Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-28 / 268. szám
10 uj Dunántúli napló 1992. szeptember 28., hétfő Itt a Bioptron-lámpa! A fény, amely élni segít! A „csodalámpáról” ismerőseimtől hallottam először. Érdekelni kezdett a dolog, s Fenyő Mártát, az Evolite lámpa feltalálóját kértem, ismertessen meg a csodával.- A polarizált fény gyógyító hatását 1981-ben ismertem fel. A lámpa „Evolite” néven lett ismert Magyarországon. Évekkel később - nevezetesen 1986-ban - Svájcban továbbfejlesztették, s azóta Bioptron néven importáljuk a lámpákat. Budapesten évek óta eredményesen működik a Bioptron gyógycentrum (Nagymező utca 4.), ahol előzetes bejelentkezés alapján fogadjuk a hozzánk fordulókat.- Kik dolgoznak a centrumban?- Három sebészorvos, egy plasztikával foglalkozó orvos, és egy bőrgyógyász szakorvos. Nemrégiben a XI. kerületben - Dajka G. u. 3. - nyitottuk meg kozmetikai szalonunkat, ahol szintén a gyógylámpát használják a gyógy kozmetikusaink. S hogy milyen nagy szükség volt rá, azt bizonyítja az is, hogy a hozzánk fordulók közel 70 százaléka fiatal, akik a pattanásaiktól szeretnének megszabadulni.-Mire használható még a Bioptron-lámpa?- Alkalmas a fáradt bőr hatékony regenerálására, rugalmassá tételére és ránctalamtá- sára is. Ezenkívül orvosi kezelést is nyújtunk, a már említett szakorvosok segítségével. így kisebb sebészeti beavatkozások elvégzésére (anyajegy, szemölcs, zsírdaganat, tetoválás, régi vagy új műtéti hegek eltávolítása) is lehetőség nyílik. Eredményesen kezelhetők az ízületi fájdalmak, izomsérülések is. Azt hiszem, a legnagyobb eredményt a lábszárfekély kezelésében értük el.- Az országban hol működik még ilyen centrum?- Eleinte csak a fővárosban volt, de hogy az ország másik végéből ne kelljen naponta utaznia a hozzánk kezelésre járóknak, bővítettük centrumainkat. így jelenleg Szekszár- don, Pécsett, Dunaújvárosban, Veszprémben működik.- Mit tud még a polarizált fény?-Állatkísérleteken már bebizonyosodott, hogy a daganatos állat állapota javult a polarizált fény hatására. Urbán Ilona (Nyársirató.) Sajnos ezen a hosszú, forró, kánikula- és aszályrekordos nyáron és a nyaraláson is túl vagyok. A mostani vénasszonyok nyara már az őszt, az meg a telet ígéri. Brr! Nem szeretem a hideget. Elraktároztam egy sor nyári emléket és élményt magamban, hogy a cudar időben is kitartsanak és éltessenek. Ideje, hogy emlékezetemben hadrendbe állítsam balatoni nyári munícióimat, melyekkel ki kell tartanom a következő nyaralásig. Szeretem a nyarat, az évszakok legkedvesebbikét. A nyár számomra a tökéletes kikapcsolódás, a tudatos semmittevés és a véget nem érő tüs- ténkedések időszaka abban a néhány hétben, amit az immár hatvankét éves, apai örökség al- sóbélatelepi fabódém csúnyasága ellenére is tökéletes biztonságában és "nomád" kényelmében tölthetek el immár évtizedek óta. S olyankor akkumulátorként töltekezem fel, hogy a következő szezonig bírjam a megszokott és hiányzó idegőrlő, kemény hajtást. Siratom a nyarat, s magamban már jóideje megkezdtem a visszaszámlálást. Apránként bontogatom nyári élmény-be- főtteimet. (Árak.) A legközelebbi bolt bérlője panaszkodik: váratlanul annyival megemelte a bérleti díjat az önkormányzat, hogy félő, azt már nem tudja kigazdálkodni. Hiába üzemelteti a boltot családi alapon, azért fizetést, a már-már megfizethetetlen elíáNyárutó tást (étkezést, szállást, egyebeket) biztosítania kell a neki besegítő testvéreinek, rokonainak. Elvégre ingyen, netán ráfizetéssel ő se bolond dolgozni. Ebben egyetértünk. Feleségem, a családi pénzügyminiszter és ármindentudó hiába is sorolja tételesen, hogy az említett kisboltban mi hány forinttal kerül többe, mint a jó kilométernyire lévő ABC-ben, nem tud levenni a lábamról. Már csak azért sem, mert ott is sok minden drágább, mint a szemközti üzletben. "Élni kell!" - mondja a kisbolt bérlője. Már említettem, megértem őt. Feleségemet is megértem. Nem is irigylem, mint mondjuk a németeket. Nekik még így is megfizethetők, sőt olcsók a magyar, még a balatoni árak is. De jó lenne idehaza német turistaként élni! (Diófa.) A tavaly már csak mogyorónyi méretű termést hozó diófám kipusztult. Szomorúan nézegettem a levél nélküli, kiszáradt fatetemet. De jó volt a tűző nap elől az árnyékába húzódni! De jó volt a hosszú téli estéken diótörés közben tenyeremben érezni a nyári Nap melegét! Legalább egy napi kemény munka, mire föntről legallyazom, tőből kivágom és hátrahordom. De mit kezdjek ennyi fával? Hacsak nem jönnek a közeli (volt úttörő) táborból tábortűz- höz való fát kérni... Halogattam a fakivágást. Egy tikkasztó délelőtt két vidám fickó, érdeklődött: a kihalt diófámat lábon odaadnám-e nekik, és mennyiért? Mint megtudtam, amatőr fafaragók. Gyorsan nyélbe ütöttük az üzletet. Ha kivágják és eltüntetik mindenestől, ingyen az övék. Nosza, már hozták is a szerszámokat és nekiláttak. Volt, aki hülyének tartott, amiért nem kértem semmit. Talán igazuk volt. Én annak örültem akkor, hogy megúszom a fakivágást. Összebarátkoztunk. Hívtak, nézzük meg, mi mindent faragtak már a széthasított törzsből. Hazautazásunk előtt beugrottunk hozzájuk: tálak, tányérok, kanalak hevertek a még faragásra váró törzsdarabok és a különféle megmunkáló szerszámok társaságában, ők ketten a gyerekeikkel oly gyönyörűséggel és szakértelemmel dolgoztak, hogy öröm volt nézni. Megnyugodtam, jó üzletet kötöttünk. Na, öreg diófa! Gondoltad volna, hogy halálod után is tovább élsz? Pedig a telken a helyedet már csak a visszatemetett gödör és az enyhet adó árnyékod hiánya jelzi. (Kajszi.) Nem tudom, ki hogy van vele, engem a fa akkor kezd érdekelni, ha már deszka vagy léc formájában látom. így aztán némi nagyképűséggel akár biokertésznek is tarthatnám magam. A vagy harmincéves balatoni gyümölcsfáim magukra hagyatva dacolnak idővel és a különböző növényi kártevőkkel, ameddig csak bírják. Fáim közül a borízű almát termő tavaly, a diófa és az eredetileg két törzsről növekvő szilvafa idén pusztult el, a ringlófám szemmel láthatóan talán ha megéri a következő nyarat, a cseresznyefát is kénytelen vagyok egyre csak csonkolni. Hanem a kajszifa! Az aztán termőre fordult idén, pedig jó néhány útban lévő ágától meg kellett tavaly szabadítanom. Ez a fa csoda! Évtizede talán, hogy egy eldobott magról kibújt a földből, s mivel rossz helyen adott életjelt magáról, a jelenlegi helyére ültettem át és magára hagytam. Nőtt, növögetett, én meg lestem, vártam, hogy lesz-e belőle valami. Tavaly már termett rajta vagy öt töp- pedt kajszi, idén annyi termést hozott, hogy nem győztük fogyasztani. Mit mondjak, fene büszke vagyok rá! A kajszira ácsingózó kis- lánykáim is alig várták, hogy beérjen, s amikor tömhették volna pocakjukat éjjel-nappal a jóízű gyümölccsel, akkor inkább almát, körtét, dinnyét kívántak. Hiába, még a legvágyot- tabb kajszit, egyebet is meg lehet unni, ha hirtelen bőséggel pottyan az ölünkbe! Erről viszont adott esetben nem a csoda-kajszifám tehet. Murányi László Hirdessen a baranya megyei takarékszövetkezeteknél! Az Új Dunántúli Napló és a takarékszövetkezetek együttműködése alapján Sok pénzt és időt takarít meg, ha az Új Dunántúli Napló új hirdetésfelvevő helyein adja fel újsághiredetéseit Megtalál bennünket vidéken és Pécsett a lakóhelye közelében saját szolgáltatásaikkal és a hirdetésfelvégteli lehetőséggel várják a TAKARÉKSZÖVETKEZETEK Pécsett: a Szigeti vámnál (Páfrány utca 2.) Kolozsvár utca 20. a Kertvárosban (Kodolányi út 35-37.) a Király utcai Centrum áruházban a Konzum áruházban és Nagyárpádon (Kiss J. u. 2.) Harkányban: Kossuth L. u. 75. Sellyén: Mező I. u. 36. Siklóson: a szolgáltatóházban Szentlőrincen: Munkácsi M. u. 19. Szigetváron: Szabadság u. 2. Újpetrén: Kossuth L. u. 148. Vajszlón: Széchenyi u. 2. Komlón: Irinyi J. u 9. Mohácson: Radnóti ltp. 3. Egerágon: Pozsony u. 2. Kozármislenyben: Pécsi út 1/1. Szalántán: Hunyadi út 112. Vókányban: Kossuth L. u. 407a. valamint a Szigetvár és Vidéke Takarékszövetkezet dencsházai, dobszai, ibafai, kétújfalui, mozsgói, somogyapáti, somogyhárságyi, szentlászlói kirendeltésgén, valamint a Dobszai Általános Iskolában Ne fekedje: AZ ÖN IDEJE A LEGDRÁGÁBB ÉS MI KÖZELEBB MEGYÜNK ÖNHÖZ! INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN! Új Dunántúli Napló
