Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-24 / 233. szám
8 aj Dunántúlt napló 1992. augusztus 24., hétfő Puccsisták fogságban Történelem díszpolgárokban elbeszélve Kohl a századik (MTl-Panoráma) - Egy esztendeje, augusztus 19-én hajnalban méltóságteljes komolyzene ébresztette a szovjet rádió- hallgatókat. 5 óra 20 perckor TASZSZ-közlemény tudatta, hogy Mihail Gorbacsov szovjet elnök egészségi állapota miatt képtelen ellátni teendőit, így az alkotmány értelmében Genna- gyij Janajev alelnök lép a helyére. 5 óra 40 perckor a rádió azt is bejelentette, hogy a Szovjetunió egyes területein hat hónapra szükségállapot lép érvénybe. Ez alatt a teljhatalmat a Rendkívüli Állapotot Felügyelő Állami Bizottság gyakorolja. Ennek tagjai Janajeven kívül. Valentyin Pavlov kormányfő. Oleg Baklanov, a parlament védelmi bizottságának alelnöke. Vlagyimir Krjucskov, a KGB elnöke, Dmitrij Jazov védelmi miniszter, Boris Pugo belügyminiszter, Vaszilij Sztarodub- cev, a Parasztszövetség elnöke és Alekszandr Tyizjakov, a/ Ipari, Közlekedési, Hírközlési és Építőipari Vállalatok Szövetségének elnöke. A Krímben nyaraló Gorbacsov ekkor már fél napja háziőrizetben volt, hermetikusan elvágva a külvilágtól. Moszkva és más nagyvárosok utcáin páncélosok jelentek meg. A szovjet rendszer 74 éve alatt ez volt a harmadik nyílt államcsínykísérlet. Csak egy volt eredményes: 1964 októberében Brezsnye- véknek sikerült a Krímben üdülő Hruscsovot eltávolítani. A Janajev-csoport hasonló sémára épülő próbálkozása azonban ugyanúgy megbukott, mint a baloldali eszerek 1918. júliusi fegyveres akciója. Mi lett a főszereplőkkel? 21-én délután, majd 22-én a reggeli órákban letartóztatták Janajevet, Krjucskovot, Jazovot és Tyizjakovot, valamint a kórházban ápolt Pavlovot. Boris Pugot már nem lehetett őrizetbe venni: a lakására 22-én hajnalban kiküldött bizottság holtan találta, - állítólag öngyilkos lett. A szovjet Legfelsőbb Tanács Elnöksége 22-én felfüggesztette a puccskísérletben való részvétellel vádolt képviselők mentelmi jogát, így lakat alá kerülhetett Baklanov és Sztarodub- cev is. Egy hét sem telt el, s 27-én az ügyészség vádat emelt a BTK hazaárulásról szóló 64. paragrafusa alapján. A kiszabható büntetés 10-15 évi szabadságvesztés, vagy akár halál. A Rendkívüli Állapotot Felügyelő Állami Bizottság tagjain kívül ez a sors várt Oleg Senyin KB-titkárra, Valerij Bolgyinra, az elnöki iroda vezetőjére, Jurij Plehanov altábomagyra, a KGB őrszolgálatának parancsnokára és helyettesére, Vjacseszlav Genyeralovra, Vlagyimir Grus- kóra, a KGB elnökhelyettesére, valamint a puccs „főideológusának” tartott Anatolij Lukja- novra, a szovjet parlament addigi elnökére. Számos más fej is „porba hullt” (gondoljunk csak Alekszandr Besszmertnih külügyminiszterre, Mihail Moisze- jev vezérkari főnökre, Leonyid Kravcsenkóra, a szovjet rádió- tévébizottság elnökére, Lev Szpiridonovra, a TASZSZ vezérigazgatójára, az öngyilkossá lett Szergej Ahromejev mar- sallra), de ők tizennégyen voltak a „főbűnösök”, akik ellen nagy hévvel és apparátussal indult meg a vizsgálat. Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy a szerteágazó ügy kibogozása nem megy máról holnapra. Az is hamar kiderült, hogy a neves védőügyvédeket felvonultató védelem az időhúzásra játszik. Jó ürügyet szolgáltatott ehhez a vádlottak „megromlott” egészségi állapota (Pavlovon kívül kórházba került egy időre Lukjanov, majd Bolgyin is). A jogászok elsősorban a hazaárulás vádját igyekeztek cáfolni. Az egyik védő, Alekszandr Gilman szerint egyik vádlott tevékenysége sem meríti ki a hazaárulás fogalmát, mert annak nincs pontos meghatározása a BTK-ban, nem beszélve arról, hogy egy 1958-as törvény szerint az tekinthető államellenes összeesküvésnek, ami a kapitalista rendszer visszaállítását célozza. Túl optimistának bizonyult a szeptemberi jóslat, hogy 2-3 hónapon belül le lehet zárni a vizsgálatot, s megkezdődhet a per. A nyomozás során újabb és újabb szenzációs, vélt vagy valós leleplezések láttak napvilágot Gorbacsovnak a puccsban játszott szerepéről, az SZKP egykori második emberének, Jegor Ligacsovnák hatalmi ambícióiról, a testvérpártoknak juttatott dollármilliókról. Közben szeptember végén a hazaárulásai vádoltak köre újabb személlyel bővült: letartóztatták Gennagyij Agajevet, a KGB egy másik elnökhelyettesét is. „Ha a boszniai lidércnyomásnak egyszer végeszakad, Koszovó következik. Talán még előbb is ...” - ezt a nem éppen derülátó előrejelzést a brit lapok kockáztatják meg annak kapcsán, hogy közzétették a „Wounded Eagle” (Megsebesült Sas) című tanulmányt. A Londonban működő, nagytekintélyű Európai Védelmi és Stratégiai Kutató Intézet, Marko Milivojevics vezetése alatt tevékenykedő munkacsoportja annak a balkáni válsággócnak szentelte vizsgálódásait, ahová sajnos igen könnyen átterjedhetnek a jugoszláv utódálla- mokbn folyó háború lángjai. A csaknem 11 ezer négyzetkilométeren elterülő Koszovó, Szerbia félautonómnak mondott tartománya, amely Montenegróval, Makedóniával és AlbániÁllítólag ő adott parancsot a Fa- roszban pihenő Gorbacsov elszigetelésére. Per jövőre? Mire 1992. januárjára összeállt a nyomozati anyag, gyökeresen megváltozott a politikai háttér. Megszűnt a Szovjetunió, amelynek elnökét a puccsisták el akarták távolítani. A vád immár nem hazaárulás, hanem összeesküvés volt. A vizsgálatot vezető Jevgenyij Liszov főügyészhelyettes közölte: jó előre megtervezett összeesküvés történt 1991. augusztusában. A Gorbacsov jóváhagyására utaló dokumentum azonban nem került elő. A főügyész úgy nyilatkozott, hogy tárgyalásra a legjobb esetben 1992 második felében, de lehet, hogy csak 1993-ban kerülhet sor. Februártól a védelem ellen- támadásba ment át. A családtagok az ENSZ főtitkárához, az Európai Emberi Jogi Bírósághoz és más nemzetközi szervezetekhez fordultak, s külföldi megfigyelők részvételét kérték az ügyben. Lukjanov február közepén éhségsztrájkot helyezett kilátásba, ha nem szüntetik be ellene a bűnvádi eljárást. A fogságban ülő puccsisták a nyilvánosság elé léptek. A tévét, a rádiót, a lapokat felhaszával határos. Kétmilliós népessége kilencven százalékban albán s kontinensünkön itt a legmagasabb a népességszaporulati aránya: harminc esztendeje még csak 964 ezren lakták. A hol a felszín alatt lappangó, hol nyíltan kitörő feszültség évtizedek, vagy inkább évszázadok óta kitapintható. A szerb legendák ehhez a vidékhez kötik népük eredetét. 1389 július 15-én, Szent Vitus napján, a koszovói főváros, Pristina szomszédságában fekvő Rigómezőn (Koszovo Polje) szenvedtek súlyos vereséget a Lázár herceg vezette szerb hadak a törököktől s ezzel megpecsételődött az ország sorsa, csaknem öt évszázados ottomán megszállás következett. A magukat sasfi- aknak nevező albánokat viszont a század elején elnyert függetnálva hirdették: a Szovjetuniót akarták megmenteni a káosztól és az összeomlástól, s egyébként is Gorbacsov maga készítette elő az államcsínyt, Jelcin pedig a puccsot felhasználva számolt le az államszövetséggel, erősítette meg hatalmát. Li- gacsov még Japánban is Janaje- véket dicsérte. Az ellentámadás eredménye: június 5-én kiengedték a börtönből Sztarodub- cevet. Jelcin indoklása szerint azért, mert nem számítható a puccs szervezői közé. A per pontos időpontja még nem ismeretes. Miközben politikai körökben és az utcán egyre gyakrabban egy újabb puccs veszélyéről hallani, Valentyin Sztyepankov főügyész az évfordulóra további perdöntő bizonyítékokat ígért, mondván, hogy a főszereplők, Kijucskov- tól Gorbacsovig még nem mondtak el mindent. Augusztus 14-én Moszkvában bejelentették: az orosz főügyészség felújította a nyomozást, mivel a BTK 64. cikkelyét a „maga egészében” figyelembe kell venni. További fordulat: kivették a vizsgálat irányítását Liszov főügyészhelyettes kezéből, „mivel csak a hatalom megszerzésének előkészületeire helyezte a hangsúlyt, s ezzel leszűkítette a nyomozás kereteit”. Máté István lenség óta foglalkoztatja, hogy a határaik mellett élő honfitársaik száma meghaladja saját állampolgáraik felét. A hajdani Jugoszlávián belül az albánok szövetségi államot szerettek volna formálni Ko- szovóból (mint amilyen Szlovénia, Horvátország stb. volt), de az megmaradt Szerbián belüli autonom területnek, s még ez az önkormányzat sem volt teljes. Állandó harc folyt a jogokért, a hátrányos helyzet megszüntetéséért, de az Albániához történő esetleges csatlakozás hivei nem jelentettek komoly erőt. (Taszítólag hatott a kemény tiranai diktatúra s a koszovóinál is nagyobb albániai szegénység.) A sokszor véres összetűzésekbe torkolló tüntetések nyomán Milosevics szerb vezető 1988-ban még ezt a A német egység napján, október 3-án avatják Berlin századik díszpolgárává Helmut Kohl kancellárt. Százegyedikként pedig egy nem akármilyen kül-' földi személyiség követi: Mihail Gorbacsov s az alkalom november 9-e, a berlini fal ledöntésének harmadik évfordulója lesz. A díszpolgárság nemcsak az ünnepélyes bejegyzést jelenti a város aranykönyvébe, de a kitüntetett azontúl meghívott minden jelentős rendezvényre; tiszteletpéldányt kap a városi kiadványokból; szabadjegyet az összes tömegközlekedési eszközökre; s amennyiben méltánytalan anyagi körülmények közé kerülne, Berlin támogatásában részesül. Az akkor még nem német főváros első díszpolgára, a múlt század elején, a napóleoni háborúk idején Ribbek esperes, III. Frigyes Vilmos porosz király udvari tanácsosa lett. Kihallgatást kérve az uralkodónál, ő vitte keresztül annak a rendelkezésnek felfüggesztését, amely korábban betiltott minden népfelkelést, s így a berliniek hivatalosan is megmozdulhattak a császári hadak közeledtére, 1813-ban. Másodikként Falkenberg kamarás jutalma volt ez az elismerés, őt Blücher herceg követte. A történelem éppen elég fordulatos vett az Európa szivében fekvő nagyváros körül s ezektől a díszpolgárok bővülő listája sem függetleníthette magát. (Ráadásul a város kettéosztott- ságának évtizedeiben mind Nyugat-, mind Kelet-Berlinben osztogatták a címeket, az egykori NDK egykori fővárosa például 24 alkalommal ítélt oda díszpolgárságot.) Eddig öt nevet töröltek a névsorból, még 1948-ban Hitlert, Göringet, A firenzei hatóságok kiürítették a városháza, a XIV. századi Palazzo Vecchio egyes részeit, miután az épület falain több helyen repedések jelentek meg. Áz illetékesek szerint nem fenyegeti közvetlen veszély az 1299 és 1314 közt Amolfo di Cambio tervei szerint épült gótikus remekművet, de az épület fél-önkormányzatot is felfüggesztette s az 1989-ben megrendezett Szent Vitus ünnepségre hatszázezer szerbet mozgósított egy rigómezei nagygyűlésre. Akik azután hazautaztak, de azzal a jelszóval, hogy ha kell, visszajönnek. Az albánok viszont - Szerbia tiltakozása ellenére - saját nemzetgyűlést választottak s kiépítették ellenállási szervezeteiket. Közben Albániában is rendszerváltás zajlott, de az életkörülméynek úgy romlottak, hogy - az említett tanulmányt idézve „fegyverrel a kézben harcolnak a mindennapi betevő falatért.” Feloldható-e békésen a válság? Vagy szerb katonai beavatkozás következik és menekültek százezrei özönlenek az éhező Albániába és máshova. Réti Ervin Göbbelset és Érieket, s már az egyesítés után Wilheim Piecket, az NDK alapító elnökét. Ma már históriát idéznek az olyan díszpolgár-nevek, mint Bismarck, Moltke és Hinden- burg. A festő és politikus Max Lieberman a művészeti életben végzett tevékenységéért részesült elismerésben. Az orvosok közül Virchow és Koch lett díszpolgár, s a cím birtokosa Paul Lincke zeneszerző és Herbert von Karajan karmester is. A második világháború utáni politikusok sorában Berlin tisztelete illette Adenauert, az NSZK első kancellárját, Willy Brandot, aki bonni pályafutása előtt Nyugat-Berlin legendás főpolgármestere volt s nemrég, 94-ként a listán, Richard von Weizsäcker német szövetségi elnököt. Gorbacsov nem lesz az első orosz a névsorban: díszpolgár lett Miklós cár is, aki annakidején megvásárolta azt a tekintélyes telket az Unter den Lindenen, ahol ma az orosz (volt szovjet) nagykövetség palotája állt. A díszpolgárok száma a közeljövőben valószínűleg megcsappan, mert még nem zárult le a vita a Kelet-Berlin által adományozott elismerések jogosultságáról. Akik valószínűleg maradnak: Anna Seghers írónő, Heinrich Zille festő, Wieland Herzfeld kiadó és Bi- kovszkij űrhajós. Siegmund Jähn keletnémet kozmónauta esetében nincs egyetértés, míg Szokolovszkij marsaiból Abra- szimovig, a Berlin ügyében tárgyaló szovjet nagykövetig több törlés várható. Ők amugysem gyakran vették igénybe a szabadjegyet a berlini tömegközlekedésre. állandó megfigyelésre szorul. Firenzei városi mérnökök a közelmúltban figyelmeztettek, hogy az Amo folyó partján naponta végighajtó félezernél is több autóbusz okozta talajmozgások veszélyeztetik a folyó és a Palazzo Vecchio közt található világhírű Uffizi Képtárat. (Reuter) Szenzorokkal a balesetek ellen Japán technikusok szenzorokat szereltek fel Tokió néhány metróállomásán, hogy megakadályozzák a különösen csúcsidőben túlzsúfolt peronokon a baleseteket. Tokió pályaudvarain az elmúlt évben 110 ember zuhant a sínekre. A nagyérzékenységű szenzorok hálózatát a sínek között helyezték el. Ha a tolongás következtében vagy más ok miatt egy utas a sínek közé esik, a vészfék valamennyi közeledő vonatban azonnal bekapcsolódik. Jelenleg még problémát okoz a szenzorok szuper érzékenysége. Már egy négyzetcentiméterre eső, egy kilogramm terhelésnél is riadót jeleznek. Ezért például kóbor macskák gyakran működésbe hozzák a vészféket, de még az érzékelőre eső könyvek vagy kézitáskák is kiváltják a váratlan stopot. Az 1991. augusztus 19-i puccs vezetői: A felsősorban (b-j): Dmitrij Jazov, Gennagy ij Janajev, \ a- szilij Szatrodbcev, Oleg Balkanov, az alsó sorban (b-j): Valentyin Pavlov, Vlagy imir Krucskov és Borisz Pugo. A bizottság nyolcadik tagja, Alekszandr Tyizjakov hiányzik a képről. A megsebesült Sas és a sasfiak Koszovó - a következő háború? Réti Ervin Repedések a Palazzo Vecchio falain
