Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-22 / 262. szám
1992. szeptember 22., kedd aj Dunántúli napiö 3 Mit kell tenni az igénybevevőnek? Állami támogatás a borkészletek csökkentésére mat kilogrammban. Szükséges továbbá a sűrítmény borászati felhasználása esetén a bortörvényben előírt engedély, illetve a bejelentési kötelezettség teljesítésének, igazolásának egyidejű csatolása. Fontos tudni, hoy mindkét felhasználás esetén természetesen csatolni kell a támogatás igényléséül szolgáló számítást is.-Mikor lehet a támogatást igényelni?-A támogatásra vonatkozó pályázatokat a 11/1991. (I. 18.) sz. rendelet 2. sz. mellékletének 5-8 pontja szerint kell igényelni, borpárlat esetén 1993. november 30-ig, sürített must felhasználása esetén pedig 1993. szeptember 15-ig.- Hová kell fordulnia annak, aki ezt a támogatást igénybe szeretné venni?-A 11/1991 (I. 18.) számú Kormányrendelet szerint a területileg illetékes APEH-hoz. A támogatás igénylését követő nyolc napon belül pedig írásban tájékoztatni kell az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság titkárságát, melynek levélcíme: Földművelésügyi Minisztérium, Budapest 55, Pf: 1. 1860. Fotó: Läufer László Kormányzatunk - ismerve az országban lévő eladatlan borkészletek nagyságát, és mérlegelve annak gazdasági kihatásait - a pincékben lévő borkészletek csökkentése érdekében a borlepárlás költségeihez, valamint a sürített must üdítőitalgyártási és borászati célra történő felhasználásához támogatást nyújt. A témáról kérdéseinkkel Környei Bélát, a Földművelésügyi Minisztérium pécsi hivatalának munkatársát.- Kik vehetik igénybe ezt a támogatást?-A támogatást igényelhetik azok a természetes és jogi személyek egyaránt, akik a borból borpárlatot készíttetnek, és azok is, akik a besűrített mustot kívánják a továbbiakban felhasználni.- Mi kell ahhoz, hogy a borpárlat készítése esetén igényelhető legyen a támogatás?-Amennyiben lepárlás céljára igénylik a támogatást, akkor a kérelmezőknek legalább 200 hektoliter alapborból ITJ 88-21 termékcsoportba sorolt terméket kell készíteniük, vagy készíttetniük; fedezik a párlatkészítés költségeit, vállalják a borpárlat értékesítését, vagy felhasználását; és a támogatás visszavonásának terhe mellett betartják a szesz előállításáról, forgalombahozataláról és fel- használásáról szóló jogszabályokat, elsősorban a 11/1992. (03. 18) FM. sz. rendeletben foglaltakat.- És ha a termelő sűrített must felhasználása mellett dönt?- Ebben az esetben az igénylőnek üdítőital gyártására minimum 2500 kilogramm, borászati célra való felhasználás esetén pedig minimum 500 kilogramm cukrot tartalmazó szabványszerű mustot kell felhasználnia. A must szabványát az MSZ. 08-1574:1977 sz. szabvány írja elő. Lényeges eleme az igénylésnek, hogy borászati célra történő felhasználás esetén betartják a többször módosított 40/1977 (XII.29.) sz. MÉM rendeletben előírtakat, melynek legutóbbi, egységes szerkezeibe foglalt szövege az 1990. évi MÉM Értesítő 21. számában jelent meg.- Mekkora a támogatás mértéke?- Abban az esetben, ha borpárlatot készítenek, akkor 80 forint/hektoliterfok, ha pedig üdítőital gyártásához használják fel a sürített mustot, akkor 40 forint/cukorkilogramm. Ez az összeg azonban borászati célra történő felhasználás esetén 80 forintra emelkedik cukorkilogrammonként.-Az így előállított borpárlat fogalmazásához kell-e engedély?- Igen. A fogasztási borpárlatot forgalomba hozatal előtt az Országos Borminősítő Állomással minősíttetni kell. Címe: Budapest, II-, Bem tér 2.- Mivel kell igazolni a támogatási jogosultságot?- Borpárlat esetén egyszerű a bizonyítás: csatolni kell az alapborra vonatkozó OBÁ szakvéleményt, a már elkészített borpárlat bevételéről szóló „Bevételi bizonylat” hiteles másolatát, és a pénzügyőri elszámolás egy példányát.- Mi a teendő, ha a mustot besűrítjük?- Ilyenkor csatolni kell a „Gyártmánylapot” és az eseti kiadási bionylatot, a bortörvény előírásai szerinti bejelentési kötelezettség igazolását, a sűrítmény előállítója által kiállított „Minőségi Bizonyítványt”, a sürített mustra vonatkozó bevételi, illetve kiadási bizonylatot, melyek tartalmazzák a sűrítmény mennyiségét mázsában, a cukortartalmat tömegszázalékban és a tényleges cukortartalIdén minden pincében csordultig telnek a hordók N éhány éve történt, hogy egy Kanadában élő, a művészettörténetet általános iskolában tanító fiatalemberrel beszélhettem, összehasonlítva a kinti és az itteni oktatási rendszert. Valahányszor eszembe jut, mindig beugrik az a kép is, amit ő maga festett elém: a régészeti alapismereteket úgy sajátíttatja el a diákokkal, hogy az osztályt kivezényli az iskola szemétdombjára, ahol mindenki kedvére turkálhat, majd közösen megbeszélik egy-egy talált tárgy lehetséges múltját. így rögzül az ifjakban, hogy minden - akár haszontalanná vált - dolognak van jelentése, története és viszonya környezetéhez. Képzeljük el, hogy - választott témánkhoz illően - nem magasztos képekben láttatjuk a hazai oktatásügy közelmúltját! És elképzelünk egy roncshalmazt, meredő vasakat és rozsdás idomokat, hozzájuk pedig az értéktelenné fogyatkozott tárgyak közös múltját. Azt a történetet, melynek egyetlen szelete sem választható el e század Magyarországának históriájától. Klebelsberg Kunótól legalább annyira nem, mint Kö- peczi Bélától. S ha már ezt a két nagy nevet említettük, bigy- gyesszünk ide egy apró megszorítást is: míg az előbbi kulturális országlása alatt tanyai iskolák százai épültek, addig utóbbi idején többszörös milliomossá léptek elő az elhagyott „klébik” új birtokosai, a dinnyetermesztők. Nem lenne persze, szerencsés, ha régészeti kutatásaink során össze nem hasonlítható korokat állítanánk egymás mellé. Ezért javaslom, vessünk néhány pillantást az oktatásügy legutóbbi, viharos esztendejére, hallgassunk bele eme viharokat követő országos csöndbe! Sem szemünk,sem fülünk nem lesz kevésbé boldogtalanabb. A pedagógusok elégedetlenségeinek gyökereit most kár bolygatni, kellemetlen lenne az minden érdekeltnek, mint fogorvosi székben izzadónak a gyökérkezelés. Maradjanak hát a fájdalmas tények: az' iskola-' ügyet tekintve, amiben csak lehet, utolsók vagyunk Európa nemzetei között; a bajok orvoslására a kormány évtizedekig nem tett semmit, ellenben születtek alternatív és ellenszakszervezetek; a krétás kezűek petíciót írtak és tüntetést szerveztek; míg néhány iskolaudvaron gyerekeket vertek agyon a pénztelenségtől - és a bürokratikus butaságtól - összedőlő kapufák, addig a sztrájkoló egyetemistákat rosszalló reflektorszemek pásztázták; végül pedig, mire föltuszkolták az oktatásügynek kijáró költségvetést, az áremelés lebunkózta az egész társadalmat. Persze, az iskola fölemlegetése nélkül is van gond elég. Harminc esztendősen hulló apák, detoxikálóba masírozó századok, előbb lehontalano- zott, majd lerománozott magyarok ezredei, a népfelséget infan- tilizált népként átélők százezrei, két és fél millió szegény. Miért hát, hogy e sorok írója az iskolaügy rendezésében keresi a megváltást, s valahol a kor-- mányzatban a megváltót? Mert semmire se megyünk, ha nem ismerjük föl a nemzet igazi érdekeit! Minden társadalomban születnek, felnőnek és hasznot hajtanak bizonyos prioritások, azaz elsődlegességek. Az emberi történelem azon korszakában, amikor a szellemi tevékenység kibontakoztatásával a kétkezi munka értékének többszörösét lehet előállítani, logikus lenne a tudásba fektetni egy-egy nemzet tőkéjét, nem pedig az agyonnyomorított szellemi tőkétől várni a már fokozhatatlan türelemmel termelt javakat. Ugyanebben a korszakban általános cél kellene, hogy legyen: gondoskodni az elesettekről és az öregekről. Mindezeket számba véve - legyen bármilyen zűrzavar a gazdaságban - a következő prioritások nélkül csakis a szakadékba menetelhet az ország: oktatás, tudomány, egészségügyi, szociális biztonság. Kevés itt a hely arról beszélni, miért most és így vetődnek föl ezek a gondok. Egy rövidke vázlat, engedelmükkel: a Rákosi-éra totális társadalmában mindent az ideológiához igazítottunk, majd a posztsztálinista rendszerben az Abszolút Irányító Szerepéért váltakozó kimenetelű harcot folytatott az új köntöst öltő ideológia és a gazdaság. Utóbbi - fenntartva az egyközpontúságot - ma a költségvetési aktívum szellemképében bűvöli az egész országot. Látható, e három szakaszban nem férhetett a hatalom közelébe egyik kívánatos prioritás sem. Az más kérdés, hogy a hatalom néha megkívánta valamelyiket, így cseperedik ma közöttünk a légyottok néhány szülötte: minta iskola, elit kórház, arany váll-lapos nyugdíj. D e nem erről kezdtem mondandóm, hanem a viharos évről, melyet ma süket csönd követ. Nem kell jósdát húzni magunk köré annak kimondására, hogy az oktatás ügyének szentségét csupán szép szavakkal tudja majd óvni a kormányzat. így az iskola nem lesz a tudás megbecsült szentélye, melyben a fénylő ész oltára a katedra. Ellenben lesz - Nagy László szavaival élve - káromkodásból épülő katedrá- lis, melyben a szorongás és a megalázottság, a tudatos vagy ösztönös lassító sztrájk, valamint a politikailag szükségszerűen képzett, ám egyelőre elfojtott indulat a szervező erő. Gondoljátok meg, proletárok! Dlusztus Imre Katedrális Bizonyíték nélküli vádak Huzavona a Pécsváradi Költségvetési Üzem körül A jelenlegi üzemvezető nem kíván pályázni A tulajdonosváltás nem zökkenőmentes a Pécsváradi Költségvetési Üzemben sem. A múlt év decemberéig alakultak át a költségvetési üzemek - Pécsvá- radon egy kétszemélyes kft. létrehozását tervezték. Jogi személyként az önkormányzat félmillió forint készpénzzel és ugyanennyi apporttal, az üzem vezetője pedig 100 000 forinttal szerzett volna tulajdonjogot. Az üzem azonban a mai napig az önkormányzat intézményeként működik. A kft-vé válást sokáig akadályozták a rendezetlen tulajdon- viszonyok. Pécsvárad volt társközségei ugyanis nem akartak lemondani a költségvetési üzemről a nagyközség javára. A megegyezés végül májusban született meg, és Pécsvárad végkielégítés fizetésére tett ígéretet. Az önkormányzat június elején tartott ülésén mégsem a kft. létrehozása mellett voksolt, hanem az üzem privatizációjára hozott határozatot. Az eladást azonban az azóta eltelt négy hónapban még nem hirdették meg. 1990-ig az üzem nyereséges volt, s a tavalyi árbevétel döntő részét a két éve létesített fűrészrészleg hozta. A költségvetési üzem jó gazdálkodását jelzi, hogy a fűrésztelep megvalósításához szükséges pénz több mint 60 százaléka saját forrásból származott, és csak 6 millió forint kölcsönre volt szükségük. Idén viszont a hitel visszafizetése gondot okoz, elsősorban építőipari szolgáltatásai jövedelmezőségének csökkenése miatt. Az üzem vezetője immáron hat éve Laurinyecz Pál, s ez idő alatt újakra cserélték a régi gépeket, felújították az irodaépületet. Az üzem könyv szerinti értékelése megtörtént, de a polgármester szerint a mai tőkeszegény gazdaságban csak jóval alacsonyabb áron tudják majd eladni. Az önkormányzat június végi ülésén Müller Lajos képviselő vizsgálatot kért az üzem vezetője ellen gondatlan vagyonkezelés címén, és kérte Laurinyecz Pál felmentését. A vizsgálat eredményéről Kakas Sándor polgármester tájékoztatott. Elmondta, a bejelentésben foglaltak nem bizonyosodtak be. A másik lényeges pont szerint az üzem vezetője egyben egy kereskedelmi betéti társaság ügyvezetője is, és a saját és a vállalati fuvarok néha összekeverednek. Az erre vonatkozó vizsgálatot a polgármesteri hivatal belső ellenőre végezte, és semmilyen bizonyítékot nem talált a fuvarokkal való visszaélésre sem. Laurinyecz Pál úgy nyilatkozott, ha meghirdetik az üzemet, ő valószínűleg nem pályázik a megvételére. Az önkormányzat októberi ülésén újra napirendre kerül a költségvetési üzem, amikor eladásának pontos feltételeiről várható döntés. P. E. Ma csakúgy mint minden kedden, ébredjen a Kiskegyeddel A 25. szám tartalmából: # Este nyolctól reggel hatig egyfolytában # Vetkőzz! - mondta a késsel hadonászó férfi # Rekviem a kombinéért & Medveczky Ilona és az ő ruhái Népszerű sorozatokkal, szerelemmel, divattal, kozmetikával ismét negyven oldalon még mindig csak 29 forintért kedvenc lapja már az újságárusoknál (6703)
