Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-22 / 231. szám

6 aj Dunántúli napiö 1992. augusztus 22., szombat Mérföldkő Vásárosbéci történet Iskola az utolsó faluban? A z évfordulók emlékez­tetnek és egyúttal új kez­dést jelentenek. így va­gyunk II. János Pál pápa egy évvel ezelőtti látogatásának fel­idézésével is. Örömben úsztunk és szebb- nél-szebb terveket szőttünk azokban a felejthetetlen napok­ban. Mii az a kérdés, hogy mi valósult meg az elképzelések­ből, a pápa elvárásaiból és a magyar egyház új kezdeménye­zéseiből. Meg kell vallanunk, hogy a pápa látogatása nem hozta meg lelki vonalon azt az eredményt, amit vártunk tőle. Nem történt meg a belső megté­rés, bár többen járnak temp­lomba és a szentségekhez. A pápa három dolgot hangsú­lyozott és kért tőlünk: belső megtérést, testvéri összefogást és az újjászületendő Európához való tevékeny csatlakozást. A belső megtéréssel úgy va­gyunk, hogy legtöbben talán nem is tudjuk, mint értett ezen a pápa. Értette azt, hogy szabad­ságban éljünk és merjünk élni a szabadsággal. A lelkiismereti függetlenséget és a felelősség- vállalást hangsúlyozta. A vallást vállalni nem szé­gyen. Európa újjárendeződésé- nél a vallásnak, a keresztény hagyatéknak igen nagy jelentő­sége van. Az a hagyaték, amit Szent István kora óta őrzünk, viszünk, támogatunk. Újra és újra bukdácsolunk körülötte, és mégis csak minden újrakezdés ehhez kell, hogy tudjon nyúlni. Itt tartunk most is: meijünk val- láserköicsiséget hangsúlyozni! Tudjuk, hogy nem könnyű a há­zasság lelki rendezésének tisz­taságát megőrizni. Tudjuk, hogy első helyen állunk a vi­lágon a válások dolgában. Mi­lyen szomorú, hogy az évenként közel 90 000 házasságból közel 30 000 még ugyanabban az év­ben szétesik. Mi lesz azzal a kö­zel 200 000 gyermekkel, akik­nek nincsen szülője, élnek, ugyan, de elváltán és a gyerme­kek menhelyen vagy árvaház­ban vannak. A Szentatya a bajainkból való kiutat elsősorban abban látta, hogy megtaláljuk a másik emberhez vezető utat. Meg kell valósítani az embertestvérisé­get. Fel kell fedezni, mit jelent az életünkben és mindenki éle­tében a másság, vagyis a má­sokkal való törődés, a mások gondjának viselése, akik egye­dül vannak, vagy tehetetlenek, akik bajba kerültek, akik nem találnak kiutat a saját maguk ál­tal okozott vagy másoktól rájuk mért csapásoktól. Nem voltunk testvérek, egyéni érdekeket haj­szoltunk. Amennyire lehetett magunkat és a magunkét keres­tük és nem törődtünk azzal, hogy itt van a nemzet, itt van a népünk, itt vannak szüléink, már a sírjukat sem kerestük fel, mintha elfelejtettünk volna mindent, magunkat bálványoz­tuk, saját magunkat dicsőítet­tük. Lelkünkre kötötte a pápa, hogy nem lehet az embert fel­emelni, ha a minden embert szerető és magához láncoló Is­tent elhanyagoljuk. A Hősök te­rén ezt mondotta: „Ha belátjuk, hogy Krisztus a mi közvetítőnk Isten felé és a megváltónk, aki egy új emberré akart tenni ben­nünket, akkor ne éljünk tovább úgy, mint a „régi ember”, aki rabszolgája önző egyéni vágya­inak, az élvezetek, a birtoklás és a siker hajszolásában, hanem mint „új ember”, aki hasonlóvá válik Krisztushoz és megnyílik mások felé úgy, hogy Isten iránti szeretetből neki ajándé­kozza önmagát. Ez Jézus stí­lusa, aki kiüresítette magát, szolgai alakot öltött és enge­delmeskedett mindhalálig, és­pedig a kereszthalálig.” A pápa többször is hangsú­lyozta, hogy megváltoztak a külső körülmények, a politikai helyzet, a társadalmi kapcsola­tok hazánkban. Ő azért jött, hogy megerősítsen bennünket a Krisztusba vetett hitünkben és tanúságtevő elkötelezettséget vállaljunk a világban. A béke és a szabadság kor­szaka kezdődött el. Ennek a korszaknak olyan emberekre van szüksége, akik önzetlenek és nagylelkűek, akik készek arra, hogy életüket elkötelezzék Krisztus példája szerint. Ezért az önátadásért imádkozott ve­lünk a pápa, ezt az odaadást, ezt a magunkról való lemondást kö­tötte a lelkünkre, hogy új hazát és új nemzetet teremtsünk. A másfél évvel ezelőtti első üzenetében a pápa ezt mon­dotta: „A magyar egyháznak csak akkor lesz új tavasza, ha a keresztények képesek lesznek mély szeretetkapcsolatra egy­mással és Krisztussal és ha tel­jesen nyitottak maradnak a Szentlélek indítására, a világ, az emberiség problémáira.” Arra van szükség, hogy hazánkban mindenkivel egyetértésre jus­sunk az igazi humanizmus olyan alapvető értékeiben, mint az igazság, az igazságosság, a szabadság, a kölcsönös tisztelet és a szolidaritás. A pápa többször is kife­jezte, hogy a magyaror­szági látogatása szeretné elősegíteni az egyház és a nem­zet újjászületését. Mindkettő­höz kedvező a légkör. Az or­szágban megerősödött demok­ráciában mindkettő képes rá és kell is hogy kölcsönösen segítse egymást azoknak a nehézsé­geknek a leküzdésében, ame­lyek akadályozzák a megkez­dett út folytatását. így akarunk megemlékezni II. János Pál pápának egy évvel ezelőtti magyarországi látoga­tására. Utolsó üzenetében a pápa ezt mondta: „Látogatásom hozzon megbékélést és kien- gesztelődést, hogy az augusz­tusi találkozás továbbmenete- léssé váljék az egész nemzet számára”. A pápa öt napja hazánkban 1991. augusztus 16-20-ig új mérföldő lerakását jelentette. Dr. Cserháti József püspök Az utóbbi hetekben felboly- dult Vásárosbéc népe. A koráb­ban békés, északnyugat-bara­nyai, szelíd völgyek között megbúvó faluban, ahonnan asz­faltozott út nem vezet tovább, marakodás ütötte fel a fejét. A történet úgy kezdődött, hogy Bozsaky Géza matema­tika-fizika általános iskolai ta­nárt felvette a helyi önkor­mányzat közhasznú munkára, 1992. augusztus 30-ig, 50 000 forintos fizetéssel. Azzal a felté­tellel adták ezt a manapság egyáltalán nem mindennapos bért, hogy a tanárember segít­séget adjon a felújítás végén álló, korábban évtizedekig más célt szolgáló általános iskola új­raindításához. Ám a dolog ér­dekes fordulatot vett. Bozsaky Géza az elmúlt hé­ten felkereste szerkesztőségün­ket, s arra kért bennünket, néz­zünk utána, mi történik Vásá- rosbécen, s egyben elmesélte az életét, hogyan szerezte meg fel­nőtt fejjel a diplomáját, miért élt három évig Hollandiában, mi­lyen a munkanélküli értelmiségi élete, mennyire örült ennek a vásárosbéci állásnak.-Úgy érzem, nem volt kor­rekt az eljárás, már mint ahogy felvettek - állítja Bozsaky Géza. - Nem, nem a fizetéssel van bajom, nem is azzal, hogy a titulusom nem igazgató: azzal viszont igen, hogy megtudtam, az iskola őszi indításának nin­csenek meg sem a tárgyi, sem a jogi feltételei, arról nem is be­szélve, a pénzügyek is rendezet­lenek. így szeptembertől ismét munkanélküli leszek. Pedig tudnék tenni a faluért, a gyere­kekért. * * * Vásárosbécen nagyon régen két elemi iskola működött: egy katolikus és egy református. Ä iskola körzetesítés „eredmé­nyeként” Somogyhárságyra jár­tak a béci gyerekek évtizedekig, ám most a rendszerváltás után gondolta az önkormányzat, itt az ideje, hogy ismét legyen is­kolája a falunak, ha nem is kettő, legalább egy. Mit szólnak ehhez az emberek?-A mi gyerekeink már na­gyok, de nem felejtjük el, hogy minden nap reggel fél hétkor indultak, s mire este megjöttek, már fél hat, hat óra is volt! - emlékezik Szilágyi Pál és a fe­lesége. - Bár már nem vagyunk érdekeltek, mi azt mondjuk, igenis legyen iskola! Mesélnek a falu gondjairól, de elismeréssel szólnak a köz­ség választott vezetőinek tenni akarásáról, az eredményekről. — Nagyon távol vagyunk a világtól, Baranya utolsó falva vagyunk, néhány kilométer, s az már Somogy - mutat az asszony északi irányba -, az emberek zöme, így mi is, a mozsgói ter­melőszövetkezetben dolgozik, de az átlagfizetés nyáron is alig éri el a 8000 forintot, télen pe­dig jó, ha kézhez kapunk hatez­ret. Mi még örülhetünk, mert dolgozunk, de sokan vannak, akik munkanélküli segélyből élnek. Aztán az ivóvíz! Van egy fúrt kútja a községnek, de né­hány száz liter után olyan zava­ros lesz, hogy ihatatlan, ezért szeretnénk majd törpevízművet is létesíteni. Járdák azonban ké­szülnek, megszépülnek a temp­lomok, épül az iskola. * * * A gyerekekkel érkező Ko­vács Béláné szerint a sógorsá- gon, komaságon múlik most is minden, s nehezen mennek a dolgok. — Az biztos, hogy egyetlen gyerekemet sem fogom ebbe az iskolába járatni, amikor So- mogyhárságyon ott van az kor­szerű és jól felszerelt konyhá­val, ebédlővel, taneszközökkel. Én azt hiszem, felesleges volt pénzt áldozni. Molnár Ferenc kőműves in­dulatosan beszél, szerinte jó lesz az iskola a faluban, de ami­kor a tanár urat említem, harag önti el.- Nézze nem tudom, mit akarnak írni, de egy biztos, ilyen pedagógusra, ilyen em­berre, mint a Bozsaky úr, nincs szükségünk. Iskolára igen, rá nem! Alig több mint hónapja van itt, azóta összeveszítette az egész falut. Erről ennyit! Szegény falu benyomását kelti Vásárosbéc, ha az ember a poros utcákon sétál és körülte­kint, aligha fedezheti fel a jó­módjeleit. Ennek ellenére meg­szűnt az elvándorlás, sőt mind több a kisgyerek is. Aligha két­séges, szükség lesz az iskolára. * * * Vásárosbéc polgármesteréről dr. Frank Józsefről az a hír járja,.hogy próbál mindent meg­tenni az emberekért a faluért. A polgármesterséget is csak úgy, fizetés és tiszteletdíj nélkül vál­lalta, hiszen e környékről szár­mazik, maga is itt járt iskolába. Azt firtattuk, hogy jutottak az iskolaépítés gondolatára.- Több okot fs tudok sorolni. Az egyik, amiről már itt a falu­ban is többen beszéltek, hogy az óvodából kikerült kicsi gyere­kek ne így találkozzanak mind­járt az iskolával, hogy hajnal­ban kelnek és ingáznak egy számukra ismeretlen kömye­A vásárosbéci templom és az iskola zsibongót, a mosdókat, a tanári szobákat...- Ennek az iskolának az újra­indítása része a mi falumegújí­tási programunknak. Nézze, hogy Bozsaky úrnak mi a véle­ménye minderről, tudom, de azt hiszem, az ő munkájára nem tu­dunk számítani a jövőben. Nem ilyen értelmiségire van szükségünk . . . Pályázatot hirdetünk egy igazgatói állás betöltésére, fel­veszünk két pedagógust, s sze­retnénk az iskolát ősszel beindí­tani. Bozsaky Géza a polgármes­teri hivatalban fogad, azt cá­folja, hogy a falut összeugrasz- totta volna, s hozzáteszi, őt nem érti meg senki.- Mi lesz velem, nem tudom. De nem sokakat érdekel. * * * Brandstdtter György, a Me­gyei Közgyűlés oktatásügyi re­ferense elmondta, az önkor­mányzatoknak jogukban áll is­kolát indítani. Vannak viszont szakmai, valamint jogi előírá­sok, amiket be kell tartani, il­letve figyelembe kell venni. Az iskola vezetői állásra pályázatot kell hirdetni, s a pályázók közül az önkormányzati testület dönt és nevez ki. Indokolt az az óhaj, hogy az alsó tagozatosoknak, különösen a kicsi elsősöknek ne kelljen a falujukból elutazni, ha helyben is megoldható a tanulá­suk. Azonban semmiképp nem szabad a felső tagozatosokhoz nyúlni, akiknek az osztályokra osztott iskolában az egyes szak­tárgyakat szaktanárok tanítják. Egy osztatlan iskola, ahol a kü­lönböző korosztályt összevonva tanítanák, visszalépés lenne. Sarok Zsuzsa Roszprim Nándor Július végén 587 ezer munkanélküli Július végén 587 ezer munkanélkülit regisztráltak - a most közzétett adatok szerint - az Országos Mun­kaügyi Központban. A gazdaságilag aktív né­pesség és a munkanélküliek aránya, azaz a munkanélkü­liségi ráta így 10,9 százalék. Június végén 40 ezerrel ke­vesebben voltak munka nél­kül, arányuk 10,1 százalék volt. A Műszaki Egyetemre járó indiai diákok. Egy az uruguayi nagykövet­ségre igyekvő dominikai ügy­fél. Ártatlan, ám színes bőrük­kel szemet szúró külföldiek a metrón. S persze „sötétebb bőrű” hazánkfiai. Végül - szé­gyenletes módon - az elmúlt napokban két külhoni diplo­mata neve tette még hosszabbá azt a névsort, amelyen a hazai bőrfejűek (skinhead) zaklatá­sának, támadásainak kitett ál­dozatok szerepelnek. Céltalan erőszak? Körvona- lazatlan, zavaros ideológiákra támaszkodó idegengyűlölet? Mi áll a sajnos immár hazánk­ban is megszaporodott skin- head-incidensek mögött? Tud­juk, az idegengyűlölet sokfelé hat, sokféle árnyalata, megje­lenési formája van szerte Eu­rópában, a francia Le Pen cso­portjaitól a sokszínű újfasiszta áramlatokig. Hazánkban re­mélhetőleg még nem erről van szó, „csak” a kreol vagy fekete bőrszín, „csak” a megtámadot­Bőrfejű erőszak tak vagány mivolta vagy ferde szeme az indíték. Vagy mégis túl vagyunk már a „csak” idő­szakon? És közben Budapesten (is) heves értetlenséget és tiltako­zást váltott ki két magyar nem­zetiségű prefektus leváltása Romániában. Túl szubjektív az asszociáció? Emlékezhetünk: Hargitában és Kovásznán a két politikus eltávolítását „csak” magyarságuk indokolta. Ami joggal kelt felháborodást eb­ben az ügyben, miért nem vált ki hasonló érzelmeket azok­ban, amelyeknek Magyaror­szág a színhelye? Az elszaba­dult indulatok nálunk nem ke­resnek logikát; nem „magyar munkahelyeket” veszélyeztető vendégmunkások ellen irá­nyulnak, a célpont immár kó­sza turista vagy elegánsan öl- töztöt diplomata is lehet. Biz­tos, hogy épp az idegengyűlö­let visszaköszönő jelenségével kell ilyen gyorsan felzárkóz­nunk Európához? S ez volna az a zárkózás? Szegő Gábor zetbe, ahonnan csak késő dél­után érnek haza. Az is az okok között szerepelt, hogy úgy szá­moltunk, abból a 2-2,5 millió forintból, amit nekünk So- mogyhárságyra kell a gyerekek után fizetni, itthon is megtudjuk oldani a taníttatásukat. Az is szempont volt, hogy az iskola építésével egy csomó falubéli munkanélkülinek - mert sajnos a falu lakossága 63 százaléká­nak nincs munkahelye.- Nézetem, hogy a gazdasági elmaradottságnál nagyobb baj, hogy nem elég magas a lakos­ság képzettségi szintje. Ezgn szeretnénk változtatni. Sokan megmosolyogtak, amikor azt terveztem, hogy számítástech­nikai ismereteket, angol nyelvet is tanítani szerettünk volna. Ezért amikor Bozsaky úr jelent­kezett, mint munkanélküli pe­dagógus azzal, hogy számítás- technikai ismeretekkel is ren­delkezik és tud angolul, szerző­dést kötöttünk vele, hogy segít­sen az iskola beindítását meg­szervezni, s az is igaz, hogy ter­veink voltak vele. Később kide­rült, hogy hibát követtünk el, nem kívánom most részletezni, hogy miért, (a szerződése egyébként csak augusztus vé­géig szól) és hibát követtünk el az iskola beindításával kapcso­latos hivatalos és jogi tenniva­lókban is. A lényeg: az iskola épülete áll, de szeptemberben nem indulhat a tanítás, mivel a gyerekek már Somogyhár- ságyra iratkoztak be. Most né­zünk annak utána, hogy lenne-e jogi lehetőség arra, hogy októ­bertől az alsótagozatosok átjö­hessenek ebbe az új iskolába. Pedagógus lenne, aki vállalná, s a vezetői állásra is már meghir­dettük a pályázatot. Egy biztos, az iskolának jövője van, nő a születések száma, 5- 10 év múlva a számítások szerint 30- 35 gyerek járna már ide. * * * A nagyon szép, fehérre me­szelt iskolaépület már majdnem kész, Bankó István önkormány­zati képviselő akkurátusán megmutatja a két tanteremet, a

Next

/
Thumbnails
Contents