Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-29 / 269. szám

10 aj Dunántúli napló 1992. szeptember 29., kedd Ä) A szerkesztőség postájából A fogyasztók magasnak tartják az áremelést Válaszol a PÉTÁV igazgatója A pécsi, Szalai András útról (60 aláírással) érkezett a követ­kező levél: A távfűtéses lakásban lakók többségét igen felháborítja a PÉTÁV tervezett (Önkormány­zat által még nem jóváhagyott) fűtési, használati melegvíz és rendelkezésre állási díj emelése. Az 1992. szeptember 1-én megjelent Ipari és Kereske­delmi Közlöny közli, hogy a kü­lönböző erőművek az 1990. no­vember 1-től érvényes áraikat milyen mértékben emelhetik. Ebből látható, hogy a hődíjat 10 százalékkal, a teljesítménydíjat 50 százalékkal emelte 1992. augusztus 1 -el az erőmű a PÉ- TAV felé, majd tovább a lakos­sági fogyasztók felé, mert az ipari fogyasztók felé nagyobb arányú az áremelkedés. Ez pon­tosan azért történt így, hogy az anyagi gondokkal küzdő lakos­ságot ne sújtsák olyan nagy mértékben. A PÉTÁV 1990. óta már több esetben emelt árakat, s a mostani áremelése úgy érezzük méltánytalan, mert a 10 száza­lékkal szemben 29 százalékot tervez bevezetni. Indokolatlan­nak tartjuk a 10 és 29 százalék közötti 19 százalékos emelést. A lakosság egy részének már eddig is gondot jelentett a kü­lönböző és egyre növekvő ösz- szegű közművi számlák kie­gyenlítése. Egy ilyen nagymér­tékű áremelkedés a PÉTÁV be­hajthatatlan kintlévőségét fogja növelni. A hőközpontok és hőfoga­dók, a lakók tulajdonába adása további terheket jelentene szá­munkra. Reménykedünk, hogy az Ön- kormányzat a lakosságra nézve igazságos, kedvező döntést hoz, s a kialakított ár indokairól a la­kosságot is részletesen tájékoz­tatja. A lakossági felvetéssel meg­kerestük Fenyvesi Józsefet, a PÉTÁV igazgatóját, aki az alábbi választ adta: Tisztelt Fogyasztóink! Megértjük aggodalmukat, hi­szen tisztában vagyunk a lakos­ságra nehezedő anyagi terhek­kel, amelyet növekvő kintlévő­ségünk mértéke is mutat. Előre­bocsátjuk, hogy a lakossági távhőszolgáltatás díjait sosem a Távfűtő Vállalat állapította meg és most sem hivatott erre a fel­adatra. A lakossági távfűtés 1991. október 1-ig a költségvetésből árkiegészítéssel támogatott volt, így a lakosság előtt ismeretlen volt a tényleges önköltsége. A távfűtési árak változása - emel­kedése - nem minden esetben történt költségnövekedés miatt, hanem több esetben az árkiegé­szítés mértékének csökkentése által. Az árak emelésére irá­nyuló törekvés abból a közös érdekből fakad, hogy ne lehetet­lenüljön el a szolgáltatás egy olyan fogyasztói körben, ahol nincs alternatív fűtési lehetőség. Az árak megállapításában az il­letékes önkormányzatoknak - figyelembe véve a szolgáltató további működőképességét - az az egyértelmű törekvésük, hogy a díjakat a lehetőség határain belül minél alacsonyabb szinten állapítsák meg, ez a szint azon­ban nem mehet az önköltség alá. A jelenleg is érvényes, 1991. október 1-én még az Ipari Mi­nisztérium által jóváhagyott árak nem érték el az önköltséget és ebből az árból adtunk további jelentős árengedményt a pécsi lakosság részére az 1991/92-es fűtési idény végéig, mely a vál­lalatunknál veszteségként je­lentkezett és tartalékaink felélé­séhez vezetett. A költségeket és azáltal az árakat nem csak az energia árak növekedése befolyásolja, ha­nem a távfűtési rendszerek kar­bantartásához felhasznált anya­gok, alkatrészek árának és a közterhek növekedése is. A pécsi távhőszolgáltatási dí­jakat az önkormányzat megbí­zásából jelenleg egy független szakértő bizottság vizsgálja. Bí­zunk benne, hogy e bizottság tárgyilagos vizsgálata után a szükséges áremelés mértékét a lakosság is tudomásul veszi. Hatalmas gaz és rengeteg szemét éktelenkedik Pécsett a Csatlós János utca végén, az általános is­kola szomszédságában. Az egykori építkezésből ittmaradt óriási betonlapok a környéken játszó gyerekekre jelentenek balesetveszélyt. Fotó: Szundi György Elme- és idegbetegségek Magyarországon Kozma Ferenc „Álmatlanság és alvászavar” című írása igen jelentős és nagy téma egy feje­zete. A legérdekesebb mondata pedig az, ami a szakértő Tóth Béla szerint így hangzik: „Ma­gyarországon elég rosszul ál­lunk a pszichés eredetű beteg­ségek terén. Ez a betegségcso­port, (hasonló adatot nem, re­gisztráltunk sehol a nagyvilág­ban!) nálunk a statisztikában a keringési-érrendszeri betegsé­gek után áll közvetlenül, máso­dikként a sorban. Itt kell gyorsan megállni és elidőzni bizonyos ideig. Megje­gyezve, hogy sokszor nagyon fontos ismeretek megkésve jut­nak el hozzánk. Történt pedig, hogy több mint negyed százada a rokon­ságból meghívtak az USA-ba egyetemi tanárnak valakit egy esztendőre. A Berkeley egye­temen matematikát adott elő. Hazaérkezve az első beszélge­téskor azt kérdezte, neked mint orvosnak, mi a véleményed ar­ról, hogy Amerikában olyan óriási probléma az elme- ideg betegségek kérdése. A vála­szom az volt, hogy nem tudok róla, mivel ez a terület akkor kí­vül esett érdeklődési körömön, aztán a háború és az azt követő évek, az izolációt jelentették. Nem kellett sokáig várni és jöttek az információk, hogy ez létező és rendkívüli tehertétel Amerikában. Egy húsz év előtti Fizikai Szemlében arról írt egy neves amerikai tudós, hogy ná­luk ez a kérdés olyan horderejű, hogy talán túltesz az atomhá­ború problematikáján is. Néhány évvel ezelőtt magyar hetilapban volt olvasható, hogy az USA-ban ennek a nemzeti csapásnak az évi anyagi kiha­tása 180 milliárd dollár! Lehet viszonyítani a magyar állam- adóssághoz. Azon is el lehet gondolkodni, hogy az USA és Magyarország, miért pont ezen a területen mu­tat döbbenetes hasonlóságot? Mennyire jobb volna, ha az egy főre eső jövedelem dolgában előznénk meg az amerikai pol­gárokat. Dehát nem így van, hanem az elme és idegbajok te­rén vagyunk fórban. Amint lát­juk rendkívül izgalmas téma, nemcsak a szakembereknek, de minden gondolkodó embernek. A bevezetőben említett cikk mellett az újság, az első oldalon foglalkozott a zajrendelettel. Sokan, talán nem is gondolják, milyen szorosan kapcsolódik a két téma egymáshoz. A hazai polgár azért fogyasztja talicska­szám a nyugtátokat, mert a köz­lekedési és egyéb zajok, csendes őrültből futóbolonddá változtatják. Iszonyatos szé­gyen, hogy ezt urbi et orbi, a törvények alkotói és végrehajtói szó nélkül tudomásul veszik. Még egy eredeti pécsi tanítás: Reuter Camilló professzor, több mint fél évszázada azt tanította a pszichiátria keretében, ha a tanárok látnák azt a sok fiatal beteget, akik azért kerülnek az elmeklinikára, mert az érettségi óriási terhelése juttatja oda őket, már régen eltörölték volna ezt az irreális követelményt je­lentős tortúrát. Nem az érettsé­git törölték el, hanem a pszichi­átria oktatását. A tények azonban makacs és maradandó dolgok. Dr. Barla Szabó Sándor Vita a nyelvtanításról Köszönet A Geresdlaki Általános Is­kola Diákönkormányzatának 8. osztályosai köszönik, Fazekas- boda-Maráza-Geresdlak kép­viselő-testületének, hogy min­den diák ingyen jutott tan­könyvhöz, valamint a vidéki di­ákok a buszbérlethez. Tanácsadás Minden pénteken ingyenes jogi tanácsadást tart Pécsett, dr. Berényi István nyugdíjas jogta­nácsos, 11-14 óráig a DO- ZSO-ban (Pécs, Felsővámház u. 72.) mozgáskorlátozottaknak, közlekedési támogatás és gép­járművásárlás; a havi 1500 fo­rintos járadék; hadifoglyok nyugdíjkiegészítése, valamint a 3. kárpótlási törvény 1939. március 11. és 1989. október 23. között életüktől, vagy sza­badságuktól politikai okból, jogtalanul megfosztottak ügyé­ben. Vidékieknek levélben is válaszol. Jogi, könyvelési, adó­ügyintézési tanáccsal is szolgál. Az Új DN szeptember 21-i számában megjelent „Közép­fokú nyelvvizsga = nyelvtanár” című írásra a következőképpen szeretnék reagálni: Sajnos nagyon sokan vannak az országban manapság, akik középfokú nyelvvizsgával, vagy anélkül kénytelenek taní­tani. Többen, mint hinné a cikk­író. És ne gondolja azt sem, hogy ők mind magabiztosak és egy-egy órájuk előtt nyugodtan alszanak. És ami még fontos, az utat nem ők választották. Nem tehetnek arról, hogy nem azt ta­níthatják, amire 4-5 éven át a fő­iskolákon, egyetemeken készül­tek. 25-40 éves, zömében nők ülnek a tanulópadban, hogy el­sajátítsanak egy nyugati nyelvet - először középfokon hogy ezáltal bekerülhessenek az egyetemre, majd idővel nyelv­tanárrá válva taníthassák azt. A folyamat nem zajlik le egy varázsütésre, de addig a gyere­kek továbbra is oroszt tanulja- nak?A növekvő igények miatt az iskolák tanárproblémákkal küzdenek. Arra sincs pénzük, hogy a diplomás nyelvtanárai­kat megtartsák, nemhogy az át- képzősöket „külórszági vándor­útra” küldjék. A szülők sok­szor jogosan panaszkodnak. A nehézségeket az iskolák egye­dül megoldani nem tudják. A nyelvtanárhiány egyelőre nagy. A kereslet pedig óriási. És akik elakarnak kezdeni egy nyelvet, sokszor kénytelenek beérni egy frissen „középfokuzott” egye­temistával, érettségizettel. Ez éppen olyan dolog, mintha va­laki fuldoklás közben visszauta­sítaná egy olyan személy segít­ségét, aki „csak” mellen tud úszni, de a pillangója még kicsit gyatra. Az Európa-házzal kapcsola­tos véleményem pedig a követ­kező: nem nekünk kell „dia­dalmasan bevonulnunk oda, ha­nem igenis düledező házunkat” kell lassan, fokonként - áldoza­tok árán az Európa-ház egy ré­szévé tennünk. Rihmer Éva matematika szakos középiskolai tanár Jogi tanácsadó Nagy T. kérdezi, hogy a la­kás átadása miként történik. A többször módosított lakásügyi jogszabályok ér­telmében a bérbeadó a lakást a komfortfokozatának megfelelő lakásberendezésekkel együtt a lakásbérleti szerződésben meg­jelölt időpontban, rendeltetés szerű használatra alkalmas ál­lapotban leltár szerint köteles a bérlőnek átadni. A lakás átadá­sakor észlelt hibák, hiányossá­gok megszüntetéséről - ha jogszabály vagy a felek megál­lapodása másként nem rendel­kezik - a bérbeadó köteles gondoskodni. Ha a bérbeadó e kötelezettségét nem teljesíti, a bérlő a szükséges munkát he­lyette az 1/1971./II.8./ Korm. sz. rendelet 57. §-a szerint el­végezheti és a költségeinek megtérítésére ugyanezen ren­delet 58. §. illetőleg a 60. §. szerint tarthat igényt. A jogszabályi előírások sze­rint a lakás átadásakor leltárt kell felvenni; abban fel kell tüntetni a lakás, illetőleg a la­kásberendezések tényleges ál­lapotát (pl. a burkolat, festés, stb. állapotát, esetleges lakás­berendezési tárgyak hiányát, hibás voltát), valamint a bérlő esetleges észrevételeit. A bérlő az átvételt a leltár aláírásával köteles elismerni. Tájékoztatásul közöljük, hogy a jogszabályi rendelkezé­sek szerint lakásberendezések általában az alábbiak: a. / a főzőkészülék (tűzhely, főzőlap, stb.), b. / a fűtőberendezés (egyedi kályha, konvektor, elektromos hőtároló kályha stb.) c. / melegvízellátó berende­zés (gáz-vízmelegítő, villany- boyler, fürdőkályha), d. / az egészügyi berendezés (falikút, mosogató, fürdőkád, zuhanyozó, mosdó, WC-tar- tály, WC-csésze stb. a hozzá­tartozó szerelvényekkel), e. / a szellőztető berendezés (páraelszívó stb.), f. / a beépített bútor (beépí­tett ruhásszekrény, konyha- szekrény, stb.), g. / Á redőny, vászonroló, napvédő függöny, h./ a csengő és a kaputele­fonnak a lakásban lévő készü­léke. * Horváth K. az albérlet léte­sítése és megszüntetése iránt érdeklődik. A hatályos jogszabályi előí­rások szerint a bérlő a lakás egy részét lakás céljára albér­letbe adhatja. Az albérleti jog­viszony csak úgy létesíthető, hogy a lakásban lakó szemé­lyek mindegyikére legalább hat négyzetméter lakószoba te­rület jusson. Az albérleti jogviszonyt a bérlő és az albérlő szerződése hozza létre. Az albérleti szer­ződés határozatlan vagy hatá­rozott időre, illetőleg valamely feltétel bekövetkezéséig szól­hat. Lehetőséget ad a jogszabály arra is, hogy az albérleti jogvi­szonyban több albérlő is részt vegyen oly módon, hogy az ál­taluk kizárólagosan használt helyiséget együttesen bérlik és használják. Az albérleti szerződés csak akkor érvényes, ha az albér­letbe adáshoz a. / átmeneti lakás, vállalati bérlakás, illetőleg szolgálati lakás esetében a lakással ren­delkező szerv, b. / nem állami lakás eseté­ben pedig a bérbeadó hozzájá­rult. Az albérleti díjat, továbbá a megfizetésének módját és ese­dékességét - külön jogsza­bályban megállapított keretek között - a felek megállapodása határozza meg. A határozott időre szóló, il­letőleg valamely feltétel bekö­vetkezéséig tartó albérleti jog­viszony a szerződésben meg­határozott idő elteltével, illető­leg a feltétel bekövetkezésével megszűnik. Az albérleti jogviszony megszűnik akkor is, ha a. / a felek az albérleti szer­ződést közös megegyezéssel megszüntetik, illetve felbont­ják; b. / az albérleti szerződést az arra jogosult fél felmondja; c. / a bérleti jogviszony meg­szűnik és az új bérlő nem köte­les az albérlő részére a lakás- használatot változatlan feltéte­lek mellett biztosítani. * K. I. az iránt érdeklődik, hogy ki jogosult rokkantsági nyugdíjra. Az 1975. évi II. törvény 47. §-a értelmében rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki a. / egészségromlás, illetőleg testi, vagy szellemi fogyatko­zás következtében munkaké­pességét hatvanhét százalék­ban elvesztette, és ebben az ál­lapotában javulás egy évig nem várható (rokkant), b. / a szükséges szolgálati időt megszerezte és c./ rendszeresen nem dolgo­zik, vagy keresete jóval keve­sebb a megrokkanás előttinél. A 89/1990./V.1./ MT. sz. rendelet 107. §-a szerint nem dolgozik rendszeresen az, aki a. / a munkakörére megálla­pított törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgo­zik, ha pedig már a megrokka­nását megelőzően a rövidebb munkaidőben dolgozott, ak­kor, ha munkaideje a megrok­kanását követően tovább csök­ken, vagy b. / az igény bejelentését megelőző 180 nap alatt kere­sőképtelensége miatt megsza­kításokkal legalább hetvenkét napon át nem dolgozott. A keresetet abban az eset­ben lehet a megrokkanás előtti keresetnél lényegesen keve­sebbnek tekinteni, ha annak - a 96. §. IÁI bekezdésének megfe­lelő alkalmazásával - a ma­gánszemélyek jövedelemadó­jával csökkentett összege lega­lább húsz százalékkal keve­sebb a nyugdíj alapját képező átlagkeresetnél. S. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents