Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-31 / 240. szám
8 üj Dunántúli napló 1992. augusztus 31., hétfő Külpolitika Teng 88 éves Egy orosz repülőtábornok véleménye Tűz alatt a Jelcin-Bush alku Borisz Jelcin orosz és George Bush amerikai elnök hét különböző megállapodást írt alá június 17-én a Fehér Házban A napokban töltötte be 88. esztendejét Teng Hsziao-ping, Kina hosszú időn át első számú vezetője. Jóllehet 1990-ben megvált utolsó hivatalos funkiciójától (a központi katonai bizottság elnöki és vele együtt a fegyveres erők főparancsnoki tisztétől) is, változatlanul mértékadónak számít a pekingi politika meghatározásában. A kommunista propaganda gépezet valóságos személyi kultuszt épített fel Teng Hsziao- ping körül. A Kínai K-P Központi Bizottságának utasítására a napokban adták ki első ízben együtt Teng és a pártot megalapító Mao Ce-tung válogatott műveit. És ami figyelemre méltó: a kötetben, amelyet a KKP közelgő XIV. kongresz- szusa előkészítőjének szántak, Teng 64, Mao viszont csak 24 írással szerepel. Teng Hsziao-ping erősíteni akarja a piacgazdasági elemeket a politikai rendszerben megnyilvánuló marxista-leninista irányzat egyidejű fenntartása mellett. Az 1904-ben gazdag földbirCsótányok nyüzsögnek a sötét szobákban, az esővíz becsurog a hallba és a vezetékből rozsdás víz folyik. Nem ám valami közönséges tokiói lakóházról van szó, hanem a japán miniszterelnök hivatalos rezidenciájáról. Most végre megkezdődött a munka, hogy méltó otthont építsenek a kormányfőnek, olyasmit, mint a Downing Street 10., vagy a Fehér Ház. Kormánytisztviselők azonban azt mondták a Reuter brit hírügynökség munkatársának, nem tudják, hogy mikor - ha egyáltalán - készül el az épület.- Semmi sem biztos -, jelentette ki az új miniszterelnöki rezidencia építésével foglalkozó bizottság egyik vezető tagja. - A kormány pénzügyi helyzetén múlik, hogy mikor kezdődhet meg a tényleges építkezés. A mostani ház semmiképpen sem alkalmas a kormányfő számára. A szobák túl kicsinyek, s nincs lehetőség modem irodai és hírközlési berendezések elhelyezésére. A háromemeletes ház 1929- ben épült egy dombocska tetején, szemben a parlament impozáns épületcsoportjával. Ahhoz, hogy új házat építsenek, mindenekelőtt helyet kell biztosítani a jelenlegi épület mellett. 1987tokos családból született Teng Hsziao-ping 1920-ban Francia- országba ment tanulni, s ott Csou En-lajjal együtt kommunista aktivista csoportot hozott létre. 1926-ban a Szovjetúnión keresztül tért vissza Kínába, ahol előbb a sangháji pártközpontban dolgozott, majd egy gerilla-támaszponton. 1934- 35-ben részt vett a „hosszú menetelésben” , s a Kínai Népköz- társaság 1949-ben történt megalakításáig a 2. hadsereg politikai biztosa volt. Teng 1952-ben miniszterelnök-helyettes lett, 1955-ben a Politikai Bizottság tagja, 1956- ban a párt főtitkára. A „kulturális forradalom” kezdetén, 1966- ban megfosztották minden hatalmától, s rehabilitálására csak 1973-ban került sor. 1976 tavaszán azonban a Mao felesége körül csoportosult „négyek bandájának” nyomására ismét süllyesztőbe került, s csak 1977 júliusban rehabilitálták újból. Ezt követően sikerült neki kiszorítania a hatalomból a Mao Ce-tung örökébe lépett Hua Kuo-fenget és 1980-ban lett a KKP első számú vezetője. ben. Nakaszone miniszterelnöksége idején már szó volt egy méltó kormányfői rezidencia létesítéséről. A terv azonban elakadt, mert két vállalat, amely A Tudomány és a Technika Intézetéhez tartozik, nem volt hajlandó kiköltözni a szomszédos épületből. Az égbeszökő tokiói telekárak és a kormány lassú döntési mechanizmusa miatt 5 évig tartott, míg sikerült helyéről kimozdítani a két vállalatot. Ezt a házat 1994-ig le kell bontani és helyébe rezidenciát építeni. Az új palota színhelyéül szolgáló telek ára egymagában 23 millió dollárt tesz ki. A jelenlegi rezidenciáról sok történet kering. Eiszaku Szato 1963-1971-ig töltötte be a kormányfői tisztséget. Felesége emlékirataiban megírta, hogy a csótányok elözönlötték a lakó- helyiségeket. Szasiko Kaifu elpanaszolta férjének Tosikinek, hogy a japán stílusú ágyban a huzat két két alatt penészes lett. A jelenlegi miniszterelnök, Mi- jadzava Kiicsi, ugyanúgy, mint elődei tették az elmúlt 30 évben, egyszerűen nem hajlandó a rezidenciában lakni. Egy tokiói elővárosban lévő lakásáról jár be hivatalába.Lám.bármilyen gazdag is Japán,nem jár ingyenesen az összkomfort. Egy orosz repülőtábornok ismét kemény támadást intézett Jelcin kapkodó és túlzottan engedékeny leszerelési politikája ellen. Borisz Szurikov, aki a moszkvai sajtóban megjelent írását lényegében az orosz Legfelsőbb Tanácshoz címezte, nem akárki: az első SALT-tár- gyalásokon a szovjet küldöttség tanácsadója volt, majd éveken keresztül szakértőként szerepelt a genfi leszerelési tárgyalásokon. Ezév június 17-én Borisz Jelcin Washingtonban keretmegállapodást írt alá George Bush amerikai elnökkel a két hatalom hadászati támadó fegyverrendszereinek drasztikus csökkentéséről. Szurikov vezérőrnagy felszólítja a Legfelsőbb Tanácsot: ne ratifikálja az orosz félre nézve megalázó és gazdaságilag is megalapozatlan keretegyezményt. Valamivel több mint egy éve, 1991. július 31-én az Egyesült Államok és a Szovjetunió, mint „magas szerződő felek”, kicserélték az adatokat hadászati fegyvereikről. A szovjet fél arról tájékoztatta partnerét, hogy 1398 interkontinentális ballisztikus rakétával rendelkezik, ebből 321 helyváltoztató indítóállású. Nyolc típusról van szó, ezek közül három - az RSZ-10-es, az RSZ-12-es és az RSZ-12M-es változat - egy robbanótöltetű, a többi öt több robbanótöltetet képes egymástól függetlenül, különböző célokba eljuttatni. Az RSZ-20-as, amelyet Nyugaton SS-18-asnak emlegetnek, 11 ezer kilométer hatótávolságú és tíz robbanótöltettel szerelhető, ugyanúgy, mint az RSZ-22-es (nyugati elnevezése SS-24-es), amelynek hatótávolsága „mindössze” 10 ezer kilométer. A szovjet szárazföldi hadászati rakéták 6212 nukleáris robbanótöltetéhez járult 62 hadászati tengeralattjáró 940 ballisztikus rakétáján 2804 atomrobbanótöltet. E hadászati tengeralattjárók jelenleg az orosz Északi Flotta és a Csendes-óceáni Flotta között oszlanak meg 38:24 arányban. Az egykori szovjet hadászati légierő 162 hangsebességnél lassúbb nehézbombázóval rendelkezett, továbbá néhány tucat hangsebességnél gyorsabb interkontinentális TU-160-assal. Közel száz szovjet nehézbombázón helyztek el „levegő-föld” osztályú, atomrobbanótöltetű robotrepülőgépeket. A - szovjet 2500 hadászati célbajuttató eszközzel és 10 271 nukleáris robbanótöltettel szemben az Egyesült Államok egy évvel ezelőtt 2222 hordozóeszközről és 10 371 robbanótöltetről adott számot. Az 50 MX típusú interkontinentális rakétát 10-10 robbanótöltettel, a 450 Minute- man-2-est két-két, az 500 Minu- teman-3-ast három-három robbanótöltettel szerelték. Az amerikai hadászati potenciál 54,5 százalékát a haditengerészet testesítette és testesíti meg, rakétáin 5760 robbanótöltettel. Szurikov tábornok cikkében utal a híres-hirhedt „McNamara kritériumra”.(McNamara hadügyminiszter volt John Kennedy csapatában.) Eszerint^ a Szovjetunió és az Egyesült Államok nem hasznosíthat egy atomháborúban egymással szemben 400-nál több megatonnás nagyságrendű robbanótöltetet, mert ez már szétzilálja a további hadviselés összes feltételét. Ma az amerikai és az orosz fél ennek tízszeresével rendelkezik. Tehát indokolt a lényeges csökkentés, de a Jel- cin-Bush alkuban „semmi ujjongani való sincs” - legalábbis Moszkva szemszögéből. Borisz Szurikov ezt a címet adja cikkének: „Leszerelni, de okosan!” Emlékeztet rá, hogy a volt Szovjetunió hadászati támadó fegyvereinek csak 81 százaléka van Oroszország területén, 104 nehézrakéta Kazahsztánban van, egyelőre moszkvai felügyelet alatt, a helyváltoztató interkontinentális rakéták Fehéroroszországban róják az utakat, de 176 silóban telepített hadászati rakétára és 43 nehézbombázóra, úgy látszik, az ukránok ráteszik a kezüket. A washingtoni keretmegállapodás szerint 2003-ig a nukleáris hadászati robbanótöltetek száma „mindösszesen” 21 ezerről 6-7 ezerre csökkenne, de a csökkentés első és második szakaszában Moszkva 450, illetve 500 egységgel több robbanótöltetről mondana le, mint Washington, hatszor annyi tiz- robbanótöltetes rakétáról, mint az Egyesült Államok. Az amerikaiak megőrzik 18 Trident tengeralattjárójukat, lenyűgöző elsőcsapás-mérő kapacitással, mig az oroszoknak csak hat hasonló „Tájfun”-ja maradna. Ráadásul fennáll az a veszély, hogy az orosz hadászati tengeralattjárók zöme pénzügyi okok miatt az évszázad végére leragad a támaszpontokon és elveszti sebezhetetlenségét. Míg Oroszország lemondott a TU-160-as és TU-95-ös hadászati bombázók gyártásáról, az Egyesült Államok bizonyára hadrendbe állít 15-20 B-2-es „lopakodó” hadászati bombázót. Jelcin végül a washingtoni alkunál egyszerűen megfeledkezett a légi indítású manőverező robotrepülőgépekről, amelyek vonalán ismét csak nyomasztó az amerikai fölény. Borisz -Szurikov másfelől megállapítja, hogy Oroszország nem rendelkezik azokkal a technikai eszközökkel, amelyekkel egy évtized leforgása alatt felszámolhatná jelenlegi hadászati fegyvertárának 70 százalékát. Következésképpen átmeneti megoldásokban, kell gondolkodni. Mindenek előtt szóba jön az amerikai és az orosz támadó hadászati potenciál ellenőrizhető alacsonyabb harckészültségi fokba helyezése, egy olyan szovjet javaslat, amelyet mind a diplomaták, mind a katonák feledésbe merítettek. Ennek lényege, hogy két vagy több fél meghatározott számú rakétáját a nukleáris robbanótöltetektől elkülönítve raktároznak és őriznek. Az orosz repülőtábomok következtetése: a júniusi washingtoni keretmegállapodást a Legfelsőbb Tanácsnak nem szabad ratifikálnia, mert az nem felel meg az egyenlő biztonság elvének és gazdasági értelemben sem elfogadható Oroszország számára. Sürgősen orosz-amerikai szakértői tárgyalásokat kell kezdeni egy olyan pótjegyzőkönyv kidolgozására, amely mindkét fél biztonsági igényeinek megfelelne és maximális gazdasági hatásfokkal szabályozná az egész konverziót a hadászati támadó fegyverrendszerek vonalán. Nem ismételhető meg az a durva hiba, amelyet a közel 1900 szovjet közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéta egyezményes felszámolásánál vétettek: a rakéták 90 százalékát felrobbantották, a többit gazdaságilag értelmetlenül „ellövöldözték”. Pirityi Sándor Nincs Fehér Ház Tokióban Elnökválasztási finis Amerikában Bush magára találhat? Az eiőcsatározások ideje végképp lejárt, most már a finis, ' a komoly, nemegyszer „mélyüléseket” is tartogató harc következik. A tét a Fehér Ház megszerzése, s a voksolásig hátralevő alig 8-10 hét alatt még (előzetes felmérések, jóslatok és közvélemény-kutatási eredmények ide vagy oda) bizony fordulhat a kocka. Bush elnök, túljutva a Republikánus Párt hatalmas propagandával kísért négynapos houstoni konvencióján, minden erejét arra fordítja, hogy behozza demokrata párti ellenfelének, Bili Clinton arkansasi szenátornak jelenleg még kétségtelenül fennálló előnyét, s - akárcsak négy évvel ezelőtt, amikor Dukakisszal vívott párharcot - átvegye a vezetést. „Ezentúl immár teljes erővel vetem magam a kampányba” - nyilatkozta maga Bush is, vészjóslóan hozzátéve, hogy „feltűrt ingujjal”, vagyis maximális energiával áll a szorí- tóba. Ez az ökölvívó hasonlat járt talán párthívei fejében is, mert a houstoni országos értekezlet előtt, ahol az elnök ünnepélyesen elnyerte pártja hivatalos jelölését, egy box- kesztyűvel ajándékozták meg. Demokraták - ez volt felírva az egyik darabra, míg a másikon a Kongresszus szerepelt világosan jelezve, hogy az elnök nemcsak a rivális párt kihívóját tekinti célpontnak, hanem a számára legingoványosabb területen, a gazdasági problémákkal kapcsolatban is igyekszik elhárítani a felelősséget az utóbbi évek gyenge teljesítményéért, a törvényhozásban találva meg a bűnbakot, amiért az (demokrata többségű lévén) számtalanszor megakadályozta Bush terveit és szándékait. Hogy ez a taktika elegendő lehet-e az elnök szempontjából jelenleg meglehetősei) elkeserítő közhangulat átformálására, az persze kérdéses. Ám az aligha vitás, hogy a november 3-i választás kimenetele jórészt épp a gazdasági helyzettől függ. Bush tavalyi, az Öböl-háború győzelme után élvezett népszerűsége a múlté, s a jelek szerint a külpolitika a hátralévő kampányhetekben sem válik első számú témává. Komoly viharokat kavarhat még esetleg az abortusz körül folyó politikai kötélhúzás (a republikánus pártprogram kemény szigorítást, a demokrata irányvonal a viszonylagos liberalizálás fenntartását ja- vallja), ám mindez nem valószínű, hogy önmagában eldöntheti a Fehér Házért folytatott párharcot. A kampányfinis csatái persze nem csupán szakmai témák körül zajlanak majd. Hiába elsődleges például az adórendszer (Bush most ismét adó- csökkentéssel kecsegteti az amerikaiakat, azzal vádolva Clintont, hogy adóemeléseivel csaknem 2 millió munkahely elvesztését okozhatja), az ellenfél lejáratására számtalan más eszköz is felhasználható. Korábban Clintont vádolták házasságtöréssel, ám augusztusban már Bushnak is szembe kellett néznie hűllenségi állításokkal. A demokrata jelölt pedig újabban felesége miatt is a bírálatok célpontja lett: Hillary Clinton a republikánus sajtópropaganda szerint nem alkalmas a „családi értékek” megfelelő képviseletére. Maga Bush pedig a „megbízhatóság” szintén elég ködös kategóriáját igyekszik előtérbe állítani, azt sugallván, hogy az USA aligha lenne biztonságban a következő négy évben, ha fiatal és (hozzá képest) tapasztalatlan vetélytársa vehetné kézbe az irányítást. Személyeskedés és komoly politikai ütésváltás, szemtől szembe TV-vita és közvetett lejáratás egyaránt megfér majd tehát a mindent eldöntő novemberi keddig hátralevő periódusban. Bush hátránya látszólagos, s most, Houston után gyorsan magára találhat - vallja sok szakértő. Más kommentárok immár nem mernek jósolni, s megelégszenek azzal, hogy az idén kiélezett küzdelem, szoros eredmény várható majd. Szegő Gábor
