Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-31 / 240. szám

1992. augusztus 31., hétfő üj Dunántúli napló 3 Indul az önkormányzati akadémia Az őszi időszak fő témái a kárpótlás és a családorvoslás A hagyományos oktatási in­tézményekhez hasonlóan az Önkormányzati Akadémia Pé­csi Területi Iskolaközpontjában is indul a „tanév” szeptember­től. Nem tétlenkedtek a nyáron sem, számtalan érdeklődő ön- kormányzat kereste fel az aka­démiát az induló tanfolyamok témáival kapcsolatos igényeik­kel. Augusztus elején ezeket az igényeket is figyelembe véve elkezdődött az őszi időszakra való felkészülés. Mint Kapusi Tibor iskolave­zető elmondta, a tavalyi prog­ramhoz hasonlóan idén is há­rom formában próbálnak segí­teni a régió önkormányzatainak: a polgármesteri hivatalok mun­katársai választhatnak a meg­hirdetett tanfolyamok közül, folytatódik az önkormányzatok munkájának értékelése konfe­renciák keretében, és továbbra is rendelkezésre áll az önkor­mányzatok egyéni igényeinek kielégítésére az akadémia széles körű szakértőhálózata. Termé­szetesen az akadémia alapvető feladatának eleget téve mindig a legidőszerűbb témák kerülnek előtérbe. Az eddigi tapasztala­tok alapján a régió önkormány­zatait jelenleg főként a kárpót­lással, a családorvoslással, a munka törvénykönyvével kap­csolatos történések érdeklik. Éppen ezért az első konzultá­ciók is e témákkal kapcsolato­sak: szeptember 3-án „Az ön- kormányzati feladatok a kárpót­lási törvények végrehajtásának folyamatában”, szeptember 7-én pedig „Családorvoslás” címmel rendeznek előadásokat Pécsett, a Széchenyi tér 9.-ben. Szeptember második felének kiemelt témái pedig a munka törvénykönyvével kapcsolatos tudnivalók lesznek. Az önkormányzati akadémia kiadványaival is nagy segítséget nyújt a polgármesteri hivata­loknak. Legújabban a „Helyi társadalom, gazdaság, politika” címmel kinyomtatott könyv je­lent meg, ami áz önkormányza­tok működésével kapcsolatos tanulmányokkal szolgál. Októ­ber elején a „Félidő előtt a fa­lusi önkormányzatok” konfe­rencia anyaga jelenik meg ha­sonló kiadvány formájában. Nagy az igény az éppen idő­szerű jogszabályok, törvények érthetővé tételére is, ezért a te­rületi iskolaközpont jogsza­bálymagyarázatokat is szervez. Pataki V. Katonai gimnáziumok Az új tanévtől két katonai gimnáziummal egészül ki a kö­zépiskolák hálózata; az Egerben és Győrött működő intézmé­nyek vasárnap nyitottak kaput. Az egri Lenkey János Hon­véd Gimnáziumban Raffay Ernő, a Honvédelmi Miniszté­rium politikai államtitkára kö­szöntötte a 365 főnyi diáksere­get és tanáraikat. Arról szólt, hogy a katonai gimnázium célja a növendékek felkészítése a ka­tonai főiskolákra. Az ünnepi beszéd után Nagy Gábor alezredes, az iskola igaz­gatója az államtitkártól átvette a katonai gimnázium alapító ok­iratát, és bemutatta a korszerűen felszerelt 27 tantermes intéz­mény épületét. A katonai gim­náziumokban - amint a többi középiskolában is - négy évfo­lyamban tanulnak a diákok az érettségiig. Egerben három, Győrött két osztállyá! indulnak. Ötödik évében a Pécs-baranyai Értelmiségi Klub Nem kicsinylem le Mohá­csot, hogyan is tehetném! Benne él és talán némi arcpi­rulásra is okot adón a magyar történelmi köztudatban: akkor elbuktunk, másfél évszázadra. Benne él, hogy jöttek a törö­kök, a megállíthatatlan hadse­reg, s akik a mi részünkről fel­vették velük a harcot, csatáz­tak bármily vitézül, adta életét még oly sokuk is, szinte tör­vényszerű volt a turbánosok győzelme. Nem véletlenül használtam azonban a címben a kis m-be- tűt. Apró fenntartásaim erő­södtek az évek során, s kaptak támaszt ezekben a korunkbeli esztendőkben. Miben hibáz­tunk Mohácsnál? De főleg: mit tanultunk belőle? Csak egy mohácsunk volt? Történelmi eszmefuttatás helyett csak a harc helyétől pártucat kilométerre ácsorgó Szapolyai-féle másik magyar hadseregre utalok. És elját­szadozom - e tragikus csapás kapcsán - azzal a gondolattal: miként alakult volna a csata, az ország, a nemzet sorsa, ha akkor a széthúzás helyett az összefogás kalauzolja a dön­tési helyzetben lévő nagyura­kat? Ezzel a lehetőséggel termé­szetesen már _ nagyon sokan foglalkoztak. Ám mindig Mo­háccsal összefüggésben. Kiki­áltottuk és megőriztük ennek az augusztusi csatának a vész-jellegét - miközben szá­mos mohácsunk volt még. Csakhát nekünk „szükségünk” van a külső erők kivédhetet- lenségére hivatkozni. Saját erőtlenségünk, energiahiá­nyunk, nem ritkán ügyetlen­ségünk palástolására, megma­gyarázására. Hivatkozni a nemzetközi helyzetre, a meg­maradt örökségre, elkötele­zettségeinkre, lovagias jelle­münkre. Valóságos vészhely­zetekben a valóságos összefo­gásra - erre vajmi ritkán va­gyunk képesek. És persze ma is kérdés - jóllehet, vészhely­zetben most nem vagyunk ha szükségünk van egy kocsit húznunk, tesszük-e, éspedig ugyanabba az irányba? Élme­gyünk persze a közfelkiáltá­sig, életünket és vérünket kí­náljuk - másnak. Magunk gondjainak oldására eszünkbe sem jut ez a heves tenniakarás. S különösen nem a valóban egységes cselekvés. Nem kerek az évforduló: 466 éve, hogy Mohácsnál majdnem véglegesen kisöpör­tek bennünket Európából. Avagy visszahúztak Ázsiába. Majdnem annyi idő ez, mint ahány százada akkor betettük ide a lábunkat. Mondhatjuk így: félidőben volt az ese­mény, amit azóta nemzet­vesztő vészként tartunk nyíl­ván. S bár voltak természete­sen ennek a népnek, ország­nak szép percei, dicső tettei, de mi azért „elbánatozunk” mohácsaink emlékén, szo- morkodunk a történelem súlya alatt: mindig csak velünk szemben mostoha. Itt meg is állunk: ami kivédhetetlen - sóhajtjuk -, az kivédhetetlen. És elkezdünk közülünk a má­sikra acsarkodni. Teljes mel­lőzésével még a lovagiasság­nak is. Mert gazdag. Mert mást mond. Mert nemzetiségi. Mert más pártban van. Mert nekem nem tetszik. Mert én mást akarok. Csakúgy, mint Mohácsnál. Akkor két magyar hadsereg fi­gyelte vészt felejtő közöm­bösséggel egymást - három részre szakadt az ország. És most? Hány „hadsereg” figyeli egymást? M. A. Háziorvosok betéti társasága Szegeden Nem szorul bemutatásra az ötödik évében .járó Pécs-bara- nyai Értelmiségi Klub. Szüle­tése ahhoz az időszakhoz kötő­dik, amit a rendszerváltás évei­nek nevezünk, tevékenységében a budapesti Nyilvánossági Klubhoz hasonlított, vidéken azonban a legjelentősebb e jel­legű szervezet volt és - eltérően a kérészéletű mozgalmaktól - ma is fennálló és általánosan respektált szervezet. Nemcsak hazai, de külföldi visszajelzések alapján Pécs városának jellegze­tes színfoltjává vált. Ezt tá­masztja alá a klub „vendég­könyve”. Öt év alatt másfélszáz „díszvendéggel”, Habsburg Ot­tótól kezdődően bel- és külföldi politikai személyiségek, nagy­követek, köztársasági elnök, miniszterelnök, miniszterek, képviselők, neves közéleti-tu- dományos-művészeti szakem­berek fordultak meg itt. Fellé­pésük sohasem reprezentációt, hanem közszereplést és kemény megmérettetést jelentett és je­lent. „Történelmi” szerep - kicsi­ben, illetve a régióban. A helyi nyilvánosság megteremtésével kezdődött és a nyolcvanas évek végén egy demokratikus közé­leti fórum megteremtésével, majd az új — pártszervezetek - kialakulásának elősegítésével folytatódott. Mindezt a toleran­cia, a vitakultúra és a közszel­lem megalkotásának igényével. Persze ez ma már üres szólam­nak tűnik csupán, hiszen egyre szaporodik „visszaigazolt parti­zánjaink” száma. Mi azonban valóban benne voltunk a rend­szerváltás sűrűjében. Hatalmas­ságok süllyedtek el a szemünk láttára és cseperedtek fel pártok, s váltak klubtagjainkból, illetve a klubhoz közelállókból neves személyiségek. Ha van bennünk nosztalgia a megelőző évekből, az mindenekelőtt a kicsírázott közszellem volt. Tudtuk mi el­len és miért harcolunk. A vá­lasztások után sokan jósolták e közszerep végét. „Sajnos” (?) nem nekik volt igazuk. A tole­rancia, a közszellem és gyakran a nyilvánosság is ma még hi­ánycikk sokszor. Ezt érzi klub­tagságunk az az állandó har­mada, negyede - az a 60-80 fő, - aki továbbra is ragaszkodik e pártoktól, irányzatoktól, szem­léletektől független szabadság kis színköréhez. Az ÉK mára persze már át­alakult. Bár közéleti-politikai funkciója kis döccenésekkel fennmaradt, szerepe kibővült azzal, ami az értelmiségi lét alapja: a szakmai és kulturális feladatokkal. A határainkon túl élő magyarsággal való kapcso­lattartáson kívül, a tudományos konferenciák szervezésén túl felvállalta a fiatal értelmiség gondjainak egy részét és Ala­pítványt is tett a tehetséges fia­talok támogatására. E kibővült szerepet 1991 végétől már a Pécs-baranyai Értelmiségi Egyesület látja el: működteti a klubot, szervezi a szervezet kül- és belkapcsolatait, segíti a hozzá csatlakozó nemzetközi diákszervezet (AEGEE) és a JPTE Tehetségért Mozgalom pécsi csoportjait, felvételi elő­készítő tanfolyamokat tart ez irányú könyvek kiadásáról gon­doskodik. E sokrétű tevékenységet csu­pán tagdíjakból messze nem le­het fedezni. Működésének kia­lakításához és fenntartásához néhány alapítvány segített, tá­mogatta őt a város, a megye, az (Új) Dunántúli Napló, a regio­nális rádió és televízió is. Legje­lentősebb persze az otthont adó Vasutas Művelődési Ház. Az egyesület saját vállalkozásaival meg tudja teremteni a helyiség bérleti díját. Ezzel azonban szervezetünk elérkezett erőfe­szítéseink határára. Helyi közé­letünknek szükséges dönteni ar­ról, hogy kell-ÉK a régiónak, vagy csupán egy színes KellÉK legyen-e? Nehezülő gazdasági feltételeink között egyre na­gyobb gond a klub színvonalas fenntartása. Sok az alapítvány, de kevés a pénz és eltűnőben vannak az egykori „bőkezű” szponzorok. E szolgálatunkból ugyanis közkívánatra „közszol­gáltatás” is lett, a közvélemény ma már szinte elvárja az állandó rendezvényeket. Ennek terheit azonban egyre nehezebben tud­juk vállalni. Ezért mi, akik részt vettünk a nyilvánosság megte­remtésében, most e nyilvános­sághoz fordulunk. Pécs „vállalkozó” polgárai! Ha Önök is úgy vélik, hogy e városnak szüksége van egy ÉK-re, úgy nyújtsanak segítsé­get a klubnak, hogy az betölt­hesse ötödik életévét. (E segí­teni akarást talán az is elősegít­heti, hogy az egyesület, illetve az alapítvány számlájára befize­tett összegek leírhatók az adó­alapból.) A Pécs-baranyai Ér­telmiségi Egyesület számláját a Mohács és Vidéke Takarékszö­vetkezet (Pécs, Citrom u. 5.) vezeti, a csekkszámla száma 242-93411 00589-08 sz. csekk­számla. A Pécs-baranyai Értel­miségi Alapítvány számláját a Mohács és Vidéke Takarékszö­vetkezet vezeti, száma 242-93411 558-08 sz. csekk­számla. Szeptembertől váijuk régi és új klubtagjainkat, váijuk mind­azokat, akiknek örömet nyújthat a társas közélet. Váijuk a pár­tokhoz tartozókat és az azon kí­vülállókat. Lesz ajánlatunk azoknak is, akik már „únják” a politikát, akiket érdekel a tu­domány, a művészet, és várjuk azokat is, akik csupán a társaság kedvéért jönnek el. Csak a tár­sas együttlét szabályait kell be­tartani: nem fogadunk el kire­kesztést, világmegváltást, önér­dekeket szolgáló és gyűlöletet kiváltó sérelmeket, elszámol­tatni és beszámoltatni igen, ám leszámoltatni nem. Intoleranciát nem, ám közszellemet igen. És hitet abban, hogy e „békesség kis szigete”, az ÉK talán még fennebb is modellé válhat egy­kor. Úgy legyen! Dr. Horváth Csaba egyesületi és klubelnök Help elnevezéssel háziorvos betéti társaságot alakított Sze­geden három orvos. A háromtagú csapat reggel 8 órától este 8 óráig áll a betegek rendelkezésére. A beteg vá­laszthat a három orvos közül, amennyiben viszont a választott doktor éppen nem ér rá, társai helyettesítik. Számítógépes nyilvántartásuknak köszönhe­tően gyakorlatilag éppen annyit tudnak az illető betegről, mint választott orvosa, tehát a keze­lés a kórkép alapos ismeretével történik. Egyenként 2 ezer em­bert vállalnak az orvosok, ennél többet ugyanis szerintük nem lehet felelőséggel, alaposan el­látni. Lehetőség van viszont a társaság fejlesztésére. Miután a betéti társaság jól működő számítógépes rend­szerrel dolgozik, e területen szolgáltatásra is vállalkozik a kollégák megkeresésére. Egy-(két) pécsi diák csendes karrierje Cambridge-i professzor asszisztense lesz? Nem volna rossz, ha a karrier fogalmát egyre többen és olyan módon tisztítanák meg nálunk dívó, rosszízű tartalmától, mint ahogyan azt Bognár Gábor, a nyurga pécsi fiatalember teszi. A Nagy Lajos Gimnázium tavaly érettségizett diákja, aki a kevesek egyikeként a patinás iskola Aranygyűrűjét is el­nyerte, az elmúlt iskolaévben a tengeren túlon bizonyította ki­vételes képességeit s éppoly ki­vételes szorgalmát. Ä Soros Alapítvány pályázójaként került az Egyesült Államok egyik egyetemvárosába. Annan- dale-on Hudson-ba, ahol köz- gazdaságtant tanul. A nyarat itthon tölti, ám úgy lehet a kö­vetkező iskolaév már Camb- ridge-ben találja. Vagy valahol másutt?- Letettem a felsőfokú spa­nyol nyelvizsgát is, ami a el­végzett stúdiumokkal együtt le­hetővé teszi, hogy Dél-Ameri- kában, Ázsiában vagy másutt tanuljak tovább. Ha a spanyol kultúrkör mellett döntenék, ak­kor valószínűleg Argentínát vá­lasztanám. Eredeti elképzelé­sem szerint befektetési bankár­nak készülök, így az első évben a makro és mikroközgazdaság- tant tanultam, mellé a spanyolt, a XX. századi latin-amerikai novellisztikát, a Pascal-progra­mozást, matematikát, a demok­ráciák és az amerikai elnökvá­lasztások történetét választot­tam a tantárgyi „étlapból”. Jö­vőre a banki kapcsolatok, sta­tisztikai közgazdaságtan, diffe­renciálszámítás és a XX. szá­zadi képzőművészet követke­zik. Kötelező felvenni ugyanis legalább egy művészeti tárgyat. Az értékelés is eltér a nálunk szokásostól; az évközi felké­szültség döntőbb a vizsgákra írandó esszéknél. A tanár-diák viszony pedig sokkal felszaba­dultad), barátibb.-A hírek szerint akár a cambridge-i egyetemen is foly­tathatná tanulmányait?- Szilveszterkor a társaság­nak köszönhetően ismerkedtem meg Winnie Godley professzor­ral, a Cambridge-i Egyetem Al­kalmazott Közgazdaságtudo­mányi Tanszékének volt vezető­jével, aki. merghívott maga mellé asszisztensnek. Ő most az angol pénzügyminisztérium előrejelző főosztályát vezeti, a globális folyamatokkal foglal­kozik. Vendégprofesszorként az Egyesült Államok gazdaságáról készített modellt. Mivel a diá­kok közt az egyedüli vagyok, aki együtt dolgozhattam vele, nekem lehet a legnagyobb esé­lyem, hogy Cambridge-be is követhetem.- Egyébként most újabb két magyar diák érkezik Hud- son-ba, egyikük, Lafferton Emese, ugyancsak a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumból, aki ame- rikanisztikát tanul majd! Dol­gozni, tanulni kell; taníttatásom évi 26 ezer dollárnál, egy ame­rikai család évi átlagjövedelmé­nél is valamivel többe kerül. Ösztöndíjat az idén már csak az egyetemtől kapok, és csak ak­kor, ha egészen kiemelkedőt nyújtok. Ezt is heti húsz óra ta­nuláshoz kapcsolódó munkával egészítem ki. Bóka Róbert Magyar áruk hete a Centrumnál A Centrum Áruházak Ke­reskedelmi és Szolgáltató Kft. október második felében bemutatóval egybekötött áru­sítást szervez 24 áruházában, amelynek során a magyar áruknak szeretnének na­gyobb értékesítési lehetősé­get biztosítani - tájékoztatta Brückner Tamás, a Centrum vezérigazgató-helyettese az MTI-t. A Magyar áruk hete címet viselő kezdeményezés­sel a Centrum áruházak nem csak saját üzleti érdekeiket szolgálják, hanem országos érdeket is, amennyiben kez­deményezésük elősegíti, hogy a magyar termelők, akik teljesíteni tudják a szük­séges minőségi feltételeket, ne szoruljanak ki a hazai pi­acról. A klub egyik rendezvénye 1991-ből Fotó: Läufer László Hétfői jegyzet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents