Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-05 / 215. szám
8 üj Dunántúlt napló 1992. augusztus 5„ szerda Önkormányzati testület az ördög ügyvédje szerepében? Az Uj Dunántúli Napló politikai vitafóruma A málomi kálvária Világnézeti semlegesség? A másság tisztelete A Málomi szőlőhegy „kálváriája” című - 1992. július 29-i számban megjelent - cikket - a teljesség kedvéért a következőkkel szükséges kiegészíteni. Az 1991. évi XX. törvény módosította az építésügyről szóló 1964. évi III. törvényt. 5. § (1) A rendezési programot a megállapítása előtt az érdekelt államigazgatási és érdekképviseleti szervekkel egyeztetni és azt az egyeztetési eljárás során a lakossággal ismertetni kell. Az egyeztetési eljárás lefolytatásáról a polgármester gondoskodik. 6. § (5) A rendezési terveket a jóváhagyásuk előtt az érdekelt Tisztelt Főszerkesztő Úr! A lapjában megjelent „Őszi őszinteség” című cikkel kapcsolatban kérem, hogy e pár sor írásomat a félreértések tisztázása végett velem kapcsolatosan megjelentetni szíveskedjék. Folyó év július 25-én megjelent keretes cikkükben közölték, hogy a szentlőrinci polgár- mester bejelentést tett a községben működő szakközépiskola igazgatója ellen, majd a félreértést 1992. július 27-i számukban helyreigazították, éspedig „nem a szentlőrinci, hanem a csonkamindszenti polgármester Ropoli József tette meg bejelentését”. Amennyiben rólam van szó, közlöm a további félreértések elkerülése végett a következőket: A nevem: Ropoli László, 1932. augusztus 31-én Cson- kamindszent községben születtem, és azóta is ott lakom. 60 éves nyugdíjas vagyok. A magam részéről 1991. október 6-án tettem „egy” közérdekű bejelentést a szigetvári Városi Ügyészség vezetőjénél, dr. Farkas Pál úrnál. A közérdekű bejelentés a bejelentőre vonatkoztatva titkos. Én a nevem közléséhez sehol sem járultam hozzá. Az Új Dunántúli Napló részéről senki meg nem keresett! Tisztelettel közlöm, ameny- nyiben a Főszerkesztő Úr a lapjában változtatás nélkül teljes terjedelmében közérdekű bejelentésemet leközli, úgy azt szíves rendelkezésére bocsájtom, és természetesen a leközléséhez is hozzájárulok. Teszem ezt anN agy érdeklődéssel olvastam a „Kolhoz-e a tsz?” című cikket Székely Sándortól, a FKgP történelmi tagozatától, hiszen ha jól sejtem, rólam is szó van benne, mint az igazságáért távozásra kényszerített fő- agronómusról. Tökéletesen egyetértek gondolati okfejtésével a termelőszvöetkezeti elnökök választásáról, a párt és tanácsi vezetők ebbéli szerepéről, a tagság véleményének és akaratának semmibevételéről. Ám elgondolkodtató és rejtett szándékot sejtet az az indoklási keret, amelyben a cikkíró behelyezi mondanivalóját. Nagy Tamás rádiónyilatkozata juttatja eszébe gondolatait (azé a nagy Tamásé, akit 1985-ben (!) a tagság úgy választott meg, hogy maguk írták rá a nevét a szavazócédulára, mert az akkori párthatalom nem engedte meg jelöltetni sem) a cikk következtetését pedig így fogalmazza meg: „Ezért káros az Agrárszövetség jelenlegi magatartása, mellyel éket igyekszik verni az agrárértelmiállamigazgatási és érdekképviseleti szervekkel egyeztetni és azt az egyeztetési eljárás során a lakossággal ismertetni kell. Az egyeztetési eljárás lefolytatásáról a polgármester gondoskodik. A területrendezési tervek elkészítésének, egyeztetésének, jóváhagyásának, karbantartásának és módosításának rendjéről szóló 7/1983. (Ép.Ért.23.) EVM sz. utasítás 6. szakasza értelmében a rendezési program tervezetét megállapítás előtt - az utanál is inkább, mivel a Magyar Fórumban való leközléséhez már korábban Csurka István képviselő úrnak is hozzájárultam. Egyben mélységes megdöbbenésemnek tudok csak hangot adni, amikor az Oktatási Kulturális és Sport Bizottság elnöke az 1991 (!) október 6-án kelt és tett közérdekű bejelentésemet - amennyiben arról van szó - „nemrég tett bejelentésnek” nevezi. Azon tudatlanság előtt teljes megbotránkozással állok, amiről a fenti bizottság elnökasszonya tesz említést, hogy „s ezek kivizsgálása nélkül tette meg bejelentését”. El nem tudom képzelni, hogy másképp hogy lehetett volna! Nekem, mint az egyik társközség polgármesterének, de Szentlőrinc község polgármesterének sincs jogköre a szentlőrinci „Újhelyi Imre” Mezőgazdasági Szakközépiskolánál vizsgálatot végezni. Ugyanis elvárható az elnökasszonytól, mint a Megyei Közgyűlés Oktatási, Kulturális és Sport Bizottság elnökétől, hogy illő volna tudnia, mely szerint a szóban forgó iskola a Megyei Közgyűlés hatáskörébe tartozik. Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kérem, hogy cikkük nyomán keletkezett félreértések tisztábban látása érdekében pár sor írásomat lehető legrövidebb időn belül leközölni szíveskedjenek. Maradok Őszi őszinteséggel olvasójuk: Ropoli László polgármester Csonkamindszent ség és a valódi szövetkezetimozgalmat támogtók közé.” Jól értem? Tehát én, aki közel 30 éve agrármérnökként a szövetkezetben dolgoztam a szerző nómenklatúrája szerint nem tartozom a valódi szövetkezeti mozgalmat támogatók közé. Sőt! Hagyom, hogy az Agrár- szövetség - aki egyébként szerintem az agrárágazat problémáit a legkorrektebbül és szakmailag megalapozottan manapság szinte egyedül képviseli - éket verjen közénk. A cikk engem is meggyőzhetne arról, hogy a szövetkezetek és ezen keresztül a mező- gazdaság igazi érdekképviseletének a szerző és pártja, az FKgP az igazi letéteményese, csakhogy nagyon is benne élek a mezőgazdasági termelésben ahhoz, hogy helyzetét tisztán lássam és a saját sorsomon sítás 2. sz. mellékletében felsorolt - államigazgatási és más szervekkel egyeztetni kell. A 8. § ugyanezen kötelező szabályokat rögzíti a területrendezési terv egyeztetése és társadalmi vitája tekintetében is. (2) bekezdésében előírja, hogy az egyeztetett település- rendezési tervet elfogadása előtt közszemlékre kell tenni, illetőleg azt az érdekeltekkel ismertetni kell. Ennek során az érdekeltek a tervre észrevételt tehetnek. Korábban hírt adott az Új DN arról, hogy Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése 1991 őszén alkalmatlannak nyilvánította az igazgatói feladatkör ellátására Murai Jánost, a Kertváros 1. sz. Álalános Iskolájának igazgatóját, akit előző év májusában a tantestület egyetértésével bízott meg. Ezzel egyidejűleg munkaviszonyát is megszűntette. Murai János a döntés után 8 hónapig munkanélküli volt. Eközben a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete pécsi irodájához fordult, amely tagjai jogi képviseletét biztosítja, és együttesen nyújtottak be keresetet a Baranya Megyei Bírósághoz a határozat ellen. A bíróság első fokon helyben hagyta a közgyűlés döntését. A másodfokú bíróság a napokban megváltoztatta az első fokon hozott ítéletet, és Murai János általános iskolai tanári munkakörére vonatkozó felmondását hatálytalanította. Énnek értelmében csak Murai János igazgatói beosztása szűnt meg, munkaviszonya viszont nem. Az ítélet kihirdetése után Murai János valamint jogi képviselője dr. Hajdara Mária ügyvéd és Nagy Erzsébet, a PDSZ városi ügyvivője megbeszélést folytattak dr. Páva Zsolt alpolgármesterrel és dr. Farkas Károly jegyzővel, akik ígéretet tettek arra, hogy az Önkormányzat Murai János számára megfelelő állásról gondoskodik, érezzem. Túl közeliek azok a hatalmi, parlamenti, gazdasági viták melyeket az FKgP indítványozott és amelyeknek terméke a jelenlegi törvényi keret. Ha valamiben őszintén reménykedtem a rendszerváltozás kapcsán az éppen az volt, hogy végre a gazdasági kérdések megoldására ne politikai, hanem gazdasági döntések szülessenek. Hiszen a cikkében említett elnök támogatása a kicsinyes, korrupciós megyei pártpolitika terméke volt a gazdaság eremdényességének kárára. Ehelyett megszületett a szövetkezetek életét, sorsát alapvetően eldöntő kárpótlási és szövetkezeti törvények, melyek sokkal inkább pártpolitikai érdeket szolgáltak, mint gazdaságit. A szövetkezeti átalakulások még nem fejeződtek be, de az A 9. § (2) bekezdés utolsó fordulata értelmében a felülvizsgálat alapján szükségessé vált módosítások esetén is a fentiek szerint kell eljárni. Frakciónk álláspontja, hogy a testület az előteijesztést mindaddig nem hagyhatja jóvá, amíg az a vonatkozó jogi szabályozás kötelező előírásaiban foglalt valamennyi feltételnek maradéktalanul nem felel meg. Dr. Szili Katalin képviselő MSZP frakció és az őt időközben ért anyagi kárt megtért ti. * A PDSZ ügyvivői örömmel vették tudomásul, hogy egy tagjuk már nem munkanélküli, ám úgy vélik, ez az ügy az abban résztvevők számára tanulsággal szolgál. Az önkormányzati iskolák igazgatóinak munkáltatóját, a közgyűlést jogszabály nem kötelezi arra, hogy az igazgató vezetői alkalmatlanságának megítélése során kikétje az érintett tantestület és a szülők képviselőinek véleményét. Amennyiben viszont a közgyűlés - úgy, ahogy azt az intézményvezetők megbízásakor a 2/1992 MKM rendeletnek megfelelően is teszi - az alkalmatlanság megítélésekor is beszerezné a tantestület véleményét, azonkívül az iskola elsődleges megrendelőinek, a szülőknek is lehetőséget adna az igazgató tevékenységének véleményezésére, a közgyűlés tájékoztatását a többségi és kisebbségi véleményekről belső szabályzat írná elő, akkor az ügyben érintettek közül egyik fél sem érezné úgy, hogy a feje fölött döntenek, és nem kényszerülnének elkeseredett aláírásgyűjtő akciókra. A közgyűlés is körültekintőbben avatkozhatna be az oktatási intézmények életébe, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy egy rossz döntés kárvallottjai igazából az intézménybe járó gyerekek lesznek. Nagy Erzsébet a PDSZ Városi Ügyvivő Testületé nevében már most is látható, hogy a tagság nagyrésze változatlanul rugaszkodik a szövetkezetekhez, az eddig zöldbáróknak kikiáltott vezetőket is újraválasztották. És mivel a nép mindig bölcsebb, mint az őt befolyásolni szándékozó pártpolitika, inkább összefogni igyekszik, mint széthúzni. Szükség is van rá, hiszen ilyen katasztrofális helyzetben sohasem volt a mezőgazdaság. A megyét járva már látható, hogy sok-sok ezer hektáron csak ember magasságú gaz termett. A megye termelőszvöetkezeteinek csaknem egyharmada csődöt volt kénytelen jelenteni, a csőd pedig valószínűleg felszámolási eljárásba megy át. Az pedig a tulajdon részleges, vagy teljes elvesztésével jár, nem lesz mivel megművelni a földet, munkanélkülivé válik a tagság. Ilyen helyzetben kicsit megHónapok óta harsogja a rádió, a tv, a napilapok egyes pedagógus szervezetek és pártok követelését: deklarálja az új oktatási törvény, hogy az állami, önkormányzati iskolák világnézeti semlegessége a demokrácia, a liberalizmus nélkülözhetetlen feltétele. Úgy gondolom, érdemes indulatok nélkül, csupán észérvek alapján a modem tudományos diszciplínák felismeréseit segítségül véve mgvizsgálni, hogy ez a követelés valos-e, vagy csupán üres politikai jelszó. Az újkori filozófia antropológiája dolgozta ki, hogy milyen jelentősége van a világnézetnek az ember és kultúrája életében. Az ember fejlődése során elveszítette az állatra jellemző biztos ösztönös viselkedést. De képesnek kell lennie, hogy „valami” szerint tájékozódjék. Szüksége van életértékekre, melyek alapján elrendezi világát, döntéseket hoz, irányítja cselekvéseit. Legfőbb életérték azonban csak egy világnézet keretében van adva. Egy ifjú ember mindig a vonatkozási személyhez (személyekhez) fűződő kapcsolatában talál rá saját azonosságára. A vonatkozási személy sohasem élhet világnézet nélkül, jogosan feltételezhető tehát, hogy a gyermek először a vonatkozási személy világnézetét teszi magáévá, még akkor is, ha később tudatosan elfogadja, vagy elutasítja ezt. Senki sem élhet világnézet nélkül, legkevésbé egy pedagógus, aki hivatást érez arra, hogy gyermekeket oktasson, neveljen. A pedagógus arra esküszik, hogy a legjobb tudása szerint nemcsak tudományokat oktat, hanem eligazítja a rábízott fiatalt a legfőbb értékek megtanulásában is. Egy keresztény szellemiségű tanár sohasem fog más értékekre nevelni, mint ami a világnézete, ugyanis egy materialista ateista szellemiségű tanár is csak a saját lényét adhatja a nevelésben. Hiába minden deklaráció, egyik sem fog erőszakot elkövetni saját énje ellen. A deklaráció kedvéért egyik sem lesz semleges világnézetű, mert ilyen nincs. De ilyen követelés a legsúlyosabb beavatkozás lenne a pedagógus világnézetébe, antidemokratikus, antiliberalis megoldás lenne. Ez ellen kellene tiltakozmosolyogtat a szerző üzemméretre vonatkozó axiómája, melyet az Agrárszövetség figyelmébe ajánl: „ha a szövetkezeti formát választják a gazdák, a község határán túl ne érjen az.” Az üzemméret nem politikai szándék, hanem gazdasági racionalitás kérdése. A jelenlegi géprendszerek, állattenyésztési telepek, gépműhelek, tárolók és szárítók feltételezik a megfelelő nagyságú üzemméretet, egyébként gazdaságtalanok. Nem véletlen, hogy a nagy alföldi településeken jelenleg is ez a helyzet: És a 4-500 ha-os baranyai kistelepüéseken? Persze lehetne a 40-50 ha-os osztrák és német minta alapján farmergazdaságot alakítani, de a következő néhány év mezőgazdasági nyeresége ezt biztosan nem teszi lehetővé. Szczaurski József agrármérnök nia minden demokratikus, liberális embernek és szervezetnek. Egyébként is ki fogja ellenőrizni és hogyan, hogy ki tartja be a kötelező semlegességet. Kinek kell bejelenteni, hogy X tanár azt mondta, hogy Jézus, vagy Y azt, hogy Lenin. Nem jelent világnézeti semlegességet a relativizmus sem. Először is maga a relativizmus is világnézet, definíciója szerint a meggyőződés tetszölegessé- gét, esetlegességét jelenti. Aki esetlegesnek tartja világnézetét, az minden életviteli, orientációs elvet is kívánságaihoz, szükségleteihez, pillanatnyi véleményéhez fog igazítani, akár önmagáról, akár a társadalomról van szó. Nem megoldás az sem, ha azt mondjuk, hogy az iskola csak tudományokat adjon át, ne foglalkozzon a neveléssel. A pedagógusok még matematikát sem tudnak úgy oktatni, hogy függetlenítik magukat a világnézetüktől. De ilyen iskola nem iskola, a lényegétől, a neveléstől fosztaná meg magát, ha egyáltalán lehetséges volna így oktatni. Ha megállapíthatjuk, hogy világnézetileg semleges iskola nem lehetséges, akkor mi a megoldás? Az egyedül demokratikus, egyedül liberális és elfogadható mód, ha az állam, az önkormányzatok biztosítják azt, hogy minden fiatal olyan világnézetet oktató iskolába járjon, amilyen a szülei és a saját igényeinek megfelel. Minden tanár saját meggyőződése, saját lelkiismerete szerint taníthasson. Ha a többség (a legpesszimistább adatok alapján is az ország lakosságának 65-70%-a) elfogadja ezt az elmúlt évtizedek materialista pedagógusképzése ellenére, a kisebbség miért nem hajlandó erre, miért akarja ráerőszakolni világnézetét a többségre. A keresztény tolerancia, a másság tisztelete, a keresztény szeretet sem tiltja azonban, hogy elmondjuk, a modem filozófiai antropológia megállapítása szerint az ember természeténél fogva vallási lény, a vallás - az ateizmus álláspontjával ellentétben - nem butaságon, félelmen alapuló emberi tévedés, hanem minden egyes embernél eredeti és elsődleges igénye ezért a vallástalan ember életéből hiányzik valami lényeges. Ezért ragaszkodik a keresztény ember ahhoz, hogy világ nézetileg keresztény szellemiségű iskolába járathassa gyér mekeit. Az államnak, az ön kormányzatnak kötelessége ez biztosítani. Az állam, az ön kormányzat mi vagyunk, enne! az országnak ennek a városnál a lakói. Vannak köztünk vallá sósak, - keresztények, zsidók mohamedánok stb. -, vannal ateisták, materialisták. Kinél kinek az igénye szerint kell biz tosítani a megfelelő világnézeti oktatást. Ahogy nem lehet köte lezni egy ateistát, hogy zsidó vagy keresztény gyereket sen olyan helyzet elé állítani, hog; deklaráltan semleges világné zetű, de valójában materialist szellemiségű iskolába járjon. Ha azok, akiknek a kezébe: van a döntés, tanulmányozza az egyházi iskoláknak a váró történetében, művelődésébe betöltött szerepét, és annak tu datában döntenek, hogy az egy házak, az iskolák újbóli működ tetősével az önkormányzat fel adataiból vállalnak át, sokkí simább, sokkal zökkenőmente sebb lenne az egyházi iskolá visszaadása. Vadász Tibo JIDE, Péc Mélységes megdöbbenéssel Jogerős ítélet Murai János iskolaigazgató perében Gazdasági kérdésekre gazdasági döntések szülessenek Hová veri az éket az Agrárszövetség?
