Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-28 / 268. szám

1992. szeptember 28., hétfő üj Dunántúlt napló 3 A távközlés szakemberei bizakodnak Hárommillió telefon 1996-ban A Pécsett épülő új központ megduplázza a kapacitásokat A kertvárosi új telefonközpont impozáns épülettömbje Fotó: Proksza László Alpok­Adria Harkány ad otthont a nemzet­közi Alpok-Adria Kollégium (IAAC) soros rendezvényének, amely pénteken nyílt meg. A szervezet titkárával, Tóthné Lapperton Annával beszélget­tünk.- Mi a nagy Alpok-Adria egyesületen belül egy kisebb egyesület vagyunk, melynek je­lenleg mintegy 150 tagja van. Egy osztrák akadémikus, akinek a fia nemzetközi gimnáziumban végzett, a fejébe vette, hogy Ausztriában is létrehoz egyet. Bennünket, a Leőwey Gimnázi­umot két grazi testvérintézmé­nyünk is megkeresett. A gimná­zium a tervek szerint 1996-ban nyílik, addig ilyen kísérleti hete­ket rendezünk. Eddig két ha­sonló volt Ausztriában, és most a harmadik lebonyolítására ben­nünket kértek meg.-Hány országból érkeztek a rendezvény résztvevői?-Idén egy franciaországi is­kola is elküldte képviselőit, jöt­tek cseh és török diákok, vala­mint Temesvárról is várunk egy csoportot. Az országból Kőszeg­ről, Kecskemétről, Budapestről a piaristáktól és az osztrák gimná­ziumból érkeztek résztvevők. Összesen 120-an - diákok és pe­dagógusok - jöttek el Har­kányba.-Milyen szekciók alakultak, és milyen nyelven zajlik a társal­gás.- Angol nyelven, hiszen a nemzetközi érettségit is e nyel­ven lehet-megszerezni majdan az iskolában. A munkacsoportok a következők: történelem-politika, irodalom-színház, ökológia, gazdaság és média. Természete­sen minden szekció számára kü­lön programot szerveztünk. Nemrégiben az időnként ál­datlan telefonálási szituációkról írtunk lapunkban, Összedől az országos telefonhálózat? cím­űiéi. Nyilvánvaló, nem volt módunk az adott cikk keretein belül részletesen szót váltani azokról a fejlesztésekről,*me­lyek nyomán felcsillan a re­mény: Magyarországon előbb utóbb ugrásszerű minőségi vál­tozások tanúi lehetünk. Mint azt Reiner Ágoston, a Magyar Táv­közlési Részvénytársaság terü­leti igazgatója említette, a háló­zat nem fog összedőlni, legföl­jebb ritkábban, sűrűbben elő­forduló múló rosszullétről van szó. A távközlés szakemberei bizakodnak, hiszen eddig soha nem látott, példátlan fejleszté­sek folynak országszerte. Amit elöljáróban fontos le­szögezni: az infrastruktúránk lényeges részét képező telefon - telefonálás-távközlés - elmara­dottságát, az igényektől való le­szakadását nem feltétlenül az anyagi kondíciók hiánya okozta. Mint az köztudott, a nagyvilág jóidéig tiltott listán tartotta azt a technikát, amelyre égető szükségünk lett volna, s a technikai-technológiai korlátok 1991-ben dőltek le maradékta­lanul és remélhetőleg végleg. Mindezek alapján indulhatott meg a hazai távközlés életében az a példátlan méretű fejlesztő munka, mely nyomán például régiónk négy megyéjében - Ba­ranyában, Tolnában, Somogy­bán és Zalában - jelenleg 8,5 milliárd (!) forintos értékű tele­fon-fejlesztő beruházás-soron dolgoznak a MATÁV szakem­berei. Miről is van szó tulaj­donképpen? Az említett fejlesztés - mely három év alatt valósul meg nagy hangsúlyt fektet a gerin­chálózatok építésére. Ugyanis a szolgáltatás hordozója az átvitel. Érthetően nem mindegy, hogy egyidőben mondjuk hányán tud­nak Pécs és Budapest között tele­fonálni. A jelenlegi, korlátozott számú beszélgetések lebonyolí­tását tudó gerinchálózatokat op­tikai és digitális mikrohullámú utak váltják föl; gyakorlatilag korlátlan számú átvitelt lehetővé téve. A fejlesztések másik nagy csomagja a régiónkban a nagy- kapacitású, tranzit (távhívó) központok építése, melyek végső soron a helyi beszélgetések mi­nőségére is kihatnak. (Nem mindegy ugye, hogy hányán várnak a búgóhangra, s közben gyötrik a helyi központok kapa­citásait is.) E távhívó központok alapozta lehetőségekre aztán rá­épülhetnek a helyi központok és a helyi hálózatok. A cél egyér­telmű: legyen annyi telefon, amennyire szükség van, de a te­lefonok számának szaporodása se rontsa a szoltáltatás minősé­gét. Reiner Ágostonnal beszél­getve megfogalmazódott: ma ná­lunk egy külhoni sikeres mene­dzser bukásra van ítélve éppen a telefonhelyzet miatt. Biztos nem tudna olyan eredményeket föl­mutatni, mint a saját otthonába. A kérdés természetesen jogos: mikor érhetünk el egy elfogad­ható, Európához közelebb álló szintre? A MATÁV területi igazgatója szerint 1996-tól Ma­gyarországon nem lesz téma a te­lefon, de kissé közelebb, 1993 közepétől-végétől már jelentős javulást észlelhetünk a régiónk­ban is. Konkrétabban. A már emlí­tett, szinte korlátlan kapacitáso­kat tudó tranzitutak - gerinchá­lózatok - Pécs és Budapest, Pécs és Kaposvár, Zalaegerszeg és Budapest, Zalaegerszeg és Nagykanizsa, Keszthely és Zala­egerszeg között készülnek el 1993-ban. Ehhez baranyai szű- kebb pátriánkban kapcsolódnak a Pécs-Komló, Pécs-Mecsekná- dasd, Pécs-Hosszúhetény vona­lak. Az új, nagykapacitású tele­fonközpontok sorában jelentős a pécsi, a siófoki, a keszthelyi, ka­posvári, szekszárdi, nagykani­zsai és a barcsi. (Csak közbeve- tőleg: e központokra számos ki- sebb-nagyobb helyi központot fűznek majd föl, mint Baranyá­ban a komlóit; pécsváradit, me- cseknádasdit stb.) A pécsi új te­lefonközpont forradalmi válto­zást hozhat városunk életébe, hi­szen az eddigi 27 000-es városi telefonkapacitás az év végén vagy a jövő év elején szinte megduplázódik! Megteremti a feltételét annak, hogy a déli vá­rosrészben jelentkező minden igényt egyszerre kielégítsék, a város más részein pedig a helyi hálózatépítés függvényében ké­sőbb ugyanezt megtehessék. Végül, de nem utolsó sorban, dolgoznak az úgynevezett falu­programon is a MATÁV szak­emberei. Mint azt Reiner Ágos­ton említette, e faluprogram célja minimum az, hogy minden köz­ségben legyen a távhívásba be­kapcsolt nyilvános telefon, s végső célja, hogy kisebb közpon­tokat is építsenek. Kozma Ferenc Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ Pécsett is Iskola munkanélkülieknek A tervek már elkészültek, rövidesen kiírják a pályázatot a kivitelezők számára Ez év június 8-ával, Kallós Miklós kinevezésével megala­kult Pécsett a munkanélküliek s részben a szakmunkástanulók képzését szolgáló Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ. A BÁZIS egykori tanműhe­lye önkormányzati tulajdon lesz, és a Munkaügyi Miniszté­riumjelentős, több száz milliós támogatásával jelentősen kibő­vül, átalakul. Á leendő létesít­mény az itt tanulható szakmák gazdag választékával az isko- lákon-gyárkapukon kívül re­kedt munkanélkülieken sze­retne segíteni. Mint arról már hírt adtunk; a „Foglaklkozta- tási Törvénnyel és Szakképzési Törvénnyel összehangolt cél szerint 500-600 munkanélküli - főként 18 éven felüli „iskola­nélküli” fiatal - egyidejű át­képzését szeretnék megol­dani”, s mint írtuk, a központ szakma nélküli érettségizettek­nek, lemorzsolódóknak is lehe­tőséget nyújt majd a tanulásra, és lesz egy tanműhely áz építő­ipari szakmák gyakorlására, amelyet a szakmunkásképző iskolák vehetnek igénybe.- A közelmúltban jártak itt ír és kanadai szakemberek, hogy a leendő képzési profilok meg­választásában tanácsot adja­nak, de a tanműhely kialakí­tása még hátra van, és ami az intézmény jövőjét illeti, még elég sok a feltételes mód - for­dulok Kallós Miklóshoz, az in­tézmény igazgatójához.- Megoldatlan gondjaink közé tartozik a tanműhely tu­lajdonjogának átírása a önkor­mányzat javára - mondja az igazgató. - Ugyanis a BÁZIS minden telepi létesítményét jelzálog terheli a kifizetetlen adósságai miatt. Ez terheli a tanműhelyt is, szerintünk jog­szerűtlenül, hiszen ezt a léte­sítményt nem is tekintheti kizá­rólagosan a sajátjának, mert jó­részt a Szakképzési Alap - te­hát valamennyiünk - pénzéből épült. A jelzálog feloldására szerződésben kötelezte magát a vállalat, de január óta nem volt képes tenni semmit a földhiva­tali átírás érdekében.- Elvben kialakultak-e a szakmai profilok, egyáltalán mi az, ami eldöntöttnek tekint­hető?- A budapesti LakóTerv vi­lágbanki hitellel hasonló, kül­földön már régóta működő in­tézményeket keresett fel, mi­előtt az új szakképzési közpon­tot megtervezte volna. A tervek már készen vannak, és rövide­sen kiírjuk a pályázatot a kivi­telezők számára is. A pályázat­nak egy különössége feltétle­nül lesz, ez esetben arra köte­lezzük a kivitelezőt, hogy ki­sebb munkákra szakmunkásta­nulókat is alkalmazzanak. Rendkívül nagy a nyomás a munkanélküliek és a politika részéről is, úgyhogy ennek a központnak jövő év közepéig el kell készülnie!- Milyen funkcióknak, mi­lyen szakmáknak kell helyet adnia majd?- Az egymáshoz kapcsolódó tömbök közül az első épület­ben lesz a fogadóterem a szük­séges információkkal, állás- és tanfolyamhirdetésekkel. Ugyaninnen nyílik három ki­sebb szoba is, ahol az általában lelki gondokkal, tanácstalan­sággal küzdő munkanélkülie­ket pszichológus, pályaválasz­tási szakember is várja. Majd következnek a tanműhelyek, oktatótermek, melyek közül az utolsó traktusban lesz azoknak az építőipari szakmáknak a tanműhelye, ahol a nappali ta­gozatos, 14-17 éves szakmun­kástanulók gyakorolhatnak majd. Elsősorban a pécsi isko­lák - az 506-os, 508-as és az 500. sz. Szakmunkásképző In­tézet - diákjaira gondolok. Egy délelőtt - nem zsúfoltan beren­dezkedve - 70 gyereket fogad­hatnánk.- Milyen szakmák, képzési formák indítására voksoltak a külföldi tanácsadók?- Különösen az ír kolléga véleményét találtuk nagyon hasznosnak, azért is mert ők hozzánk hasonlóan szegények, igaz, hogy ők már 1968-ban megkezdték a felzárkózást és az Európa Közösség tizenhar­madik tagjaként nagyon jelen­tős támogatásban is részesül­nek. Ami a szakmákat illeti, bizonyosak vagyunk abban, hogy elsősorban a szakértel­met, kézügyességet kívánó rit­kább szakmák - épületszob­rász, cipész - találnak majd he­lyet maguknak a munkaerőpia­con - például említhetném mindazokat a szakmákat is, melyeknek a falvak szolgálta­tási színvonalát kell emelniük. A falvakból hiányzik a vágó­híd, a tejbegyűjtő állomás, a szaporodó lovasiskolák kör­nyékéről a kovács - , hogy csak néhányat említsek. De ott a tavaly november óta működő miskolci átképző központ pél­dája: a buszsofőrtől a pékig mindenféle szakma van. Min­dent nem árulhatok el, a mi is­kolánk is csak egy lesz a ver­senypályán az átképzést kínáló oktatási kft.-ék és más intéz­mények között. Pécsett hozzá­vetőleg 100 cég foglalkozik át­képzéssel, a legerősebb 35 az átképzők klubját is megalakí­totta már.- Néhány tanfolyammal rö­videsen belépünk a piacra, és nem szeretnénk, ha ötleteink alkalmazásában mások meg­előznének. Az átképzésnek konjunktúrája van, minél na­gyobb pénzt igyekszenek be­lőle leszakítani. Az említett kft-ék révén létezik már egy többé-kevésbé jól összehangolt rendszer, melynek a fogaske­rekei közt egy új belépő por­szemet, konkurenciát jelent. Különösen, hogy leendő fel­szereltségünknél, számítógép- parkunknál fogva szolgáltatá­saink is átlagon felüliek lesz­nek. Hiszen ez az állam gon­doskodása is, hogy várható partnereinkkel, például az IPOSZ-szal, a Kolpinggal ösz- szefogva perdöntőén a munka- nélkülieknek nyújtsunk olyan lehetőséget, amire majd a munkaerőpiac is igent mond. Bóka Róbert m 3*1“ 5»« Minden olvasható a lapban ami nem láthatóafilmen. Együtt a Ewing és a Barnes család. DALLAS! Már kapható a hírlapárusoknál! (6704)

Next

/
Thumbnails
Contents