Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-06 / 216. szám

10 aj Dunántúli napló 1992. augusztus 6., csütörtök Honismeret Nendtvich Károly Július 5-én volt centenári­uma cserkuti Nendtvich Ká­roly Miksa halálának. Pécsett született 1811-ben, ahol apja, Nendtvich Tamás gyógyszerész volt. Az evan­gélikus család Késmárkról került Pécsre. Iskolai tanul­mányait itt kezdi, de a gim­názium utolsó éveit Késmár­kon fejezte be. Orvosegye­temi tanulmányait Pesten vé­gezte, 1836-ban avatták dok­torrá: szülész- és szemészor­vosként kezdett dolgozni. Orvosi tanulmányaival párhuzamosan növénytannal is foglalkozott, aminek szere- tetét apjától örökölte, aki gyógyszerész és botanikus volt. Pályájára döntő hatással az volt, hogy az 1836/37. tanévben Schuster professzor mellé került tanársegédnek a növénytan és kémia tanszé­kére. De talán még ennél is nagyobb hatással volt rá Kos­suth azon felszólítása, hogy az roszágos iparegyesületben vasár- és ünnepnapokon nép­szerű előadásokat tartson vegytanból az iparosok szá­mára magyarul és németül, amelyeket négy éven át, 1847-ig folytatott. Közben 1845-ben az MTA levelező, 1858-ban rendes tagja lett. 1847-ben nevezték ki a József Nádor Műegye­temre (akkor: ipartanoda) a kémia tanárának. Közben ta­nulmányútra utazott Bécsbe, Berlinbe és még legalább fél tucat német városba a mo­dern laboratóriumok beren­dezése és a kémia technoló­giai folyamatok tanulmányo­zására. 1848. március 15-ének híre Berlinben érte. Az orvosegyetem rektora ha­zahívta, s a kormány 1848. június 18-án egyetemi rendes tanárnak nevezte ki. A fegy­verletétel után Haynau meg­fosztotta katedrájától és hadi- törvényszék elé állította. 1850-ben került vissza a műegyetemre, ahonnan nagy tanulmányutat tesz az ötve­nes évek közepén Észak-Amerikában. Amikor 1857-ben létrejön a József Nándor Műegyetem, ott a speciális kémia egyetemi nyilvános rendes tanára (egy tanévben rektor). 1873-ban Ferenc József király tanács­ossá nevezte ki, majd nyuga­lomba vonulásakor, 1881-ben az uralkodó vasko- ronarenddel tüntette ki, és nemességet adományozott Nendtvich Károlynak. Ugyanakkor Pécs város dísz­polgárává választotta; 1884-től egy cikluson át or­szággyűlési képviselő. Első, latin nyelvű könyve, disszertációja Pécs növényvi­lágáról szól. Ezt követően csaknem két tucat német és magyar nyelvű könyve jelent meg. Tudós kortársai közül az­zal emelkedett ki, hogy sok­rétű tudományát nép­szerű,mindenki által érthető formában tudta előadni, és .. . magyarul. Törekvése a „tudományos kémiai magyar műnyelv” megteremtésére irányult. Városunknak nemcsak egyik első akadémikusa, ha­nem az Akadémia első kémi­kus tagja, Nendtvich Károly 1892. július 5-én húnyt el Budapesten. Sem utcája nincs szülővárosában, sem szülőháza nincs megjelölve. Benke József !■ _____I. il _______3i____________ ö . ^ £ »I; ' (? : Az első pécsi villanyfényes futballmérkőzés Ezúttal kivételesen nem az 50 évvel ezelőtti pécsi napilapok­ban tallóztam, hanem még ré­gebbi újságokban. Azt nézeget­tem, miről írtak 1936 augusztus elején, a berlini olimpia idején. Augusztus 2-án a Pécsi Napló az olimpia megnyitó ün­nepségről tudósított. Arról is hírt adott, hogy a „Pécs-Bara- nyai Automobil Clubhoz több olyan panasz érkezett, misze­rint a clubtagok utcákon és te­reken parkoló gépjárműveit ki­fosztják, elviszik az autókban hagyott holmikat, letörik a lámpákat. A Club tanácsa (nap­jainkban is érvényes): záiják le gondosabban az autókat, ne hagyjanak bennük értékes hol­mit. Olyan ígéret is elhangzott, hogy a Pécs-Baranyai Automo­bil Club a forgalmasabb ponto­kon őrzött parkolóhelyeket lé­tesít, ahol pár fdléres őrzési díj mellett a gépjárművek teljes biztonságban lesznek. Csik Ferenc olimpiai győ­zelmével vezércikkben foglal­kozott a Pécsi Napló. Tizenkét mikrofon sorakozott fel a ber­lini úszóstadionban, hogy 12 ■nyelven közvetítse az éteren át öt földrész rádióállomásainak egy nevezetes perc történe­tét... ík Persze nemcsak az olimpiá­ról írtak az 1936 nyarán megje­lent újságok. Például arról is, hogy ünnepélyesen átadták rendeltetésének a Pécsi Vasutas Otthon székházát a Várady An­tal utcában. Húszezer pengőért vásárolták meg és 11 ezer pen­gős költséggel a modern kor követelményeinek megfelelően alakították át. A Dunántúl augusztus 9-i számában dr. Rónaky Kálmán helytörténész emlékezett meg Liszt Ferencről, a hírek között pedig közölték, hogy hétfőn forgalomba kerül a Liszt Fe­renc kétpengős. Mindkét újság már napokkal előbb beharangozta az első pé­csi villanyfényes esti futball­mérkőzést. A hatalmas reflek­torokkal megvilágított, fényár­ban úszó Tüzér utcai pályán a Phőbus csapat és a Mecsek FC mérte össze erejét. Az első esti mérkőzés majdnem botrányba fulladt. Már az felingerelte a sokezres főnyi közönséget, hogy a 8 órára hirdetett mérkő­zés kezdése egyre késett. A vi­lágítást sem tartották kielégítő­nek: éppen kétszer annyi fény­erőre lett volna szükség, hogy a publikum az egész pályát kel­lően áttekintse, más vélemény szerint a reflektorok elvakítot­ták a nézőket és a játékosokat egyaránt. A mérkőzésről sem sok jót írhatott a korabeli tudó­sító. A 2:1-es Phőbus vezetés­sel zárult első félidő után a má­sodik félidő kezdése is elhúzó­dott. Háromnegyed óra eltelte után a közönség egyre foko­zódó ingerültsége pisszegés­ben, füttykoncertben nyilvánult meg. Kiderült, hogy a Phőbus azért nem hajlandó folytatni a játékot, mert járandóságának egy csekély részét nem kapta meg. Súlyos botrány fenyege­tett, az állóhely közönsége be­rohant a pályára, de a rendőrség gyors, tapintatos és erélyes fel­lépése elejét vette a komolyabb bonyodalmaknak. Végre foly­tatták a játékot: és, amint a Me­csek FC a kiegyenlítő gólt be­rúgta, a közönség haragja spon­tán lelkesedéssé változott. An­nak pedig különösen hálás pub­likuma volt, ahogy a folyama­tosan fehérre festett labda lisz­tes bohócot varázsolt a fejelő játékosokból. 11 óra is elmúlt, mire meg­kezdődött a meccs utánra, cse­megeként hirdetett szabadtéri koncert. Bizony - olvasom a tudósítást -, itt is furcsa epizó­dok adódtak. Kiderült,hogy nem való a csizma a speizba, másszóval: komoly művészet és cirkusz nem igen fér össze. Pedig a szereplő művészek iga­zán tudásuk javát adták. Az operaház énekesei: Hajdú Imre, a hatalmas hangú Ney Dávid versenyre keltek a nagy tapssal fogadott pécsi Gödri Kató gyö­nyörű áriáival, Orosz Julia csil­logó szopránhangjával, akiket a mindig kitűnő Horváth Mihály kisért. A művészi nívóval nem is lett volna baj. Annál inkább a közönséggel, melynek nagy többsége örömmel és komolyan élvezte a művészek produk­cióit. Volt azonban egy kisebb­ség, mely zajongással, hangos nevetgéléssel, izetlen közbe­szólásaival állandóan zavart okozott. A fonyódi filléres vonatról is olvashattam, mely aug. 16-án reggel 6 óra 15 perckor indult a pécsi főpályaudvarról és 3 pengő 70 fillérbe került az út oda-vissza. Sokszázan használ­ták ki ezt a lehetőséget, hogy megfürödjenek a Balatonban, hiszen annakidején sokakat nyomasztottak filléres gondok. Még a művészeket is. „Hogyan élnek, miből élnek ma a képzőművészek?” Geba­uer Ernő pécsi festőművész nyilatkozott a Pécsi Napló ri­porterének, mondván: „a kö­zönségre támaszkodva hivatá­sos művész nem élhet meg Pé­csett. A közönség zöme nem vásárol képet és akinek megvan erre a lehetősége, műkereske­dők mondvacsinált nagyságai­nak képeivel díszíti lakását.” E megállapításra rímel a Dunán­túl cikke: „Veszélyben a ma­gyar képzőművészet. Meg kell védeni a művészeket a zugmű­kereskedelem ellen.” És még néhány hír az újsá­gokból: Kerékpáron Pécsre ér­kezett két svéd tanár, hogy ré­gészeti tanulmányokat végez­zen. - A csúnya barackot a pé­csiek eszik meg, a szépet elszál­lítják. - Csik Ferenc Kaposvá­ron ülteti el olimpiai tölgyfa­csemetéjét. Dr. Nádor Tamás A Vasutas Művelődési Ház épülete Pécsett Fotó: Läufer L. A varasai tavak Ellentmondók madarász-is­merőseimnek, akikkel 24 órát töltöttem egy természetvédelmi közösségben Pusztakisfalu kö­zelében. Ők ugyanis túlzottan óvatosak és titkolnak minden fészkelő helyet a rombolva ki­ránduló emberek elől. Szerintük ilyen „természetjárók” miatt tűnt el a rétisas és fekete gólya­fészek az erdősmecskei erdő­ből. Jómagam csodálom a ter­mészetet, minden felfedezése­met világgá kiáltanám, mert vallom, hogy a növény-, állat- és táj szépségek nemesítik a jel­lemet. A lélek ilyenkor emelke­detten a végtelen titkait, a hely­történelmünk rejtelmeit pró­bálja megsejteni. Táborunk hüllő- és madár­megfigyelési céllal működött az Apátvarasdtól induló tórendszer egyik halastavánál. A vízivilág oly nagy, hogy átszeli egy műút és egy vasút, pedig a vágyj tu­catnyi tavat csak egy erecske hizlalja. A vizek pocsolyaszí- nüek, felszínük alig rezdül, kör­nyékükön a növényzet vadregé­nyes. A hegynek ható dombok szinte szorongatják a partokat, de azért a víz sem hagyja magát és ahol lehet, zsombékokat ne­velve bújik a völgykatlanokba. De a zsilipeken aláhullva kris­tálytisztán ragyog és időnként méteres szivárvány-félköíveket lebegtet. A béka után csipegető gólyák, ahogy a vizcsepp-tün- döklésbe érnek, mintha gló­ria-sapkát kapnának. A zsilipek szuszognak, zúgnak, hangjukat éjszaka a békák nászdala sem képes elnyomni. Varasd temploma a völgy északi végében strázsaként fi­gyel, büszkén tekint szét a táj felett. A torony körül a szélben lepelként hullámzik a lejtők er­dősége. Csak a fákat figyelve érezni, hdgy1 valahol mégis! mindent a Zengő ural. Az Erősmecskének tartó földúton felkapaszkodtam a környék leg- terebélyesebb dombjára, ahon­nan karnyújtásnyira látszik a Zengő, Pusztakisfalu, Lovász- hetény. Talpam alatt, a vöröses földben néhol sziklahátak la­pulnak, kavicsra emlékeztető kő-labdák gurultak ki. A legfel­jebb erőgépek-koptatta úton azért baktattam a dombtetőre, mert lejtőjén kő-és rézkori tele­pülésnyomokat véltem felfe­dezni, azt hittem, egy földvárba érek fel. Vár helyett ölyv-ta- nyákat, méhészmadár-üregeket találtam. Visszapillantva a völgységbe, meglepődtem, hogy minden gáthoz gyalog-és földútak hálózata tart. A leg­több Mecskéről Varasdnak kí­gyózik. Az elhagyottnak és el­haltnak vélt vidék ezáltal máris megelevenedett, pedig rajtunk, a táborozókon kívül senki nemi A szexbomba egyetemre jár (2) Marilyn disszidált! Natasha Lytess, Marilyn első beszédtanára olyan tanítványt kapott, hogy nem hitt a fülének. A szőke csoda motyogott, fél­müveitekre jellemző sznob kife­jezéseket használt (rosszul), fél­reidézett, s vagy totális hülyé­nek vagy egészen naivnak tűnt, amikor megszólalt egy társa­ságban. 1947-ben beiratkozott a vi­lághírű színész-stúdióba, ahol Sztanyiszlavszkij módszerrel választották ki az igazán tehet­séges növendékeket a féltehet­ségek közül. Ide járt Brando és James Dean is. A stúdió az ame­rikai értelemben liberális balol­dali szellemiséget képviselte, mindig akadt egy anarchista, kommunista, szocialista, akinek radikális nézetei gondolatokat ébresztetek Marilynben. Nem fogalmazott ő meg semmiféle ideológiát, de ösztönösen von­zódott a politikai liberalizmus­hoz és csodálta Arthur Millert, pedig sohasem találkozott vele személyesen. Az éjjeliszekré­nyén is az ő fényképe állt. Marilyn 1949-ben, huszonkét éves korában találkozott Johnny Hyde-dal, akinek karrierje ki­bontakozását köszönheti. Hyde 53 éves volt, s az egyik legzse- niálisab hollywoodi mene­dzser-ügynök. Es 1950-ben Ma­rilyn Monroe megkapta élete első igazán jelentős szerepét - hála Johnny-nak - John Huston filmjében, az Aszfaltdzsungel­ban. A bomba robbant. Már a New York Post és a Herald Tri­bune is dicsérte. Darryl Zanuck, a Fox Stúdió feje hét éves biz­tonságot ajánlott- de a szerző­déssel csak fizetést Ígért, szere­pet nem garantált. Pici lehető­ségek jöttek, többnyire egy-két villanás, néhány mondat. Ma- rilyn-nek annyi szabadideje ma­radt, hogy nyugodtan beirat­kozhatott a los angelesi egye­tem művészettörténeti szakára. Aztán egy színészkolléga jóvol­tából megismerkedett a rövid hollywoodi látogatásra érkezett Arthur Millerrel. „Miss Monroe érdekes hölgy. Ön lát, amit lát, de higyje el, Freudról is van mondanivalója.” - így ajánlotta az író figyelmébe Marilynt. So­kak szerint Marilyn azért kosa­razta ki Johnny Hyde-ot, mert remélte, hogy Miller elválik miatta. Mások esküsznek rá, hogy Marilyn teljesen kiesett az író emlékezetéből, mire Miller hazaért New Yorkba. De alig kellett néhány hónap, és a Pulit­zer díjas drámaszerző sem en­gedhette meg magának, hogy ne tudja, kicsoda Marilyn Monroe. 1952. március 13-án egy fa­linaptárban, nem sokkal később pedig a Playboy magazin dupla belső oldalán tündökölt a mez­telen Monroe. A fotók jóval ko­rábban készültek - Tom Kelley, a fényképész szabadon értéke­síthette őket a Marilynnal aláírt szerződés értelmében. A Fox Stúdió vezetősége kupaktaná­csot ült. Le kell tagadni! Meg kell tagadni! Vagy talán még­sem? Marilyn lepődött meg a legkevésbé, amikor a sor iróni­ája folytán nem egy drámai ala­kítás, hanem egy világraszóló botrány lökte őt ki az ismeret­lenségből a csillagos hollywo­odi égre ... A stúdió kapitulált, mert sok pénzt látott Marilyn váratlan si­kerében. Minden forgalmazó „azt a szőkét akarta”, mert rá jön be a néző. És film film kö­vetett. Udvarló udvarló. Míg nem lépett be az ajtón Joe di Maggio, a legendás (már visz- szavonult) baseball-sztár. 1954. január 14-én tartották az eskü­vőt - filmjeinek sikerét ezzel a hírrel koronázta meg Marilyn Monroe. A házasság azonban mindössze 9 hónapig tartott. Marilyn nem Miller miatt disszidált New Yorkba. Ha „Az urak szeretik a szőkéket”, le­gyen az ő bajuk. Monroe-nak elege volt, hogy folyton ugyan­azt kell játszania: az ostoba, fe­csegő szőkét, akinek mindene kilóg a mhából. Feladatot akart. A stúdió hiába dugta az orra alá a szerződést, hogy vállalja el az újabb és újabb ostoba szőkéket, s értse meg, ennél többre nem képes. Milton Greene lázította Marilyn-t: felejtse el Holly- wood-ot, jöjjön New Yorkba, lesz, aki pénzeljen egy olyan filmet, amiben lesz drámai sze­rep. 1954 karácsonyán kevesen sejtették, hogy a los angelesi repülőtéren beszálló barnaparó- kás, szemüveges Zelda Zonkkal Marilyn int búcsút Hollywood­nak. New Yorkban beiratkozott Lee Strasberg stúdiójába, újra találkozott Millerrel, aki való­ban elvált, valóban elvette Ma­rilynt. A várostól északra fekvő csendes, connecticut-i házban élete legszebb éveit élte volna, ha meg tudta volna tartani a kisbabát. S ha Marilyn elhitte volna, hogy végre boldog. De újra nyugtátokat szedett, nehe­zen bírta az italt, önbizalma egyre mélyebbre süllyedt. Lojá­lis volt a férjéhez, de Miller gyanúja szerint nem volt hűsé­ges. Már csak azért sem, mert engedett a nyomásnak - beis­merte, hogy nem tud Holly­wood nélkül élni... Návai Anikó A hangulatos völgyben megbúvó Apátvarasd Fotó: Läufer L. járt arrafelé. A 25 éves Szekeres Tibor, a Hirdi Kenderfonó laka­tosa, - táborvezető - neheztelt is, hogy elcsatangoltam tőlük. Megérte így, kívülről, vagyis a határból rácsodálkozni iegy« szerre négy településre. Mélyet szívtam az ózondús levegőből. A tájat megszerettem és kezdem szeretni formálóját is, a min­denkori idők emberét. i íi Csuti János I i ) ■

Next

/
Thumbnails
Contents