Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-19 / 259. szám
10 üj Dunántúli napló 1992. szeptember 19., szombat A Szigetvári Zeneiskola épülete Fotó: Proksza László Zárda vagy Zeneiskola lesz Szigetváron? Több, mint 20 éves munkával alakították ki Szigetváron a volt ferences rendi zárda épületében a ma 272 diákot oktató Zeneiskolát, amely a város közművelődésében is kiemelkedő helyet foglal el. Az épületet 1980 és 85 között 18,7 millió forintért felújítatta az akkori városi tanács. A zárda épületére és a hozzá tartozó kertre idén tavasszal benyújtotta igényét a Ka- pisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány. Először június végén találkoztak egymással a rend és a város képviselői, amikor együtt megnézték a zárda épületét. Az önkormányzat tudomásul vette az egyházi ingatlan visszaigénylése iránti szándékot, azonban felhívták a rend képviselőinek figyelmét, hogy a közel 200 éves épületben kialakított Zeneiskolát a város önerőből másutt nem tudja elhelyezni. Mint Darázsi Mátyás polgármester elmondta, több elképzelhető megoldás is szóba került a tárgyalásokon, ezek közül kettő látszik a leginkább megvalósíthatónak és a város szempontjából elfogadhatónak. — A megbeszélések során egyértelműen kiderült, hogy az egyház nem akarja a Zeneiskola jól működő tevékenységét megzavarni a visszaigényléssel, ezért nem is ragaszkodnak a volt zárda kiürítéséhez. A város számára a legelfogadhatóbb megoldás az lenne - erről hasonlóan vélekedtek a rend képviselői is -, hogy a város a rend számára a Zárda utcai templom közvetlen szomszédságában csereépületet, vagy egy új épülethez szükséges telket biztosít, s ha azt az építési szabályzat és a szerzetesrend előírásai lehetővé teszik - állami költségvetési hozzájárulással - egy, a je' lenleginél kisebb méretű, hat személy elhelyezésére alkalmas új kolostort épít. Ebben az esetben 1999-ben kellene megkezdeni az építési munkálatokat, a rend 2001 január 1-jén költözne be az új kolostorba. Fejtörést okoz a városnak a terület biztosítása, mert a Zárda utcában lévő parkolóban tavasszal 4 vállalkozónak adtak el területet pavilonok építése céljából. Ez részben zavarná az építkezést, illetve a rend képviselői szerint a pavilonok akadályoznák a teherforgalmi bejárati lehetőséget.- A város szűkös anyagi keretei miatt a Zeneiskola felújítására 85-ben fordított 18,7 millió forintot - ami az infláció értéÉneklési verseny a nagyteremben Fotó: Szundi György kével felszorozva ma közel 70 millió forint - visszaigényli a kormánytól és ebből a keretből fedezné az új kolostor megépítését. A másik megoldási lehetőség, hogy visszaadja a város a ferences rendnek a zárda épületét és az állami költségvetésből visszaigényeljük az épületre fordított összeget, illetve a Zeneiskola más helyen történő felépítésének költségeit. Ez lenne a költségesebb és nagyobb munkával járó megoldás, ugyanakkor a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is a lehető legkisebb költségvonzattal járó megegyezést szorgalmazza. Hegedűs János Kolos, a Ka- pisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány főnöke elmondta, a történelem igazolja, hogy a ferences rend mindig a lakosság érdekeit tartotta szem előtt, szinte összenőtt a város életével, az ott élőkkel karöltve munkálkodtak a város életének javításában. A jövőben is a város érdekeit szem előtt tartva szeretnének tevékenykedni, ugyanakkor nem mondhatnak le arról a jogukról amelyet az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény biztosít számukra.- Élni szeretnék ezzel a lehetőséggel, ugyanakkor belátjuk, hogy a Zeneiskola rendkívül fontos intézmény a város életében. A tárgyalások során bebizonyosodott, hogy mindkét fél kölcsönösen tekintettel van a másik helyzetére, mindketten a közös jövő építésén munkálkodunk. Hajdú Zs. Tanár-hallgatói dialógus Részlet Hámori József, a JPTE rektorának évnyitó beszédéből Tulajdonképpen ez az első olyan évnyitó, amelyen az Egyetem 4 karral van jelen. A mennyiséginek tűnő fejlődést (ma majdnem 5000 hallgatóval az ország egyik nagy egyetem a JPTE) azonban - szerencsére - minőségi differenciálódás is jellemzi. A 4 tudományegyetem közül egyedül nálunk működik Közgazdasági Kar; ez a mai, új gazdasági stratégiákat igénylő környezet szempontjából, de az egyetem belső struktúrá- lis-funkcionális gazdagodása, mentalitásának racionalizálása miatt is rendkívül fontos fejlődési momentum. Másrészről ugyancsak az egyetem „egyetemességének”, egyben szükséges sokszínűségének alkotóeleme a különböző- művészeti ágakat összefogó, tanító és oktató Művészeti Intézet, amelynek továbbfejlődése esetén kari keretekben történő működtetése is elképzelhető. Ugyancsak egyedülálló tudományegyetemi szinten a nálunk működő Test- nevelési Intézet, amely ezévtől egyetemi színtű képzést indít. A tanárképzés methodikai elemeinek, a tanári képességek kifejlesztésének fontos intézménye a Pedagógiai (Tanárképző) Intézet. Jelentősen fejlődött a továbbképzéssel és átképzéssel foglalkozó intézményünk is. Kiművelt gondolkodás Az egyetem funkciója régebben, és még sokáig egyszerű viszonyként volt megfogalmazható, és itt Eötvöst idézem: „Az egyetem tanított mindent, amit tudásra méltónak talált, a társadalom pedig hasznát vette a tanult embereknek - ha nem is éppen minden tudományuknak. Ez a viszony, amely a tudományt művelő, és tudományt terjesztő-átadó egyetemnek legbecsesebb hírnevét, tanításának szabadságát biztosította, változatlanul a régi maradt napjainkig” mondta máig is érvényesen 100 évvel ezelőtt Eötvös Lóránd, rektori székfoglalójában. A tudományok gyors - ma már szinte robbanásszerű - fejlődésével azonban az egyetemen az enciklopédikus tanulmányok helyébe a specializált, szaktudományokra szétbontott stúdiumok léptek. Eötvös szavaival élve: „Az egyetem szaktudósokat nevel - az élet szakembereket foglalkoztat: jelenkorunk e szakszerűsége minden téren javunkra vált. De jóllehet a gyakorlat embere többet használhat fel azokból az ismeretekből, amelyeket neki az egyetem szakszerű tanítása nyújt, azért még nem vállott, s reményiem, nem is válik soha az egyetemből gyakorlati szakiskola: megmaradt, s maradjon is mindig a régi, a tudomány iskolája. Viszonya az élethez nem változott meg, csak szorosabb lett; szoros, de nem megszorító. - Az egyetem fő hibája ezért az, ha a tudományos képzettség általános színvonala nem üti meg a kellő mértéket.” Az Eötvös gondolatmenet tökéletes megfogalmazása annak, amit egyetemünk vezetése most, 1992-ben célul tűz ki: a szó igazi értelmében vett egyetemet működtetni, amelyet elsősorban az emelkedő tudományos és oktatási színvonal jellemez. Ehhez a megfelelő oktatói gárda mellett rendkívül fontos, egyenértékű a kritikus, kérdező, igényes, ugyanakkor kooperatív hallgatói részvétel. Az egyetemen - ahol csak lehet - a tanár-hallgatói dialógus legyen a tudományosság átvitelének, kiterjesztésének a módszere. Heisenberg, századunk egyik legnagyobb fizikusa szerint a tudományosságban, az új ismeretek szerzésében a kérdés-kérdezés, s az ezt követő hypothesis felállítása fontosabb, mint az erre adott válaszok. A kérdezni tudás a kiművelt gondolkodás egyik alapeleme, s egyben az egyéni (és csoportos) szabadságfok fejlesztője is. - A felelősséget is felismerő szabadság pedig rendkívül fontos eleme az egyetemen folyó személyiségformálódásnak. Ahol lehet, a szabad tanárválasztás, és az egyéniséget, sajátos érdeklődést is figyelembevevő tárgy-téma-kurzus összeállítás fontos tényezői lehetnek e folyamatnak. A kötelező alaptárgyak, ill. fakultatív kurzusok arányát szakmánként differenciáltan lehet megállapítani - de még a kötöttebb természettudományi szakoknál is fontos a fakultatív tárgyak választékának bővítése. Nagyobb autonómia Az Eötvös Lóránd-i egyetemen teljesen természetes volt, hogy pl. a kiváló antropológus, Török Aurél előadásait nem biológusnak készülő hallgatók is tömegesem látogatták. Kodály Zoltán, akit eredetileg jogásznak szántak „mert abból még minden lehet”, végülis a bölcsészeire iratkozott be, de még ugyanabban az évben felvette a Zeneakadémián a zeneszerzés szakot is. A híresebb filozopte- rek, nyelvészek (így pl. Gom- bocz Zoltán) előadásait is sok „idegen” hallgtó látogatta. - Erre ma már egyetemünkön is vannak lehetőségek; utalnék itt- csak egy példaként - a BTK filozófiai, filozófiatörténeti tanszékei által meghirdetett, változatos kurzusokra, amelyeket más szakok, karok értelmiségivé váló fiataljainak szíves figyelmébe ajánlok. A felvehető tárgyak körének bővítéséhez egyetemünkön szükségessé válhat - válik neves vendégoktatók meghívása: ezt a gyakorlat- a nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően - mi is szeretnénk szorgalmazni, és a lehetőségeknek megfelelően támogatni. E témához szorosan kapcsolódik a karok közötti áthallgatás (vagy éppen átoktatás) lehetőségének a bővítése, illetve ak- reditek transzferálhatósága sza- kok-karok között is. Az újonnan felállított Oktatási Bizottság fő feladata lesz akredit-rendszer összegyetemi átvilágítása. Mindez természetesen feltételezi a mind autonomabbá váló karok közötti kooperativítás erősítését. Szükséges más oldalról, de ezzel párhuzamosan, a tanszékek önállóságának a növelése, annál is inkább, mert az egyetemi munka, tudományosság, oktatás természetes alapintézményei a tanszékek. El kell érni azt, hogy a hallgatók ne csak egyes tárgyak gesztorainak, hanem természetes életközegnek érezzék a tanszéket. Amikor tehát a hatásköröknek a karokra, s onnan a tanszékekre történő további decentralizációját szeretnénk elérni, ezzel egyben azt a lényeges, az egyetem szempontjából egyedülállóan fontos tényt hangsúlyozzuk és ismerjük el, hogy az oktatók és hallgatók közös munkája itt a tanszékeken folyik - a felsőbb intézmények funkciója pedig, hogy ezt a munkát lehetővé tegyék, segítsék. Ebbe szervesen illeszkedik a vezetés azon törekvése is, hogy elősegítse minden szinten a demokratikus, alkotáshoz szükséges légkör kialakulását. Ennek egyik (jóllehet nem kizárólagos) feltétele a hallgatók választott, ill. delegált képviselőinek részvétele az őket érintő problémák tárgyalásában, ill. a szükséges határozatok, döntések kialakításában. Közösségi szemlélet A kollégiumi élet az egyetem oktató-nevelő funkciójának integráns része. Nem véletlen, hogy szerencsésebb helyzetben lévő országokban, városokban az egyetemeket, az összes diákokat befogadó kollégiumokkal együttesen, „campus”-okban helyezik el, lehetővé téve az intenzív, elmélyült munka mellett a közös szórakozás, kultúráló- dás egyetemi szintű megvalósítását. A mi egyetemünk, kollégiumaival együtt, a régen alapított, s nem újonnan épített egyetemekhez hasonlóan mozaik- szerűen helyezkedik el a városban. Mégis, azt gondolom, hogy a kollégiumok minden nehézség ellenére is képesek fejleszteni - a tanárok és diákok összmunkájának köszönhetően - azt a közösségi szellemet, ami sok nehézségen átsegíthet. Csak mellékgondolat: kulturális kínálat mellett megfontolandónak tartom azt a javaslatot, hogy a lehetőségek határain belül, szemináriumokat, előadásokat is a helyszínen, azaz a kollégiumban tartsunk. Valamennyien tisztában vagyunk azzal azonban, hogy a szükségesnél jóval kevesebb a kollégiumi férőhely. Egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk ezért a kollégiumi lehetőségek bővítését. Anyagi háttér S ezzel elérkeztünk a felsőoktatás, s így egyetemünk krónikus problémájához, az alulfinanszírozottsághoz, ami már ma is jelentős nehézségeket okoz, de különösen aktuálissá az teszi, hogy a következő években szükséges lesz a hallgatói létszám fokozatos és jelentős emelése. Az egyetem bővített működéséhez szükséges anyagi háttér biztosításához nem lenne helyes kizárólag a periódusonként némileg ingatag központi költségvetésre hagyatkozni. A fejlettebb külföldi egyetemek gyakorlatához hasonlóan feltétlenül szükségesnek látjuk ezért a valóban „vállalkozói” egyetem létrehozását. Ez, terveink szerint, bizonyos mértékig csökkentené jelenlegi abszolút függőségünket a központi költségvetéstől. Pótlólagos források lehetnek a különböző pályázatok útján elnyert támogatások is (Világbanki, Tempus, Phare, stb.), amelyek az intézmény oktatási- kutatási infrastruktúrájának szükséges modernizálását segítették - segítik elő. Az OTKA pályázatok pedig ma már, szinte észrevétlenül a tudományos kutatások egyedüli anyagi hátterét biztosítják. A pályázati támogatások, valamint külföldi csereprogramok teszik ugyancsak lehetővé azt is, hogy növekvő számban utazhatnak (nyelvtudással rendelkező) hallgatók és oktatók hosszabb-rövidebb tanulmányútra, főként az európai és amerikai kontinensre. Azt szeretnénk, hogy a külföldi tanulmányutak szinte szervesen tartozzanak hozzá az egyetemi curriculumhoz. Hasonlóképpen fontos az alapfunkciókhoz kötődő regionális és nemzetközi kapcsolatok, valamint az anyavárossal, Péccsel való szorosabb, egymás érdekeit szem előtt tartó kapcsolatok fejlesztése. Ezektől, természetesen nemcsak anyagi hasznot remélünk, hanem a szellemi kölcsönhatásban rejlő és abból fakadó kétségtelen előnyöket is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az egyetemek a város, régió számára nemcsak az oly fontos és jelentős szellemi tőkét jelentik, hanem a szellemi értékek képzése mellett nem elhanyagolható gazdasági hasznot is hozhatnak a városnak és régiónak egyaránt. Universitas Egy éve megalakult a POTE, JPTE és PMMF szövetsége, a Pécsi Egyetemi Szövetség, vagy ismertebb nevén a Pécsi Universitas. Ennek előnyei mindhárom intézmény számára könnyen számbavehetők. Lehetővé teszi bizonyos funkciók (pl. könyv-jegyzetkiadás, sport- tevékenység, információs hálózat) közös, összehangolt működtetését, valamint az egyetemek közötti áthallgatást - átoktatást. Utóbbira már jól működő példával szolgálhat a POTE egyes tanszékeinek részvétele a TTK biológus képzésében, vagy a két egyetem kooperációja a szociális munkásképzésben. Ugyancsak az Universi- tás-szövetség révén sikerült nagyobb világbanki hitelekhez hozzájutnunk. Szó van arról is, hogy az Universitas a Hittudományi Akadémia csatlakozásával négytagúvá bővül, ami tovább bővítené az Universitásra ma is jellemző sokszínűséget.
