnokok falára vésett bölcsességet, ami imigyen kez­dődik: „A főnöknek mindig igaza van.” Még az is előfordulhat, a régi, jó politikai akadémiákon edzett kisfőnököt sem láthatjuk többé a képernyőn. Pedig mi­lyen jól megfértek volna egy­más mellett egy sokcsatornás, szabad világban, ahol az egyik is, másik is kanalazhatná a bab­levesét. Ha osztanak nekik. Bóka Róbert Dr. Vlagyimir Paszternák, a nemzetközi hírű orvos-pszi­chológus és hipnotizőr vasár­nap este 6 órakor megkezdte Pécsett tíz napos gyógyító kurzusát a Tüzér utca 3/1. szám alatt lévő volt mozgalmi házban. A „Kurzus az egész­ségért” című előadás-soroza­tot élénk érdeklődés kíséri. Míg a pszichiáterek többsége úgy gyógyít, hogy az emberek tudatára próbál hatni, Paszter­nák doktor a csoportos foglal­kozások résztvevőinek tudata­lattiját igyekszik célba venni. Pszichoterápiás előadásain az álom és az ébrenlét határvona­lára, egy különleges transzálla­potba juttatja hallgatóságát, melynek eredményeként a páci­ensek szervezetének természe­tes regenerálódó, öngyógyító képessége aktivizálódik.- Genetikailag bizonyított, hogy létezik az emberi szerve­zet természetes öngyógyító ké­pessége, csupán a többség nem tudja azt „működésbe hozni” - magyarázta néhány nappal ez­előtti beszélgetésünkkor Novai Anna, Paszternák doktor köz­vetlen munkatársa. - Az elő­adásainkon alkalmazott mód­szer hatására a szervezet elkezd bizonyos, a meglévő betegsé­gek leküzdéséhez szükséges el­lenanyagokat termelni, s így történhet meg a kurzus végére, vagy röviddel azután a részle­ges, vagy teljes gyógyulás. A pácienseknek egyébként nem kell kiülniük a színpadra, a dok­tor úr utasításait követve a néző­térről kísérhetik figyelemmel az előadást. A kérdésre, hogy a páciensek hány százaléka bízhat egészségi állapotának javulásában, Novai Anna elmondta, hogy 80 száza­lékra tehető az előadássorozatot elégedetten befejezők aránya. Ám akiknél nem kezdődik meg a gyógyulás, idegileg azokat is nyugtatja a kurzus. S hogy milyen nyavajákra je­lenthet gyógyírt Paszternák doktor módszere? Megszüntet­hető vele a dadogás, az ágyba- vizelés, eltűnnek a műtéti he­gek, enyhülnek, megszűnnek az izületi bántalmak, a keringési zavarok és hossszan sorolhat­nánk még az eredményesen gyógyítható betegségeket. A kurzusra egyébként a hét köze­péig még lehet jelentkezni, a ta­pasztalatok összegzésére 10 nap múlva visszatérünk. Balog Nándor Nem politikamentes só Javult a magyar borok minősége Az utóbbi években határo­zottan javult a magyar borok minősége, s e kedvező ten­dencia, úgy tűnik, folytatódik - mondta az MTI-nek Ásvány Ákos, az Országos Borminő­sítő Intézet (OBI) igazgató-he­lyettese. A változás annak kö­szönhető, hogy nagyon sok új, minőségi termelésre beren­dezkedett vállalkozó jelentke­zett termékeivel a kül- és bel­piacon. Örvendetes, hogy e magas minőségű borokra külföldön - főleg Angliában — és az igé­nyesebb belföldi árusítóhe­lyeken keresleti piac alakult ki. Ez jó hatással lehet a ma­gyar bortermelés színvonalára és a bortúrizmus hazai fejlő­désére is. Ugyanakkor a gyen­gébb minőségű kannás bo­rokra is szükség van, hiszen nem csak hazánkban, hanem más, nagy bortermelői ha­gyományokkal rendelkező or­szágokban is megvan ezeknek a piaca. Mindezekkel együtt a borminőség-ellenőrzést to­vább kellene szigorítani Ma­gyarországon - mondta az igazgatóhelyettes. Ugyanez a véleménye Tóth Sándornak, a Földművelésü­gyi Minisztérium agrárstruk­túrával foglalkozó főosztálya vezetőjének is. A problémát azonban, mint hangsúlyozta, nem a borminőség-ellenőrzés központosítása okozza, ahogy az az OBI-t ért kritikákban gyakran elhangzik. Szerinte az ország mérete és a borvidé­kenként! borfajták száma nem is indokolja területi borellen­őrző állomások létesítését, s -így új állomások létrehozása csak a minőség-ellenőrzés költségeit növelné tovább - feleslegesen. A borhamisítások éppen azok számlájára írhatók, akik kibújnak az ellenőrzés alól, és az OBI, amely világszínvona­lon is jól működő intézmény­nek számít, sokat tett a ma­gyar borok külföldi hírének megőrzéséért. A belföldi bor- minőségrontást a kidolgozás alatt ólló, valószínűleg néhány hónap múlva a parlament elé kerülő bortörvény és a hegy­községekről szóló törvény lesz majd képes hatékonyan meg­gátolni. A patacsi hegyoldal Fotó: Szundi György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents