Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-12 / 252. szám

10 t aj Dunántúli napló 1992. szeptember 12., szombat Új igazgató a POTE Anatómiai Intézetében Dr. Sétáló György Közép-európai ki - mennyi? Háromnapos demográfiai konferenciát tartottak Buda­pesten a világ legismertebb statisztikusai, történészei, nemzetközi jogászai, hogy megvitassák, milyen módsze­rekkel lehetne a legponto­sabb képet kapni a térségben élő nemzetiségek pontos számáról? Miért fontos meg­tudni, kik és mennyien élnek Közép-Európa e térségében? - erről kérdeztük dr. Glatz Ferencet, az Európa Intézet igazgatóját, a konferencia el­nökét.- Pontos adatbázisra volna szükség arról, hogy e térség­ben kik és mennyien élnek, különben zsákutcába kerül a nemzetiségi probléma politi­kai rendezésének lehetősége. Legendák keringenek bizo­nyos népcsoportok létszámá­ról. Az egyes országok egy­mást vádolják a tények meg­hamisításával, s közben va­lamennyien pontosan tudjuk: a veszekedések hátterében a valóság téves ismerete húzó­dik meg.-A statisztikát sokan fenn­tartással kezelik, mondván a „tények furcsa dolgok”.- Mi, az Európa Intézet munkatársai éppen azt a célt tűztük magunk elé, hogy nemcsak a demográfia, ha­nem a közgazdaság, a poli­tika és az élet számos más te­rületén is megtaláljuk az ösz- szehasonlítás, a valóságfeltá­rás eszközeit. A környező or­szágokból érkezett szakem­berekkel megállapodtunk ab­ban, hogy hazatérve ki-ki a saját államában képviselni fogja a Budapesten kialakí­tott közös álláspontot: a nép- számlálások alkalmával gyűjtsenek adatokat a lakos­ság nyelvhasználatára, anya­nyelvére, nyelvcsoportjára, születési helyére, illetve szü­lei nemzetiségére vonatko­zóan is.- Mennyiben javíthat a nemzetiségek helyzetén a pontos nyilvántartás?-Önmagában a kisebbsé­geken mindez nem segít, de a kormányoknak lehetővé te­szi, hogy kezeljék a nemzeti­ségi problémákat. Naivitás volna azt hinni, hogy tudo­mányos konferenciákkal meg lehet oldani a problémákat, de ezeknek a tanácskozások­nak „csupán” annyi a céljuk, hogy közös nevezőre hozzák az adott kérdésekkel foglal­kozó szakembereket. Ilyen értelemben elértük célunkat, hiszen sikerült elfogadnunk azt a normatívát, amelyet a jövőben használhatunk a környező országokban.- Semmi különöset nem mondhatok, pályám hagyomá­nyosnak nevezhető. Még diák­körösként kerültem az anató­miai intézetbe és azóta is ott dolgozom - dr. Sétáló György egyetemi tanár július óta tölti be a Pécsi Orvostudományi Egye­tem Anatómiai Intézetének igazgatói tisztét. Ötvenöt éves. - Végigjártam minden lépcső­fokot, kutattam, oktattam, elő­ször segédoktatóként álltam a hallgatóság elé.- Szívesen oktat?- Az oktatást a legfontosabb feladatnak tartom. Eretnek el­képzelésem, hogy az egyetemet azért hozták létre, mert szükség volt még egy orvosnevelő in­tézményre. Nálunk, az anató­miai intézetben az oktatás min­dig is szent volt, szeretném, ha ez a továbbiakban sem veszí­tene jelentőségéből, sőt még jobban ráirányulna a figyelem. Véleményemmel, nem az inté­zeten belül, nem mindenki ért egyet, de szerintem az oktatás­nak kell az orvosi egyetemeken a vezető szerepet vinnie.-A kutatást másodrangúnak tartja?- Nem azt mondanám, hogy másod-harmadrangú, mert a tu­dományos kutatás is fontos, és az a legjobb, ha a két tevékeny­ség párhuzamosan, azonos jó színvonalon fut. A kettőt nehéz is elválasztani egymástól, de az orvosegyetemek létjogosultsá­gát mégis az oktatás adja. A fia­tal munkatársaink az utóbbi időben ezt nem így látják, s az oktatás szép lassan háttérbe ke­rül. Ezzel nem értek egyet, és még azt is megkockáztatom, hogyha valamiről átmenetileg le kell mondani, akkor az a kutatás lehet. Az oktatás még különö­sebb támogatás nélkül is lehet kiváló, pótolhatatlan személyi­ségű tanárok jelenléte nélkül vi­szont az oktatás elszürkül. A társadalom nézőpontja is inkább a tudományos eredményeket so­rolja előtérbe, pedig orvosgene­rációk felnevelése is felér egy akadémiai dolgozattal! Vessző- paripám, hogy a kiváló oktatók, akik évtizedeken át élményt adó előadásokon, gyakorlatokon foglalkoztak a hallgatókkal, mondjuk a „csak” kandidátusi címük mellé is megkaphassák az egyetemi tanári kinevezésü­ket. Úgy gondolom, egy egye­tem vezetésének is figyelemmel kell kísérnie a jó oktatók pályá­jának alakulását, és tenniük kell az érdekükben.- A kollegái egyetértenek ok­tatási elgondolásaival, az inté­zetet is érintő elképzeléseivel?-A pályázatomban megfo­galmaztam ezeket, s ők vállal­ták azzal, hogy rám szavaztak. Azt szeretném, ha az oktatásban mindenki részt venne, s nem csak az előadások, hanem a gyakorlatok tartásában is. Az előadásokat úgy képzelem el, hogy mondjuk öt év alatt, min­denki találkozzon az anatómia mindegyik részével, s ne csak a saját specializált területéről tud­jon előadásszinten, érdekesen beszélni. Az anatómia, bár vál­tozik, mégsem olyan ütemben alakul át, mint például az élet­tan, tehát kis odafigyeléssel mindenki nyomonkövetheti a tudomány alakulását. Nagyon jót tett nekünk az angol nyelvű oktatás beveze­tése, mert a külföldi hallgatók könyveit lapozva, rádöbbenhet­tünk, hogy vannak területek, amit mi még másképpen tanítot­tunk. Élvonalbeli tananyagot ma csakis angol nyelvű köny­vekből lehet tanulni, ezért is vá­lik egyre inkább követelménnyé a nyelvtudás. A hallgatóinknak pedig lesz lehetőségük arra, hogy kinyilvánítsák az előadá­sokról a véleményüket, egy do­bozba bedobhatják a meglátása­ikat, s azokat mi megbeszéljük.-A hallgatók szoktak arra panaszkodni, hogy nincs elég alkalmuk plusz gyakorlatokon résztvenni, noha az anatómia vizuális emlékezést is igénylő tárgy. ..-Texasban járva tapasztal­tam, hogy a hallgatóknak mennyivel széleskörűbbek az ezirányú lehetőségeik. Szeret­ném ezt nálunk is bevezetni, s nem csak a vizsgaidőszakban. A gyakorlatos termeket a hét néhány napján, fiatal kollegák felügyeletével, nyitva tartanánk a diákság előtt. Azt is tervezem, hogy a klinikákkal is megbe­széljük, vannak-e speciális igé­nyeik az anatómia oktatással szemben, amellett, hogy a klasszikus topográfiát tanítani kell. A modem képalkotó esz­közök belépésével azonban a hallgatóknak meg kell tanul­niuk, hogy síkban, „szeletek­ben" is el tudják képzelni a szervek egymáshoz való illesz­kedését. Az is célunk, hogy a diplomáinkat külföldön is min­denütt elismerjék, s ezért a tan­anyagunkat kicsit a nemzetközi felmérő tesztek követelményei­hez, szempontjaihoz is igazítani keil.- Visszatérve az Ön pályájá­hoz, hogyan, mely területekkel kezdte tudományos tevékenysé­gét?- Szentágothai professzornál kezdtem dolgozni, majd Flerkó Béla professzor vette át az inté­zet vezetését. Mindekettőjüktől rengeteget tanultam. A tudomá­nyos munkára nem kényszerí­tettek, hanem Szentágothai azt mondta, azzal foglalkozzak, amihez kedvet érzek. Az intézet profilja a neuroendokrin kutatá­sok voltak. Én először a cse­csemőmiriggyel, majd a has­nyálmiriggyel foglalkoztam. Mivel van némi kézügyessé­gem, a főnököm megbízott az elektromikroszkópos laborató­rium vezetésével, amelynek egyben technikusa is lettem. Ezzel kezdődtek az idegrend­szeri elektroszkópos kutatá­saim. 1971-ben, Flerkó Béla professzor segítségével az USA-ba, Denverbe utazhattam, ahol az elsők között ismerhet­tem meg a legkorszerűbb im- munhisztológiai módszert, ame­lyet idehaza azután tőlem tanul­tak meg nem csak kelet-euró­pai, de nyugati kutatók is.- A központi idegrendszeri peptidkutatásban is élen jár az intézet. Ön is számos cikket publikált hazai és külföldi szak­lapokban. Milyen eredményeket értek el és milyen terület áll ma a kutatásai középpontjában?-Az alapkutatásoknál nehéz az eredményeket kézzelfogha­tóvá tenni, hiszen a kutatás eredményeinek gyakorlati fel- használásával nem mi foglalko­zunk. Talán úgy fogalmaznék, az idegrendszeri finom szerke­zeteket kutatjuk, a gerinctele­nektől kezdve, végigkísérve a törzsfejlődés útját. Vizsgáljuk, hogy a különféle szerkezeteket milyen más elemek befolyásol­ják. Folytatunk hatáskutatást, s a megváltoztatott szerkezetű hormonok biológiáját is figyel­jük. Foglalkozom a nemi funk­ciókat szabályozó ideghormo­nokkal, s most például annak a feltételezésnek járok utána, va­jon az idegrendszeren kívül ke­letkező idegsejtek vándorlási mechanizmussal kerülnek-e be az idegrendszerbe? Ehhez ösz- szehasonlító anatómiai vizsgá­latokat folytatunk, próbálko­zunk egyfajta modell felállítá­sával, de az eredetkutatás is fon­tos mozzanata a munkának. A másik területem a központi idegrendszeri pályakutatás, melyben pályafeltöltéses mód­szerrel azt vizsgálom az ivarmi­rigyek működését szabályozó realesing hormon milyen idege­lemekkel tart kapcsolatot.- Tavaly jött vissza kétéves amerikai útjáról. Kint mivel foglalkozott?- Bekapcsolódtam N. Hagino professzor kutatásába, akivel még régebben Flerkó professzor ismertetett össze. Ő most egy olyan kutatást folytat, amelyet amerikai nagyvállalatok támo­gatnak, s a célja az, hogy megál­lapítsák, hogy például a nagyfe­szültségek közelségéből szár­mazó gyenge mágneses tér léte károsan befolyásolja-e az em­beri szervezetet, a magzat fejlő­dését. A majdani eredmények hazánkban sem lesznek érdekte­lenek. Óriási felszereltséggel végeznek különféle modell- vizsgálatokat. A kutatás még nem fejeződött be, s titkosnak mondható, ezért csak annyit jegyzek meg, a modellkísérle­tekben a szervezetekre fejtett ki különféle hatást ez a tér.-Hogyan képzeli el igazga- tói-menedzseri feladatát, a fia­tal és kevésbé fiatal kutatók kül­földi tanulmányútjainak segíté­sét?- Kényes dolgot kérdez, de örülök neki. Támogatni fogom a külföldi tanulmányutakat, mert a kutatóknak szükségük van rá, de többektől eltérően, kicsit másként látom ezt a kér­dést. A statisztikák azt mutat­ják, a külföldön dolgozó kuta­tók, orvosok tizenöt százaléka nem jön haza. Van, aki azt mondja, nem baj, mert a világ egységes, s így az emberiség érdekeit szolgál­ják másutt is. Az én vélemé­nyem az, hogy a jó magyar ku­tatók elsősorban itthon dolgoz­zanak. Én úgy látom, két év az az idő, ami alatt sokat lehet már tanulni külföldön, de még haza lehet jönni. Lehet, hogy furcsá­nak tűnik, de kint annyival má- sabbak az életkörülmények, jobb az életminőség, a munka- feltétel, hogy hosszabb idő után már bizony meggondolják, visszatérjenek-e a lucskos teje­szacskós boltok világába. * Azonkívül a gyerekek szem­pontját is figyelni kell. Há­rom-négy év után már nehezen illeszkednek vissza a magyar iskolákba, mások a továbbtanu­lás feltételei, kialakul a baráti körük, de két év után ez sem okoz gondot. Az amerikai egye­temeken hét évenként mehet el a kutató egy esztendőre. Ha ők nem engedhetik meg maguknak azt, hogy négy-öt évig is fenn­tartsák az állásokat, amiken nem dolgoznak, talán mi is el­gondolkodhatunk ezen. Azon­kívül a kutatóknak tudomásul kell venniük, hogy a magyaror­szági feltételek még néhány év­tizedekig nem válnak azonossá az amerikaiakkal vagy a nyu­gat-európaiakkal. Az itthoni kö­rülmények között kell és lehet produkálni. Külföldi kapcsola­tokra szükség van, lehet közös kutatásokat folytatni, közös pá­lyázatokat elnyerni, de min­denki saját hazájában tevékeny­kedjen.- Mit csinál, amikor nem ok­tat, nem kutat és nem horgá­szik?- Horgászni a legritkábban tudok, bár mindig kiváltom az engedélyt a Balatonra és a po­gány i tóra. Van két nagy gyer­mekem, egy unokám. Fiam most végez itt az egyetemen, tavaly egy évet velem tölött Amerikában. Feleségem a pécsi gyermekintézmények főorvosa. Még régebben találtam ki, hogy amikor van kis szabadidőnk, menjünk gombát szedni. Ez mindenkinek tetszik, szívesen jönnek, ilyenkor együtt van a család. Már az unokám is sze­reti az erdei sétákat. Barlahidai A. Balatoni kérdőjelek Nemcsak kevés, de csóró is Gengszterizmus, prostitúció, angolnapusztulás - ha van is ilyen, nem ez a jellemző. A sajtó szenzációhajhászása na­gyon sokat ártott a balatoni tu­rizmusnak. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy tilos fürdeni a Balatonban - fogalmazta meg Barcza Imre, az északi part leg­nagyobb idegenforgalmi szer­vezetének, a Balaton Touristnak az igazgatója. - Ivóvíz minősé­gűnek minősítette ugyanis a tó vizét hivatalos szakvélemény­ben egy német minőségvizsgáló szervezet - teszi mindehhez hozzá az igazgató. Tavasszal, nyár kezdetén so­kan elsiratták az idei idegenfor­galmi szezont, s bizony hiába süt hétágra a nap, tombol a ká­nikula még augusztus végén is, a lassan egy hónapra koncentrá­lódó idegenforgalmi szezon, úgy tűnik, véget ér. A Balaton Tourist 22 ezer férőhelyet kí­náló kempingjeiben is jó, ha ötezren nyaralnak még.- 25-30 százalékkal csökkent a vendégforgalmunk - vonja meg az idei nyár mérlegét Barcza Imre. Ám nemcsak a vendégek száma csökkent, a kulturáltságukkal is baj van. El­sősorban a kevés pénzű egykori NDK-sokra panaszkodik szinte mindenki, szállodás, kempin- ges, vendéglátós.- A minőségi turizmus húr­jait pengetjük, miközben soha nem látott alacsony színvonalú, kultúrálatlan a vendégek jelen­tős része - fogalmaz keményen a Balaton Tourist igazgatója, aki szerint jelentős átstrukturá­lódás következett be a vendég­forgalomban. Bár a tapasztala­tok azt mutatják, csökkent a magyar nyaralók száma a tó partján, a Balaton Tourist kem­pingjeiben ugyanúgy idén is, mint tavaly, a vendégek 3 szá­zaléka magyar. A magas árak és a nem meg­felelő színvonal persze nem te­szi vonzóvá a magyar tenger partját. A vendéglősök egy ré­sze kaszál, rontva a tisztessége­sek hírét, az egész magyar ide­genforgalom presztízsét. A fize­tővendég-szolgálatban elural­kodó káosz pedig egyértelműen a „Zimmer frei”-es hiénák malmára hajtja a vizet, ők már hat-nyolc márkáért is kiadják ágyaikat, igaz, egyik-másik egykori szakszervezeti üdülő is élenjár az árletörésben. 20 már­káért teljes panziós ellátást kí­nálnak. S a pénztelen keletné­metek nem törődnek a színvo- naltalansággal.- Kempingjeink ára és szín­vonala is az európai középkate­góriába sorolható - állítja Barcza Imre. Mint mondja, mintegy 150 millió forintot köl­töttek táboraik korszerűsítésére. Elsősorban vizesblokkjaikat újí­tották fel, de strandjaikra, újabb partfalak kiépítésére is nagy gondot fordítottak. Ugyanakkor mindenhol fokozottan ügyeltek a takarékosságra is. Energiata­karékos csaptelepek beépítésé­vel mintegy 40 százalékkal mérsékelték a vízfelhasználást.- A vendégek gondolkodását azonban csak nagyon nehezen befolyásolhatjuk. Minden erő­feszítésünk ellenére otromba módon piszkolnak, szemetel­nek, összetörik a berendezése­ket, nem törődnek a többiek nyugalmával - sorolja az igaz­gató.- A kempingárak kedvezőek, ugyanez azonban már nem mondható el a vendéglátó he­lyek, strandi büfék számoszlo­pairól. Egy két-háromgyerekes család bizony ezreket költhet el egy hétvégén úgy, hogy szinte semmit sem csinált. A strandbe­lépők drágák, a mellékhelyisé­gek koszosak. A lángos, a sör, a palacsinta nem olcsó, nem is beszélve az egytálételekről. A tihanyi révnél például 150 forint egy pohár sör, de van olyan ét­terem is, ahol egy pohár ás­ványvízért közel száz forintot kémek. A fogyasztóvédelmi szolgá­latoknak is akad tennivalójuk. A szakképzetlen, gyorsan meg­gazdagodni vágyó vállalkozók vagy alkalmazottjaik ott csal­nak, ahol csak tudnak. Nem ritka jelszó: egy üveg pezsgő magyarnak 350 forint, német­nek 450, hiszen még mindig Németországból jönnek a leg­többen. A Balaton Tourist szak­emberei szerint a balatoni kem­pingezők 40 százaléka Észak-Rajna-Vesztfáliából ér­kezik. Jelentős vendégsereg jön a Benelux államokból és a skandináv országokból is. Riasztja külföldieket a bűnö­zés is. A parton rengeteg a betö­rés, a lopás, elsősorban a kocsi­lopás. Szervezett bandák kötik el az autókat, s a rendőrség ne­hezen bír velük, bár a bűnözést tekintve az északi parton ked­vezőbb a helyzet, mint a délin. A szervezett bűnözés, mint szerte a világon, nálunk is, a Ba­laton partján is fokozódik, ám mint a Veszprém megyei rendőr-főkapitánytól megtud­tuk, korántsem olyan veszélyes a helyzet, mint egyes nyugati lapok állítják. Nem tagadható az sem, hogy a déli szomszédainknál dúló háború is nagymértékben ri­asztja a nyugatiakat. Az már biztos: hiú ábránd volt azt hinni, hogy az Adriai-tenger szerel­mesei majd hozzánk jönnek a csatazaj elől. Tóth János

Next

/
Thumbnails
Contents