Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-03 / 213. szám
8 uj Dunántúli napló 1992. augusztus 3., hétfő ü l p o 11 i; i ka Húszkilométeres vontatókötél ✓ Áramfejlesztő az űrben (MTl-Panoráma) - Pénteken indult újabb útjára az Atlantis amerikai űrrepülőgép, amely hétfőtől páratlan kísérletet végez: 20 km hosszú vezetéken vontat maga után mesterséges holdat. A várakozások szerint a mágneses térben mozgó vezeték generátorként működik majd, 4.000-5.000 volt feszültségű áramot fejlesztve. Egyúttal egyben a páratlan méretű antenna-kábel új utat nyithat a hírközlésben. Amennyiben a kísérlet sikerrel jár, segíthet a hosszú távú űrutazások energia-problémáinak megoldásában és a kábelmódszerrel kulcsot adhat állandó űrállomások építésének technológiai megoldásaihoz is. A „vontatásos” szállítást, áramfejlesztést mintegy 20 éve mérlegelik az űrkutatók, de csak most kerül sor az első gyakorlati próbálkozásra, amely a szakértők szerint válószínüleg a legbonyolultabb s a legveszélyesebb az eddigi űrkísérletek sorában. A vezeték mindössze egynegyed centiméter átmérőjű: magja réz, amelyet műanyag, teflon és kevlar burkol. A vékony kábelből 20 km földi súlya így is 68 kg. A vezeték végén másfél méter átmérőjű, féltonnás mesterséges hold függ majd, rajta antennával: a páratlan méretű „antennakábelt” ugyanis kipróbálják abból a szempontból is, hogy mennyire alkalmas a hírforgalmazásra, például tengeralattjárókkal. A műholdat az olasz űrkutatási hivatal fejlesztette ki és az űrrepülőgépen - ezúttal először - olasz űrhajós is lesz. Az úttörő kísérletet kockázatosnak ítélik: amikor az amerikai Gemini űrhajó utasai, még 1966-ban, 30 m-es kábelen vontattak maguk után egy rakéta-testet, arra panaszkodtak, hogy űrhajójuk a tehertől vad pörgésbe kezdett. Ilyen veszély ezúttal különösen fennáll, bár az előzetes kísérletek és számítások szerint azt várják, hogy kibocsátása után a laza kábel viszonylag „békésen” , lassan ingázik majd az űrben. A kibocsátásnál egyébként kis rakétákkal gondoskodnak majd arról, hogy a kábel és a műhold a megfelelő helyzetbe kerüljön, az űrrepülőgép pályája felett. A pálya a Föld légköre felett, az ionoszfé- rában van, ahol erősek a mágneses mezők, s a számítások szerint a kábel 4.000-5.000 volt feszültségű áramot termelhet. Laza, vagy feszes lesz-e azután a kábel, nem tudják, aminthogy azt sem, hogy mennyire zavartalanul tudják majd - elektromotorral - felcsévézni az űrutazás végén a húszkilométeres vezetéket. Arra az esetre, ha a kábel túlzott pörgésbe hozná az űrrepülőt, vagy ütközéssel, a kábelnek az űrrepülőre való felteke- redésével fenyegetné, az űrhajósok a vezetéket még idejében el tudják vágni. Tekintettel a kísérlet rendkívüli voltára és a veszélyekre, az űrhajósok a hétnapos expedíció ideje alatt ezúttal csak kivételes esetben dolgoznak majd a kabinon kívül. Az Atlantis útjának első feladata egyébként az lesz, hogy pályára állítsa az európai űrkutatási szervezet Eureca nevű, ismételten felhasználható műholdját. A 4,5 tonnás, 400 millió dolláros berendezés műszerei fizikai kísérleteket végeznek majd, többek között kristályok növesztésére a súlytalanság állapotában. Az új típusú műholdat 6-9 hónap múlva, egy újabb ürrepülőgép-úton befogják és visszaszállítják majd a Földre. Heltai András Osztozkodás Az orosz kormány azt tervezi, hogy átvállalja a volt Szovjetunió teljes külföldi adósságának törlesztését. Az orosz kormány múlt hét pénteken zárt ülésen tárgyalt az adósság átvállalásáról, amelynek eldöntését várhatóan augusztusban jelenti majd be. A volt szovjet köztársaságok részéről aláírt megállapodás alapján Oroszország 61 százalékos részt vállalt magára a jelenleg 70 milliárd dollár körüli adósságból, Ukrajna 16 százalékot, a fennmaradó 23 százalékot pedig a többi volt tagköztársaság. Orosz kormánytisztségviselők közölték, hogy a többi volt tagköztársaság számos esetben nem törleszti küladósságát, s tulajdonképpen Oroszország az egyetlen, amely - ha meg-megkésve is, de — rendre fizet. LTU szimulátor A CEA kanadai gyár újtípusu LTU-szimulátora minden eddiginél jobban próbára teszi a pilótákat. S ez már ott kezdődik, hogy kezdettől fogva mögöttük ül az ellenőrző-kapitány, aki két komputerképemyőn beállítja a szimulált repülést (felszállási hely, súly, stb.), megadja a szél-, felhő- és egyéb időjárási adatokat és a pilótákat sok meglepetésben részesíti. íme néhány szituáció. Start a majna-frankfurti repülőtérről. Felbődül a hajtómű, érezhető a szokásos gyorsulási nyomás. A pilóták csak a komputerek szimulálta tájat látják videofilmről. A felemelkedési sebesség (250 kmh) elérése előtt az ellenőrző kapitány megnyomja a „baloldali hajtómű hiba”-jelű gombot. Ettől kezdve a gép csak egy motorral fut a felszállópályán Még a pálya egyenetlenségei által keltett lökések is érezhetők a pilótafülkében. A pilóta öreg róka, a start egy hajtóművel is sikerül. S akkor következik a folyatatás: vészjelzés a toronynak, visszatérés és leszállás egy motorral. A szimulátor kifogyhatatlan az ötletekből. Nyomáscsökke- nés a kabinban 12 ezer méter magasságban, kényszerű ma- gasságcsökkentés 3000 méterre, leszállás rossz időjárási viszonyok között, minden elképzelhető hiba az elektromos- és hidraulikus rendszerekben. A vizsgáztató a végére még egy ’’drámát” tartogat: a szimulátor „hibát okozott” az orrkerekes futóműben, de a gép nem jelzett rendellenességet. Csupán a hanghatás volt ijesztő. A fém rettenetes csikorgással végigszántotta a betont. A pilótának a gépet erőnek erejével kellett lefékeznie. Az LTU tökéletesebb a valóságnál. Elnökválasztás Horvátországban Peresztrojka és hidegháború Horvátországban 1992. június 24-én, a függetlenség kikiáltásának első évfordulója előtt egy nappal jelentették be, hogy az első valóban szabad és független parlamenti és elnökválasztást augusztus 2-án tartották. (Eredetileg 1994—ben járna le a törvényhozás és az államfő négyéves megbízatása.) Az 56.538 négyzetkilométer kiterjedésű országnak 4,760.000 lakosa van, 600 ezren tartoznak a szerb kisebbséghez. A Jugoszláviától való függetlenséget 1991. június 25-én hirdették ki, de mint önálló államot csak fél év múlva, 1992. január 15-én ismerte el az Európai Közösség és nyomában több európai ország. Ez a szám 1992 július végéig hetvenre nőtt, és mintegy 25 állam létesített Zágrábbal diplomáciai kapcsolatot. Horvátország 1992. március 23. óta az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet tagországa, május 22- én pedig felvették az ENSZ-be. Parlamenti választásokat legutóbb 1990. április 22-23- án és május 6-7-én (második forduló) tartottak, az akkor még Jugoszlávia részét képező köztársaságban. Már ezen is több párt állíthatott jelölteket, míg ezt megelőzően a Horvát Kommunisták Szövetsége volt az egyetlen legális politikai párt. A többpártrendszer bevezetéséről szóló határozatot a JKSZ XIV. Kongresszusán, 1990. január 22-én fogadták el. Az új választási törvény kétfordulós, egyszerű többségi választást írt elő. A választásokon 30 párt indult, valamennyi Horvátország szuverenitásának programjával, a legtöbb közülük a föderatív Jugoszlávia helyett konföderatív állam létrehozását tűzte ki célul. Az új összetételű parlament 1990. május 30-án Franjo Tudjmant választotta elnökké. A fiatal köztársaság mostani választási hadjáratának hangzavarába csatazaj is keveredik: a horvátországi szerb kisebbség fegyveresei a jugoszláv hadsereg többé-kevésbé beismert támogatásával önállóságukért harcolnak. A térségben tartózkodó ENSZ-megfigyelők feladata nem a választások tisztaságának felügyelete, ők a már sokszor megkötött tűzszünetet próbálnák betartatni - nem sok sikerrel. Noha egy júniusi bejelentés szerint „az ENSZ-erők napokon belül átveszik valamennyi válságövezetben az ellenőrzést” , ez július végén még mindig nem történt meg teljesen, és nem fejeződött még be a jugoszláv szövetségi haderő megszálló csapatainak 1992. május 26-án kezdődött kivonása sem a horvát területekről. A választási hadjárat hivatalosan 1992. július 7-én kezdődött, amikor közzétették a nyolc elnökjelölt nevét. A legesélyesebb jelölt Franjo Tudjman, a jelenlegi államfő, a Horvát Demokratikus Közösség vezetője. Dobroslav Paraga a Horvát Jogpárt vezetője, Drazen Budisa a Horvát Szociál-Liberális Szövetség, Ivan Cesar a Horvát Kereszténydemokrata Párt, Savka Dabcevic-Kucar a Horvát Néppárt, Silvije Degen a Horvátországi Szocialista Párt, Marko Veselica a Horvát Demokrata Párt, Antun Vujic pedig a Horvátországi Szociáldemokrata Párt színeiben indul harcba. A képviselőházi választásokra az országot 64 választókörzetre osztották. Ebbe beleértendő, hogy a kisebbségek (olasz, magyar, cseh, szlovák, ruszin, ukrán, osztrák, német) számára fenntartanak összesen 4 mandátumot. Jelölteket 27 párt állított, legtöbbet a Horvát Demokratikus Közösség: 63-at. A szavazók az 1991. június 25- i Alkotmány szerint a kétkamarás parlament Képviselőházába a listás és a közvetlen módszer kombinált alkalmazásával választották meg a tagokat. A Szenátust azután a 60 képviselő választja meg. Malics Edit Miközben Mihail Gorbacsov szovjet vezető már körüludvarolta a Nyugatot és hirdette a peresztrojkát és a glasznosztyot, addig az általa vezetett SZKP egészen más érdekek érvényesítésén fáradozott. Áz SZKP Központi Bizottságának abból az időből származó titkos okmányai részletekbe menően megmutatják a szovjet párt tevékenységét Chilétől egészen Líbiáig, s ez a tevékenység még teljességgel a hidegháború jegyében állott. Az 1987-1990-es évekből származó dokumentumokat, amelyek eredeti voltához az orosz kormány szakértői szerint kétség nem férhet, a kommunisták bukása után a moszkvai kormány összegyűjtötte és bizonyítéknak használja fel a párt elleni perben. Kiderül az okányokból többek közt, hogy a szóban forgó időszakban pártfunkcionáriusok utasították a KGB-t, képezzen ki egy paraguay politikust és illegálisan juttassa őt vissza a latin-amerikai országba. Az SZKP a francia kommunistákat anyaggal, az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC) pedig közelebbről meg nem határozott „különleges javakkal” látta el. Más műveletek mellett az SZKP utasítására katonai kiképzésben részesítettek 44 chilei és argentin kommunistát és szocialistát. Az ír elvtársaknak és a brit kommunisták lapjának, a Morning Star-nak sürgősen rendelkezésére bocsátották az igényelt pénzügyi eszközöket. Különösen benyomástkel- tőek voltak azonban az SZKP- nek azok a fáradozásai, hogy védelmezőén tartsa kezét Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője fölött. Moszkvának, Líbia fő fegyverszállítói egyikének, az 1986-ban Tripoli ellen végrehajtott amerikai légitámadás és három évvel később két líbiai harci gépnek a Földközi-tenger fölött történt lelö- vése nyomán mesterien kellett egyensúlyoznia: a szovjet vezetés egyrészről továbbra is azt hirdette, hogy érdeke fűződik a szoros kapcsolatokhoz Kadhafival, másrészről viszont nem mutathatta magát a nemzetközi törvénytelenség támogatójának. Az SZKP Központi Bizottsága azonban ebben a helyzetben is áldását adta arra, hogy létesítsenek titkos kommunikációs kapcsolatot a líbiai elit tagjai és szovjet katonai vezetők között. A cél az volt, hogy szigorú megfigyelés alatt tartsák az amerikai flotta hajóit a Földközi-tengeren. A szükséges adatokat kémhold segítségével* „házhoz szállították” volna Kadhafinak. Szovjet részről feltételül szabták, hogy a szükséges épületek és a kommunikációs hálózat költségeit Kadhafi viselje, az ellenőrzés viszont a szovjetek kezében legyen. A szovjet minisztertanács javaslatára 120 szakértőt helyeztek készenlétbe egy rejtjelmegfejtő állomás, egy műholdállomás és a rádióberendezések üzemeltetésére. A KGB feladata lett volna, hogy álcázza a műveletet. Az SZKP Központi Bizottságának „Különleges akta. Szigorúan bizalmas” jelzésű határozata áldását adta a tervre. Kitűnik végül az okmányokból, hogy abban az időben már működtek hasonló kommunikációs központok Angolában, Észak-Koreában, Dél-Jemen- ben, Szíriában, Etiópiában, Vietnámban és Kubában. Felvételünk július 21-én készült a bosznia-hercegovinai elnök látogatása során. Jobbról Franjo Tudjman horvát államfő, a legesélyesebb jelölt. MTI-Telefoto. Mohamed Boudiaf elleni merénylet Általános zűrzavar A Mohamed Boudiaf algériai elnök elleni gyilkos merénylet kivizsgálásával . megbízott Nemzeti Bizottság húsz nap elteltével nyilvánosságra hozta vizsgálatának eddigi eredményeit. Eszerint: a merénylet elkövetője Boumarafi Lembarek, a G.I.S. (Groupe d,Intervention Spéciale) alhadnagya, aki fenntartja, hogy a merényletet „sajátmaga, egyedül és a maga vallási meggyőződéséből” tervelte ki és követte el. A bizottság megállapította, hogy a bűntényt egyáltalán nem lehetett volna végrehajtani, ha a biztonsági előírásokat betartották volna, illetve, ha a biztonsági erők részéről tapasztalt „vétkes hanyagság, illetve súlyos mulasztások” nem következtek volna be. A letartóztatott Boumarafi zsebében egy levelet találtak, amelyben a tettes, két nappal a merénylet elkövetése előtt leírja az akkor még csak szándékolt tettének indítékait, s amelyek között az iszlámista mozgalom követelései jól felimerhetőek. Ebben a levélben Boumarafi kijelentette, hogy „az igazságtalanság megszüntetése és az elnyomás felszámolása érdekében híve az erőszaknak”. A Bizottság a biztonsági szolgálat terhére róható mulasztások között az első helyen hozza fel, hogy „hibás döntés volt a G.I.S. elnevezésű egység bevonása” az elnök biztonsági gárdája mellé, mert az alakulatnak nem a „személyes védelem, hanem a terrorista akciók elhárítása” a feladata. Kiemelik, hogy Boumarafi-nak a fenti G.I.S.- csoport tagjai közé történt bevonására az utolsó pillanatban került sor, mert vele egy más személy t helyettesítettek. A vizsgálat a továbbiakban megállapította, hogy az An- naba-i kuitúrcentrumba vezényelt biztonsági őrök közül hárman nem foglalták el időben kijelölt helyeiket és a helyszín biztosításáért felelős három tiszt (Hadjres, Zaidi és Sadek századosok) közül egyik sem tartózkodott a teremben a merénylet idején. Az ilyenkor szokásos, elengedhetetlenül szükséges személyi védelmi intézkedések elmulasztása mellett, a Bizottság azt is megállapította, hogy az elnökre leadott lövések idején senki nem lépett közbe, s az a tény is, hogy a merénylő megszökhetett, a vétkes mulasztások számlájára Írandó. A merénylet után 10-15 perccel a kultúrcentrum épületén kívül kirobbant lövöldözés az általános zűrzavar miatt következett be - írják a jelentés készítői. Súlyos hiányosságokat állapított meg a jelentés Boudiaf elnök kórházba szállításának körülményeiről is. A mentőkocsiban nem álltak rendelkezésre a megfelelő eszközök, s a gépkocsit is egy olyan gépkocsivezető vezette, akinek legelemibb ismeretei sem voltak a mentőszolgálat munkájával kapcsolatban. A jelentés megjegyzi, hogy az „előzetes biztosítékok ellenére” az Annabába látogató elnök kíséretében orvos nem kapott helyet. Az algíri napilapok kommentárjai szerint a vizsgáló bizottság jelentése nem lehet teljes, mert kevés volt az idő, s így számos kérdésre még nincs válasz.Kérdés,hogy mikor és lesz-e válasz mostanában. Ennek ellenére a lapok úgy vélekednek, hogy „a Bizottság Isten és a nép előtt tett eskűjé hez híven, teljesíteni fogja a rábízott feladatot és kideríti a; igazságot”.
