Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-27 / 236. szám

1992. augusztus 27., csütörtök üj Dunántúli napló 7 VÁLLALKOZÁSOK — ÜZLET A magyar ipar második negyedéve Emelkedőben a konjunktúra-barométer A franchise titka (3.) Nonprofit szervezetek menedzsmentje Pécsett Az alapításának 625. évfoiv dulóját ünneplő Janus Panno­nius Tudományegyetem Köz­gazdaságtudományi Karának Szervezési és Vezetési Tan­széke és a budapesti Nonprofit Kutatócsoport a London School of Economics and Political Sci­ence Center for Voluntary Or­ganisation szakmai támogatá­sával szeptember 17-18-án tu­dományos tanácskozást rendez Pécsett, Nonprofit szervezetek menedzsmentje címmel. A ran­gos fórum előadói a téma gya­korlati alkalmazói, valamint el­ismert elméleti szaktekintélyei lesznek. A tanácskozás hely­színe a Kolping ház (Szent Ist­ván tér 7.) lesz. Német-magyar gazdasági nap Lipcsében A Magyar Gazdasági Kamara a Német Gazdaság Keleti Bi­zottságával, a Lipcsei Ipari Vá­sár Kft-vel, valamint a Lipcsei Ipari és Kereskedelmi Kamará­val együttműködve október 14-15-én német-magyar gazda­sági napokat szervez Lipcsében. A rendezvény a kapcsolatterem­tés lehetőségén túl gyakorlati tudnivalókat nyújt az együtt­működések területén. A jelent­kezési lap, valamint a német részről bejelentkezett vállalatok adatai hozzáférhetők a Dél-du­nántúli Gazdasági Kamarában (Pécs, Irgalmasok u. 24.). ✓ Árubemutató az Iparosházban Multinacionális gyártók által készített márkás német termé­kek árubemutatóját rendezik szeptember 3-4-én Pécsett az Iparos házban. A kiállító cégek a jövő kereskedelmi kapcsola­tait szeretnék megalapozni a rendezvényen. Az autórádiókat, autótelefonokat, riasztókat, táv­beszélő készülékeket, rádiótele­fonokat, faxokat, televíziókat és videoberendezéseket bemutató kiállítás naponta 10-19 óráig te­kinthető meg. Perspektíva ’93 Az orosz-magyar kereske­delmi lehetőségekről és az együttműködés további formái­ról tanácskoznak szeptember 23-25-én Budapesten az Orosz- országi Föderáció Magyaror­szági Kereskedelmi Képvise­lete, az Összoroszországi Kon­junktúra és Tudományos Kutató Intézet és a KOPINT-DATORG közös rendezvényének, a Pers­pektíva ’93-nak a résztvevői. A vállalkozói konferenciáról bő­vebb tájékoztatót, és jelentke­zési lapot a Dél-dunántúli Gaz­dasági Kamarában (72-13-040) adnak. Privatizációs lízingpályázat Szeptember végén írja ki az Állami Vagyonügynökség azo­kat a pályázatokat, amelyek ke­retében magyar vállalkozók je­lentkezhetnek üzemek, gyárak lízing formájában való privati­zálására. Egyelőre 6-8 vállalat kísérleti jellegű lízingbe adásá­ról van szó, de még nem ismere­tes, hogy melyek lesznek ezek a vállalatok. (MTI) Elkészült a budapesti Ko- pint-Datorg Konjunktúra-, Pi­ackutató és Számítástechnikai Részvénytársaság konjunktúra tesztje, melynek alapján jól ki­rajzolódnak a második ne­gyedév ipari fejleményei. A Kopint-Datorg kérdőiveível vállalatok, vállalkozók, társasá­gok és szövetkezetek vezetőit kereste meg, s a válaszok alap­ján átfogó képet igyekezett formálni a gazdasági folyama­tokról. A tanulmány néhány fonto­sabb megállapítását most köz­readjuk. Gazdasági közérzet A feldolgozóipari cégek hely­zete - saját megítélésük szerint - 1992 nyarán kifejezetten rossz. A válaszadók mindössze 6 százaléka tartja helyzetét jónak, 47 százaléka közepesnek és ugyancsak 47 százaléka rossz­nak, azaz 41 százalék ponttal többen érzik magukat rossz helyzetben, mint jóban. Ezeknél az arányszámoknál felmé­réseink során előfordultak ugyan kedvezőtlenebbek is, dé a szaldó - a jó és a rossz hely­zetben lévők különbsége - mí­nusz 41, ami megegyezik az elmúlt év júliusában számítot­tal, az eddigi legmagasabb mí­nusz értékkel. A válaszadó managerek a rö­vid távú kilátásokat mérlegelve összességükben bíznak cégük helyzetének enyhe javulásában, optimistábbak, mint az áprilisi felmérés idején, s mint egy év­vel korábban voltak. 22 száza­lék véleménye szerint cége helyzete javul, 18 százalék sze­rint romlik, s a többség (60 szá­zalék) szerint alig változik a következő fél évben. A rossz helyzet és a közeljö­vőre némi javulást jelző prog­nózis együtt - a szezonális hatás kiszűrése után - azt eredmé­nyezte, hogy jelenleg a konjunk­túra-barométer tendenciája emelkedő, pozíciója jobb, mint az előző évben bármikor. Az ágazati vélemények A válaszadó cégeket ágaza­tokba csoportosítva az eredmé­nyek azt mutatják, hogy külö­nösen a gépipari és a kohászati cégek körében gyakori a rossz helyzet - így minősített a cégek 74, illetve 66 százaléka. E két ágazatba tartozó cégek helyze­tük javulására a közeljövőben nem számítanak, az építőanya­gipari és a vegyipari vállalkozá­sok között viszont viszonylag magas - az átlag 22 százalékhoz képest 38 és 30 százalék - azoknak a cégeknek az aránya, amelyek bíznak helyzetük (az építőanyagipar esetében főleg szezonális”) javulásában a kö­vetkező hónapokban. A magyar gazdaság helyzete a mikroszféra válaszadói szerint is rendkívül rossz. A nemzet- gazdaság helyzetét közepesnek minősítők aránya újra csekély, holott ebben a minősítési kate­góriában 1990 szeptemberétől az arányszám 9 százalékról 23-ra emelkedett, most viszont újra 9 százalék. Ami a követ­kező hat hónapra vonatkozó prognózist illeti: a válaszadók 52 százaléka szerint a gazdaság helyzete tovább romlik, 41 szá­zalék szerint alig változik, 7 százalék szerint javul - a szal­dókból (a javulást és a romlást várók különbsége) alkotott idő­sor alapján a tendencia romló. Termelés, készletek A termelési tevékenység 1992 második negyedévében az előző negyedévhez képest a cégek zöménél - az ilyenkor szokásos módon szezonálisan - emelke­dett. Az emelkedés mértéke - a szaldók alakulásán mérve - megfelel a korábbi években ta­pasztaltnak, s így kedvezően tért el az 1991 nyarán jelzett helyzettől, amikor még a szezo­nális termelésemelkedés is alig volt érzékelhető. Termelését az előző év azo­nos időszakához mérve - a sze­zonális változást kiszűrve - a válaszadók csaknem fele (48 százaléka) a termelés lanyhulá­sát regisztrálta az elmúlt félév­ben. Élénkülést mindössze 14 százaléka mért, 38 százalék pe­dig változatlan szinten termelt. Lanyhuló termelést legnagyobb arányban a gépipar és az építő­anyagipar cégei jeleztek, míg viszonylag kedvező pozícióban a könnyűipari cégek vannak, mivel közöttük az átlagnál ki­sebb arányban vannak a terme­lés lassulását és nagyobb arány­ban az élénkülését tapasztalok. Enyhe optimizmus A rövid távú termelési kilátá­saikat illetően a cégeket enyhe optimizmus jellemzi: többen vannak azok, akik növekedést várnak, mint azok, akik csökke­nést jeleznek előre - 27 száza­lék áll szemben 15 százalékkal, (ez az enyhén bizakodó terme­lési prognózis is „benne van” abban, hogy a cégek saját hely­zetük javulásában jobban bíz­nak, mint az elmúlt két évben bármikor.) Főképpen a vegy­iparban és a könnyűiparban magas az élénkülést prognoszti­zálók aránya - mind az átlag­hoz, mind a lanyhulást jelzők arányához képest. Kedvezőtlen viszont a kohászati cégek ter­melési prognózisa - többen vannak a termelés lanyhulását jelölők, mint az élénkülést vá­rók. Létezik tehát a cégeknek egy vékony rétege, amely saját helyzete javulására és termelése élénkülésére számít, de a több­ség a stagnálás mindennapjait éli. Igen sokan küzdenek fel­halmozódott késztermék készle­tekkel. A magas késztermék készletet jelzők aránya mind­össze két százalékponttal marad csak el a tavaly júliusban jelzett maximumtól. (Ä válaszadók 46 százaléka szerint késztermék készletei magasak, 42 százalék szerint megfelelőek és 12 szá­zaik szerint alacsonyak.) Külö­nösen a könnyűipar, a gépipar és a vegyipar vállalkozásai kö­rében általános a magasnak mi­nősített késztermék-készlet- szint. Alapanyag- és félkésztermék készleteiket viszont most a vála­szadók 65 százalék - ez az ed­digi legmagasabb arány — jelzi megfelelőnek, s csak 21 száza­lék magasnak és 14 százalék alacsonynak. Kereslethiány, bizonytalanságok A válaszadó cégek 62 száza­léka szerint termelési tevékeny­ségét akadályozza a termékei iránti kereslet hiánya. A keres­lethiányt jelzők aránya néhány százalékponttal alacsonyabb, mint az előző négy felmérésünk idején volt, illetve mint a tavaly júliusban mért 70 százalékos maximum, de változatlanul rendkívül magas. Különösen az az építőanyagiparban és a gép­iparban - az előbbiben a válasz­adók 72, az utóbbiban 71 szá­zaléka jelzi. Az előző évhez és a kereslet- hiányhoz képest mérséklődni látszik a (saját) likvid pénzesz­közök hiányának termelést visz- szafogó ereje - jelenleg a vála­szadók 46 százaléka tekinti kor­látnak. Változatlanul magas, 43 százalék a hazai gazdasági kör­nyezet bizonytalanságát, mint termelési akadályt említők ará­nya. Figyelemre méltó, hogy a munkanélküliség folyamatos növekedése közepette 4 száza­lékponttal (de csak 7 száza­lékra) emelkedett azok aránya, akiknek a termelését a megfe­lelő munkaerő hiánya akadá­lyozza. (Az ágazatok közül el­sősorban a könnyűiparra jel­lemző.) Vállalatok, társaságok Az év indításakor a társasági formában működő cégek voltak a legkedvezőtlenebb helyzet­ben, a vállalati szféra cégei helyzetüket akkor átlagosnak ítélték. A prognózisokból azonban kiolvasható volt, hogy ez a fel­állás az év folyamán ellentéte­sen fog változni, ami be is kö­vetkezett. A jelenlegi felmérésünkben a vállalati szféra gazdálkodói ke­rültek a legnehezebb feltételek közé, körükben 51% ítéli hely­zetét rossznak és csupán 3% jó­nak. A társaságok és a szövetkeze­tek jelenleg az átlagnál kissé jobb szituációban vannak. A helyzet hátterében valószínűleg a csődeljárásokkal terhelt válla­lati szféra elkeseredettsége hú­zódik meg. A kilátások alapján valamivel kedvezőbb helyzet várható a következő fél évben mindegyik gazdálkodási forma cégeinél, a sorrend azonban nem változik, továbbra is a vállalatok fognak a legkedvezőtlenebb körülmé­nyek között gazdálkodni. Az optimsita prognózisok fő­leg a társaságoktól származnak (ezen belül is a nagyméretűek­től), ők látnak lehetőséget a kö­vetkező félévben termelésük és értékesítésük bővítésére. A termelésbővítés szándéká­val arányban áll a keleti és nyu­gati exportfokozás szándéka, a belföldi értékesítés elmarad at­tól. Remélhetőleg alátámasztot­tak ezek az előrejelzések, s va­lóban piacot talál majd a prog­nosztizált terméktöbblet. A jelzett termelésélénkülés szándéka olvasható ki abból is, hogy a társaságok panaszkod­nak jelenleg legkevésbé keres­lethiányra (60%), s itt a legin­kább lekötöttek a kapacitások is (71%). A szövetkezetek helyzete A szövetkezetek jelenleg az átlagosnál jobb helyzetben van­nak, prognózisaik is bizakodók. Termelésük a nyugati piac fel­vevőképességének arányában tud majd növekedni, a belföldi és a keleti piacot a társaságok­nál sokkal inkább reménytele­nebbnek ítélik meg. Sorozatunk előző részében a legismertebb franchise (ejtsd: frencsájz) rendszerek­ről szólva Haraszti Mihály, a Magyar Franchise Szövetség alelnöke kifejtette: ha Chaplin újraforgatná a Modern időket, helyszínül biztosan egy gyorséttermet választana. Ott ugyanis minden mozdulat elő van írva: hány másodper alatt kell kiszolgálni az ügyfelet, mit kell neki mondani, ha be­jön, és mit, ha kimegy. Az egyéniségét egy ilyen helyen mindenki elfelejtheti.- Lehet az alkalmazottak számára is megfelelő motivá­ciót teremteni?- A franchise rendszernek döntő többsége családi vállal­kozásokat tömörít, ezért a mo­tiváció nem annyira fontos, ahol pedig alkalmazottakat kell felvenni, ott jól meg kell fizetni őket és sikeres pálya­vagy jövőképet kell eléjük ve­títeni. Például a McDo- nald's-nál minden más szerve­zethez képest jobbak az elő­meneteli lehetőségek. Igaz, hogy amíg valakiből főnök lesz, el kell viselnie az örökö­sen háta mögött tüsténkedő felügyelőt, aki nemcsak azt nézi, hogy mit csinál, hanem azt is, hogy mit nem csinál.- Nem hasonlít ez egy kicsit a rabszolgatartó rendsze­rekre?- Egy valódi piacgazdaság­ban senkit sem érdekel az al­kalmazottak lelkivilága, vé­leménye. Nemcsak azt kell szeretni tehát a piacgazdaság­ban, ami abban jó - tömött üz­leteket, korszerű, gyors, udva­rias önkiszolgálást -, hanem azt is, ami ezzel együttjár: a bukás lehetőségét, a kemény munkát, a létbizonytalanságot azok feje felett, akik nem ké­pesek megfelelni az elvárá­soknak, a piaci körülmények­nek.- Ha én mégis magam kí­vánnék a saját vállalkozásom példáján fellelkesülve fran­chise rendszert kialakítani, mit kellene tennem legelő­ször?- Elmenni egy megbízható tanácsadó céghez, amelyik se­gíthet a rendszer felépítésé­ben. Nem azért, mintha az a vállalkozás, amelyik jó alapja lehet egy franchise rendszer­nek, nem kiváló, hanem azért, mert aki belül van, az képtelen egy rendszert kívülről szem­lélni, annak a hibáit, vagy ki­javítandó gyengéit észrevenni. A saját autónkat sem tolhatjuk meg belülről.- Lehet-e Magyarországon valaki kizárólagos jogú li- cencgazdája (disztribútora) egy külföldi rendszernek?- Természetesen. Csakhogy akkor mindent neki kell ellát­nia, ami egyébként a rendszer eredeti tulajdonosának kötele­zettsége a saját piacán. Mind- emellet adaptálnia kell a rend­szert, ki kell válogatnia a meg­felelő vállalkozókat, és így to­vább. Ehhez azonban előbb saját magának kell megfelel­nie a feladatnak. Egy ilyen li- cenc megvásárlása is többe kerül, magasabb a licencdíja, és az induló tőke is. Ezért nem mindegy, hogy a külföldi pia­con futó rendszerek közül me­lyiket választja ki az illető, to­vábbá hogyan szerződik a tu­lajdonossal.- - Mi a biztosíték arra, hogy ha valami külföldön sikeres, az Magyarországon is az lesz?- Semmi. Ha az adaptációt nem jól végezték el, ha a vál­lalkozást nem jól készítették elő, ha nem körültekintően tervezték meg, könnyen ku­darcba fulladhat a vállalkozás.- A garanciák a rendszert átadó részéről ilyenkor nem érvényesek?- Ha a szerződést jól kötöt­ték meg, akkor igen. Külföl­dön a bankok anyagi garanci­aként fogadják el a franchise formát, mint sikeres befekte­tést, ezért hajlandóak azt 70-90 százalékban megfinan­szírozni. A világon mindenütt már az első évben az induló vállalkozások 70-75 százaléka elbukik, ám a franchise rend­szereket átvevőknek legfel­jebb csak 5 százaléka húzza le a rolót. A siker esélyei tehát ebben az üzletágban összeha­sonlíthatatlanul jobbak. Merth László Nem kell csúcskamara VOSZ-vélemény a kamarai törvényről A Vállakozók Országos Szö­vetsége álláspontja szerint szükség van markáns, tagjai ér­dekeit jól általánosító érdek- képviseletekre és szakmai szer­vezetekre. Ugyancsak fontos a helyes kormányzati politika lé­péseinek megtétele előtt szá­molni ezekkel a szervezetekkel, s figyelembe venni véleményü­ket a döntésalkotás során. így tehát a VOSZ támogatja egy ér­dekképviseleti törvény kidolgo­zását, magalkotásakor azonban meghatározó rendező elvet kell kapnia az Egyesült Európa ké­szülő érdekképviseleti joganya­gának. Mindeddig általános gyakor­lat volt szinonimaként használni az érdekképviseleti és a kamarai törvény kifejezéseket. A VOSZ tartalmilag igen lényeges elté­rést tart elkülöníteni a kamarai és az érdekképviseleti funkció között. Eszerint az elsősorban szak­mai alapokon megszerveződő kamara rendelkezhet bizonyos átruházott hatósági jogosítvá­nyokkal, oktatási funkciókkal stb., az érdekképviselet viszont hatósági jogokat nem kell, hogy igényeljen. A készülő törvénynek első­sorban a kormányzat és a létre­jött képviseleti szervezetek, kamarák és érdekképviseletek viszonyát kell szabályoznia. Feltétlenül jelezni kell azt is a jogszabályban, hogy az Érdek­egyeztető Tanács mely kérdé­sekben jogosult előterjesztésre, vétóra, avagy mely kérdésekben köteles a kormány előzetes vé­leményegyeztetést végezni. Több jel mutat arra, hogy az elkövetkező időszakban nőni fog a regionális szervezetek szerepe is. E tekintetben sem szabad semmiféle korlátozó intézke­dést hozni. Mindezek figyelembevételé­vel a törvény egyfajta alulról stimulált „rendet” teremthet a gazdasági, vállalkozói érdek- képviseletek világában. Ez azonban korántsem jelentheti valamiféle egységesülő csúcs­kamarában összefogó vállalko­zói kamarai szervezet vagy ér­dekképviselet új monopóliumba rendelését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents