Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-13 / 253. szám
Szeptember 18-19-20. Szüreti napok Szekszárdon Hagyományos immár Tolna megyeszékhelyén a szüreti fesztivál, melyet évről-évre gazdagabb programmal szeretnének megrendezni. Az idén az elkövetkező hétvégén, azaz szeptember 18-án, 19-én és 20-án hívja fel magára Szekszárd és főleg a szekszárdi vörös a figyelmet, látványos napokkal, rendezvényekkel, melyek között akad térzene, konferencia, kiállítás, bál és ökörsütés. Néhány kiemelésre érdemes rendezvényt említsünk meg. Mint azt Dránovits István feszti vál- igazgató a sajtót tájékoztatva elmondotta, pénteken több kiállítás után - a kertbarátoké és a megyei népművészeti kiállítás a művelődési házban -, a borudvarban bál nyitja a szüreti fesztivált. Ugyancsak ezen a napon borászok szakmai konferenciát rendeznek a megyeházán, míg a Gemenc Szálló előtti sörkertben megkezdődik az ökörsütés. (A falatokat szombaton kezdik majd adagolni.) A Művészetek Házában 14 órától Ember a mai Közép-Európában címmel fórumot tartanak, melyet Mészöly Miklós celebrál, s melyre meghívták 12 közép-európai állam külügyminiszterét. Szombaton nemzetközi hő- légballom-találkozó adja a látványt, majd 14 órától szüreti felvonulás kezdődik a Béla tértől a Gemenc Szállóig vezető útvonalon. Bálok és különféle estek - köztük görög-est a Borudvarban - zátják a napot, melyet még néptánc-csoportok bemutatója fűszerez. Vasárnap, 20-án, népi gyermekjátékok bemutatója, valamint meghívásos díjugrató verseny is lesz. Délelőtt 11 órától vásári színjáték kezdődik a Liszt téren, majd a fesztivál-gála a Borudvarban. Végül tűzijátékkal búcsúznak a vendégek és a rendezők a fesztiváltól, melyen természetesen sok gazda méri a város különböző pontjain a bort. K. F. Palásti Gabi, a PNSZ új tagja A „sárga úton” Pécsre A színpadon, még csak imitált díszletek között csetlik-bot- lik a Szalmaember, a Bádog Favágó és a gyáva Oroszlán, s Totó kutyájával ott ugrándozik mellettük egy rövid szoknyás, copfos „kislány”, Dorka, azaz - Palásti Gabi ifjú színésznő, aki az 1992-93-as évadra szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz. „Mindig a sárga úton”, szól az Óz jól ismert vándordalocskája, így joggal kérdeztem a hamarosan bemutatásra kerülő darab egyik főszereplőjét, az ő sárga útja miként vezette Pécsre?- Budapesti vagyok, a Kaffka Margit Gimnáziumban érettségiztem. Eleinte inkább a zene és az éneklés érdekelt, felső tagozatos koromban a Rádió Gyermekkórusában énekeltem, mellette tanultam egy kicsit hegedülni, zongorázni, gitározni.-A színészi pálya felé való kacsintgatásában volt-e valamiféle családi indíttatása?-Nem, egyáltalán nem, sőt! Azt azért nem mondanám, hogy erős ellenérzésbe ütköztem, de . .. Mostanra beletörődtek, ha már én annyira szeretem.-Mik voltak röviden a pálya eddigi állomásai?- Két évig a Nemzeti Színház Stúdiójában játszottam, többek között a Szikora rendezte „Doktor Zsivágó”-ban Ólját, majd a tavalyi szezont Békéscsabán töltöttem, a „Charlie nénjé”-ben és G. B. Shaw „Az ördög cim- borájá”-ban kaptam szerepeket. Eddig szerencsém volt, azt csinálhattam, ami érdekel, és hál’ istennek sok minden érdekel, mert arra gondolok, hogy bármihez is kezdek, egyszer talán felhasználhatom a színpadon.-Pesti színésznek nem visz- szalépés lemenni vidékre?-Szó sincs róla! Pesten messze nincs annyi lehetőség, mint az ország más városaiban. Az emberekben tán az a kép él, hogy minden a fővárosban zajlik, ami jó, ami szép. Kétségtelen, vannak lehetőségek, de rengeteg a színész is. Számomra az volt a nagyon nagy élmény Békéscsabán - és remélem Pécsett is így lesz -, hogy olyan szerepeket játszhatok el, amikről Pesten álmodni sem mernék. S mindehhez jó érzésként párosul még az is, hogy Pécset nagyon hamar meg lehet szeretni, jó a város hangulata, sok a fiatal.- Térjünk vissza egy kicsit Ózhoz, azaz Dorkához. Szeptember 27-dikén lesz a bemutató; mi minden függ tőle?- Nagyon sok minden. Érzem a felelősségemet. Sokan felteszik a kérdést, hogy felnőtteknek vagy gyerekeknek szól a darab, de ez szerintem mindegy. Őszintén kell játszani. Furcsa érzés, hogy néhány éve tán még a nézőtérről csodáltam volna magam is az előadást, most meg már ott állok a színpadon ... M.K. Palásti Gabi a próba szüneté ben Fotó: Läufer Lászk Több a nyelvet tanuló Nő a szakirányú nyelvképzés iránti igény Beszélgetés Püski Sándorral A magyar irodalom bármiféle felosztása természetellenes Örvendetes jelenség, hogy évről évre nő az idegen nyelvek tanulása iránti-igény. Még csak alig néhány éve, hogy az iskolákon kívül jószerivel csak a TIT indított csoportos nyelvoktató tanfolyamokat, addig ma már gombamódra szaporodnak a különböző nyelviskolák. Az is új jelenség, hogy a vállalkozások beindulásával, a külföldimagyar vegyesvállalatok szaporodásával nem csupán az idegen nyelv, hanem az egyes szakmákban az adott nyelven használatos ún. szaknyelv elsajátítása iránt is egyre nő a kereslet. Épp ezért, ezt az igényt jól felismerve, egyre inkább szakosodnak a nyelviskolák, nyelv- tanfolyamok is. A két éve indult Bognár nyelviskola programja is, a kezdetekhez képest jelentősen átalakult. Már az elmúlt évben több olyan kurzust indítottak, amelyek speciális kérésre, speciális igények kielégítését célozták, mint például a banki szakmák, közgazdászok, műszaki szakemberek, a marketing tevékenységet folytatók részére szervezett tanfolyamok. Ehhez azonban olyan profi képzettségű nyelvtanárok kellenek, akik a nyelven kívül az adott szakmához is értenek. Idén indul a Bognár nyelviskolában a többi tematikus tanfolyam mellett egy informatikai szakképzettséggel rendelkező nyelvtanár közreműködésével az informatikában használatos angol nyelvi kurzus. Az elmúlt év egyik legsikeresebb tanfolyama volt az intenzív, naponta kétórás angol nyelvkurzus, amely után a hallgatók sikeres vizsgát tettek. Az is új jelenség, hogy sok vállalat egyáltalán nem ragaszkodik ahhoz, hogy az általa nyelvtanulásra kötelezettek vizsgát tegyenek, csupán azt követeli meg, hogy a nyelvet használni tudják azon a szinten amire az adott pozícióban, beosztásban szükségük van. (Például egy titkárnőnek nem kell tárgyalási szinten beszélni az adott idegen nyelvet, de tudnia kell kommunikálni, legalább annyira, hogy megértse kit keresnek, s ha valami miatt nem tudja a 'hívott személyt kapcsolni, azt el tudja mondani.) így több vállalat olyan igénnyel is jelentkezett már, hogy a tanfolyam végén egy ilyen irányú felmérést is végezzen el a nyelviskola. A Bognár nyelviskolában idegen anyanyelvűek, magyarra tanítását is vállalják, érdekesség, hogy az idén az ausztrál nagykövetség egyik vezető munkatársa leköltözik pár hétre Pécsre, hogy itt tanulja a magyar nyelvet. S. Zs. A Baranya Megyei Könyvtárban látható az a kiállítás, mely az egyik legrégibb magyar könyvkiadó, Püski Sándoré letét és munkásságát mutatja be. A három éve ismét Magyar- országon működő Püski Kiadó múltjáról és jelenéről beszélgette^ Püski Sándorral, aki 1911-ben született Békés megyében. 1929-ben reál gimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte a jogot, ahol 1935-ben diplomázott.- Az az év mindenképp fordulópontot jelentett a pályámon - mondja Püski úr. - Egyrészt lediplomáztam, másrészt megnősültem (felesége Zoltán Hona). És voltaképpen „könyves" mút- tam is itt kezdődik,- hisz akkoriban nem volt hivatalosan egyetemi jegyzet. Azt találtam ki, hogy az általam gyorsírással rögzített előadásokat stenci- lezve kiadtam. De az is idetartozik, hogy ekkoriban kerültem mind közelebbi kapcsolatba az un. „népi mozgalommal", minek első jeleként szoros barátságba kerültem Sinka István költővel. Akkoriban, a 30-as években ennek a mozgalomnak pont az volt a legfőbb baja, hogy megfelelő fórum, publikáció hiányában nem tudott ereje teljében kibontakozni, eljutni szélesebb érdeklődő rétegekhez. A Magyar Élet kiadásában végülis olyan szerzők jelentek meg, akik az akkori magyar irodalom színe-javát képviselték. Ezen írók-költők bármiféle szétválogatása nagyon igazságtalan, mert külön-külön mind önálló egyéniségek voltak,- és igenis, egy valamiben közös volt a szándékuk: a magyar nemzet felemelkedése. Püski Sándor Amerikában, s újra itthon ehhez a hagyományhoz, örökséghez maradt hű. M. K. Magánorvosi rendelő nyílt Kaposváron Az elmúlt héten nyílt meg Kaposvár első magánorvosi rendelő háza. A MEDI-CORF Egészségügyi Szolgáltató és Kereskedelmi Betéti társaság által, indított mini rendelőintézetben nőgyógyászati, belgyógyászati, gyermekgyógyászati szakrendelés, valamint érsebészet és akupunktúrás kezelés áll a betegek rendelkezésére. Annak ellenére, hogy még egyáltalán nem tisztázódott a társadalombiztosítás finanszírozási rendszere, vagyis, hogy a magánorvosi tevékenységek körét mikor, milyen mértékben finanszírozza, ennek ellenére egyre másra szaporodnak az országban, a különböző vegyes profilú, vagy kpmplex ellátást nyújtó orvosi rendelők. Ugyanis nemcsak a betegek, de az orvosok is érzik, hogy az állami egészségügy rendszere milyen nehézkes, mennyire nem kiszolgált, hanem kiszolgáltatott az állampolgár. A hat kaposvári vállalkozó orvos úgy szervezi a betegek ellátását, hogy várakozniuk ne kelljen, ugyanakkor legyen bőven idő egy-egy beteggel való foglalkozásra. Ennek segítésére számítógépes betegnyilvántartást vezettek be. Azt is tervezik, hogy vállalják vállalatok részére a dolgozók komplex szűrésének elvégzését, némi térítés ellenében. S. Zs. Püski Sándor Fotó: Läufer László Rádió mellett. Annak idején - még a hatvanas évek közepén - a szép, meleg és fényes hétvégeken ki- csődíilt a jónép a tavaszi kertekbe, a városból kifele tartó buszokon utaztak a családok; a gyerekek hátukon cipelték a kisbográcsot, az asszonyok reklámszatyrokban az élelmet, a férfiak demizsonokat meg üveg söröket, ifjú asszonykák mellükre boruló kicsiket kenguru-kantáron, és ez a látvány ismétlődött tavasztól őszig, hónapokon, éveken át, még a mai napig is. Akkor indult meg a kiskert-akció, amit mondhatunk újkori földfoglalásnak is. Szinte országos mozgalom volt: kisebb települések, de főként városok peremén sok-sok ezer holdnyi megműveletlen földet kínált a hatalom bérbe vagy megvásárlásra fölöttébb okos ötlettel: ezek a földek valahogy elkerülték a tagosítást, gyázni, aztán konyhakerti növények alá előkészíteni, ásni, gereblyézni, rpagokat elszórni vagy palántázni, ősszel megásni a facsemeték gödrét, ahol pedig a környék őslakói tanácsolták, szőlőt is telepítettek. Az akciónak - mondhatnám - két nemes célja volt: a lel- ket-testet üdítő „paraszti” munka a városi „újgazdát” - aki életét füstös-zajos üzemektermelés a gabonára, kukoricára, napraforgóra, burgonyára korlátozódott, és az ország Zöldért-boltjainak rakátrait, vásárcsarnokait, piacait képtelenek voltak megközelítőleg is feltölteni zöldség- és gyümölcsfélékkel. Igaz, megkísérelték, hogy mást ne mondjak, az Alföldről is szállítottak Pécsre vagonszám paradicsomot egy-két alkalommal, s Kiskertek... és a hatalom nagyüzemi művelésre nem voltak alkalmasak, teljes paraszti gazdálkodásra még úgy sem. Néhány száz négyszögölnyi kertek alakultak, dolgozni lehetett rajtuk keményen, sok helyütt valóban úgy kellett feltörni a talajt, aztán (mű)tráben, irodákban, bérházakban töltötte el - most regenerálta. A másik: emlékezhetünk rá, hogy a hatvanas évek közepén milyen silány és hiányos volt a zöldség-gyümölcs felhozatal, az árakról nem is beszélve. A mezőgazdasági nagyüzemi mire az áru a többszöri átrakás révén a boltokba került, már elrothadt vagy szétfolyt. Hasonló sorsra jutott a gyümölcs is. Ha volt egyáltalán. A városi „újgazdák”, akik közül sokan akkor fogtak kapát életükben először, és halvány fogalmuk sem volt a zöldség-gyümölcs termesztéséről, nekiláttak a munkának. Szakkönyvekből tanulták a módszereket, meg aztán téli estéken rendezett szakmai előadásokon. Akik akkor tanulták meg a szőlőtelepítést, termesztést, borkezelést, azok ismerik a pécsi, neves szőlészeti kutatót, Németh Mártont, majd később dr. Diófási Lajost, akinek sugallatára Pécs kerületeiben is borminősítési versenyeket rendeztek, ezeknek eredményeit jelzik a mai présházak falán felfüggesztett oklevelek, arany-, ezüst- és bronzérmek tanúsítványait. Egy ismerősöm - a sok közül - pécsi hivatalnok lévén, a jó öreg Bakán Józsi bácsi máriagyűdi kis parcelláján szakkönyvből telepítette szőlőjét, piros női kalappal a fején permetezett, metszett, kapált, szüretelt. Jó bora volt. Minden gazdának jó kis bora volt. A nyolcvanas évek elején Magyarországon már 1 millió ötszázezer-nyolcszázezer kiskerttulajdonost tarottak számon. Ez annyit jelentett, hogy családi zöldség-gyümölcs szükségleteiket nagyjából biztosították, sőt, zömében még a közellátásra is jutott. A zöldségboltok, ABC-k egészen kis tételben is átvettek kiskerti termékeket, a piacok, vásárcsarnokok kiszínesedtek a sokféle zöldtől, gyümölcstől. A kiskert-akció — a nagyüzemi mezőgazdaság szüntelen propagálása ellenére - tanúsította a kistermelés életrevalóságát. Mindezt azért mondom most el, mert a napokban a rádióban egy szabadszentkirályi gazda - szintén kiskerttulajdonos - azt vallotta: „A múlt rendszerben a hatalomnak nem nagyon tetszett a hobby-kertészet.” Ez nem igaz. J 4vasárnapi