Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-26 / 266. szám
1992. szeptember 26., szombat oj Dunántúli napló 11 Kolozsvár A Sétatéren beszél a fákkal az őszi szél Együltömben olvasom végig ezt a könyvet, nem vagyok képes betelni vele. Noha nem is lírai beszámoló Kolozsvár múltjáról és jelenéről, gördülékenyen megírt tudós tanulmányok követik egymást benne, amiként ezt már címe is jelzi. Mégis. Mégis: úgy érzem, megszólalnak a város tegnapokba halkult utcái, alig hallható - de hallható! - visszhangot vernek évszázados házai, lépcsősorai, a Szamos örök-érvényesen itt van - bár tova-fo- lyik a Sétatéren beszél a fákkal az őszi szél. Igen, Kolozsvár mindig és változatlanul költői, üzenő, hívó, szólító, talán maga a Költő, természetességében és időket legyőző mondanivalóival. Mióta? „Erdély egészéhez hasonlóan, az emberi élet legrégibb nyomai Kolozsvárott is a középső paleolitikumból származnak fi. e. 12 000-80 000). A Törökvágásban, Kardosfalván és Kolozsmonostoron talált, kvarcból készült moustieri típusú pattintott vakarok, kaparok, pengék, hegyek jelzik az első halász-vadász-gyűjtögető közösségek ittlétét. ” - indítja el a gondolatok könnyen, friss léptekkel járható útját a bevezető. És az olvasónak hadd áruljam el most azonnal, hogy évtizedek óta ez az első olyan Kalauz a régi és új Kolozsvárhoz (Ko- runk kiadás, Kolozsvár, 1992.), amely tárgyi gazdagsága és tárgyilagossága révén mentes az azonnali politizálás veszélyétől, ugyanakkor érzelmekre és eszméletünk bonyolult világára egyaránt ható igazságaival színekben pompázó képet fest a kincses városról... Nem különböző történelemszemléletek bizonyítására (vagy tagadására) nyújt módot, nem az a fontos, hogy kik voltak e tájt az elsők, és kik az utolsók, melyik népcsoport jogosultabb a megtisztelő címre és rangra, hogy kolozsvárinak nevezze és tartsa magát. Hanem: a múltat, mint közös nagy munkát, áldást hozó természet-átalakítást, a társadalmi életet pedig mint az emberi jóra törekvés példáját és feltételét veszi szemügyre. És megelevenedik előttünk valami titokzatos és nyilvános szellem, szellemiség, amely elidegeníthetetlen tulajdona a városnak és vidékének. Amely a sok viszontagság, világháborúk és dúlások ellenére idevonzott, hatalmasabban a változó Hatalomnál, uralkodóbban a nemrég még uralmon lévőknél. Megtartó, teremtő erőként. Lelkekből lelkedzett, megértő és bölcs tanácsként az ősöktől, nemzedékről nemzedékre átörökített magatartás önérzetében. Hangulatokban és sejtésekben, faggatózó órák, hónapok, esztendők viszonylagosságában és állandóságában. Kolozsvár megszakítás nélkül kérdez és válaszol, csak oda kell figyelni. Amikor 1989-ben vérét ontotta - románok és magyarok holtukban is testvériesen -, a szemekben remények csillogtak, majd egyhamar kihunytak. A városházán csak 24 óráig lobogott románul, magyarul és németül, hogy „Éljen a szabad Románia!” Vannak, akik annyira csalódtak, hogy vándorbotot vettek a kezükbe. Pártok újultak meg, létesültek, hirdették meg elképzeléseiket. A jövő azonban nehezen érkezik, be-benéz a városba, tapasztalatokat, gyűjt, készül. Elmesszül, visszatér. A kivárás, a megint és megint ne- kigyürkőzés esztendei és próbatételei vesznek igénybe bennünket. A sajtó független és pénztelen. A megrekedt forradalom gazdasági pangásba torkollott. Jobban élünk? A nyerészkedők, az ügyeskedők bizonyára. A fe- ketézés háborítatlan, a Főtéren nem sétálhatsz át, elébed állnak a pénzüzérek. Bármilyen valutát vesznek és vásárolnak. Apróhirdetések sírhelyet ajánlanak fel - igen drágán - boldogabb utódoknak. Katonai helikopter vigyáz reánk naponta ötször. A görögkatolikus egyház templom híján több mint két éve a Mátyás-szobor előtt tartja miséit. Tüntetések, kormány- és köztársasági elnököt bíráló - enyhe kifejezés - népgyűlések fogalmazzák meg követeléseiket. Nemzetiségi követeléseinket, panaszainkat: mi. Különböző monarchista alakulatok Mihály király visszajöveteléért lépnek síkra. Mások nacionalistajelszavakkal vonulnak föl. A kaotikus mozgás las- san-lassan áttekinthetetlenné válik. Azaz: válnék, ha Kolozsvár - nem lenne Kolozsvár, és nem igazítana el európai időszámítás szerint a szövevényes napszakokban és évszakokban. Mert íme, megkezdte 200. évadját a kolozsvári magyar színház - Spiró György Csirkefej című művével, amelyet azóta Pécs is megnézhetett -, Kodály Székelyfonójával indított a magyar opera. Uj barátságok fonódnak magyarok, németek és románok között azonnal, ha az elfogultságoknak és előítéleteknek nem kedvez, nem kegyelmez a józan belátás. Úgy tűnik, bizalmas hozzánk a mostani ősz, törődik velünk, fényt szitáló lombjaival rábólint elsuttogott vallomásainkra, hogy féltjük és óvjuk, szeretve szeretjük ezt a várost. Márki Zoltán A100 éves pécsi vízvezetékhálózat emlékezete Napjainkban immár európai városnak mutatkozó Pécs történetének egyik igen fényes eseménye volt a városi vízvezetékrendszer 1892. évi felavatása. Az akkori Pécsnek - valójában inkább csak jelentős részének valóban európai színvonalú vízellátása kezdetét jelentette az avatási ceremónia, melyen Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója is megjelent. A szeptember 13-án megtartott ünnepség, valószínűleg programegyeztetések nehézségei miatt előlegezett bizalom volt, mivel a lakosság a kortársak híradásai alapján csak novembertől kezdődően részesülhetett az újonnan kiépített, a korábbi - más történelmi források által is táplált -, csörgedeztető rendszert felváltó nyomóvezeték - akkori megfogalmazás szerint -, áldásos tevékenységéből, amelyet a Tettye, és annak egyik szökevényforrása biztosított. Az akkor felavatott városi vízvezetékhálózat Salbach műegyetemi professzor tervei alapján létesült, Zellerin Mátyás budapesti vállalkozó kivitelezésében az 1891-92-es években. A hosszas, vízjogi perlekedésekkel terhelt előzmények után a karsztforrás, és annak egyik alsóbb jelentkezése - a Püspökmalmi forrás - szolgáltatta a vizet az akkori lakosságnak, amely ily módon mentesülhetett a visszatérő tífuszjárványok okozta szenvedésektől is. A nyomóvezetékes vízellátás megvalósításával azonban elkezdődött Pécs arculatának megváltozása is. Ezen időpont kezdetét jelenti a korábbi ívóvízvezetékek fokozatos megszüntetésének az általuk táplált nagy számban található utcai közkutak és kifolyók folyamar tos felszámolásának. Az utcákon és tereken megszűnő vízvételezés mellett a hangulat is. megváltozik. A régi Pécsről is leírást készítő, helyenként igencsak túlzó török Évlia Cselebi oly nagy számban említ kutakat és kifolyókat, hogy napjaink pécsi polgára számára szinte hihetetlen. Jelenleg csak a régi szander- várak helyére - kevés számban - telepített modem ivóvízkuta- kat találjuk, amennyiben a vandálok elkerülték őket, a történelmi forrásokat elfeledtük, a város fejlődése miatt a Tettyé- nek epizódszerep jutott. Mégis érdemes emlékezni arra, hogy a 100 évvel korábban létrehozott városi vízvezetékrendszer az akkoriaknak olyan eredménye volt, amely alapján a pécsi polgárok méltán érezhették magukat európainak. Kraft János Magyarul magyarán Lehet-e a csomón kákát keresni? A Telefondoktor a koleszterinről A szeptember 28-tól október 4-ig terjedő héten a Telefondoktor a koleszterin szerepéről, hatásairól és a magas koleszterin szint okozta betegségekről tájékoztatja az érdeklődőket. Elöljáróban kifejti, hogy az ember testsúlyának általában 10 százalékát a zsírok, az úgynevezett lipidek adják és ezeknek egyik tagja a koleszterin, amely résztvesz a sejtfalak felépítésében, a zsírsavak szállításában és raktározásában és előanyaga olyan fontos vegyületeknek is, mint a szteroid hormonok, a D3-vitamin és az epesavak. Étkezéskor az elfogyasztott koleszterinnek 30-50 százaléka felszívódik és eljut a legtávolabbi sejtekig is. A koleszterin felszaporodása több betegséget okoz, így az érfalat merevvé, törékennyé teszi, a kisebb átmérőjű ereket pedig jelentősen beszűkíti. Ennek következménye lehet a legrettegettebb betegség a szívinfarktus és a lábakon jelentkező érszűkület, de a magas koleszterinszint okozza a vérnyomás emelkedését. A túlzott koleszterin-fogyasztással együtt jár az elhízás is, amikor már számolni kell a csontot és az izületi rendszert terhelő túlsúly hatásaival, az izületi kopásokkal, a ge- rincferdüléssei. A rendelők és kórházak a kezelőorvosok kérésére elvégzik a vér koleszterin meghatározását. Ennek alapján adnak tanácsot az orvosok a helyes étrendre és életmódra. A Telefondoktort a 117-2111 számon hívhatják fel az érdeklődők. Már több mint két hét óta találgatom, hogy a Pécsi Extrában a Lássátok, feleim! (a vesszőt már én tettem a két szó közé) felszólítás után, amely a Halotti beszédre emlékeztető veretes stílusban A város napjá-ra hívja fel minden pécsi lakos figyelmét - a következő mondat az író sajátos humorából vagy nyelvi tájékozatlanságából fakadt-e. Lássátok feleim! „De ne legyünk telhetetlenek, ne keressünk a csomón is kákát.” (Pécsi Extra. 92. 08.27. 5.old.) Hagyjuk most figyelmen kívül azt, hogy a két tagmondatnak tartalmi szempontból vajmi kevés köze van egymáshoz, pedig a mellérendelő összetett mondatok alkotásának ez az alapfeltétele. Sokkal inkább szemet szúr a káka és a csomó kapcsolata, amely a kákán is csomót keres szólásunkból ered. Arra az emberre mondjuk, aki mindenben gáncsoskodik, ott is hibát, mulasztást vél felfedezni, ahol annak nyoma sincs, miként a tavi kákán a csomónak. A szólás vagy szólásmondás nem egyéb, mint szó-értékű állandó nyelvi kifejezés. Amikor ahelyett, hogy megkönnyebbült, azt mondom: nagy kő esett le a szívéről; vagy ha a morózus, rosszkedvű, veszekedős ember viselkedését így minősítem: bal lábbal kelt föl - szemléletesen, képszerűen fejezem ki magam. Az állandóság, amely a szólások másik fontos vonása, azt jelenti, hogy hosszú fejlődése során megállapodott, s alkotó elemei: két vagy több szava, nem cserélhetők fel még rokon értelmű párjukkal sem. Ezért ez a szólásunk: zöld ágra vergődik, amelynek az egyetlen szóval visszaadható jelentése: boldogul, nem változtatható meg így: zöld ágra éviekéi, pedig a vergődik és az éviekéi nemcsak jelentéstartalmában, hanem hangulatában is közel áll egymáshoz. A száraz ágra vergődik változat még képtelenebb, mert a zöld a színjelentés mellett jelkép, szimbólum is. A boldogulás ugyanis a reménység megvalósulása. Vagy a csütörtököt mond, azaz „nem sül el (a puska)” „nem sikerül valami”, „nem működik” jelentésű szólásunkban a csütörtök fölcserélése a hét bármely másik napjával - nyelvi képtelenség. De ne keressük tovább - nem a csompn a kákát -, hanem ahogy ezt és többi szólást is anyanyelvűnk szavaival együtt illik megtanulni: a kákán is a csomót. Ugyanis ha a szólások valóban nyelvünk virágai, ahogy költőink, nyelvtudósaink régtől fogva vallják, akkor a káka a csomón olyan virágszál, amelyet fordítva, a szárával fölfelé tettek a vázába. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés október 5-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. A szeptember 12-i rejtvény megfejtése: „Az egyik az anyósom, a másik pedig a főnököm.” Ajándékutalványt nyertek: Amrein Ádám, Töttös, Deák u.6., Sz. Devich Anna, Pécs, Jókai tér 5., Orbók Emese Tünde, Szederkény, Szőlőhegy 2„ Pethő Lajosné, Pécs, Ybl M.U.7/3.A., Sárdi Adrián, Pécs, Angster J.u.35. Az ajándékutalványokat postán küldjük el.
