Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-12 / 252. szám

1992. szeptember 12., szombat uj Dunántúli napló 3 A Bem utcai OTP fiókban szinte mindennapos a zsúfoltság Fotó: Szundi György Nagy a forgalom, kicsi a hely a pécsi, Bem utcai fióknál Az elmúlt néhány hónap­ban hóvégeken óriási a forga­lom az OTP pécsi, Bem utcai fiókjánál. Az átutalási betét­számlákra érkezett nyugdíja­kért állnak sorba az emberek, mások a bentlévő összegről akarnak kivenni. Akad, aki a hátralékát egyenlíti ki vagy a kamatokra van szüksége...- Valóban leterhelt a fiókunk - erősítette meg olvasóink pa­naszát Bayer Józsefié osztály- vezető. - Naponta közel 700 ügyfelet szolgálunk ki. Számla­záráshoz közeli napokban 1000-1100 ember fordul meg naponta az öt ügyintéző előtt. Lassú, hoszadalmas munka, mert mindenki kiváncsi a saját egyenlegére. Tudni szeretné mennyit fizettünk a közüzemi számlákért, mennyi a bentma­radó összeg és arra hány forint kamat jár. Az idősebb emberek közül sokan reklamálnak, elfe­lejtik, hogy vettek már ki pénzt - vissza keíl keresni a bizonylato­kat, az írásbeli megbízatásokat. Dr. Bognár Zoltán, a fiók igazgatója nem dolgozóinak a becsületét védi, mikor az ügyfe­lek sorban állásánál a hely zsú­foltságára hivatkozik. Tények­kel támasztja alá, hogy a fiók forgalma kinőtte a helyiséget. Az egykori épület tízezer átuta­lási betétszámlás mozgását fel­tételezte havonta. Jelenleg 42 290 baranyai lakossági folyó­számla tulajdonos ügyeit intézik itt: ebből 30 000 a pécsi. Ha eh­hez hozzávesszük még azt is, hogy az elmúlt néhány hónap­ban az átutalási betétszámla tu­lajdonosok 95 százaléka adta a megbízatást a folyószámla átál­lásra - elég dolguk volt a pa­pírmunkával.- A munka emiatt nem állt meg: végeztük a mindennapi te­endőket. Akad, aki él a betétle­kötési lehetőséggel, kamatoz­tatja a pénzét. Jelenleg 6400 a lekötött betét. Más külön meg­bízatásokat is ad - rendezzük az HBO-ját, mondjuk le az újság­jait, intézzük a különböző befi­zetéseket - mondta az osztály­vezetőnő. Dr. Bognár Zoltán az augusz­tusi kimutatást mutatja. E sze­rint a július végétől a múlt hó­nap 26-ig az ügyfelek folyó­számláján egymilliárd forintot kezeltek. A lekötött betét után ezen felül 300 millió forinttal számoltak el a záróegyenlegnél. A baranyai lakossági tartozással is foglalkoztak - augusztus vé­gére elérte a tízmillió forintot - ez az ügyfelek „kicsi” tartozása­iból jött össze. Sokan annyira kicentizték a befizetéseket, hogy a számlák megugrásánál már mínuszba kerültek! Többen érdeklődtek az átutalási betétre felvehető kölcsön iránt. Aki rá­szorul - személyi kölcsönt ve­het fel az érvényben lévő felté­telek szerint. Kérhető a havi nettó fizetés háromszorosa, ma­ximum ötvenezer forint. Illetve a havi netto jövedelem 33 szá­zaléka kell, hogy fedezze a havi részletfizetési összeget. Termé­szetesen figyelembe veszik az egyéb részletfizetési kötelezett­ségeket is, beleszámít a 33 szá­zalékba. Általában egy évre kapja meg a kérvényező: évi 31 százalék kamatot számolnak rá és évi egyszeri 3 százalék keze­lési költséget. A vállalkozók személyi kölcsönénél korábban elegendő volt a nyilatkozat a havi netto jövedelemről. Most az APEH ad igazolást az előző évi adóbevallás alapján. Dr. Horváth László, az OTP Baranyai igazgatója elismeri az ügyfelek panaszának jogosságát a Bem utcai fiók zsúfoltságával kapcsolatban. Megoldását csak jövő év vé­gére ígéri. A belváros szívében, a török fürdőnél (a volt Stoma- tológia épületét alakítják át) el­készül az új, korszerű belvárosi egységük. Itt kap helyet a Bem utcai fiók. Mindez nem vigasztalja a sorbanálló, gyakran utcán vára­kozó ügyfeleket. Úgy tűnik, megoldás nincs addig, míg a tervezett nyitásra nem kerül sor. Az ügyfeleknek és ügyintézők­nek egyaránt el kell viselniük csúcsidőkben a zsúfoltságot, a sorbanállást. Ádám Erika Nívódíj A Pécs-Baranyai Kulturális Kamara Választmánya pályáza­tot hirdet a kamarai tagság ré­szére a „Pécs-Baranyai Kul­turális Kamara Nívódíja” el­nyerésére. A Nívódíj alapításának célja: a megyei kulturális élet terüle­tén értéket teremtő, őrző közös­ségek, művészeti csoportok, al­kotóműhelyek, intézmények, egyének, tevékenységének, eredményeinek, produkciójának elismerése. A Nívódíjra pályázni, illetve javaslatot lehet tenni. Helyi, megyei, országos, nemzetközi kulturális rendezvényeken, fesztiválon való részvétel elis­meréséért; művészeti közössé­gek, egyesületek, baráti körök, klubok kulturális hagyománya­inak ápolásáért, újjáélesztése el­ismeréséért; települések, apró­falvak, lakókörzetek közösség­teremtő kulturális munkájának elismeréséért; nemzetiségi, et­nikai csoportok, vallási és egyéb közösségek folyamatos kulturális, művelődési tevé­kenységéért; a kultúra fejleszté­sének hátterét biztosító szak­mai, szakértői tevékenység el­ismeréséért; évfordulók, ha­gyományok alkalmából szerve­ződő intézményi, helyi, regioná­lis kiállítások, bemutatók, ren­dezvények elismeréséért. A pályázatot, illetve javasla­tot írásban kell benyújtani (2 példányban), melyben a tevé­kenység leírása, dokumentálása (kiadványok, fotók, demoka- zetta, újságcikk, kritika, stb.) szerepel max. 10 gépelt oldal terjedelemben. Produkciók ese­tén: hol, mikor lehet megtekin­teni. A pályázat, illetve javaslat beküldési határideje: 1992. ok­tóber 30. Pécs-Baranyai Kultu­rális Kamara, 7621 Pécs, Szé­chenyi tér 9. címre. A pályázatokat, illetve javas­latokat a választmány által megbízott szakértők javaslata alapján a választmány dönti el. Ä Nívódíjat a Magyar Kul­túra Napján, 1993. január 22-én nyilvánosan adják át. A Nívódíj erre a célra készí­tett plakett és 50 000 Ft-ig ter­jedő összeg. Az elnyert címet 1 évig jogo­sult használni tulajdonosa, de tartozik a nyilvánosság előtti megjelenéskor azt használni, il­letve feltüntetni. Pályázhatnak az érdekeltek. Javaslatot tehetnek a cím elnye­résére: egyesületek, más állam- polgári közösségek, önkor­mányzatok. Futnak a képek \rejtett dolgok megszállottja Egy legenda szerint az em­bernek két szíve van: a jobb kamra angyali természetünk ré­sze, a tisztaság és a nemesség otthona, a bal kamra viszont az állati szív, az érzéki vágyak és az önzés szülője. David Lynch szereplőinek, első pillantásra azt hihetnénk, csak ez az utóbbi dobog a mellében. „Szörnyű ez a világ, vad az én szívem” - mondja szomorúan egyik hőse, Lula, kulcsot adva nekünk a rendező műveihez. Lynch két korábbi filmjét, a Kék bársony-t és a Veszett a vi­lág-ói az elmúlt hetekben ismét megtekinthette a pécsi közön­ség, s így ráhangolódhatott a so­ron következő újdonságra, a Twin Peaks-re, a nálunk is be­mutatott tévésorozat további meglepetésekkel szolgáló film- változatára. A rendező a cse­lekményt ebben is kiemeli a vé­res bűnügyi történet medréből, ám előbbi munkáitól eltérően most egy téridőn kívüli világ ti­tokzatos zsilipjeit is megnyitja, feltételezésem szerint ezúttal el­sősorban nem metaforikus vagy ironikus értelemben. De ez az új perspektíva csak nyomatékosítja, hogy Lynch filmjei kivétel nélkül egy-egy rejtély megfejtésének kísérletei. A Kék bársony főszereplője vé­letlenül talál egy levágott fület, mire ellenállhatatlan vágyat érez, hogy magyarázatot talál­jon erre a szokatlan leletre. En­nek következtében a rémségek éjszakáját kell bejárnia, sőt, úgy látszik, maga is a sötét erők zsákmánya lesz, végül mégis ki­jöhet a fényre. Találkozott a bűnnel, vért is ontott, de testben biztosan, lélekben pedig való­színűleg megúszta a kalandot, s egy családi idill felettébb bé­késnek tűnő révében vonhatja be megtépázott vitorláit. Ahogy a film a fény és a sö­tét, a nappal és az éj ellentétére épül, úgy a Veszett világ képso­rait a fellobogó tűz motívuma kapcsolja össze, többnyire szin­tén a kontrasztteremtés jegyé­ben. Ezek a lángok azonban a lelket is megégetik. S bár a ma­gyar cím is kifejező, az eredeti mégis találóbb, mert Lynch alapélményére, az ember állati indulatai által kiváltott elborza- dásra utal: Wild at Heart, azaz Vadszívű, esetleg elvadult. Ezt azért is tudnunk kell, mert a film Barry Gifford azonos című regényéből készült. Az író egy furcsa, révült állapotban hirte­len meghallotta a két főhős, Lula és Sailor beszélgetését, akik aztán megtették neki a?t a szívességet, hogy „lediktálták” történetüket. Ennek megfilmesí­tése során aztán elszabadult Lynch korábban még visszafo­gott iróniája. Csak úgy záporoz­tak ránk a ravaszul kimódolt utalások és játékos értelmezé­sek. A szerelmespár elindul nyugatra, ahogy a westernhő- sök, Kaliforniába igyekeznek, mint az Oz, a csodák csodája hősei a Smaragdváros felé, mi­közben a lány anyja boszorkány képében üldözi őket. Ez a játék azonban véresen komoly. Amerre mennek, szörnyű bal­esetek szemtanúi és véres drá­mák részesei lesznek, gengszte­rekkel és félőrültekkel találkoz­nak. Arról pedig nem is tudnak, hogy nagy utazásuk egy hátbor­zongató krimi kiszemelt áldoza­taivá avatta őket. Lula és Sailor csak önnön szívük vadságát is­merik fel. A Twin Peaks-ben is ez a vad szív dobog, amelyben ezúttal rontó szellemek is tanyát ver­hettek. E filmet jól megválasz­tott vezérmotívumai (például a zöld köves gyűrű felbukkanásai vagy a hősnő ismétlődő rémál­mai) a tévésorozatnál kemé­nyebbé, helyenként szinte sok­kolóvá teszik, de egyszersmind szigorúbban szerkesztetté is vá­lik a történet. Az egyes jelene­tek bizonyára a mesteri hatás­keltés iskolapéldái lesznek ha­marosan. Engem mégis az ragadott meg leginkább, hogy a vörös szobában lebegő angyal, a sok gonoszság és brutalitás ellenére is, arról a bizonyos másik szív­ről, az ártatlanról suttogott. Nagy Imre Jeszenszky Géza horvátországi menekültekkel beszélget a Dom- bay-tavi táborban Fotó: Kálmándy Ferenc Hatékonyabb ENSZ- ellenőrzés kellene! (Folytatás az 1.oldalról) A Szentlászlóról érkezett magyar férfi keservét nem lep­lezve mondta el, hogy mivé lett a faluja: ép ház nem maradt. Költözne vissza mielőbb, de hogy hová, azt nem tudja. A horvát férfit táborba zárták, de szerencséje volt, fogolycserével kikerült, s eljöhetett Magyaror­szágra; a vele együtt raboskodó magyar emberek sorsáról sem­mit nem tud mind a mai na­pig... Az egyik menekült külön kö­szönetét mondott a református egyháznak a támogatásért, a miniszter arra a kérdésére pe­dig, hogy mire lenne elsősorban szükség, azt a választ kapta, hogy lelki segítségre, gesztusra, ilyenre például, mint Je­szenszky Géza mostani látoga­tása. Elhangzott: szükség lenne a területet ellenőrző ENSZ ka­tonák - belgák és luxembur­giak, orosz parancsnokság alatt - hatékonyabb jelenlétére. A külügyminiszter hangsú­lyozta, s ezt később újságírói kérdésre válaszolva megerősí­tette, hogy az ENSZ közgyűlé­sének jövő héten kezdődő New-York-i ülésszakán ezt a gondot felveti, de természetesen minden fórumot felhasznál a magyar diplomácia, hogy a me­nekültek visszatérhessenek ott­honaikba. Mikor? Jóslásokba természetesen nem bocsátkozott, de az nyil­vánvalónak látszik, hogy erre idén sajnos, nem kerülhet sor. Jeszenszky Géza este egy pé­csi MDF-gyűlésen vett részt. Roszprim Nándor A közoktatásnak elsőrendű kérdése most a mit és a hogyan. Ez nem az iskola, nem a peda­gógus, nem egy tárca és nem egy szakma ügye, hanem vala­mennyiünké. Akinek lemenői most járnak iskolába, tudja: az egész okta­tási rendszer - tartalmában és formájában - megújulásra érett. Ha a gyerek lakókörnyezetében nem olyan szintű az iskola (az elmúlt negyven év a példa, hogy ez nem az előírt tananya­gon, hanem a pedagóguson, an­nak tudásán és személyiségén múlik), akkor természetes ké­pessége, a gondolkodni tudás sem fejlődik kellőképpen. Mi­vel csak kivételes iskolákban törődnek - képesek törődni - képességfejlesztéssel, a gyere­kek nagy többsége önhibáján kívül hátrányos helyzetbe kerül. Nagyon korán kell pályát vá­lasztania. S ha elindult vala­merre, akkor mintha „csőben” futna, úgy leszűkül a világ. Iszonyatos erőfeszítéssel lehet pl. közgazdasági vagy mű­szaki szakközépiskolás böl­csész. Senki sem vitatja, mielőbb orvoslást kellene találni. Mégis - bár hihetnők a jobbítás kizáró­lagos szándékát - a legpartiku- lárisabb politikai csatározások színtere az oktatásügy. Késik ezért az oktatási törvény, s már számos változata készült el a nemzeti alaptantervnek, a NAT-nak. „Zavaros” az iskola- szerkezet: nyolc plusz négy (nyolc általános, négy közép); hat plusz hat (hat általános és hat középfokú); négy plusz nyolc (négy alapfok és nyolc középfokú) - szülő legyen a talpán, aki ki tudja választani a megfelelőt. A születő oktatási törvény új iskolaszerkezetet, új oktatási struktúrát fogalmaz, megfelelő keretet kíván adni a sokszínű­ségnek s új lehetőséget a tanári szabadságnak. Szükséges tehát, hogy megfogalmazódjon annak tartalma is. Ez lenne a NAT, mely nem minimumtam terv-gyűjtemény, hanem lénye­get leíró rövid dokumentum. A nemzeti alaptanterv legutóbbi - harmadik változatával szemben ez volt a kifogás (a pedagógu­sok „zöld könyvként” ismerik), hogy olyan szemelvénygyűjte­mény, amelynek csaknem min­den oldalán szerepel vitatható vagy nehezen értelmezhető mondat, s annak ellenére, hogy minimumtanterv, oly mérték­ben túlzó, hogy elbizonytala­nítja a tanártársadalmat. Nem arról van tehát szó, hogy egyetlen tanterv legyen az országban, és csak azt az egyet lehessen követni. De az sem el­képzelhető, hogy mindenki azt tanítson, amit akar. Már jelen­leg is többféle tanterv-kínálat- ból válogathatnak a pedagógu­sok. A tanszabadság abban ér­vényesül, hogy bárki készíthet majd tanterveket, ha azok kohe­rensek (összefüggnek) a NAT-tal és a vizsgakövetelmé­nyekkel. A nemzeti alaptanterv azért kell, hogy szempontokat adjon a tantervkészítéshez, a tanterv azért kell, hogy min­denki tudja, mit kell teljesítenie. Készül tehát az alaptanterv újabb változata, melyben részt vesznek azok a szakemberek is, akik az eddigieket megfogal­mazták, s kibővült újakkal. Részt vesz a munkában a Tan- szabadság Társaság - élén Ve- kerdi Tamással -, a Pedagógus Kamara, a Gyógypedagógus Kamara, hogy csak egy-kettőt említsünk. J. Á.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents