Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-26 / 266. szám

1992. szeptember 26., szombat uj Dunántúlt napló 3 * Árnyaltabb statisztikai kép a munkanélküliségről Az állástalanok 40 százaléka 30 év alatti Interjú Derdák Tibor parlamenti képviselővel Cigányok, magyarok, kérdések, válaszok Lakásvásárlás kárpótlási jegyért Kárpótlási jegyért a jelenleg is állami tulajdonban álló, to­vábbá azokat a lakásokat lehet megvenni, amelyek a törvény erejénél fogva ingyenesen ke­rültek az önkormányzatok tu­lajdonába. Az erre vonatkozó törvény 1991. júliusában lépett ha­tályba, s ezt követte szeptem­berben az egyes állami tulaj­donú ingatlanok és vagyontár­gyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvény, amely a lakásállomány zömét az ön- kormányzatok rendelkezésére bocsátotta. Ez azt jelenti, hogy amennyi­ben az ily módon kapott lakáso­kat az önkormányzatok értéke­sítik, akkor - ha a kárpótlásra jogosult úgy kívánja - fizetség­ként kötelesek elfogadni a kár­pótlási jegyet. Eladni viszont nem kötelesek az ingatlant, még akkor sem, ha a bentlakó az ér­tékpapírjaiért azt megvenné. Dr. Szabady Attila, az Orszá­gos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal osztályvezetője ezzel kapcsolatosan felhívta a fi­gyelmet arra: akik lakásingat­lant vásárolnak, a kárpótlási je­gyüket a kamatokkal növelt ak­tuális névértéken számítják be!- Kik vásárolhatnak kárpót­lási jeggyel lakást?-Az új lakástörvény életbe lépéséig egy régi kormányren­delet van érvényben. Eszerint megvásárolhatja a kárpótlásra jogosult bentlakó bérlő, együt­tesen a bérlő és az 1 évre ál­landó jelleggel vele lakó élet­társa, a bérlőtárs, a társbérlő, a lakásban lakó haszonélvező, a bérlő leszármazottja, örökbefo­gadott gyermeke, vagy a gyer­mek szülője. Megveheti a lakást a bentlakó a saját kárpótlási jegyéért a vele nem egy háztartásban élő gyer­mekének, illetve a külön élő gyermek a bentlakó szülőjének. Lehetőség van arra is, hogy a bérlő vagy élettársa megvásá­rolja a lakást a saját jogon ka­pott kárpótlási jegyéért a tőle külön élő leszármazottja, gyer­meke, örökbefogadott gyer­meke, unokája, szülője számára is. A kárpótlási jegyet fel lehet használni a már megvett lakás fennálló hitelének törlesztésére is, amennyiben az önkormány­zat ezt a fizetési módot jóvá­hagyja. Ezt a törvény nem tiltja, de nem is írja elő kötelezően. Újvári Gizella Futnak a képek Sokan vélekednek úgy, hogy a film a látható dolgokhoz kö­tött művészet. Ne várjunk hát tőle bölcselkedést vagy lélekáb- rázolást. Ami a kamera számára érzékelhetetlen, az idegen ettől a művészettől, mondják. Talán nem is gondolják, hogy ha ez csakugyan így lenne, akkor a hetedik múzsa szurtos Hamupi­pőkévé válna, akire, míg szép­séges nővérei bálba készülnek, csak az alantasabb házimunkák elvégzése vár. Eric Rohmer neve ezért olyan a filmbarátok előtt, mint egy titkos jelszó a beavatottaknak. Igazolás és tanúságtétel. A mozi méltóságának bizonysága. Fon­tos, hogy műveit immár nálunk is elővették az archívumok mé­lyéről, s így végre a pécsi kö­zönség számára is elérhetővé váltak. Az 1969-ben készített Éjsza­kám Maudnál a most hetvenkét- éves mester egyik legtalányo­sabb filmje. Fokozottan érvé­nyes rá Rohmer értő és sokszor mégis oly tanácstalan kritikusa­A KSH a közelmúltban olyan adatgyűjtési módszert vezetett be a lakosság gazdasági aktivi­tásának vizsgálatára, amely sok tekintetben az eddiginél részle­tesebb és árnyaltabb képet ad a foglalkoztatottságról és a mun­kanélküliek számának, helyze­tének alakulásáról. A folyama­tos munkaerő-felmérés szerint ez év első hat hónapjában a munkanélküliek száma átlago­san 426 000 volt. Ez a szám az első negyedévben valamivel alacsonyabb, április-május-jú- nius hónapokban magasabb volt, de a növekedés aránylag kis mértékű volt, mert tavasz végén és nyár elején a korábbi­nál több szezonális jellegű Mint minden gazdasági ágazat hazánkban, a könyv­szakma, vagyis az előállítás és terjesztés is válságba került az utóbbi évek nagy társadalmi átrendeződésében. A kiadói, forgalmazói monopolszerve­zetek lába alatt a konkuren­cia, a támogatások megszű­nése megingatta a talajt. A zűrzavaros piaci körülmé­nyek között néhányuknak si­került talpon maradniuk, sőt olyanok is akadnak, amelyek mind a mai napig nyeresége­sen működnek. Ezek közé tar­tozik az elismerten kiváló szakkönyveket megjelentető Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó. Dalos Vilmos igazgató nem is tagadja: az aránylag kedvező piaci pozíciójuknak a közel negyven év alatt megszerzett szakmai elismertség az alapja. Mindez azonban kevés lenne a fennmaradásukhoz, ha nem rendelkeznének jól felkészült szakemberekkel vagy saját bolthálózattal. Ez utóbbi hely­zeti előnnyel nagyobb megráz­kódtatás nélkül át tudták vé­szelni a forgalmazás jelenleg is tartó zavarait.- Természetesen számolnunk kell a konkurenciával, különö­sen a jogszabályokat, törvénye­ket ismertető, magyarázó kiad­ink többször is megfogalmazott elképedése. „Rohmer filmjéről már megint lehetetlen írni” ál­lapította meg egy francia bírá­lója. „Filmjei elbeszélhetetle- nek. Ez a filmnyelv kikezdhe­tetlen. Ördöglakta.” - vetette papírra nemrég Báron György. Pedig a történet maga, mint a hatvanas években készített Mo­rális példázatok című ciklus da­rabjaié általában, látszólag igen egyszerű. „A főszereplő egy nőt keres, megismerkedik egy má­sikkal, aki felkelti az érdeklődé­sét, majd visszatér az előzőhöz” - summázta a rendező e filmek cselekményét. Induljunk ki eb­ből! A főhős, ahogy önmagát be­mutatja: „harmincnégyéves, százhetvenkét centiméter ma­gas, katolikus mérnök, a film nyitó jelenetében látható misén megpillant egy húsz év körüli, szelíd, szőke lányt, akiről még semmit nem tud, csak azt, hogy ő lesz a felesége. Bizonyára nem véletlen, e találkozásra ka­rácsony előtt, a téli napforduló munkaalkalom adódott. Összes­ségében a regisztrált munkanél­küliség 9 százalékos. Az állástalanok tekintélyes hányada, mintegy 154 000 em­ber azonban az úgynevezett passzív munkanélküliek kate­góriájába sorolható, ők szándé­kuk szerint szívesen vállaltak volna munkát, de az elhelyez­kedés érdekében aktív lépéseket nem tettek, így természetesen a munkaerő-közvetítő irodák ki­mutatásaiban sem szerepeltek. A valós helyzet azonban rosszabb ennél: a statisztikusok tudniillik 100 000-nél többre becsülik azoknak a számát, akik - az előbbiekhez hasonlóan - nem jegyeztették be magukat a ványok előállításánál kell figye­lembe vennünk. Ez jól jöve­delmező termék, irántuk nagy a kereslet, magas példányszám­ban, kedvező áron lehet eladni. Persze, hogy sokan akarnak ez­zel foglalkozni, hiszen gyorsan megtérül az ide befektetett tőke. Csakhogy a vásárlók a megbíz­hatóság alapján is válogatnak, s a mi termékünknél ezzel még soha nem volt gond. A patinás, nagy kiadóknak még az is az előnyükre szolgál, hogy úgynevezett belső dotáci­óval olyan művek megjelenteté­sére vállalkozhatnak, amelyeket csak veszteséggel lehet forga­lomba hozni. Tisztában vannak viszont azzal, ez a befektetés hosszabb távon megtérül, más műveket is náluk keres majd az igényes vásárló. Erre viszont az újsütetű, az üzletágba minimális tőkével belépő vállalkozások nem képesek, hiszen a veszte­ség fennmaradásukat veszélyez­teti.- Előnyünk még az is, hogy a piaci kihívásokra hamar tudunk reagálni és hogy fizetőképesek vagyunk. A sikeres gazdálko­dásra ez utóbbi manapság a leg­nagyobb biztosíték. A nyomdák között mind árban, mind minő­ségben válogathatunk, hiszen ők is tudják, számláinkat ki tud­juk egyenlíteni. idején kerül sor. Az viszont va­lószínűleg szándéktalan néva­zonosság, hogy Jean-Louis-t Jean-Louis Trintignant alakítja. Bárhogy is van, a kitűnő színész a jellemet szinte önvallomás­ként formálja meg, a sorsa iránti bizalmat, a nyitottságot és a tü­relmet másokkal szemben és az önkritikát emelve ki a figurából. „Bármilyen középszerű, átla­gos, langyos vagyok is, elérhe­tem, ha nem is a tökéletességet, de legalább az igazságnak egy bizonyos fokát” - mondja. Francoise-hoz azonban, akit a film leheletfinom fényszimbo­likával ábrázol, hosszú út vezet. Most még éjszaka van és hideg. Ennek megjelenítése során a hétköznapi történet és az árnyalt kömyezetrajz, kibontva a cím jelképes utalását, szinte észre­vétlenül kap egy mögöttes di­menziót, mely Rohmer janze- nizmustól ihletett bölcseletének természetes közegévé válik. A morálfilozófia azonban még­sem a szerelmi sokszög feltárá­sában, mégcsak nem is a hősök közvetítőknél, mert maguk ke­resnek (álláshirdetés útján vagy más módon) állást. A felmérés adatai arra is fel­hívják a figyelmet, hogy a fog­lalkoztatási problémák legfőbb kárvallottal a fiatalabb korosztá­lyok tagjai: a munkanélküliek 40 százaléka 30 év alatti; ezen belül a tizenévesek körében csaknem háromszoros, a 20-40 évesek között pedig másfélsze­res a foglalkozás nélküliek ará­nya. Az első félévben mintegy 14 000-en rövidített munkaidő­ben dolgoztak, további 37 000 ember foglalkoztatását munka­adójuknak átmenetileg szüne­teltetnie kellett. A szakkönyvek különöskép­pen drágák, s az inflációval súj­tott, megélhetési gondokkal küzdő embereknek kétszer is meg kell gondolniuk, mikor ál­doznak a tudás oltárán havonta több ezer forintot. A KJK kiad­ványainak viszont olyan szak­mai réteghez is el kellene jut­niuk, akik a pályájuk elején, alacsony fizetésből élnek vagy egyetemi hallgatóként a legna­gyobb szükségük van a napra­kész információkra. Rajtuk úgy próbál segíteni a kiadó, hogy boltjaikban az igényelt köny­vekhez minden egyetemi hall­gató, a Közgazdasági Társaság tagjai 10 százalék kedvezmény­nyel juthatnak hozzá.- Természetesen kerülhetünk mi is nehéz helyzetbe, bár meg­győződésem, a jó szakkönyvre mindig szükség lesz. De egy rossz piaci döntés a kiadónkat is válságba sodorhatja. A pénz­ügyi egyensúly megteremtésé­hez kommersz művek - mond­juk, szerelmes regények - kia­dásával ebben az esetben sem kívánunk foglalkozni, mert ve­szítenénk szakmai presztí­zsünkből. Akkor új profilok kia­lakításával, szaktanácsadással, információ-közvetítéssel is fog­lalkozunk, de a kiadó továbbra is az igényes vásárló rendelke­zésére kíván állni. B. G. előre jelzett összekerülésében rejlik. Abban a pillanatban tel­jesedik ki, mikor ezek, már mint házaspár, évekkel később, ismét összefutnak Mauddal. Franco- ise zavarát látva Jean-Louis hir­telen felismeri, felesége nem at­tól tart, amit őtőle, a férjétől megtudhat a múltról, hanem at­tól, amit ő tudhatna meg a fele­ségétől, s amire most - csak most! -hirtelen rádöbben. S aminek immár semmi jelentő­sége. Ekkor megfogja felesége kezét. Ez az igazság pillanata, ez a mozdulat. Rohmer türelmesen szemlé­lődő felvevőgépe ezeken a tar­tózkodó tónusú, félközeli képe­ken éppen a hol tétova, hol hatá­rozott gesztusok megfigyelésé­vel tekint a lélekbe s ábrázolja a szereplők változó viszonyait. Ezért töltött el az az érzés, mi­kor e filmet megnéztem, mint a Pascalt olvasó Jean-Louis-t: „Igen, én voltam megcélozva, személyesen én.” Nagy Imre Egyes vélemények szerint a kétegyházai incidens és a túrái tragédia is jelzi: romlik a hangu­lat, érzékenyebbé válnak az emberek a „cigánykérdés” iránt Magyarországon. Hogy szociá­lis, vagy inkább etnikai feszült­ségek megnyilvánulásának te­kinthetők-e a túrái mezőőr által leadott lövések, az az áldozatok és hozzátartozóik szempontjá­ból végül is mindegy. Nem mindegy viszont az ország és a cigányság szempontjából. Vagy talán mégis? Hiszen így is úgy is - az ország gazda­sági és kulturális helyzetét ala­pul véve - megoldhatalannak tűnő ellentétekkel kell számol­nunk a cigányok és magyarok kapcsolatában ? Többek között erről is kér­deztük Derdák Tibor SZDSZ-es parlamenti képviselőt.- Az elszegényedés - egy vékony réteg kivételével - szinte az egész országot érinti, így az alapkérdés egyelőre vé­leményem szerint inkább szoci­ális, mintsem etnikai jellegű - mondja a képviselő. - Persze, azok, akik legalul helyezkednek el, fokozottan érzik a szorítást. A mezőőr és áldozatai viszont ugyanabban a helyzetben van­nak. Anyagilag legalábbis - mert persze, nem mindegy, ki­nek a kezében van a fegyver.- Nyilván az erősebb kezé­ben. A többség pedig általában erősebb is. De: hány cigány él Magyarországon ?- Mintegy félmillió. De a tú­rái példánál maradva: konkrétan tudom, hogy a férfi áldozat pon- tosaan azok közé tartozott, akik, ha nem kerülnek kilátástalan helyzetbe, soha nem mennek el lopni. Tizenöt éves munkavi­szonya volt, ezelőtt néhány hó­nappal viszont munkanélküli lett, a járadékot még nem kapta, de a gyerekeknek, ugye, enniük kell... Egyébként, mint azóta kiderült, lopásról szó sem volt, az eset a szüret után történt, ilyenkor már csak böngészni le­het. De, hogy ne ragadjunk le a túrái példánál: sajnos, nagyon sok embert látni, akinek a fejé­ben - merthogy teljesen kilátás­talannak ítéli helyzetét - sok minden megfordul manapság.-Nem csak a cigányok van­nak így. És ez az, ami még ve­szélyesebbé teszi a helyzetet.- Nyilvánvaló: előretörőben a szélsőjobb, mely mindig is ki­tűnő közönséget talált a kilátás­talan helyzetbe került, úgyne­vezett „kisemberben”. A törté­nelem példáit ismerjük. Erről talán most ne is mondjunk töb­bet. Beszéljünk inkább arról, miként éli meg az utóbbi éveket az a cigányság, melynek azért az elmúlt egy-két évtizedben legalább munkahelye volt. S té­vedés ne essék: a cigányok túl­nyomó többsége nagyon sze­retne dolgozni - s mert nem te­heti, nagyon mérges erre az új rendszerre. Hiszen most veszí­tette el hosszú évek után a mun­kahelyét - ígyhát visszacsúszik oda, ahonnan az utóbbi generá­ciónak már sikerült feltornász­nia magát: Ráadásul, ha a most növekvő generáció jövőjét néz­zük, el kell azt is mondani, hogy katasztrofálisak a kilátásaik. Időzített bombán ülünk, mely ha felrobban, még tragikusabb helyzetet idéz elő, mint az az egy-két példa, mely e beszélge­tés apropóját adja. Ugyanez a veszély persze, a magyarok tö­meges elszegényedése esetén is fennáll.- Mégsem hiszem, hogy akár állami nagyberuházásokkal, akár helyi akciókkal kellene raj­tuk mesterkélt, tehát a piaci vi­szonyokkal ellentétes eszközök­kel segíteni. Sokan a szocializ­mus idején is haragudtak hara­gudtak ezért a cigányokra - s most is még több lenne a cigá­nyellenes megnyilvánulás.-Ebben egyetértünk. Van azonban más módja is annak, hogy egy-egy faluban csökken­teni lehessen a szegénység mér­tékét. Vállalkozó-csalogató adókedvezményekre és ehhez hasonló kis előnyökre gondo­lok. Mindez bizony, egyre in­kább közbiztonsági kérdés is - hogy mást ne mondjak, lega­lább öt falut tudnék hozni, csak Baranyában, ahol 90 százalék feletti a munkanélküliség: az emberek egész nap tétlenül ül­nek otthon ...- Talán - mint minden ki­sebbségen - a cigányságon is segíthet valamennyit a nemzeti­ségi törvény. A téma szakértője­ként a tervezettel mennyire elé­gedett?- Hétfőn kezdjük megvitatni a parlamentben a kormány ter­vezetét. A törvényt egyébként - a tervezet néhány helyen tör­ténő módosításával - szerintem gyorsan el kellene fogadni, hogy minél előbb megszerve­ződhessenek a nemzetiségek he­lyi kulturális önkormányzatai. Ezek a választott testületek ta­lán többet tudnának tenni az et­nikai kisebbség képzéséért is, amire óriási szükség lenne, hi­szen ma még például minden száz cigány közül csak egyetlen egynek van érettségije. Márpe­dig a foglalkoztatási helyzeten elsősorban a képzettségi szint emelésével lehetne javítani. Erre lenne most a legnagyobb szükség. Pauska Zsolt Az igazság pillanata-bolt­A megbízhatóság még piacképes A jó szakkönyvet az emberek állandóan igénylik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents