Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-19 / 229. szám

1992. augusztus 19., szerda aj Dunántúlt napló 5 Huszonhat egyéni gazdálkodó Dunafalván A többség a szövetkezésre szavazott Dunafalván a Kossuth Tsz vagyona tegnaptól az alábbi ja­vakkal csökkent. Harminc fe­jőstehén, 21 vemhes üsző és növendékbika, 31 vagon tavalyi szemes kukorica, egy vagon búza, 500 köbméter lágy tűzifa, a régi kis tsz-iroda, az egyik szabadtartásos tehénistálló, T-150-es, MTZ 80-as, MTZ 552-es traktorok, ezekhez tar­tozó munkagépek és egy beton­keverő. Az együttesen 19 mil­lió forint értékű üzletrészt a na­pokban megtartott vagyonme­gosztó közgyűlésen hozott hatá­rozatával a tagság a soraiból ki­vált 26 egyéni gazdálkodónak adta át. A mohácsi-szigeti község mezőgazdasági üzeme az or­szágban azon kevesek egyike, amelyik egyetlen fillér hitel nélkül gazdálkodik. A tagság Kari Antal elnök és Mayer Ár­pád főkönyvelő munkáját elis­merve, döntő többségében a jö­vőjüket és megélhetésüket is az együttmaradásban látják. A most kivált 26 egyéni gazdál­kodó és már birtokos mellett 330-an szavaztak arra, hogy maradnak a közösben. Az át­alakuló közgyűlést augusztus 28-ra hívták össze, amelyen az újtípusú szövetkezést várhatóan július elsejéig visszamenőleg mondják ki. Dunafalván gyakorlatilag a kárpótlásra benyújtott igénye­ket is már kielégítették. Az ezen felül maradt területből földet juttattak minden olyan termelő­szövetkezeti tagnak, akik ilyen ingatlannal eddig nem rendel­keztek. Miután tagonként a 30 aranykorona értékű földek a mindezideig vagyontalannak számító egykori vagy jelenlegi dolgozóik megkapták, a to­vábbra fennmaradó 8000 aranykorona értékű földet a va­gyonnevesítés szabályai szerint osztották föl. Az egyetértésre jellemző, hogy a dunalfalvai termelőszö­vetkezetben a közgyűlésen résztvevők 195-en megszavaz­ták az előterjesztett vagyon­megosztást. B. M. Ellenőrzik a gépkocsi­importot Az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési Hivatal a Vám és Pénzügyőrség közreműködé­sével megkezdte, az 1991. évi gépkocsiimport ellenőrzését. Az adóhatóság a vámosoktól megkapta azoknak a cégeknek és magánszemélyeknek a lis­táját, akik jelentős számban hoztak be gépkocsit 1991-ben. Jelenleg 737 cégnél és 162 magánszemélynél indul vizs­gálat. Az ellenőröket elsősorban az érdekli, hogy az importő­rök megfizették-e a vámot és az importhoz kapcsolódó adókat. Nemcsak a fürdőzőket, a kempingezni, táborozni vágyókat is vonzza a romantikus Duna-part Mohács-szigeten. Hogy meny­nyivel ízletesebb a kondérban főtt lecsó, azt itt ízlelheti meg elő­ször a pécsi Béres házaspár életük legelső kempingtúráján ebben a vadregényes környezetben Fotó: Proksza László Amerikai szakoktatók Pécsen (Folytatás az 1■ oldalról) alapítványuk céljairól, és bemu­tatkoztak az amerikai vendégta­nárok, jogászok, üzleti szakem­berek, mérnökök, történészek, közgazdászok, ökológusok. Ta­nulmányaikat kiváló amerikai egyetemeken végezték, s a kü­lönböző szakmákban elismert­ségre tettek szert. Mindnyájan részt vettek San Franciscóban egy három hónapos tanfolya­mon, ahol az angolnak, mint idegen nyelvnek az oktatását tanulták, megismerkedtek a magyar történelem, kultúra, a gazdasági és politikai élet leg­fontosabb tudnivalóival. Vállal­ták, hogy egy időre lemondanak megszokott jövedelmükről, hi­szen az itteni intézményekben magyar kollegáik bérével egyező fizetést kapnak. Pécs három szakembert fo­gad, a Janus Pannonius Tudo­mányegyetemjogi és közgazda- sági karain dolgozik ősztől Su­san Somach jogász, Isabelle Duvivier építészmérnök a Pol­lack Mihály Műszaki Főisko­lán, Caitlin Anne Morris törté­nész és vállalkozásszervező a Nagy Lajos Gimnáziumban ta­lálkozik a diákokkal. Angol nyelvű, ingyenes szeminárium sorozatot is tartanak diákok, he­lyi szakemberek, vállalkozók részére. A LEED pécsi területi irodát is létre hozott, melynek vezetője Szende Mária a JPTE Közgazdaságtudományi Karán. A vendégeket dr. Páva Zsolt al­polgármester köszöntötte. Az alapítvány a támogatást hosszú távon szeretné folytatni, de ehhez nekik is szükségük van szponzorokra. Talán a ma­gyar vállalatok is találnak fan­táziát az ügy támogatásában. B. A. Felújítják a pécsi Vasváry-házat Képünkön a Király utca felőli homlokzat látható (Folytatás az 1. oldalról) A kapu fölött egy páncélos vitéz volt látható, mint cégér. 1840-ben a Traiber család vette meg a házat, akiknek utóda az a Traiber Vasváry György, aki 1882-ben magyarosított, ő egyébként gazdag vaskereskedő volt. 1870-ben kezdett hozzá a ház átépítéséhez, ami tíz évig húzódott el. 1883-ban készültek el a terrakotta szoborcsoportok, melyek közül az egyik a hom­lokzaton, a másik az udvari szárnyon, a harmadik az 1884-ben épülő Vasváry villa oromzatán látható. Mivel ezek elég rossz állapotban vannak, azt tervezik, hogy a Zsolnay gyár legyártja a másolataikat, kicserélik, és a régiek a múze­umba kerülnek. A homlokzaton eredetileg két nagyon szép sgrafitto volt lát­ható a főpárkány alatt, amiket valószínűleg levertek egy felújí­tás során. Miután Vasváry ren­geteg fotót készíttetett az elké­szült házról, kívül is és belül is, így ezek helyreállíthatok. A kapu két oldalán, a földszinti üzletnyílások közötti falrészen két gyönyörű öntöttvas dom­bormű volt, amik jelenleg a szegedi alabárdos vendéglő fa­lát díszítik. Ezt vagy megpró­bálja a város visszaszerezni, vagy pedig a meglévő modell alapján le lehetne öntetni, na­gyon sokat jelentene a homlok­zat képe szempontjából. A most látható pirogránit dombormű­vek csak a 90-es években lettek elhelyezve a homlokzaton. A mennyezetfestéseket a Budai család, múlt századi híres díszí­tőfestő família készítette. A sza­lonban jó állapotban megma­radt, a többi szobában lefestet­ték őket, de most újra előkerül­tek, fokozatosan feltárják. A helyreállítás előreláthatólag öt évet vesz igénybe, hiszen a munka nagyon bonyolult, a res­taurátoroknak párhuzamosan kell dolgozni az építőkkel. A Műemlékvédelmi Hivatal vé­leménye szerint nem csak az emeleti részt, hanem az egész épületet helyre kell állítani. Vonyó Józseftői, a Várostör­téneti Múzeum igazgatójától megtudtuk, hogy a közgyűlés­nek van egy érvényes döntése, mely arról szól, hogy a házat az emeleti szinten a két udvari lép­csőházig, ez tizenkét szobát je­lent, helyre kell állítani. Vissza kell varázsolni az eredeti nagy­polgári enteriőrt. Ennek jelen­leg az az akadálya, hogy a vég­rendelet értelmében a berende­zési tárgyak egy része az örökö­sök tulajdona. Fontos, hogy a város meg tudja szerezni a csa­ládtól a tárgyakat, vagy felaján­lás révén, vagy úgy, hogy meg­vásárolja. A többi helyiségben a polgár kori Pécs kultúrtörténetét bemutató állandó kiállítás léte­sülne. Itt helyet kapna a város irodalmi, zenei élete, képzőmű­vészete, színház- és fotótörté­nete. A keleti szárnyban alakítanák ki a Péchy Blanka emlékszobát, hiszen ő a városra hagyta ha­gyatékának nagy részét, azzal a feltétellel, hogy egy emlékszo­bát létesítenek. Az önkormány­zat a Megyei Múzeumigazgató­ságot kérte fel a kiállítás forga­tókönyvének elkészítésére és a kivitelezésre. A földszintre vonatkozóan egy olyan határozat született, hogy meg kell vizsgálni az eme­leti kiállításhoz kapcsolódó hasznosítás lehetőségét. Vagy kulturális célra lehet kialakítani, vagy a kultúrához kapcsolódóan idegenforgalmi irodát, hangle­mezboltot stb. létrehozni, vagy a felső funkcióhoz kapcsolódó kereskedelmi egységet kiépí­teni. Egy komoly jelentkező máris akadt, a Kesztyűgyár, akik je­lezték, hogy a Siklósi Várban lévő divattörténeti kiállításuk egy átszerkesztett változatát te­lepítenék a keleti szárny raktár­részébe. Cs. L. Önkormányzati ülés Drávaszabolcson Mérleg és víztisztító berendezés Az elmúlt hét végén a falu­házban tartotta ülését Dráva- szabolcs önkormányzata. A testület az idei első félév mér­legét vonta meg. Mint megtud­tuk, az egyik kiemelt beruhá­zás a helyi tornaterem megépí­tése, amely várhatóan kora ősszel kerül átadásra, a másik a község új utcájában létesített járda és vízelvezető árok volt. Utóbbi füvesítése már a máso­dik félévre húzódik. Megtud­tuk továbbá, hogy az önkor­mányzat pályázatot nyújtott be egy víztisztító berendezés léte­sítésére, amellyel a település régóti problémáját próbálják megoldani. A község ugyanis egy több mint tíz évvel ezelőtt fúrt kútból kapja a vizet, mely az egyedüli gáztalanításon kí­vül tisztítás nélkül, az ivóvíz­szabvány feletti vastartalom­mal jut el a fogyasztókhoz. Történtek ugyan kísérletek - egyebek között a Dráva-parti kavics szűrőrétegében lévő vízbázis feltárására is - ám végleges megoldást egyik sem hozott. Egy régebbi szakvéle­mény szerint bár az ivóvíznek a színe és „illata” kívánnivalót hagy maga után, valamint a vastartalom határérték feletti jelenléte megengedhetetlen, a víznek egészségre káros hatása nincs. Ettől függetlenül az ön- kormányzat a terhes anyák és a kiskorú gyermekek részére zacskós ivóvizet biztosít. A fa­lubeliek pedig reményked­nek ... Az önkormányzati ülést kö­vetően beszélgettünk Ambach László polgármesterrel, aki megerősítette lapunk értetesü- lését, miszerint szeptember 30-ával megválik tisztségétől, és aki a miértre a következőt válaszolta: - Két évvel ezelőtt azért vállaltam a tisztséget, hogy a faluban az akkori lég­körben nyugalmat teremtsek, megalapozzam a község békés fejlődésének a lehetőségét. Úgy érzem, ezt a feladatot el­végeztem, a továbbiakban más területen szeretnék tevékeny­kedni. Kótány MANPOWER az Ön leendő'partnere, hozzásegíti Önt szakképzettségének, gyakorlati tapasztalatainak és személyes adottságának legjobban megfelelő munkahely megszerzéséhez. Munkalehetőség esetén Önt értesítjük és kölcsönös meg egyezés esetén Önnel főállásban határozott időre munkaviszonyt létesítünk. Vátjuk jelentkezését, keressen bennünket. MANPOWER, Pécs, Bajcsy-Zs. u. 18. Tel: 36-861 Marad a mozi Sásdon 1991. szeptember elsejétől a Sásdi Polgármesteri Hivatal a tulajdonosa és működtetője a községi mozinak. Az eddig Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat kezelésében lévő épü­let és berendezési tárgyak lel­tárát tegnap tartották, és egy­ben aláírták a továbbiakaban alkalmazandó szolgáltatási szerződést. A Moziüzemi Vál­lalat képviseletében megjelent Pozsgai Miklós igazgató el­mondta, hogy téves az a felfo­gás, mely szerint egy újabb rá­fizetéses intézménnyel gyara­podott az önkormányzat. Me- győződése, hogy ha meg­szűnne ez a szolgáltatás, ked­vezőtlen irányba befolyásolná a közhangulatot. Kovács Sándométól, Sásd polgármesterétől megtudhat­tuk, a képviselőtestület úgy határozott, hogy ebben az év­ben változatlan feltételekkel, heti két alkalommal üzemel­teti, és 1992-től a Művelődési Központhoz csatolja az in­tézményt. Mindezek, után majd megkeresik a működte­tés optimális lehetőségét. Ugyanis a 186 férőhellyel bíró nézőtér csak sikerfilm esetén telik meg, átlagosan az 50-60 fős részvétel az általá­nos. Mivel a filmeket to­vábbra is a Moziüzemi Válla­lattól keresztül kapják, a kap­csolat nem szűnik meg, csak átalakul. A baranyai átlagot szem­lélve azt hiszem, mindenki örülhet ennek a döntésnek, a veszteség kigazdálkodható, és talán újra a fiatalok kedvenc találkozóhelye lesz a mozi. Megyeri Tiborné Aranyosgadányiak hús nélkül Tisztított csirke van, csak érte kell menni Aranyosgadány nincs a világ végén, Pellérdtől nem messze terül el, mindössze 280-an lak­ják, jórészt idősek, nyugdíjasok. Akik pedig a statisztika nyelvén szólva a munkaképes korú la­kossághoz tartoznak, vagy el­vesztették állásukat, vagy távol dolgoznak a falutól, s csak he­tente, havonta látja őket a csa­lád. Szóval nem gazdag falu Aranyosgadány, s ami fizetőké­pes kereslet van, azt az egyszem vegyesbolt is ki tudja elégíteni, amiben természetesen mindent lehet kapni. Csak húst nem. Mert az utóbbi néhány héten a boltos csak a kezét tudja széttárni, ha valaki tisztított csirkét akar vá­sárolni. A boltnak tőkehús áru­sítására nincs engedélye, előhű­tött, meg fagyasztott szárnyast pedig már két hónapja nem kapnak a baromfifeldolgozóból. Persze a faluban nem halnak azért éhen az emberek, mert nagyrészt megtermelik a szük­ségletüket: az udvarokban sza­ladgál néhány lábasjószág, az ólban minden portán röfög a ka­rácsonyi malacka, a kertben is megterem a levesbe való zöld­ség. Minden ünnepre azonban nem lehet a sütésre érett kapir- gálók közül a nyakát szegni, mert akkor nem lesz tojás, a táp meg olyan drága, hogy nincs lehetőség nagyobb mennyiség tenyésztésére. Húsért tehát a boltba kell menni, de a baromfifeldolgozó nem szállít, mert ott már min­denki a privatizációra kacsint­gat, s most a reménypusztai té- esz megbízásából bérvágásból élnek. A termelőszövetkezet pedig ilyen kis tételben nem szállít, úgyhogy a boltosnak sa­ját kocsiján kell elszállítani az árut, ha húst akar adni vásárlói­nak. Persze így nagyobb a költ­sége, de elmondása szerint még ezt is hajlandó megtenni, hogy a Szent István-napi ünnep ne vál­jon a faluban húshagyó csütör­tökké. A történetnek itt tulajdon­képpen vége is van, a húsügy Aranyosgadányban megoldó­dik. A jövőben pedig a baromfi- feldolgozó is szállít majd a fa­luba, mert a nagyvállalatból kia­lakuló káefték a kis haszon re­ményében is megszervezik az ellátást, a piacosodással a gadá- nyiak húsgondja is lekerül a na­pirendről. Az persze előfordul­hat, mire megtelik a hűtőláda, nem lesz aki megvásárolja a bennelévőt. Mert a havi nyug­díjból kenyeret, lisztet, meg cukrot kellett venni, s ezeknek mostanság igencsak megugrot­tak az árai. B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents