Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-25 / 234. szám
10 aj Dunántúlt napló 1992. augusztus 25., kedd (ta A szerkesztőség postájából Zsákbamacskás vásárlás Mortadellát vásároltam az egyik közismert, belvárosi élelmiszer-áruházban. A sejtelmes, vörös fénnyel megvilágított felvágottat gusztusosán becsomagolták és oly jól leragasztották a minden adatot tartalmazó címkével, hogy ember legyen a talpán, aki azt olló nélkül fel tudta volna bontani. A meglepetés ezután következett, ugyanis az otthon ügy- gyel-bajjal felnyitott csomagból barna szélű, láthatóan több napos szeletecskék bújtak elő szégyenlősen és sápadtan, gusztusos rózsaszínű színük - piros lámpa hiányában - már rég elpárolgott. Bár reklamációmra a frissnek egyáltalán nem mondható felvágottat készségesen kicserélték, mégis önkéntelenül felvetődött bennem a gondolat, hogy a nagy forgalmú áruház a rafinált világítás és az öntapadós címkeragasztás segítségével hány vásárlót károsított meg aznap, akik nem vették maguknak a fáradságot, hogy a fogyasztásra alkalmatlan árut visszavigyék. Toll Iván Pécs Miért vonják a letiltást? Nagy megkönnyebbüléssel olvastam június 10-i számukban a pénzintézeti letiltással kapcsolatos tájékoztatásukat. Én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy nincsen az OTP felé tartozásom. És mégis, a kevés nyugdíjamból több mint 3000 Ft-ot a sásdi OTP részére vonják. Az egyik ismerősöm két éve humusz- és gilisztatenyésztésbe fogott. A sásdi OTP bonyolította az ügyet a Biogil Kft-vel, amelynek a hitelt át is utalták. A kft. azonban eddig sem gilisztát, sem humuszt nem szállított az ismerősömtől. Én és még két társam lettünk a kezesek. A letiltást mindhárman megkaptuk ez év februárjában. Én azóta is orvosi kezelés alatt állok, mert kisebb fokú agyvérzésem volt, ami életem végéig fog kísérni. Az újságcikk alapján reméltük, hogy a júliusi nyugdíjból már nem is vonják az említett OTP-tartozást. Sajnos tévedtem, mert a júliusi nyugdíjam is megcsonkítva érkezett. Ez érthetetlen számomra, a letiltás nem volt törvényes. Az OTP miért nem intézkedett a nyugdíjintézet felé a letiltás megszüntetéséről? id. Bikádi Károly Baranyajenő, Kossuth u. 6. Életlen penge Évekkel ezelőtt „Astra” Superior borotvapengével szoktam borotválkozni. A márka egy-egy pengéjével 8-10-szer értem el eredményt, volt használható, a maiakkal - sajnos! - egyszer sem. S ezért voltam kénytelen a „Wilkinson Sword” márkájú pengét megvásárolni, holott az ára az előbbinek 2-3-szorosa. Nem sajnáltam érte a magasabb árat, hisz a régi Wilkinsonnal 1-2 hónapig is eredményesen borotválkoztam. Ma viszont jó, ha négyszer használható egy-egy pengéje! Nem tudom, ki az „illetékes”, az ilyen rossz áru behozatalá- ért.Legalább olyan pocsék az áru, mint amilyent a tv-ben szoktak időnként megmutatni! Németh Ferenc nyugdíjas l„,?bb - a. Hetvehelyen, a falu főterén új, fából készült esőbeállós buszvárót állítottak fel. A tetszetős építményt helyi mesteremberek tervezték és állították fel Fotó: Proksza László Megloptak egy nyomorék, beteg embert! Ez ma már nem szenzáció, csak egy végtelenül szomorú eset. A Konzum árkádjai alatt, a Rákóczi út felőli lépcsők tövében már elég régóta árusítja cigarettaféleségeit egy nyomorék, beteg fiatalember. A minap világos nappal, ott, ahol jár- nak-kelnek emberek, csak egy pillanatra hagyta őrizetlenül a kartondobozkáját és a pénzes zacskóját egy kis kézi számológéppel egyetemben a nép forgataga közepette a lépcső tövében, és máris ellopta valaki ennek a nyomorék fiatalembernek a kis vagyonkáját pénzestül, mindenestül együtt. Embertelenség, becstelenség, érzéketlenség, és még ki tudná felsorolni, hogy mi minden hiányzik az ilyen „emberből”, aki vagy akik még egy nyomorék beteget is meglopnak. Kérdem ettől a szegény, síró, könnyeit hullató nyomorék embertől, hogy a kára kb. mennyi lehet? Azt feleli legnagyobb megdöbbenésemre, hogy kb. 40 ezer forint a kis kézi számológéppel együtt. Hogy én most a napokban megtörtént sajnálatos esetet miért írtam meg? Az volna a csoda, és a Duna előbb folyik visszafelé, minthogy akár ennek a nyomorék fiatalembernek a kára megtérülne. Berényi Iván Pécs, Móra F. u. 48. Öröm és tapasztalatok A nyár folyamán jó néhány hétig én gondoztam a Szerkesztőség postájában megjelenő írásokat. Olvastam lapunkhoz érkező leveleiket, sok gondolatot mentettem belőlük attól függetlenül, hogy egyetértettem az adott levél írójával vagy gyökeresen ellenkező véleményt vallottunk. Mindenesetre örültem bizalmuknak, örültem annak, hogy továbbra is rengetegen keresik fel lapunkat akár magánügyükben akár pedig olyan problémákkal, amelyek esetleg többeket érdekelnek, ám mi, hivatásos újságírók nem figyeltünk fel rájuk. A beérkezett leveleket nagyon nehéz valamilyen módon rendszerezni. Bevallom, még a névtelen leveleknek is örültem, mert ezekből is bizonyossá vált, olvassák lapunkat. Természetesen jobban tetszettek azok a vélemények és megjegyzések, amelyekhez nevüket is adták az Új DN olvasói. Különbözőek vagyunk mi, emberek. Vannak, akik, bár mindenről megvan a véleményük, sohasem gondolnak arra, hogy egy laphoz írjanak, mások időt, pénzt sem sajnálva erre is szánnak néhány forintot és néhány percet. Ezidő alatt számomra bebizonyosodott, hogy nincs nagy betűs OLVASÓI VÉLEMÉNY, és ez így van rendjén. Nem egyszer előfordult, hogy ugyanarról a témáról gyökeresen ellentétes nézeteiket írták meg olvasóink, akiket egyetlen dolog köt össze, életkortól, nemtől, pénzügyi helyzettől, politikai nézettől, vallási hovatartozástól függetlenül: az, hogy olvassák lapunkat. Ez alkalommal is kérjük, továbbra is bízzanak bennünk. A bizalom ilyen esetekben nem azt jelenti, hogy a „sajtó majd elintézi”, sokkal inkább azt, hogy csakis akkor tudunk olyan újságot csinálni, amely minél több embert érdekel, ha megismerjük magánvéleményeiket is. Mostanában a sajtóról éles viták folynak. Úgy vélem, a sajtó ennek ellenére nem hatalom, hiszen nincs döntési lehetősége semmiben. A sajtó inkább egy olyan véleménynyilvánítási lehetőség, és reméljük, az is marad, amelyhez bizalommal fordulhatnak olvasóik, hisz ezért olvassák, és ezért újuk mi is nap mint nap. A sajtó legfeljebb befolyásolhatja a mindekori hatalmat, ha naprakész és korrekt hírekkel segíti olvasói tájékozódását. Mindezek reményében várjuk továbbra is leveleiket, észrevételeiket. Bozsik László Esti telefonbeszélgetés 1992-ben ff A terv már készül Ki törődik a 6-os úton lakók panaszával? Másutt már megoldották az átmenőforgalom elterelését Az 1992. augusztus 6-i Új Dunántúli Napló első oldalán megjelent Cs. L. újságíró aláírásával „Az éjszaka zajai, környezetvédelmi beruházások a Pannónia Sörgyárban” című cikk, amely a sörgyár környékén lakók és a Petőfi utcában élők panaszával foglalkozik, mely szerint „az éjszakai szállítások miatt nem tudnak aludni a környéken lakók.” A cikk egy fontos kritériumra nem tért ki: mégpedig arra, hogy akkor mit szóljanak a 6-os úton élők, ahová a Petőfi utcáról a kamionok rákanyarodnak, ezenkívül nemcsak a sörgyár kamionjai, hanem - ezt úgy gondolom, nem is kell külön kihangsúlyoznunk - éjjel-nappal a fát, állatokat, szenet, homokot stb. szállító kamionok mennek keresztül, emiatt ablakot kinyitni nem lehet a kibírhatatlan zaj miatt, a kipufogó gázok bűzétől sem... és hát így élni nagyon nehéz. A Petőfi utcáról a 6-os útra kanyarodó kamionok miatt - bárcsak ennyi lenne a mi problémánk - biztos, hogy nem írnánk most ezt a levelet. Tisztelettel kérjük a 6-os főúton lakók panaszait is - egyelőre névtelenül - az újság első oldalára megírni, mivel szinte hihetetlen, hogy az országban már annyi helyen igyekeznek megoldani a kamionok forgalmánka elterelését a belvárosban, csak épp Pécs városa nem törődik ezzel az igen súlyos környezeti problémával, hivatkozva a pénzhiányra. De pénz hiányában is lehet valamit tenni, például egy ötletünk, amely átmenetileg megoldható lenne, és a 6-os úton lakók kevesebbet szenvednének: a Keszüi út felől lehetne elterelni a nagy kamionokat, melyektől remegnek a házak is. Éz eddig senkinek nem jutott még eszébe? Az önkormányzatnak nincs pénze, a Közúti Igazgatóságnak nincs pénze, a Környezet- védelmi Bizottság referense, nem tudjuk, milyen megoldásokat képzelne el a problémára. A pécsi József Attila utca lakói Tisztelt József Attila utcai lakók! Valóban igazuk van abban, hogy az említett cikkünk nem tért ki a 6-os úton élők közlekedés okozta panaszaira. Ez nem is volt célunk, mi akkor egy speciális problémáról, az éjszakai sörgyári szállításokról szóltunk. Akkor is és most is tisztában vagyunk azzal, hogy a sörgyári szállításokon kívül még egyéb közlekedéssel kapcsolatos megoldandó kérdések is léteznek, sőt, ezúton hívnám fel figyelmüket arra, hogy a Petőfi ut:É ß, ) cában élőkön kívül nemcsak a 6-os úton élők élnek és szenvednek emberek ebben a városban, hanem számtalan helyen másutt is, akik szintén joggal háborodhatnának föl abban az esetben, ha csak az Önök bajaival foglalkoznánk. Ebből mindössze az következik, hogy egy-egy újságcikk mindig csak kisebb-nagyobb környezetünk egy-egy szeletével foglalkozhat csupán, a teljesség felmutatására még a naponta megjelenő újságok hosz- szú évek során felgyülemlő tömegei sem képesek. Természetesen egyetértünk azzal, hogy életünket megnehezítik az ablakuk előtt elrobogó járművek zaja és füstje. Azzal viszont nem értünk egyet, hogy Pécs városa nem törődik ezzel a problémával. Sőt, megtudtuk, hogy a város megbízást adott a Dél-Dunántúli Tervező Vállalatnak egy déli elkerülő, tehermentesítő út megtervezésére. A tervek tehát készülnek, nyilvánvaló, hogy a megvalósítás gyorsasága is attól függ, mennyi pénze lesz erre a városnak. Addig is türelmüket, megértésüket kérjük, és ígéretet teszünk arra hogy az elkerülő úttal kapcsolatban tudomásunkra jutott információkat lapunkban rendszeresen közölni fogjuk. Tisztelettel: Cs. L. i ) i I Új ; M Este 8 óra körül jár az idő. Megszólal a telefon.- Tessék; az Irgalmasrend tartományfőnöksége.- Én a sebészetet keresem, Újvári vagyok.- Ez nem az a vonal. Kérem a kórházat hívni.- Maga nem tudja a számát ...?-Nem. (Valóban nem tudom, ha kell valami, lemegyek a portára.)- Honnan hívjam ...?- A tudakozóból...-Ott azt mondták, hogy ezt hívjam.- Kérem, hívja még egyszer a tudakozót!- Maga nem tudja?- Nem, kérem.- Akkor aszalódjon meg ... Kedves telefonáló úr! Válaszképpen megírom, hogy az Irgalmasrend betegápoló rend. Ha netán valaki hozzátartozója után érdeklődött - talán orvos- tanhallgató rendtársunk őt vizsgálta a nap folyamán, vagy a másik éppen őt vigasztalta, segítette ... És Ön azt kívánja, „aszalódjam meg”, mert nem tudja, hogy 40 év után emberfeletti küzdelmet folytatunk, hogy rendünk újra rendelkezzen a hellyel és áldozatos lelkű fiatalokkal, akik életük folyamán szeretetből, hivatástudatból ápolják azokat, akiket kórházunkba hoznak. Olyanokat is, akik ezért „aszalódást” kívánnak nekünk... A magyarországi Irgalmasrend tartományfőnöke Élmények - támogatással Három évvel ezelőtt a baksai 5. osztályosokkal mint osztályfőnök négyéves kirándulási tervet készítettünk, melyben többek között szerepelt egy ausztriai út is. A családok romló anyagi viszonyai miatt egyre inkább álomnak tűnt ez a terv. A PASZPORT Utazási Iroda kedvező feltételekkel ajánlott egy kétnapos ausztriai kirándulást. (Safari-park, egész napos városnézés BécsbenJ Elkezdtük gyűjteni a pénzt. Az elmúlt ősszel dolgozni ment az osztály. A kapott pénzt takarékba tettük. A Baksai Iskola Gyermekeiért Alapítványtól pályázattal nyertünk 5000 Ft-ot. A baksai polgármester, dr. Sütő László a képviselőtestülettel együtt minden tanulónak 500 Ft-ot ajánlott fel. Hasonlóképpen cselekedett a tésenyi polgármester Németh József és a képviselők. Tőlük tanulónként 1000 Ft-ot kaptunk. Szilágyi Imre ócsárdi polgármester egy tanuló teljes költségét biztosii'' Sfe • f ^ * f' t tóttá. Pintér András baksai képviselő néhány igen nehéz helyzetben lévő tanulót támogatott. A Soros Alapítvány egyik pályázatán közel 5000 ATS-t nyertünk. Kuratóriumuk méltányolta hátrányos helyzetünket, s ajándékuk jobb helyre nem is kerülhetett volna. A szülők októbertől májusig havonta küldtek 100-200 Ft-ot, ami szintén takarékba került és júniusig kamatozott. Lassacskán összejött a hozzájárulási díj. Több tanulónk csak a maximális támogatásnak köszönhette részvételét. A Soros Alapítvány valutakeretéből minden gyerek még csekély ajándékot is kaphatott. Az élményekben gazdag, szép emlékeket nyújtó két nap után tanulóimmal együtt köszönjük a segítséget, mely nélkül a tervünk álom maradt volna. Jaksa Attiláné tanár Baksai Ált. Iskola s , k *> >i *• i, ■ 4 4
