Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-15 / 225. szám
1992. augusztus 15., szombat aj Dunántúli napló ll A Pécsi Orvostudományi Egyetem története 6. A POTE (1951-1990) 1951 januárjában a Pécsi Tudományegyetem keretéből kivált orvosi kar a következő évtizedekben mint Pécsi Orvostudományi Egyetem folytatta tevékenységét. Felügyeleti szerve az ugyanakkor alakult Egészségügyi Minisztérium lett. Az első önálló orvosegyetemi rektor, Boros Béla szemészprofesszor (a rendelet életbe lépte után, mindössze egy fél évig), mert a szétválás után, az önállóvá váló orvosegyetemnek az első számú vezetője - mint korábban a karé - a dékán lett (lényegében rektori jogokkal). Az első, egész tanévet végigvívó rektori jogú dékán Méhes Gyula professzor az 1951/52-es tanévtől. Helyettesei: Kun Lajos és Hámori Artúr professzorok. A POTE első avatott hallgatója a Somogy megyei Bakházáról való Beleki Imre Györjgy, aki 1951. szeptember 15-én vette át diplomáját. A korábbi „kari tanács” pedig lényegében eredeti összetételében mint egyetemi tanács folytatta munkáját. A fő feladat az ötvenes évek elején intézetek, klinikák létrehozása volt. A még 1946/47-es tanévben létrehozott Törvény- széki Orvostani Intézet után (vezetője Beöthy Konrád professzor) 1951-ben megalakult a Mikrobiológiai Intézet: Ráüss Károly az igazgatója. Az Irgal- masok kórházának államosítása és az orvosegyetemnek átadása után megkezdte munkáját a II. sz. Belklinika Hámori Artúr professzor és a II. sz. Sebészeti Klinika Kudász József professzor (aki pár évvel később itt, a II. sz. klinikán az ország első szívműtétjét végezte) vezetése alatt. Létrejött az önálló Fül- Orr-Gégeosztály Szekér Jenő, illetve Tájanatómiai Intézet (a későbbi Kísérletes Sebészeti Intézet) Kariinger Gy. Tihamér irányításával. Ugyancsak ebben a tanévben kezdte meg az orvosegyetemen munkáját az Idegennyelvi Lektorátus, amelynek feladatai - az ötvenes években háttérbe szoruló - középiskolai idegennyelvi oktatás után alig túlbecsülhetőek. 1951. október 20-án ünnepelt a kar. Igaz, ezt nem a miniszter- tanács írta elő, hanem Entz Béla professzori pályafutásának 33. évfordulójáról, diplomája megszerzésének 51. évfordulójáról emlékezett meg. Érdemes lenne a dékánnak, Méhes Gyulának elmondott szavait összevetni egy másik, egy nemrég lezajlott, előírt ünnep megemlékező szavaival, s látni lehetne: mit nem lehet: „Professzor Úr az ünneplést kifejezetten elhárítani kívánta ugyan, de biztos vagyok abban, hogy a tisztelők és tanítványok hatalmas serege lélekben velünk együtt ünnepli a kiváló tudóst, a tanítómestert, az ifjúság megértő támogatóját, a jó embert... a jubileumi oklevél... nem a szerencsésnek kijáró kort jelző bizonyítvány, hanem valóban a munkát elismerő kitüntetés... azt kívánom, hogy még számos éven át friss erőben és jó egészségben munkálkodjék egyetemünk és hazánk javára. Hálás köszönetét mondok egyben azért a fáradságot nem ismerő, odaadó és áldásos munkásságáért, mit Professzor Úr három ízben viselt dékáni és két ízben betöltött rektori tisztsége ... alatt egyetemünk és annak ifjúsága érdekében . . . kifejtett. A tanári kar által nyilvánított megbecsülésének és a felsőbb hatóságok elismerésének jele az, hogy a 70 éves életkor betöltése után is, az egyetemek történetében példa nélkül állóan, négy éven át továbbra is Professzor Úr bölcs vezetésére volt bízva a kórbonctani tanszék . . . Kívánom, hogy Professzor Úr továbbra is atyai jó barátunk, a mi bölcs tanácsadónk maradjon.” 1953. február 24-én hangzott el először az egyetem fejlesztésének távlati terve: új egyetemi város megépítése. Egy bizottságot hoztak létre Hámori Artúr vezetésével, aki 22 klinikát és 19 elméleti intézetet képzel el a 25 éves fejlesztési tervjavaslatában (szerepelt 3-3 belgyógyászati és sebészeti klinika, sőt az elméleti intézetek V. ütemében az orvostörténelem és a kari könyvtár, továbbá egy 1000 ágyas diákszálló, valamint 100-150 dolgozó lakásigényének megoldása is). De addig is, míg mindez megvalósul, nem Szabad elfeledkezni - így a tervezet - a meglévő épületek rekonstrukciójáról. Az elképzelés alapja az a 10 hektáros terület, amely a Zrínyi Miklós katonai iskola körül terült el. Az 1956/57-es tanév különösen nagy reményekkel indult az ismert kül- és belpolitikai események miatt. Egyetemi ifjúságunk zöme a forradalom és szabadságharc mellé állt, és nemcsak szavakban. Az 1956. október 29-én megalakult egyetemi zászlóaljba mintegy 300 volt pécsi egyetemista vonult be (parancsnoka Rozsos István V. éves orvostanhallgató volt). A vereség utáni megtorlás nem maradt el: tucatnyi hallgatót az ország összes egyeteméről örökre kizártak. Ezek egy részét internálták (hallgatóink közül 6 hónapra Debreczeni Lászlót és Péter Károlyt, 3 hónapra Ditrói Zsuzsát), másokat bíróságok ítéltek rövidebb-hosszabb börtönre ( Laczai András szigorló orvost - nem pécsi eseményekben való részvételéért - 10 évre). 1966. augusztus 20-án adták át az ún. 400 ágyas klinikai tömböt, amely 5 egységnek adott helyet (belgyógyászati, sebészeti, szemészeti, ortho- paediai és röntgenklinikának). Ezzel az egyetem gyógyító munkájához 1317 ágy állt rendelkezésre 1966-ban. Az egyetem 9 további klinikája a város 7 különböző pontján maradt, amint a 16 elméleti intézet (tanszék) ugyancsak majd féltucat helyen volt szétszórva. Ekkor, a 600. évfordulón, 1967-ben az egyetemnek 1147 hallgatója volt, akiket 381 diplomás oktatott. A 14 klinikán 263 orvos dolgozott, a 16 elméleti intézetben pedig 118 diplomás. A 381 oktatóból 29 volt a professzorok száma, 23 a docenseké; közülük 5 akadémikus, 8 a tudományok doktora és 46 a kandidátus. Míg az orvoskaron az 1945 és 1950 közötti hat év alatt összesen 166 orvosdoktort avattak, az önállóvá válás utáni tizenhét év alatt, 1967-ig 2060 főt (ekkor avatták az első külföldi hallgatót, az 1961-ben beiratkozott, történelmi nevet viselő Abdel Vahabot). Az új elméleti tömb (és a mellette levő 4 kisebb épület) elkészülte 1970-ben (és a következő években) lehetővé tette, hogy a város 5 pontján lévő elméleti intézeteket, valamint a központi irányító apparátust egy helyre költöztessék. A négy előadóterem, valamint a több tucat szemináriumi helyiség megfelelő elhelyezést biztosít még a 80-as évek végén is, amikorra az intézetek (tanszékek) száma 20-ra, a klinikáké (központi laboratóriumoké) ugyancsak 20-ra nőtt (1373 ággyal). Egyetemünkön összesen 3333 fő dolgozott 1990 végén, közülük 380 klinikus és 230 elméleti intézeti oktató. Közülük 5 akadémikus, 29 a tudományok doktora és 106 kandidátus (23%); 46 egyetemi tanár és 35 docens (13%). Az épületállomány bővülésével lehetővé vált a fogorvosok képzésének indítása az 1973/74-es tanévben, 25 fővel (már 1967-ben kapott a klinika 16 ágyat, s végül 1975-ben elkészült a klinika új épülete). Az öt évfolyamon a fogorvostanhallgatók átlagos létszáma 120 fő körül van. Egy évtizeddel később, 1984-ben indult az ún. angol program, tucatnyi országból 36 fővel; közülük 1990-ben 20 hallgatót avattak. 1990-ben alakult meg egyetemünkön az Egészségügyi Főiskola, amely az első évben 122 fővel 4 szakon (dietetika, gyógytornász, védőnő és szociális munkás) négy városban (Pécs, Zalaegerszeg, Kaposvár, Szombathely) indult. Jelenlegi hallgatói létszámunk: csaknem 1200 magyar, 106 külföldi hallgató a magyar nyelvű, 230 az angol nyelvű orvosképzésben, és a 3, illetőleg 4 éves főiskolai szakokon 268 fő tanul. Hallgatóinknak Pécsett 2 kollégiuma van, összesen 640 férőhellyel (egyetemünk főiskolai hallgatóinak a 3 vidéki városban pedig 323 férőhely áll rendelkezésére). Benke József Magyarul magyarán Egyeztetés Azt hiszem, foglalkozási ártalom, hogy újságolvasás, rádióhallgatás, tévénézés közben nemcsak a leírt vagy elhangzó szöveg tartalmára figyelek, hanem a szöveg nyelvi megformálására is. Igazán nem a kákán is csomót kereső nyelvcsősz kérlelhetetlen szigorával számolom a botlásokat, de vannak olyan jelenségek, amelyeknek az egyre gyakoribb előfordulása hovatovább népi-nemzeti méretűvé válik. Közülük számszerűségét tekintve első helyen az egyeztetés elmaradását említem. Ébben a hibában nemcsak a nyelvileg iskolázatlan átlagember marasztalható el, hanem a tömegtájékoztatási eszközök (sajtó, rádió, tévé) hivatásos dolgozói, valamint a politika és a tudomány legfelső fokú irányítói is. Miről is van szó? Itt és most csak arról, hogy az összetett mondat tagmondatait számban egyeztetni kell. Egyes számot egyes számmal, többes számot többes számmal. A következő példák önmagukért beszélnek. Az idézetek csak egy töredékét teszik ki azoknak, amelyeket egy országos napilapunk néhány számában találtam. „Persze terveim vannak, de arról meg minek beszélni.” A tervem többes számú birtokos személyjeles főnév, és ha a következő tagmondatban visszautalunk rá, akkor a mutató névmásnak is többes számban kell állnia, tehát: azokról, nem pedig arról. „Olyan törvényeket hozhattak, amilyet csak akartak.” A törvényeket többes számú alakra csak az amilyeneket kötőszó vonatkozhat. „Jó olvasni az olyan beszámolókat, melyben az első benyomások kapnak hangot.” A beszámolókat után a melyekben többes számú vonatkozó névmási kötőszónak kellene állnia. Úgy gondolom, fölösleges szaporítani az idézetekét, amelyekből döbbenetesen gazdag gyűjteményem van, mert az említett három is elegendő a szóban forgó jelenség hibás voltának szemléltetésére. Talán még annyit érdemes megjegyezni, hogy a hibás egyeztetés csak ebben a sorrendben fordul elő, vagyis hogy a többes szám után egyes szám következik. A fordítottjára nem találtam példát. Magyarázatát a nyelvlélektan kutatóitól várhatjuk. Remélem, nem a jövőt vetíti előre a Rádió Reggeli krónikájában elhangzott következő szöveg: „Egységesen látjuk ezt a folyamatokat.” Bizonyára nyelvbotlás a nem egyeztetésnek egyszerű mondatban való előfordulása. Rónai Béla Új katekizmus Hat évi munkába került, mintegy ezer hittudós és egyházi személyiség vett részt szerkesztésében, tíz változat és 24 ezer módosító indítvány után nyerte el végső formáját a katolikus egyház új katekizmusa, a vallásoktatás új, 450 oldalas kézikönyve. Ratzinger bíboros elmondta: a könyvet elsősorban azoknak szánják, akik az egyes nemzeti egyházak megbízásából vallásoktatási könyveket, szövegeket készítenek, s akik kötelesek lesznek a jövőben „igazodási pontnak tekinteni” a most jóváhagyott szöveget és szerkesztésmódot. Az első katekizmus - a vallást oktató és magyarázó népszerűsítő szöveg - a trentói (tridenti) zsinat után készült, a legutolsó pedig ezelőtt 80 évvel, X. Pius utasítására. Ezt használták a legutóbbi időkig, noha a II. Vatikáni zsinat már megújításra szorulónak ítélte. A tartalmi részleteket illetően Ratzinger csak néhány mozzanatot említett: így az új katekizmus „nem tekinti többé felelősnek a zsidókat Jézus haláláért” , elítéli az abortuszt, és - bár elfogadja - nem helyeseli a halálbüntetést az egyház erkölcsi tanításának kifejtésekor. Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés augusztus 17-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az augusztus I-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Mióta ilyen kócos vagyok, úgy érzem, hogy mindenki engem néz. Ajándékutalványt nyertek: Tornyai Tivadar, Pécs, Dobó István u. 82., Balogh István, Pécs, Zsuzsanna utca 11, Mit- zinger Györgyné, Himesháza, Petőfi u. 59., Leskovits Györgyné, Szigetvár, Móra F. Lkp. II. ép., Farkas Ernő, Bor- jád, Kossuth L. u. 36. Az egyetemi városrész Fotó: Csonka K.
