Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-22 / 231. szám
10 üj Dunántúlt napló 1992. augusztus 22., szombat Azok a körülmények, amelyek hazánkban az 1989/90-es év fordulóján végbementek, változásokat követeltek az egyetemen is. 1989. december közepén néhány oktató körül kezdett kikristályosodni egy mag, amelyből az ún. Egyetemi Reform Bizottság nőtt ki. 1990. május 8-án került nyilvánosságra a „Felelősséggel a jövőnkért” című 13 pontos javaslat. Ugyancsak ez év tavaszán a Magyar Demokrata Fórum szervezésében egyetemi kérdésekkel foglalkozó konferencia zajlott le, amelyen kialakult az a nézet, hogy kisebb csoportok foglalkozzanak a legfontosabb egyetemi feladatok - oktatás, tudomány, gyógyítás - gondjaival. Ezt követően az egyetem rektora, Bauer Miklós tett formálisan is javaslatot a Reform Bizottság megszervezésére. A bizottság elnöke Kelényi Gábor professzor lett, alelnöke Kel- lermayer Miklós docens. Öt szekcióban (autonómia, oktatás, kutatás, gyógyítás, gazdaság) indultak meg a munkálatok. A javaslatokat foglalja össze a „Reform Bizottság munkálatai” c. kiadvány, amelynek munkájában csaknem kétszáz ember vett részt. Célkitűzése: „elősegíteni az elmúlt 45 év alatt kialakult helyzet újjáalakítását”. 1990 ősze a bizottsági szekciók további munkájával telik el, míg megfogalmazódnak, körvonalazódnak azok a fórumok, amelyek keretében az egyetem polgárai valóban maguk dönthetnek saját jövőjükről és egyetemük sorsáról. 1991. február 28-án ült össze - a tanszékek, klinikák tagjai által titkos szavazással választott dolgozókból - az egyetemi küldöttértekezlet, amely döntött az egyetemi tanács összetételére vonatkozó javaslatokról. A túlnyomó többség által elfogadott javaslat szerint a 120 tagú tanács összetétele: 36 intézet- igazgató („hivatalból”), 54 (választandó) oktató, 30 (választandó) hallgató. A tanács megalakulása után a rektor és helyettesei lemondtak. Ügyvezető rektor Harsányi László lett. A tanács döntött a rektorválasztás módjáról. Eszerint minden megválasztott tanácstag egy előre lepecsételt és a tanács által megválasztott üléselnök, Lénárd László professzor által aláírt szavazólapot kap, amelyet egy hét „gondolkodási” idő után a rektornak javasolt professzor nevével egy lezárt, lepecsételt urnába kellett dobni. A 20 szavazatnál többet kapottak - illetve a két legtöbb szavazatot kapott - közül kell majd a tanácsnak újabb titkos szavazással megválasztani a rektort. 115 tanácstag adott le szavazatot, Kelényi Gábor 45, Czopf József 31, Méhes Károly 7 szavazatot kapott (egy-egy fő kapott 6 illetve 5, 3 fő kapott 4-4, két-két professzor kapott 2, 5 pedig 1-1 szavazatot). A két rektorjelölt közül az újabb, március 26-i titkos szavazás után Kelényi Gábor 69, Czopf József 45 szavazatot kapott. Kelényi professzort a köztársasági elnök 1991. május 28-án kinevezte rektorrá. Beiktatási beszédéből idézünk: „Most, amikor átveszem a rektori tisztség, e magas tisztesség jelképét, köszöntőm vendégeinket, akiknek jelenléte jelzi, azokat a korszakos változásokat, amelyek Magyarországon és egyetemünkön az elmúlt években bekövetkeztek. És jelzi az autonóm egyetem jelentőségének, súlyának növekedését, az egyetem fontosságát, az egyetemekét, melyeknek feladatukat, jövőnk formálását, ifjúságunk oktatását-nevelését új szemléletben kell betölteniök. A POTE (1989-1991) A nővérszállás epulete és a klinikai tomb Mielőtt ezzel kapcsolatos felfogásunkra kitérnék, úgy gondolom kötelességem, hogy elődömnek Bauer professzor úrnak és segítőtársainak köszönetemet fejezzem ki. Az egyetem jövőjét illetően a cél világos: hármas feladataink területén egyaránt érdekeltségi rendszert, versenykörülményeket kell megvalósítanunk. Amikor Kosáry professzor úr, a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választatott, első beszédében hangsúlyozta: „nem lesz boszorkányüldözés”. Hasonló véleményt fejtett ki az Új Dunántúli Napló hasábjain Jobst professzor úr is. Azt hiszem, középiskolás történelmi tanulmányaink során mindnyájan bizonyos hazafiúi lelkesedéssel vettük tudomásul Könyves Kálmán úgymond korszerű, hogy ne mondjam liberális törvénykezését e kérdésben: „De strigis que non sunt nulle Ouestio fiat” ... Kálmán törvényei... a strigákra vonatkoztak. Ezek jövendőmondók, a korábbi pogány vallás papnői, vagy modernebb felfogásban a régi rendszer ideológiai képviselői voltak. 1100 körül Könyves Kálmán a megszilárduló kereszténység légkörében a régi rendszer ideológiájának képviselőit már nem üldözte. Könyves Kálmán törvénye azonban nem vonatkozott a maleficákra és a veneficákra, azaz a bajkeverőkre ... Egyetemünk új vezetése egységes abban, hogy az ateizmus 40 éve után ugyancsak időszerű: egyetemünk szorosabb eszmei és gyakorlati kontaktusba kíván kerülni a keresztény gondolatvilággal, a keresztény Nyugat-Európával... Az egyetem új vezetőségének szilárd elhatározása, hogy az elkövetkezendő két évben kialakítja az autonom, Nyugat-Eu- rópához felzárkózni kívánó, megújuló, kompetetív egyetem alapjait és így lehetőséget teremt utódainknak e törekvések kiteljesítésére. Azon gondolatkörben él, mely 1000 éven át vezérelte legjobbjainkat, Géza fejedelmet és I. Szent István királyt, Széchenyi Istvánt és Mindszenty Józsefet. Mindezekhez szeretnénk az Önök megértő, elszánt, hathatós és tartós támogatását kérni.” A rektor öt helyettest (oktatási, klinikai, tudományos, külügyi, gazdasági) választott maga mellé, akiket az Egyetemi tanács hagyott jóvá: Keller- mayer Miklós, Czopf József, Szolcsányi János, Török Béla, Tekeres Miklós. Hagyományainkhoz híven újólag teret hódít az universitas eszméje a Pollack Mihály Műszaki Főiskola, a Janus Pannonius Tudományegyetem és a POTE között, amit - jelenleg Fotó: Läufer L. laza „konföderációként” képzelnek el a szereplők. A POTE új vezetőségének az Európához való felzárkózást elősegítő első tetteinek egyike a „Pécsi Orvostudományért” Alapítvány megteremtése volt 1991. augusztus 17-én. Az alapítvány tiszteletbeli elnöke dr. Habsburg Ottó. Az orvosi kar harmad évszázada alatt és az orvosegyetem négy évtizede során az előbbit valamivel több mint háromezer hallgató látogatta, akik közül diplomát szerzett 2552, az utóbbit több mint hétezer, közülük pedig 6546 jutott diplomához (vagyis csaknem 11 ezer orvostanhallgató közül 9098 lett orvos; csaknem 85%!). Emlékezetes esemény volt az október 22-én kezdődött „egyetemi napok” ünnepségsorozat, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc szelleme hatott át: „Szeretnénk begyógyítani a múlt sebeit, nem újakat ejteni. Valljuk, hogy az igazságnak érvényesülnie kell. Azonban a megítélés, az elszámoltatás egy demokratikus országban, mint amilyenné saját hazánkat kívánjuk tenni, csak törvényileg szabályozott úton képzelhető el. Mindazonáltal biztosíthatom Önöket, hogy magunk igyekszünk az értékest az értéktelentől, a valóst a hamistól elkülöníteni, és el is fogjuk tudni különíteni. Az értékeket megbecsüljük, az értéktelent elvetjük ... Akik a múltban, 1956-ban elkötelezetten, bátran vállalták a megújulás gondolatát, azok példaképeink. Meghurcoltatásukat jóvá tenni nem tudjuk, de igenis tudjuk elismerni emberi kiválóságukat, áldozatvállalásukat, kiállásukat. Hangoztatjuk - ők is tudják - hogy az egész Egyetem tisztelete és megbecsülése övezi személyüket, tetteiket,” - így a rektor Kellermayer rektorhelyettes a társadalom betegségéről beszélt a mintegy félezer orvos előtt: „Ritkán esik meg, hogy ennyi orvos van együtt. Már ebből is adódik a késztetésem, hogy magunkról, a magyar népről szóljak. Hiszen úgy látszik, hogy valami súlyos betegség sújt bennünket, melynek fő tünete, hogy nem örvendünk, nem vagyunk boldogok, amikor minden okunk megvan rá. Szabadok lettünk, és közben nem örvendezünk! ... Nem vidám munkálkodásban töltjük napjainkat, hanem közönyösen tétlenkedünk és dermed- ten, szorongva zúgolódunk. Rettegünk. Továbbra is rettegünk! Egyszóval betegek vagyunk, nagyon betegek!... Ne próbáljunk kibújni a felelősség alól, hiszen mi vagyunk azok, akik felesküdtünk a nép testi, I lelki gyógyítására! Ne gondoljuk, hogy a magyar népnek a mostani súlyos betegsége nem tartozik ránk. Az lehet, hogy mi magunk is megbetegedtünk az elmúlt 40 év alatt, de nem lehet, hogy kivonjuk magunkat a betegség okainak feltárása és az igazi gyógymód kimunkálása alól. Mint minden betegségnél, itt is jelentkeznek álgyógyítók! A felszínen ügyködők . . . Minden időben, de kiváltképp most, a XX. század végén egy nemzet boldogulása, gazdagodása, az alkotó személyiségek, az alkotó elmék sokaságán múlik. A kommunista diktatúrákban az egyén volt a legveszélyesebb, a legjobban üldözött. Vagyis a nemzet boldogulásának pilléreit irtották leginkább, kifejlődésüket már csírájában elfojtották... Az alkotó elmévé válás alap- feltétele az önbizalom. Az a borzalmas félelem, amely átterjedt ide a lágerekkel teli Szibériából, az orosz sötétségből, már szinte a pólyában csorbította a személyiséget... Volt kivétel? Volt! Igen! Azokban a nehéz időkben is voltak, akik védelmet találtak a hitben, a családban, és alkotó személyiségekké tudtak válni. De sajnos számuk csekély. Nem elég a nemzet egészségessé tételéhez ...” Benke József Magyarul magyarán Egy eztes sünk, de mértékkel! A kereskedelemnek régtől fogva fontos tartozéka a reklám. Arra való, hogy felhívja figyelmünket az eladásra szánt, megvételre felkínált cikkekre. Nem fukarkodik a dicsérő jelzőkkel, amelyek az áru jó tulajdonoságait jelölik meg, nemegyszer költői túlzással. A reklám rendszerint nem éri be azzal, hogy valami jó, szép, olcsó, hanem a középfokot: a jobbat, szebbet, olcsóbbat átugorva a leg szócskával kezdi a minősítést. Annyira hozzászoktunk a legekhez, hogy olyankor is kimondjuk vagy leírjuk, amikor ellene mond a beszéd logikájának, amikor szembe kerül a szavak jelentésével. Lássunk néhányat ezek közül a gépiesen alkalmazott, de meggondolatlanul kimondott vagy leírt leg-es szavak közül! Ilyeneket hallhat, olvashat az ember: legoptimálisabb módszer, legminimálisabb hibaszázalék, legmaximálisabb hatékonyság. Ezek a nyelvi, jelentéstani képtelenségek azonban még magyarázhatók és menthetők azzal, hogy a felső fokban használt szavak eredetüket tekintve idegenek. Persze ennek ellenére illenék ismerni őket, azaz tisztában kellene lennünk jelentés- tartalmukkal. Ugyanis mindegyik minden változtatás nélkül felső fokot jelöl, ezért így fordítható magyarra: legkedvezőbb módszer, legkisebb hibaszázalék, legnagyobb hatékonyság. A legminőségibb és a legmaradéktalanabb olyan fokozás, amelyet az alapszavak idegen voltával se magyarázhatunk, mentegethetünk. A következő szövegekből emeltük ki őket: „Mi nyújtottuk a legminőségibb szolgáltatást” - „ez a szervezet társadalmi-politikai életünkben az az erő, amely a legmaradék- talanabbul képviseli érdekeinket”. A gondolatmenetet egy régi nyelvtani találóskérdéssel zárjuk: Hogyan mondjuk felső fokban a koromsötét, a szuperfekete, a hófehér és a kőkemény mellékneveket? A gyanútlan megfejtő, nem gondolva a beugratás veszélyére, a nyelvtani szabályt tartva szem előtt, így válaszol: leg ..., leg ..., leg ..., Pedig a leg-ek mind a négy esetben fölöslegesek, szaknyelven szólva: tautológikusak, mert nincs légköröm, légszűrők, leghó, legkő. Ugyanis a koromsötét, a szurokfekete, a hófehér és a kőkemény a leg nélkül, vagyis alapfokban is az általuk megjelölt tulajdonság legfelső fokát mértékét, azaz teljességét fejezi ki. Rónai Béla Keresztrej tvény Beküldendő a helyes megfejtés augusztus 31-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az augusztus 8-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Kevésbé feltűnő, ha csengetsz, mintha az ablakon próbálsz kopogni! Ajándékutalványt nyertek: Kisnémet Mária, Pécs, Varsány u. 18., Külgusz Imre, Drávafok, Kossuth u.47., Markó Viktor, Pécs, Borbála u. 23., Sudár Jánosné, Kozármisleny, Kossuth u. 16/A., Szijj Istvánné, Pécs, Móré F. u. 33. A nyerteseknek az utalványokat postán küldjük el. A Pécsi Orvostudományi Egyetem története 7.
