Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-14 / 254. szám

1992. szeptember 14., hétfő üj Dunántúli napló 3 Új tagozatok az Értelmiségi Egyesületben Tisztelt Olvasóink! Vidám évadnyitó komoly vendégekkel Két új tagozattal gyarapodott a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület az idei évadban. Az AEGEE Pécsi Szervezete és a „Tehetségért Mozgalom” a szeptember 11-13-ig tartó ha­gyományos balatonfenyvesi évadnyitó táborozáson mutat­kozott be. Az AEGEE egy párizsi köz­ponttal működő nemzetközi diákegyesület, melynek számos európai egyetemi város tagja. Kelet-európából ugyan csak ke­vesek tartoznak táborukba, de Magyarországon már jól kiépí­tett hálózattal rendelkeznek. A nyugat-európai diákok által lét­rehozott egyesület tagjai ne­gyedévente találkoznak a legkü­lönbözőbb színhelyeken. Az AEGEE célja konferenciák, nyári egyetemek, diákcsere­programok, kulturális rendez­vények, látogatások szervezése. Az AEGEE helyi csoportjainak magukat kell eltartani,s mivel ez nehezen ment, az Értelmiségi Egyesület - lévén céljaik hason­lóak - saját szekciójává fogadta a pécsi AEGEE csoportot, ter­mészetesen önállóságuk meg­tartásával. Hasonlóan támogató szerepet vállalt az Értelmiségi Egyesület a másik új tagozat létrejöttekor. Az egykori Felvételi Előkészítő Bizottságokból minden egye­temi karon létrejött „Tehetsé­gért Mozgalom” csoportjai kö­zül a közgazdaságtudományi és a jogtudományi karé vált az Ér­telmiségi Egyesület szekció­jává. A „Tehetségért Mozga­loméban dolgozó egyetemisták célja a szociális helyzetüknél fogva rászoruló középiskolások felkészítése a felvételikre. Ezt levelezéssel, tesztek, tesztsoro­zatok kiküldésével és javításá­val, rendszeres konzultációkkal és felkészítő táborok szervezé­sével kívánják elérni. A többi karon működő „Tehetségért Mozgalom” csoportokat is várja az Értelmiségi Egyesület, tá­mogatását szívesen kiterjesz­tené rájuk is. A két új tagozat bemutatko­zása mellett természetesen az idei évadnyitó is hasznosra és szórakoztatóra sikerült. A ko­moly programot a Művelődési és Közoktatási-, az Igazság­ügyi-, és a Belügyminisztéri­umból meghívott vendégek nyújtották, a tábor szokásos vi­dám légkörét pedig ezúttal saját tábori pénzzel működő tőzsde­játék, politikai kvíz és ,sok egyéb szellemes ötlet adta. P. V. A szakemberek előre megmondták • • Összedől az országos telefonhálózat? Új pap Himesházán József atya New Yorkból Bemutatkozó szentmisét tar­tott a közelmúltban Himesházán az új, fiatal katolikus plébános, Dr. Kormon József, aki messzi tájról érkezett Hímesre. 1978-ban Pécsett szentelték pappá, Budapest után Tolna községbe került káplánnak, majd Dombóvárra, szülőváro­sába. Tíz évvel ezelőtt kénysze­rült elhagyni az országot, ettől kezdve az Amerikai Egyesült Államokban, New York-ban te­vékenykedett, mint lelkész. Többszáz magyar hívőnek lett ott lelkipásztora, akik számára sokszor tartott a szertartások mellett előadásokat is. Mint mondja, a templomhoz tartozott egy alatta felépült, 400 személy befogadására alkalmas kultúrhelyiség, ahol a szentmise után találkozhatott a hívekkel és tartott rendezvényeket, előadá­sokat. A későbbiek során 1990-ben a szisztematikus teo­lógiából szerzett doktori címet summa cum laude minősítéssel és egyetemi aranygyűrűvel a new-yorki katolikus egyetemen a rendkívüli műveltségű öt nyelven beszélő pap. Egy a magyarság segítésére létrejött alapítvány elnökeként ténykedve súlyos betegek ré­szére több ezer dollár értékben nyújtottak segítséget és küldtek fontos gyógyszereket Magyar- országra és Érdélybe is. Részt vett az ottani magyar sajtó munkájában, irodalmi és teológiai cikkeket írt, de a rá­dióprogramokban is tevékenyen segített, így ápolva a magyar­ságtudatot. Most lehetősége nyílt arra, hogy hazatérjen, s az eddig megszerzett tapasztala­tait, ismereteit szeretné haszno­sítani itthon. Sántha L. (Folytatás az 1. oldalról) igénybevétel, egy darabig bír­ják, majd látványosan összedől az egész■ Műszakiak tudják, a túlterhelt rendszer fantasztiku­san viselkedik, az összeomlás rendkívül látványos. Mondjuk ha akad egy 20 ezres kapacitású központ, túlterheltség esetén eredeti kapacitása elfogy, még annyit se bír, mint az elvárná tőle az ember.- Eszerint a hazai kapacitá­sok a végét járják? Akkor miért kötnek be újabb állomásokat?- A kérdésre eléggé összetett a válaszom. Ma jóval többet te­lefonálunk, hiszen a rendszer- változás okán megnőtt a vállal­kozások száma, pezseg a gazda­sági élet, létkérdés egy infor­máció, egy üzenet. Ma Magyar- országon csúcsüzemű a telefo­nok igénybevétele, és ilyen csúcsra sehol sem tervezik a lé­tesítményeket. Fantasztikus, hogy mit produkálnak a hétköz­napok. Ugye nehezen hihető, de a közelmúltban átadtak Nyír­egyházán egy eléggé rosszul méretezett telefonközpontot, mely lebénult, s áttételesen le­bénította az országos rendszer nagy részét, kihatott a pécsi te­lefonhelyzetre is.- Hogyan lehetséges ez?- Egyszerű. Ha nem tudja az ember mondjuk Budapestről azonnal hívni Nyíregyházát, nyílván nem hagyja abba, ha­nem újból és újból próbál tár­csázni. Egyre többen és többen állnak sorban, várják a vonalat, tumultus támad, s mi sem tud­juk emiatt Budapestet hívni. Bi­zonyára sokan emlékeznek a brüsszeli labdarugódrámára. A stadionban történtek után meg­jelent a képernyőkön két tele­fonszám avval az információ­val, hogy e két számon lehet ér­deklődni az esetleges sérültek állapotáról. Több százezren próbálták egyszerre hívni a megadott számokat, s e csúcs­üzem miatt pillanatok alatt megbénult majdnem egész Nyugat-Európa telefonhálózata. Pedig egy klasszissal jobb, mint a mienk.- Ezek szerint egyre rosszabb lesz a telefonhelyzet?- A telefonálási lehetőségek sajnos egy darabig még tovább romlanak, de van remény a ja­vulásra 1993 nyarától. Mire alapozom ezt? Jelenleg csak a régiónkban több, milliárdos nagyságrendű beruházás folyik, újabb, korszerűbb telefonköz­pontok és részben digitális, részben száloptikás rendszerű átviteli utak épülnek. A pécsi digitális központ év végére el­készül, a kaposvári és kanizsai jövőre, s talán keszthelyi és a siófoki is hamarosan. Ezek mel­lett többszáz apróbb, a telefoná­lást javító beruházás folyik.- Sokan úgy érezzük: nap­közben éppen a csúcsüzem gondjai ellen jelenleg Önök úgy védekeznek, hogy kikapcsolják itt-ott a telefont.- Szögezzük le: mi sosem kapcsolunk ki készüléket ilyen okokból. Hálózatépítés-bővítés esetén erről előre értesítjük a készülékek tulajdonosait. A te­lefon persze akkor is süket, ha egy munkagép elvágja a kábelt. S gyakori a kábellopások száma is, hiszen a MÉH eredetvizsgá­lat nélkül veszi át a színesfé­met ... Kozma F. A nehézkes távhívás miatt gyakran sorba kell állni a telefonfül­kéknél Fotó: Läufer László A Reader’s Digest vendége Michener, a Pulitzer-díjas amerikai író Híd Andaunál „Andau osztrák falu mellett volt egy híd. Nem valami nagy híd - keskeny ahhoz, hogy autó átmehessen rajta, de még a mo­torkerékpárt sem bírta el. Se út, se vasút nem vezetett a híd­hoz. Gyaloghíd volt, rozoga deszkákból rótták össze, korlát­ját nem érték el a gyerekek. Ez a híd nem valami nagy fo­lyót szelt át. Csak az iszapos Einser-csatorna fölött haladt, mely része a magyar-osztrák határnak. (..,) (... )Ez a híd valószínűleg Európa legjelentéktelenebb hídja volt, ám a történelem sze­szélye folytán néhány lángoló hétre a világ legfontosabb hídja lett. Rozoga deszkáin át egy nemzet lelke menekült. ” Az idézett részlet James A. Michener Pulitzer-díjas amerikai író idehaza még meg nem jelent riportkönyvéből való. Michener az 1956-os for­radalom napjait Andauban, ab­ban a határmenti osztrák falu­ban töltötte, melybe igen sok menekült futott be, s a szerző a magyar forradalom történetét mondja el menekültek százai­val készített interjúk segítségé­vel. A könyv 1957-ben a világ számos országában jelent meg, s 1956 októberének tankönyve volt; kötelező olvasmány mindazok számára akik a nem­zetközi életben felemelték sza­vukat a magyar függetlenség mellett. Műfajában még ma is klasz- szikusnak mondható. Érdekesség: 1957-ben a Re­ader's Digest magazin közölte elsőként, s ma, szintén elsőként magyar nyelven a világ legol­vasottabb magazinjának - ta­valy indított - magyar nyelvű kiadása, a Válogatás közli el­sőként. ( A Reader's Digestről a legszükségesebb tudnivalók: központja a New York állam­beli Pleasantville-ben van, ha­vonta 41 nyelven és kiadásban, összesen 28 millió példányban jelenik meg. Évi 2,6 milliárd dolláros bevételű, megannyi egyéb tevékenységgel is fog­lalkozó cég, melynek 7400 al­kalmazottja van. A magyar ki­adás, a Válogatás 55 ezer pél­dányban jelenik meg.) Egyéb­ként a Híd Andaunál riport­könyv szerzője közel 40 műve közül számunkra, magyarok számára feltehetően ez a csúcs, de Michener is a legsikeresebb művei között tartja számon. Érthető: a világ számos or­szágában, számos nyelven, több mint kétmillió példányban fogyott el. A maga idejében bestseller volt. A dolog további érdekessége: vasárnap érkezett Budapestre, s ma, azaz hétfőn délelőtt, a Reader's Digest ven­dégeként, Budapesten tartóz­kodik James A. Michener, a jóval 80 év feletti (1907-ben született) író-újságíró. A Gun- del Étteremben sajtótájékoz­tató keretében találkozik ma­gyar kollégáival, s vall magá­ról, munkásságáról. (Mint azt Keresztes Pétertől, a Reader's Digest Válogatás főszerkesztő­jétől megtudtuk, a magazin ok­tóberi számában olvashatjuk az izgalmas mű némileg rövidí­tett, kivonatos változatát.) Michener a Pulitzer-díjat 1947-ben kapta Dél-Csendes Óceán meséi című művéért, mely arról a szigetvilágról szól, ahol mint az amerikai hadi­flotta tengerésze szolgált - a második világháború idején. Kozma Ferenc Ismét kénytelenek vagyunk emelni az Új Dunántúli Napló árát! Kénytelenek vagyunk im­már másodszor is közölni a számunkra kényszerű informá­ciót. Napokon belül kopogtat a postás és többet kér majd az új­ság előfizetéséért, a pavilonok­ban pedig hűséges olvasóink többet kell, hogy fizessenek. A tisztesség arra kötelez bennün­ket, hogy ezt a tényt ne a postás­tól, hanem tőlünk tudják meg olvasóink. Lapunk előfizetői dí­ját havi 319 forintra kénytelen emelni kiadónk, míg október 1-jétől a példányonkénti ár 13 forint 80 fillérre nő. Rövid szá­mítási művelettel kideríthető, hogy a havi előfizetési díj ala­csonyabb lesz, mintha példány­számonként vásárolnák lapun­kat. Ezek a tények. Az indokokat hosszan lehetne sorolni - Tisz­telt Olvasóink minden bizony­nyal panaszkodásnak vennék azokat. Azt azonban feltétlenül el kell mondanunk, hogy az ár­emeléssel nem a nyereséget kí­vánjuk növelni, biztosítani, csupán az Új Dunántúli Napló előállítási és terjesztési költsé­geit kívánjuk részben ellensú­lyozni. Utoljára egy esztendővel ez­előtt emelkedett lapunk ára. El- töként szándékunk, hogy egy éven belül nem emelünk ismét, a további növekvő kiadásainkat más forrásokból pótoljuk. Olvasóinknak szerkesztősé­günk a magasabb előfizetési dí­jért többet kíván nyújtani: a kö­zölt információk mennyiségé­vel, tartalmával, az önök által kifogásolt hibák csökkentésé­vel, a lap terjedelmének növelé­sével, a decemberben üzembe­helyezendő korszerű nyomdánk technikai lehetőségével kíván­juk kárpótolni Önöket. Bonyo­lult világunk történései, a hét­köznapok eseményei között le­hetőséget szeretnénk teremteni több olvasmányos, érdekes írás közlésére is. Kérjük maradjanak velünk. Lombosi Jenő főszerkesztő Molnár György irodavezető Szétválik a szerb és horvát oktatás Valamit azért eddig is lehe­tett sejteni, hogy az a bizonyos „szerbhorvát” (vagy legyen "horvátszerb”) nyelv nem iga­zán létezik. Hisz sehol a világon nem tanítanak mondjuk „néme­tangolt” vagy „olaszspa­nyolt” ... Sajnos, súlyos politi­kai, és ami még szomorúbb, vé­res történelmi események kel­lett bekövetkezzenek, hogy a szerbhorvát nyelv nek titulált képződmény is örökre töröltes­sék mindennapi nyelvünkből. A két nyelv magyarországi oktatásának különválása is ter­mészetszerű ma már mindenki szemében, de hogy miképpen zajlottak az események, míg idáig eljutottunk, arról Franko- vics György, a Magyarországi Horvát Szövetség elnöke tud bővebbet mondani, aki a kul­tuszminisztérium bábáskodásá­val lezajlott egyeztető tárgyalá­sokon is részt vett.- Hadd kezdjem egy kis tör­ténelemmel. Voltaképp a „szerbhorvát” nyelv megszüle­tése is tiszta (azaz inkább na­gyon is piszkos) politikai döntés volt. Valamikor az 50-es évek elején mindenre kapható aka­démikusok az ún. „Novi Sadi egyezmény”-ben deklarálták a nyelv létrejöttét, mondván, hogy az öntudatos proletariátus egy nyelvet beszéljen.- Es ezt aztán mi jó minta­ként gyorsan átvettük?- Igen, mert ez volt a legegy­szerűbb. A 60-as évektől gyö­keresedett meg az iskolákban a kétnyelvű modell, azaz a humán tárgyakat (irodalom, történe­lem) szerbhorvátul oktatták, a reál órák magyarul folytak. De Zalában, Somogybán, ahol szin­tén jelentős horvát nemzetiség él, csupán heti három órában „barkácsolták” az anyanyelvet. Képzelje, olyan ez, mintha most mindent angolul tanulnának a gyerekek, és csak egy-két órá­ban beszélhetnének magyarul; nem lenne túl erős a nemzeti tu­dat....-A két nyelv oktatásának szétválása után miként alakul az eddigi iskolák sorsa ?-A budapesti Rózsák terei Gimnázium továbbra is orszá­gos marad, és valószínűleg két külön épületben kell majd foly­tatni a tanítást. A pécsi gimnáziumból horvát iskola lett, de természetesen to­vábbra is járnak majd oda szerb és magyar gyerekek és lesznek szerb tanárok is. Szó sincs arról, hogy a szerb nyelvet negligálni akarnánk. A cirill ábécét, szerb irodalmat, történelmet fakultá­cióban lehet tanulni. De nagyon fontos az iskolai miliő kialaku­lása. Számomra akkor horvát egy iskola, ha a szünetben, a fo­lyosón is horvátul beszélgetnek. Sajnos, a helyzet nem minden­hol bíztató, Mohácson például két éve egyetlen horvát szülő sem adta nemzetiségi iskolába a gyerekét, azt mondták, inkább tanuljon angolt... M. K. Anyanyelvi óra Pécsett, a horvát iskolában Fotó: Läufer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents