Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-19 / 229. szám

1992. augusztus 19., szerda

üj Dunántúlt napló

11

K

órós az egyik legszebb falva az Ormánságnak. Lakóinak egy része bejár Pécsre, Siklósra vagy Harkányba dolgozni, vannak akik az összevont tsz-ben tevékenykednek, de nagyrészük munka- nélküli, abból élnek, amit a kiskertekben megtermelnek.

Jolán néni, aki 88 évével a legöregebb a faluban, már csak egy tyúkot és egy kakast tart. A keskeny, hosszú kertben élő vegetáció egy része az enyészeté; néhány éve még minden nap kijárt, de most, hogy „senyved” a lába, már ritkábban. Többnyire csak otthon ül és olvas, mindent, hogy múljon az idő. Ezért aztán, ha őt közvetlenül már nem is érintik, de tud a változásokról.

Arról, hogy a többség, elismerve ugyan a változások szükségességét, erősen ragaszkodik a biztonságot nyújtó szövetkezethez, ahol a biztos státust és mellette a háztáji gazdaság előnyét nehezen váltja fel az egyéni vállalkozás ismeretlen, és ebből adódóan félelmetes lehetősége. Az egykori, még élő, háború előtti nagygazdák, akik még ismerték a gazdálkodás csínját-bínját, már kiöregedtek, az újrakezdés nem az ő dolguk, hanem a fiataloké, akik egy része elvágyódik a városba, a maradék, akinek iskolázottsági szintje alacsony, hitelképessége még kisebb, nehezen fog farmergazdaságot kialakítani. Esélye a családi vállalkozásoknak lehet, ahol a gyerekek már nagykorúak és bevonhatók, hiszen az élőmunka családon belül olcsóbb. Az is igaz viszont, hogy minél nagyobb a mező- gazdaságban foglalkoztatottak aránya, annál inkább hiányzik a korszerű technika és termesztési módszerek. Az aktív dolgozók

20,4 %-a tevékenykedik hazánkban a mezőgazdaságban; Lengyelországban 27,7 %, Romániában 22,1 %, Bulgáriában

19,2 %, míg például Ausztriában csak 7,4 %, Dániában 6,0 %, Hollandiában 4,7 %,

Nagy-Britanniában 2,2 %. A magas foglalkoztatási arány ugyanakkor alacsony jövedelemmel jár, hiszen tavaly az egy főre eső nettó átlagkereset 9 577 Ft volt. Ebből pedig nehéz vagyont felhalmozni. Persze az is igaz, hogy akinek tőkéje van, az nem a mezőgazdaságba fekteti be. Jolán néni bizonyára arról is hallott, hogy a magyar parlament két év után is mezőgazda- sági bizottság nélkül működik, hogy a termékek kereskedelme érdekvédelem nélkül maradt, hogy vészesen csökken az állatállomány.

Jolán néni kiadta volna felesbe a kert végében lévő kukoricást, de nem kellett senkinek. 6400 Ft-os nyugdíjából él. A gyönyörű, tomácos házat el kell adnia, beköltözik a lányához, Siklósra. „Hiányozni fog ez a nagy tér, bár én az egész világot megjártam a könyvekben, még Afrikát is” - mondja, s mosolyog, itt, ebben a halódó kis faluban, lelkében a sokszínű világgal, mely immár végérvényesen az övé. Nem veheti el tőle senki sem, csak a jóisten.

Cs. L.