Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-24 / 233. szám
6 aj Dunántúli napiö 1992. augusztus 24., hétfő A katonák semmiféle hátrányt nem éreztek azért, hogy szólni mertek Miniszteri vizsgálat Tanévkezdés a Dolgozók Gimnáziumában A Dolgozók Gimnáziuma Igazgatósága az alábbiakról értesíti tanulóit és a még beiratkozni szándékozókat. Javítóvizsgák: augusztus 24- én 13-18 óráig, (esti-levelező tagozat). Pótbeíratás: augusztus 25- én 16-18 óráig (Csak esti tagozat III. és IV., levelező tagozat I. és II. osztályaiba!) Tanévnyitó: esti levelező tagozat valamennyi osztályának augusztus 31-én 15.30 órakor. A tanévnyitó helye a Leőwey Klára Gimnázium díszterme. Első tanítási napok: esti tagozat I-IV. és levelező tagozat II.-IV. osztályok augusztus 31., levelező tagozat I. és III. osztály szeptember 1-jén 15.15 órakor. A levelező tagozat évfolyamainak tanítási napjai órarendi beosztás miatt változhatnak. Az esetleges változást a tanévnyitón közöljük. A Dolgozók Gimnáziuma Igazgatósága A kárpótlási jegyek árfolyama Az elmúlt héten a Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. árfolyamértéken 11 896 000 forintnyi kárpótlási jegyet forgalmazott. A kárpótlási jegyek súlyozott átlagára ebben az időszakban elérte a névérték 75,71 százalékát Az adatok azt mutatják, hogy megállt a kárpótlási jegyek árfolyamának csökkenése, sőt közel egy százalékos emelkedés tapasztalható a Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. forgalmában. Tisztelt szerkesztőség! Az Új Dunántúli Napló április 25-i számában megjelent „Katonapanasz” című cikk alapján megvizsgáltattam a Hullán Ernő felderítő-zászló- alj sorállománya által felvetett gondokat. A részint objektív, részint emberi mulasztásokból eredő okok jórészét sikerült megszüntetni, illetve megszüntetésükre intézkedtem. A valóságos viszonyokat ábrázoló cikküket méltányolva azt javasolom, hogy a sorállományú bizalmiakkal újra találkozzanak. Tisztelettel: Dr. Für Lajos honvédelmi miniszter A levél alapján ismét megpróbáltam megkeresni Simon Zoltán alezredest, a zászlólj parancsnokát, - akivel az interjút készítettem -, azonban hiába kerestem őt, augusztus 1-jétől, új parancsnoka van a zászlóaljnak, Kovács Lajos őrnagy személyében. Simon Zoltán korára és rokoni kapcsolataira hivatkozva nem vállalta a Szombathelyről Pécsre történő átköltözést, ezért áthelyezték a katonai akadémiára tanárnak. Előzmények Április elején levelet kapott szerkesztőségünk az akkor még szombathelyi parancsnokságú felderítő-zászlóalj már Pécsre költözött sorállományú katonáitól. „Szombathelyre vonultunk be katonának, azonban néhány hónapja Pécsre vezényeltek bennünket szolgálatra, illetve hogy készítsük elő az átköltözést. A laktanyában szinte kritikán aluli az elhelyezésünk, hiába fordulunk panaszainkkal, észrevételeinkkel az elöljáróinkhoz, nem hallgatnak meg minket, nem is foglalkoznak velünk. Ezért szeretnénk segítségül hívni a sajtó nyilvánosságát.” Beszélgetésünk során a bizalmiak elmondták: elvárnák, hogy Pécsett is ugyanúgy foglalkozzanak és törődjenek velük az elöljáróik, parancsnokaik, mint Szombathelyen. Ezzel szemben nem egy tisztet, tiszt- helyettest csak az érdekelt, hogy a hét végén hazamehessen a családjához, nem törődött a sorkatonák problémáival. Sérelmezték továbbá, hogy pénteken, a hazautazás napján későn engedték ki őket, így lekésték a délutáni vonatokat, csak másnap értek haza Győrbe, Sopronba, Mosonmagyaróvárra. A hazautazás költsége 800 forint, a havi illetményük 1300, ebből nem futja a vonatköltség. Elvileg járna nekik az ingyenes hazautazási nyomtatvány, azonban nem kaptak. Panaszkodtak arra is, hogy a két hetes folyamatos szolgálat után nem kapták ki a pihenőidőt, ami járt volna nekik is. Megértették, hogy rájuk hárul a több feladat, mert az újoncok még nem adhattak szolgálatot - ezt becsülettel meg is csinálták - azonban hiába várták a megfelelő ösztönzést a hazamenetelek számának emelkedésében, vagy az ellátási, elhelyezési színvonal növekedésében, nem tapasztaltak javulást. Mivel a szinteket éppen akkor újították fel - festés, mázolás, vízvezetékek cseréje, szobák bebútorozása - részben megoldatlan volt a fürdés, az elszállásolás is. Az új parancsnok még tájékozatlan Kovács Lajos őrnagyot augusztus 1-jétől nevezték ki a Hollán Ernő felderítő-zászlóalj parancsnokává, ezért nem tud sokat mondani az akkori eseményekkel kapcsolatban, inkább a mai helyzetről tájékoztat, amíg végigsétálunk a folyosókon.- Szombathelyen nagyobb létszámú állomány befogadására és megfelelő színvonalú elhelyezésére tervezték a laktanyát. Pécsett már több évtizede áll ez az épületegyüttes, adottak voltak a körletek, vizesblokkok, irodák, amin nem lehet változtatni, azt kell elfogadnunk, ami van. Meglehetősen szűkös ez a hely a zászlóaljnak, ezért csak a legalapvetőbb elhelyezési körülményeket tudjuk biztosítani a katonáknak. Éddig például mindössze egyetlen klubhelyiséget sikerült kialakítanunk, mert a többi szobát más célra kellett felhasználnunk. Több irodára lenne szükségünk, mert jelenleg 5-8 hivatásos katonának jut egy szoba. Ettől függetlenül többé-kevésbé sikerült berendezkednünk. Felújítottuk a mosdókat, zuhanyozókat, vécéket, kifestettük a folyosókat, hálókörleteket, ahova beépítettük a szekrényeket. A szállás- és tisztálkodási körülmények már elfogadhatók, ugyanolyanok, mint a dandár elhelyezési körülményei.- Még vissza van a telephely berendezése, a műhelyek, raktárak és a gyakorlótér kialakítása, illetve a rohammunka után megpróbáljuk a sorállomány elhelyezésének minőségét is javítani, amihez megfelelő anyagi keretet kaptunk az elöljáróinktól. Mivel kiképzési szünet van az állományváltás miatt, így szinte minden katonát be tudunk vonni a munkába. Október elején kezdődik ismételten a kiképzési időszak, addigra szeretnénk végezni a munkával, hogy a kiképzési feladatokat, illetve azok technikai kiszolgálását minden probléma nélkül megoldhassuk. Kovács Lajos szerint többször előfordult, hogy nem valós panaszokkal is megkeresték őt a katonák. Ezek a vélt sérelmek nem is lennének, ha jobban törődnének, odafigyelnének egymásra a fiatalok, zökkenőmen- tesebb lenne a kapcsolatuk egymással. Nagy különbség van a katonák között szakmai végzettség, iskolázottság, anyagi helyzet szempontjából, amit igyekeznek figyelembe venni a szolgálatok beosztásánál, de ezek a különbségek óhatatlanul súrlódási felületeket jelentenek. Alapvető problémák, különösen kirívó esetek nincsenek, állandóan figyelemmel követik a katonák jelzéseit, megpróbálnak előre menni a gondoknak, megelőzni azokat.- Az újságcikk megjelenése után vizsgálat indult - mondják a fiúk, akikkel leszerelés előtt két nappal újra találkoztam a laktanyában -, velünk is beszélgettek többször. A cikk alapján 8 kérdéscsoportot vizsgáltak meg, köztük olyan problémákat is, amelyek idő közben rendeződtek, például elkészült a vizesblokk felújítása. Jobban odafigyeltek ránk, az eltávozásra már déltől kiengedtek, hogy elérjük a vonatokat, illetve az ingyenes hazautazási szelvények is előkerültek.- Nem bántuk meg, hogy írtuk a levelet, mert szinte alapvetően megváltozott a parancsnokaink hozzáállása a dolgokhoz. Megkaptuk az elmaradt szabadságokat, eltávozásokat, éreztük, hogy törődnek velünk. Még olyan „csoda” is megtörtént, hogy a jól végzett munka után, jutalmul kivittek bennünket a strandra.-Semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem érzékeltünk velünk szemben, igaz mindenki azt kérdezte, ki írta a levelet. Nem az a lényeg, hogy ténylegesen kinek a kézírása, hanem végre elmondhattuk közösen a bajainkat. A levélírásra végül is azért szántuk rá magunkat, mert akkoriban a legmagasabb szintű vezetők jártak hozzánk ellenőrizni naponta, hiába mondtuk el nekik is a panaszainkat, semmi változás nem történt. Megértjük, hogy a költözés mennyi problémával és nehézséggel jár, de úgy gondoljuk, a mi hozzáállásunkkal nem volt baj, mindössze a jóindulatot, a törődést hiába vártuk. Apró hiányérzet- Végül is minden problémánk rendeződött, megoldódott, mindössze egy apró hiányérzet maradt bennünk: a munkánk elismerése, jutalmazása. Egyetlen elismerés a szabadság lett volna.Akkor, abban az óriási leterheltségben a szabadságot tudtuk volna értékelni a legjobban. Azt megkapta más. A munkásbrigád - akik nem adtak szolgálatot, csak dolgoztak - minden hétvégén otthon vol- tak.Hiába mesélem el, hogy 40 napot voltam egyhuzamban a laktanyában eltávozás nélkül, nem akaiják elhinni. Én sem hinném el, át kellett élni. Hajdú Zsolt Leszerelő katonák a pécsi Zrínyi laktanyában Fotó: Läufer László Új Dunántúli Napló autóteszt Opel Astra 2.0i Az Opel Astra egy kicsit a miénk is - már nem csak a szentgotthárdi összeszerelő-üzem, hanem a motorgyár is működik -, így igazán fokozott érdeklődéssel ültem annak az autónak a vezetőülésébe, amelyet a pécsi Autó-Gergely, a General Motors Hungary kizárólagos regionális márkakereskedője adott tesztelésre. Ebben az autóban már nem csupán a német műszaki színvonallal, kreativitással, hanem a magyar munkával is találkozik az ember. S őszintén mondom, ez nagyon jó érzés, már csak azért is, mert ezzel a járművel sem a németeknek, sem a magyaroknak egyáltalán nem kell szégyenkezniük. Az Astrát általában a közép- kategória alsó osztályába sorolják a szakértők, ám az a jármű, amellyel majd 1800 kilométert lehajtottam - a legkülönfélébb út- és forgalmi viszonyok között -, a biztonsági és a luxus berendezések miatt inkább a felsőbe tartozik. A kecses formájú kocsit kompakt családi autónak tervezték, amelynél elhagyták a népszerű előd, a Kadett puritánságát. Az igényességgel, az apró részletekre történő figyelemmel lépten-nyo- mon találkozik vezető és utas, így többek között az esztétikus belső kárpitozással, az első ülések melegítési lehetőségével, a virágporokat, kipufogó gázokat megszűrő szellőző rendszerrel, az osztott hátsó ülések közötti sílécbujtatóval, a fejtámlákkal, az elöl, hátul függőleges irányban állítható biztonsági övtartókkal. .. Az Astra külső méretei inkább a kis autókra jellemzőek, ennek ellenére meglepően tágas a belső tere. A műszerfal remekül áttekinthető, a különféle kapcsolók, karok, gombok kézre állnak, kiválóan kezelhetőek. Az ellenőrző lámpák a rendellenességekre azonnal felhívják a vezető figyelmét, de a „fedélzeti” komputer - a rádió fölött helyzeték el a monitort - arról is tájékoztatást ad egyebek közt, hogy mennyi a pillanatnyi üzemanyag fogyasztás, milyen az olajnyomás, kell-e az ablakmosó tartályt utántölteni, mekkora utat képes még megtenni a kocsi tankolásig. Az Astrát élmény vezetni. A „pilótaülés” az ember kénye-kedve szerint állítható, ezért az ötfokozatú sebesség- váltó, s a szervokormány működtetése ideális, s igazán optimálisan lehet kilátni a színezett szélvédőn. Ez az 1998 köb- centiméter lökettérfogatú, injektoros „erőművel” szerelt jármű a sportkocsi élményét is nyújtja, s egyáltalán nem azért, mert a kinyitott tetőablakán besüvít a szél. A 85 kW-os (115 lóerő), hallatlanul dinamikus, jól pörgő motor 10 másodperc(!) alatt röpíti 100-ra ezt az 1045 kilogrammos autót, arról nem is beszélve, hogy a 200 km/h sebesség tartása sem okoz különösebb gondot. Nagyon jól kiegyensúlyozott, dicséretett érdemel a remek felfüggesztés - McPherson-rendszerű, háromszög lengőkarokkal, stabilizá- torral, hátul csatolt hosszlengőkarokkal -, aminek köszönhetően bár kemény az autó, tehát nem ringatózik, rossz útviszonyok mellett sem rázza a karosszériát. Az Astra kanyarban is pompásan viselkedik, igen stabil, szinte rátapad a burkolatra. A kétkörös hidraulikus féket - elöl tárcsa, hátul dob - ABS egészíti ki, aminek értékét csak akkor érzékeli az autós, ha nagy szükség van a gyors, blokkolásmentes megállásra. S egy ilyen autónál bizony gyakran szükség lehet. Bár a motor teljesítménye figyelemreméltó, ehhez viszonyítva sem mondható benzinfalónak: nálam sportos vezetésnél átlagban 8,3 litert, kényelmes tempónál 7,1. liter ólommentes benzint evett. A gyár 8,2 literes átlagot adott meg. Érdekesség, hogy sík terepen, aszfaltúton, 120-nál mindössze 4,9 literes fogyasztást jelzett a komputer. Áz általam kipróbált metál- kék Opel Astrát a már említetteken kívül több luxusberendezéssel szerelték: így például központi ajtózárral, gombnyomásra működtethető ablakemelővel, a visszapillantó tükröket elektronikus jégolvasztóval... Egyetlen Astrából sem hiányoznak azonban az ütközés elleni védelmet nyújtó biztonsági elemek, többek között az ajtókban elhelyezett védőcsövek. A biztonság mellett a figyelmesség is említést érdemel, hiszen amikor megveszi valaki az autót, a kereskedésben hang- és videokazettát nyújtanak át, amelyeken köszöntik, mint vásárlót, s tájékoztatást adnak az autó legfontosabb tudnivalóiról. Többen kérdezték, lehet-e az alap Opel Astra népautó. Paraméterei, s a versenytársakhoz viszonyított kedvező ára alapján mindenképpen, ehhez azonban erőteljesen kellene növekednie a hazai vásárlóerőnek. Roszprim Nándor
