Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-23 / 232. szám

Túllépni, meghaladni, hatni és átadni Beszélgetés Székely Miklós, pécsváradi származású orgonaművésszel Már az tetszik, hogy pontos. Kézfogása kemény, tekintete egyenes. Szívesen, és jó stílus­sal szól magáról, de nem mond semmi lényegtelent. Székely Miklós, az 57 éves, pécsváradi származású orgonaművész nem lett hűtlen szülőföldjéhez. Ezzel is úgy lehet, mint az el­veivel: nem hátrál meg, nem adja föl, és vállalja, amit elha­tároz. Rendszeresen hazaláto­gat, két' nővére itt él. Legutóbb 20-án este hallhatta a közön­ség, a Baranyai orgonaestek keretében rendezett koncerten. A Pécsváradi Várbaráti Körrel közösen szervezte ezt a prog­ramot, tavaly volt az első.- Az egész családunk zenész volt - kezdte. - Apám kántor­tanítóként működött Pécsvára- don, nagyapám Bolyban volt kántor, majd zenetanár, s a Székesegyházban orgonista. Én nyolcévesen kerültem be a szé­kesegyház énekiskolájába. Gyorsan, egy év alatt elsajátí­tottuk az éneklés tudományát. De még többet is. Beszélge­tőpartnerem akkori tanárát, karnagyát említi, s elmondja, hogy tőle mind olyan etikai támaszt, erkölcsi hátteret kap­tak, melyhez most is fordulhat a kétes pillanatokban. ­- Megbízhatóak lettünk, olyanok, akik tartják a szavu­kat. Ez lényeges a számunkra. Talán kinevet, de kimondom: a házasság szentsége is az. És még egy: hogy nem követünk el törvényt sértő dolgokat. Ho­gyan lehet mindezt továb­badni? Ez egy életmód, példa. Nálunk mindkét gyerekünk lát­hatta, és. követheti, ha akarja. Mindkét gyerek a zene vi­lágát választotta. Ágnes brá­csaművész, öccse, Balázs har­madéves a Zeneakadémián. Zongorista, karmesternek ké­szül. Székely Miklós felesége az az Illés Judit, akinek képei­vel kiállításon már találkozhat­tak az érdeklődők Pécsett. Székely Miklós sikeres em­ber. Előadásokat tartott világ­szerte, 15 éve az Esztergomi Nyári Egyetem előadója, közel 20 éve a budapesti ELTE Rad­nóti Miklós Gyakorló Gimná­zium tanára. Ha muzsikál, hatni és átadni akar, közvetí­teni valamit a harsogó, dobogó, elsöprő érzésből, ami elfogja, ha játszik. De nem is játék ez, hanem maga az alkotás.- Mi a siker? Az, hogy lehet­séges a mozgás, a fejlődés, a tegnap túllépése, meghala­dásai De ehhez kell, hogy az ember mérlegeljen, belássa azt is, ha hibázott, s időben visza- lépjen. A másik pedig, amikor önmagamat megvalósítva lá­tom, ha ott vagyok valamelyik tanítványom életében, tapasz­talatában, tudásának formálá­sában. . . Hodnik Ildikó Százezer forintot ér a világhírű baba Ízelítő a múzeum gazdag kínálatából Az emeleti bemutatóterem­ben századfordulós vásárfiák várják a látogatókat, mozgat­ható fafigurák mosolyognak ránk a vitrin mögül. Beljebb az 1891-1930 között működött Grabóka játékműhely figurái elevenednek meg. A másik te­remben ott a gyermekkor el­maradhatatlan játéka a hin­taló, Márkus Géza 1911-ben készült fababái, és a Richter kerámia építőkockákból ösz- szerakott Betlehem. A mini konyhában minden eszköz, bútor tökéletes mása az igazi­nak, csak sokkal kisebb kivi­telben, közel száz éve készítet­ték Csehországban. Németor­szágból származik a konyha mellett álló, közel százezer fo­rint értékű ma már ritkaság­nak számító baba, nem messze tőle rongyfigurák táncolják körbe a májusfát. A játékbi­rodalom kellős közepén já­runk. Magyarország egyetlen játék szakmúzeuma a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely tavaly decemberben ünnepelte fennállásának 10 éves évfordulóját. Kerényi József Ybl díjas építész tervei alapján épült, s 1981 decemberében nyílt meg. Mint Kalmár Ágnes művé­szettörténész elmondta, akár felnőtt, akár gyermek: játszik az ember az idők kezdetétől fogva. A gyermekjáték a játék biro­dalmának kezdete; a szerencse- játék, a felnőttek kedvtelése: Já­tékország belseje, olykor vég­zete. A múzeum létrehozását kezdeményező Bánszky Pál két alapvető fiinkciót ellátó intéz­mény feladatait körvonalazta javaslatában. Az egyik azt a hi­ányt igyekezett pótolni, hogy Magyarországon korábban nem volt önálló játékgyűjtemény, a másik a játékhoz kapcsolható kreativitás szükségességét fo­galmazta meg, a műhelymunka fontosságát hangsúlyozva. Az országos gyűjtőkörű in­tézmény a magyar nyelvterület egészének hagyományos pol­gári és népi játékkultúráját, tár­gyi és különböző dokumentá­ciós anyagát kutatja és tárja fel. A múzeum jelenleg már jóval több, mint 10 000 tárgyat őriz, emellett szisztematikusan gyűjti a magyar játékgyártás korábbi és mai termékeit. A múzeum fa­lai között évente sok tízezer ember fordul meg, hagyomá­nyos játékokat tanul, s megis­meri a legszebb ünnepek szoká­sait, az év jeles napjait. A har­madik állandó kiállítás címe: Já­ték és ünnep. Hangjában szomorú színezet­tel mondja Kalmár Agnes, hogy az utóbbi 100-200 évben egyre inkább itthon is a külföldről be­hozott különböző játékokat árulják, és nem hazai terméke­ket. Ennek következtében nap­jainkra szinte teljesen elsorvadt a szó klasszikus értelmében vett játékgyártás, pedig a XX. szá­zad elején rengeteg apró játék­gyártó dolgozott és tevékeny­kedett Magyarországon. Ezek az apró műhelyek mára teljesen eltűntek, ritkaságszámba megy, ha fellelnek egy-egy régi mű­helyben készült játékot, vagy különböző dokumentumokat a létezéséről, esetleg a játékok rajzait. A múzeum könyvtára és archívuma nyitva áll a kutatók előtt, nagyon szívesen segítenek a munkájukban.- Vásárlásaink közül kiemel­kedik Káldor Aurél családi já­tékhagyatéka, a húszas években működött Grabóka játéktárgyai és szinte teljes dokumentációja, valamint a Vajna-féle „Bergen- gócia” Játékgyártó Üzem. Ipar- történeti szempontból számot­tevő az Elzett Győri Gyáregy­ségétől kapott lemezjáték anyag. A gyűjtési koncepció egyik fontos eleme a megyében működött játékgyártó kisüze­mek felkutatása is, ezen tevé­kenység eredményeként került a bajai Farkas-féle babakészítő műhely kompletten a múzeum tulajdonába. Az egyik legújabb szerzeményünk, a Rodolfó ha­gyaték, amelyben rengeteg já­ték, bűvészkellék és egyéb apróság található, ezekből nem­sokára kiállítást is rendezünk.- A másik jelentős tevékeny­sége a múzeumnak: hétvégeken nyitott házas napokat, foglalko­zásokat tartunk, amelyeken a gyerekek szüleikkel, nagyszülő­ikkel együtt vehetnek részt a já­tékkészítés munkájában. Ezekre a foglalkozásokra az egész or­szág területéről fogadunk cso­portokat, kiránduló osztályokat. A gyerekek legnagyobb öröme a foglalkozás után, hogy haza- vihetik a saját maguk által ké­szített tárgyakat. A műhelyben zajló játékkészítő és kézműves gyermekprogramokat iparmű­vészek és pedagógusok irányít­ják. A foglalkozásokon régi ha­gyományos ünnepekkel és játé­kokkal is megismerkedhetnek a gyerekek, művészek és idős ha­gyományápoló emberek jönnek előadásokat tartani, eljátszani egy-egy régi játékot. Az érdek­lődő felnőttek számára tovább­képzéseket, különböző tanfo­lyamokat szervezünk, s a baráti kör rendezvényei is hasonló célt szolgálnak. Megpróbáljuk mi­nél szélesebb körben elterjesz­teni ismét Magyarországon a manapság elfelejtettnek tűnő já­tékkultúrát. Hajdú Zsolt Erdő- és tarlótűz Csököly határábai Pénteken a kora délután órákban a Somogy megye Csököly külterületén eddig is meretlen ok következtében 40i hektárnyi területen kigyulladt tarló, továbbá 13 hektár erdő rész. A tűzoltók a lángokat nag erők bevonásával, több órá megfeszített munkával tudtál csak eloltani. Személyi sérülé nem történt. Magyar Baptisták I. Világtalálkozója „A reménységben örvendez zetek” - ezt a bibliai idézete választották a magyar baptistái első világtalálkozójuk központ gondolatául. A szombaton Bu dapesten kezdődött kétnapo rendezvényre a magyarország hívőkön kívül sokan érkeztek környező országokból - Szlo vákiából, Kárpátaljáról, Er délyből, a Vajdaságból - s jöt tek vendégek Nyugat-Európ számos országából, sőt a tenge rentúlról, az Amerikai Egyesül Államokból, Kanadából, Áuszt ráliából is. A világtalálkozót Révész Ár pád, a Magyarországi Baptist Egyház elnöke nyitotta meg Lukáts Miklós, a Miniszterei nöki Hivatal politikai államtit kára a kormány nevében, maji Béna Zoltán főtitkár a Magyar országi Egyházak Ökumeniku Tanácsa nevében köszöntötte a egybegyűlteket. Vasárnap délelőtt Budapes különböző gyülekezetei fogad ják a vendégeket, a tahi tábor ban ifjúsági konferenciára vár ják az érdeklődőket. A világta lálkozó vasárnap délután közö istentisztelettel zárul Tahiban. Rádió mellett Valamikor - még az átkos- ban - egy őszön annyi bor ter­mett, hogy a neves borvidéken úszómedencét töltöttek meg itallal, nem lévén több hordó és egyéb tárolóeszköz. Később kiderült, hogy ez csak rémhír, hiszen az örökké klórmeszezett medence-beton sajátos „zama­tot” adott volna a bornak, hogy aztán élvezhetetlen legyen. Ám a meg nem történt eset most ismét szóbeszéd tárgya lett borivói körökben, mintegy helyén való ötletként. Nem kell félni, nem iszunk klóros bort, ám annyi biztos, hogy az idén ismét fulladozhatunk a szőlő­lében. ,fiiért nem csökkentik az árát, legalább ideiglene­sen halljuk a söntéspul­toknál és ez az ötlet már több figyelmet érdemelne. Csak hogy melyik termelő, ponto­sabban melyik „ügyfél” kezdje el az árak mérséklését? Hiszen- főként a Tokaj hegyvidéken- még sok gazda tavasszal sem kapta meg tavaly eladott borá­nak árát, holott év végére ígér­ték. És a pénz benne van a bor­ban, hiszen a szőlőtermesztés költségei szüntelenül nőnek és mindenki fut a pénze után. Ha­szon nélkül eladni a portékát ostoba dolog lenne. A tavalyi termésből - ezt mondták a szakértők a rádióban - még tá­rolnak országosan vagy 3 mil­lió hektolitert, exportra pedig mindössze 250 ezer hektolitert küldött a boripar. A legutóbbi felmérések szerint az idei ter­mést 5 millió hektoliterre be­csülik s fő a fejük, hova te­gyék. Sűrített mustról beszél­nek, amelyből jóféle üdítőket gyárthatnának, de ettől még aligha szűnnek meg a tárolási gondok. A földművelésügyi tárca javaslata: a mennyiségi szemléletről váltani kell a mi­nőségi szemléletre. A kitűnő minőségi bornak mindig van helye a külpiacon is. Ez igaz. De melyik gazda vállalja, hogy a nagy mennyiséget adó - kor­szerű szőlőtermesztési módról - átváltson a szolidabb meny- nyiséget, ám jobb minőségi bort adó termesztésre? A fajta­váltásról nem is beszélve, ahol erre is szükség lenne. Szőlőt termeszteni, bort előállítani amúgy sem olcsó mulatság, fő­leg akkor, ha az új telepítés csak a negyedik-ötödik évben hoz teljes mennyiséget. Hogy mi lesz az idei nagy terméssel -, erre ma még nincs válasz. Ha csak egy kiadós kemény jégverés meg nem oldja a gazdák gondját. De erre gondolni is bűn. Nem is szól­tam egy szót sem. Gondja mindenkinek van, csak a gon­dok súlya más és más. A rádióban elhangzott egy érdekes csevegés, az elké­pesztő apróhirdetések okán. Régi lovagi harcieszközöket kínál egy kereskedő-társaság. „Egy országgyűlési képviselő, otthonának kijelölt falaira sze­retne régiségeket aggatni... Megszerezzük neki...” ­mondják a kereskedők. Hogy honnét kerít elő kardokat, vagy talán még kovás puskát is? Többnyire Spanyolországból. Vagy eredetit, vagy másolatot. Mindegyik drága. Pillanatnyi­lag a cég birtokában van - el­adásra szánva - egy tizenhato­dik századbeli lovagi páncélöl­tözet. Én ilyesmit csak filmen lát­tam, öreg angol vagy francia kastélyokban, persze játékfil­men, ami már eleve kizárja az „acél-öltöny” eredetiségét. De láttam valódit is, méghozzá Siklóson a várban, talán ott áll még a páncélteremben. Nos a cég által kínált öltözet súlya 37 kilogramm. Gondolom ha va­laki ezt magára ölti és sétára indulva orra esik, olyan csö­römpölést hallathat, mint ami­kor egy vagon ócskavasat ki­borítanak a MÉH-telepen. A kereskedő kínálta páncélruha ára 275 ezer forint - hozzá­tette: ÁFÁ-val együtt. Az ÁFA - visszatérítés természetsze­rűen erre nem vonatkozik. Semmi kétség: lesz aki megveszi. Itt, Magyarorszá­gon. Hiszen - a múlt év őszén hallottam a rádióból - a leg­újabb típusú többmilliós nyu­gati kocsikra már tizenegy elő­jegyzést vettek fel egy autósza­lonban. Egy hét alatt. Nekem a lovagi páncélöltözetből még a kapcára sincs pénzem. És so­kan másnak sem. Lovagi kapca . . . 4vasárnapi Székely Miklós a pécsváradi orgonánál Fotó: Läufer L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents