Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-02 / 212. szám
Minden eladó és minden megvehető Rabszolgák, vagy valami más? Pécs külterületén erdélyieknek szállást biztosítanak és szinte rabszolgaként, éhbérért' dolgoztatják őket. A szerencsétlen emberek egy istállóból kialakított barakkban alszanak, amelyért még fizetniük is kell - kaptunk homályos információt a minap. A „füles” szerint Kismély- völgyben található az emberi szállásul szolgáló istálló. Ezen a nyomon indultunk el, s a Ma- gyarürögi út elején felvettünk az autónkba egy ötven-hatvan év közötti asszonyt, épp a szükségbarakk egyik lakóját. Jó megérzés volt, perceken belül a szállásuknál voltunk. „ Jöjjenek emberek, ezek az urak munkát ajánlanak! ” - kiáltott ki útitársunk a kocsi ablakán. A putri jellegű tanyától tucatnyi munkásruhás férfi, bőszoknyás asszony, maszatos gyermek rohant a kocsihoz. Az útlevelüket szorongató, munkáért könyörgő emberek gyűrűjéből nehéz volt szabadulni. Mintegy megváltásért esdekeltek: „Főnök úr! Bármit elvégzünk! ” Kérges kezeiket mutatták bizonyítékul; végeznek ők a földmunkától kezdve az építkezésig mindent. Egy fiatal férfi bekéretőzött az autónkba, hogy ne kelljen buszoznia a városig. Szorongva hagytuk el a környéket.- Egyikünknek rokona a gazda - mesélte a fiatalember útközben. - Jött a család és az ismerősök Én tavasztól járok ide, megéri, mert nálunk Erdélyben nincs munka. Kaptunk ugyan egy kevéske, 50-50 ár földet, de annak van otthon vi- gyázója. így hát eljöttünk. Igaz, huszonegyen lakunk egy istállóféleségben, napi 100 forintot fizetünk a gazdának fejenként a szállásér’, dehát legalább fedél van a fejünk fölött. Ha ezt a pénzt leszámítjuk, 6-700 forintért megyünk napszámba, abbó’ veszünk kaját, mert azé’ hiányzik ám az otthoni koszt. Amúgy gyakorta hazaugrunk, mert az útlevelünkkel egyvég- tében csak 30 napig tartózkodhatunk itt. Búcsúzáskor még hozzátette: - De ám tényleg szóljanak, ha köll munka! * Az istállóbarakk lakóitól ezúton kérünk elnézést, hogy munkaadóknak adtuk ki magunkat és így felcsillantottuk a munkalehetőség reményét. Úgy éreztük, ha újságíróként mutatkozunk be, elzárkóztak volna a beszélgetéstől. így meggyőződhettünk arról, hogy „modern rabszolgatartásról” szó sincs ebben a történetben. A szereplők ágrólszakadt emberek, akik nem találják meg otthon a megélhetést. Sorsukat nehezíti, hogy normális emberi életre igazi otthon nélkül itt sem lehet reményük. Balog N. - Ruzsinszky T. Csereszálloda Hazatért az egykori bajnok „A világot már más akaratából szerencsésen bejártam ...” Az RCI majd húsz évvel ezelőtt alakult meg az Egyesült Államok-beli Indianapolisban, s jelenleg a világ hetven országában 2000 szállodában másfél millió tagjának nyújt nyaralási lehetőséget. Az idén - Kelet-Európábán elsőként - kapcsolódott be ebbe a láncba a keszthelyi Abbázia Szálló. A rendszer lényege, hogy az üdülési világszervezethez tartozó hotelekben évi egy vagy több hétre tulajdonjogot szerzett emberek e jogukat szabadon cserélhetik. így azok, akik apartmant vásároltak az Abbáziában, s azt a bizonyos egy-két hetet mondjuk, a Kanári-szigeteken vagy Floridában akarják „lenyaralni” - igaz, némi kötöttséggel és a csere díjának felszámolásával - minden további nélkül megtehetik. Az apartmanokhoz részvénycsomagok is tartoznak, ezeket magánszemélyek és cégek is megvásárolhatták. A részvénykötegek eladhatók, örökölhetők, de a hozzájuk kapcsolódó rendelkezési jogok azonban a tulajdonost, a részvényest illeti meg. A legfrissebb információ szerint hetente 5-6 szobában nyaralnak vendégek az RCI-on keresztül, ami nem is olyan kevés, hiszen az Abbáziában 16 apartman van. Az Abbázia Részvénytársaság tulajdonosai tervezik, hogy további szállodákat építenek Keszthelyen, Hévízen és Münchenben. Magas komfort- foko- zatúakat, mert a külföldiek manapság például alapszolgáltatásként igénylik például az uszodát, a szaunát, - mert ezeket az Abbáziában hiányolják. R. N. Bonyhád birkózóbajnoka volt, több országos versenyt is nyert egykoron Wéber József, aki saját szavaival élve, a világot már más akaratából szerencsésen bejárta, hogy hazatérhessen Magyarországra. A fiatalos mozgású, beszédű ember már nyolcvan esztendős múlt. Négy gyereket nevelt föl, megannyi unokája él a föld másik oldalán. Ahogy a fényképeket nézegetjük, mutatja Ausztráliában, valahol Sidneytől 600 kilométerre a tengerparton épített csodálatos házát, fiait, aztán a Tasmániában élő lánya családját, kengurukat, miegymást. Gondolom, a kérdés kézenfekvőnek tűnik:- Ön alighanem gazdag ember, minden Ausztráliához köti. Miért döntött úgy, egyedül re<i/ _s végleg hazatér Magyarországra ?- Én itt vagyok otthon - fogalmaz határozottan és röviden. Életének néhány mozzanatát megismerve, érdekes emberi sors bontakozik ki a hallgató előtt. Wéber úr az első világháború előtt, Németországban született. Bochumban. Szülei ott dolgoztak a jobb megélhetésért, bár magyarok voltak. (Bonyhádon élő németek.) A háború idején hazajöttek, s apja magyar katonaként szolgált a hadseregben. A két háború között Józsi bácsi neves sportoló lett, talán a környéken a legtöbbre vitte. A húszas évek végén már a helyi, azaz Bonyhádi Testgyakorlók Körében tanulja a birkózás alapfogásait, s a zömök, erős testalkatú ember szinte mindent megnyer a körWéber József bonyhádi otthonában Fotó: Proksza László nyékben. Szakmát is tanul: asztalosként dolgozik, amit aztán később, mondjuk Németországban, majd Ausztráliában az építkezések nyomán az ácsmesterségre vált. A sport és a barátok határozták meg fiatalságát, életét. Későn nősült - már újból Németországban. Ugyanis 1946-ban kitelepítették őt is, szüleit, testvéreit, szélesebb rokonságát is. Feleségül német asszonyt vett el, s hogy gyerekeinek jobb megélhetést találjon, 1954-ben kivándorolt Ausztráliába. (A dátumot is tudja: éppen aznap, mikor a hajóra ült, ért véget a berni foci világbajnokság . . .)- Nem mondom, a dollárt nagyon szerettem - jegyzi meg mosolyogva, - de Ausztráliát nem tudtam igazán megszeretni. Mindig vágytam haza, Bonyhádra. Almaimban végigjártam a régi utcákat, találkoztam, sörözgettem barátaimmal. Hogy is mondjam? Az embernek kell kötődnie valahová, különben az élete mit sem ér. Feleségemmel néhány éve hazajöttünk, körülnézni. Ő német asszony volt, neki Bonyhád nem jelentett semmit... Aztán két esztendeje a feleségem meghalt, megerősödött bennem a gondolat. A gyerekeim jól vannak, nincs már szükségük rám. Minek legyek terhűkre? Évente úgy is hazamegyek, meglátogatom majd őket. Repülőre ültem, és végleg hazajöttem.- Könnyű döntés volt?- Nem is tudom. Azért annyit áruljunk el: egy régi ismerősre, szomszédra, feltehetően egykor szép lányra is rálelt Józsi bácsi. Időnként levelet is váltottak egyidőben, s ahogy a régi ismerős is özvegyen maradt, hát halkan bekopogtatott hozzá. Pergetjük tovább a fényképeket. Egykori régi, bekeretezett katonaképe már itt lóg a bonyhádi lakás falán. A magyar kis- katona megjárta a frontot is. Egy másik felvétel a világ másik felén: a banánfa termését szedi Józsi bácsi, s két óriási fürtöt cipel. Egyenként is vagy harminc kilósakat. A búcsúzás után még elbeszélgetünk, s Józsi bácsi mosolyogva előreköszön az éppen arra jövő szomszédnak. Magyarul. ízesen. Akcentusában semmi sincs, ami az angolra utalna, inkább valami szép, abból az egykor itt tanult bonyhádiból. Kozma Ferenc Rombolt, ajtókat feszített fel, bútorokat döntögetett, a pénzt pedig otthagyta ... Az „azért, mert, csak” magyarázat K. J. 22 éves gyódi fiatalember vagy húsz pincét és hétvégi házat tört fel tavasz óta. Miután elköltözött szüleitől, a nagyárpádi, keszüi és gyódi kertekben bolyongott, a fák tövében aludt, s ha már otthonosan mozgott ezeken a területeken, jó néhány ajtót, ablakot kifeszített. Az esetek többségében azonban a mesebeli törpék nem nagyon méltatlankodtak volna, hogy ki ivott csészécskéjükből, ki evett a tányérkájukból (netán ki vitte el a pénzüket), ugyanis K. J. nem törekedett a hétvégi házakban talált értékek eltulajdonítására. Még csak az sem volt célja, hogy jól lakjon a talált elemózsiából, vagy kipihenje magát egy heverőn. Csupán rombolt, s feldúlt minden feldúlhatok- Tulajdonképpen miért tette? - kérdezem Pécsett, a rendőrségi fogdában a tagbaszakadt, 190 centiméter magas, ócska ruhát viselő fiatalembert, akinek e sorozata előtt nem volt gondja a törvénnyel.- Hogy is mondjam, gondoltam, megreckírozom.- Az eddig rendben van, hisz valóban „reckír” feltörni húsz hétvégi házat. De milyen cél érdekében tette? Hisz több helyen a szekrényre, asztalra kitett pénzt is otthagyta.- Nem, nem is tudom, miért tettem. Gondolkodtam rajta, de nem tudom. Talán minél nagyobb rendetlenséget akartam csinálni. Kár volt belekezdeni.-A vallomásában ez áll: „zavart, hogy másoknak mindenük megvan, hogy egyeseknek hétvégi házaik vannak, nekem meg semmim ...” Ezért okozott több mint százezer forint kárt? Ezért kockáztatta a szabadságát, a testi épségét?- Igen, talán ezért is. Májusban egy pécsi virágos pavilont például azért rongáltam meg a temetőnél, mert egyszer dolgoztam virágkertészetben, és nem fizették ki teljesen a béremet.- Most annak a „nem fizető” gazdának a pavilonját törte fel?- Nem, ez biztosan egy másik virágos volt.- Azt mondja, zavarja mások „gazdagsága". Magának volt négy kocsifeltöréses ügye is. Mind a négy Trabant volt, s tudvalévő, hogy a trabantosok nem a leggazdagabb emberek.- Az igaz, de én a Trabantokat tudtam kinyitni. Értékek, pénz kellett volna belőlük.- Miért nem a feltört hétvégi házakból vitte el a pénzt? Ott előfordult, hogy többezer forint is hevert maga előtt.- Igen, de pénzt a kocsikból szerettem volna szerezni... * K. J. határozottan állította: megbánta rombolásait. Ha letelik a büntetése, dolgozni is szeretne, mert hiányzik neki a kőművesek melletti munka. És az édesanyja is meglátogathatná már. Hozhatna neki cigit. Mert ami a legjobban hiányzik neki, az mezítlábas Symphonia. Balog Nándor A siófoki pulóverpiac Alku a siófoki piacon Fotó: Proksza László Nem mondom: Európa egyik legnagyobb zsibvására időnként a siófoki pulóverpiac. Hétvégeken legalábbis. Persze bármikor érdemes a tulajdonképpeni Kiüti határában lévő bazárvilágba betekinteni. Még ha nem akar az ember semmit se venni, akkor is. Mert ugye itt azért minden kapható és eladó, talán még a rabszolga-munkarő és a lányok is. De ne menjünk a dolgok mélyére, hiszen a túristának így ad ez igazi Vonzerőt. A piac nemzetközi. Megkérdeztem egy külhonit, s a holland úr szerint az utazási bea- dekkerből tudta meg, hogy érdemes ide jönni. (S hogy érdemes volt, azt bizonyítja: hóna alatt egy föstött-égetett agyagtányér, igen magyaros díszítéssel.) A hangzavar és a hőség sem riasztó: hiszen békés szimbiózisban él itt a bekecsárus a sör és üdítőital sátrazókkal, ki tudja hány hektáron. Mert óriási terület ez, bejárni fél nap, egész nap sem elég. A kíváncsiság diktálta sétatempót mindig valami megtöri, ehol egy régi óra, cizellált nagyanyánk korabeli pohár, amott a márkás ruhaneműk - nem ez a reklám helye - iszonyatosan ügyes eredetije és másolata. Az árskála is pulzál. A legtöbb árus gépzene mellett, kivéve a fonottárukat árulók. Egyikük így kelleti portékáját: „ Kommenzi her, zer sén, te ökör mit bámulsz, esz iszt zer billige ...” Másikuk blazírt arccal izzad a sátor alatt, s szidja a világot. „Uram, nem a pénzes németek jöttek az idén, hanem a csórók. Csak bámészkodnak, s legföljebb a gyeröknek vesznek egy pólót... Tavaly jobban ment a bolt, az szentigaz. ” Valószínűleg őszintén is mondta, bár lódíthat is. Ugyanis itt a pulóverpiacon már a gyerek is tudja, ha kereskedőnek tanul: ha idegen kérdez az üzletről, panaszkodi kell. Hátha adóellenőr a kérdező. K. F. Szabad kempinghelyek a Balatonnál Beindult a szezon a Balatonnál, az idegenforgalomból élők nem kis örömére. Telt ház azonban még nincs. Ezt bizonyítja kemping-körképünk, bár megjegyezhetjük, akad néhány köztük, ahol már minden férőhelyet kiadtak. A siófoki Aranypart, a za- márdi Autós I, a szántódi Rév, a földvári Magyar Tenger, a sze- mesi Lidó valamint a lellei Arany híd kempingekben már szerencsével lehet csak üres sátorhelyre lelni. Szabadiban 1400, Sóstón 800, Zamárdiban az Autós II és az Autós III kempingekben 1700 férőhely van. Szárszón 200, a szemesi Hullámban 1000, a Vadvirágban 200, a bé- latelepi Napsugárban 700, a herényi Kócsagban 800, a szemesi Bagódombon 1300 férőhelyet regisztráltak e hétvégén. K. F. ........11,1---------------T artósítás télire Dulcsásza. Bármilyen gyümölcsből, vegyesen is készíthetjük. Két kg gyümölcshöz 3 kg cukrot vegyünk. A gyümölcsöt meghámozva, szeletelve, ki magozva rétegesen a cukorral üvegekbe rakjuk, alul és felül cukor legyen. Lekötözzük, és a víz forrásától számítva 15 percig gőzöljük. Görögdinnyehéj cukorban. A vastag héjú dinnye külső zöld héját lehámozzuk úgy, hogy a piros húsából egy vékony csíkot rajta hagyunk. Lehetőleg cirázókéssel ujjnyi darabokat vágunk, amiket erősen ecetes vízben addig főzünk, amíg megüvegesednek. Szűrőben lecsurgatjuk. Annyi súlyú cukorból, mint amennyi a dinnyehéj, kevés vízzel szirupot főzünk, a habját leszedjük, beletesszük a dinnyehéjat és 20 percig együtt főzzük. Másnapig félretesszük. A szirupot másnap leszűrjük, és mézsűrűségűre beforraljuk, ízesítjük egy darabka vaníliával. A dinnyehéjat visszatéve még egyszer felforraljuk, üvegekbe töltjük, lekötjük és száraz gőzbe tesszük. Zöldparadicsom cukorban. Az apró, kemény zöld paradicsomokat néhány órán át ecetes vízben áztatjuk, majd hideg vízben átmossuk. A paradicsom súlyával egyező s cukorból sűrű szirupot főzünk, a habját leszedjük, beletesszük a paradicsomot. 10 percig főzzük, azután félretesszük. Másnap a szirupot leszűrjük, beforraljuk, újra a gyümölcsre öntjük és félretesszük. Ezt három napon keresztül megismételjük. Utoljára a szirupba egy darabka vaníliát teszünk, és a paradicsomot is átforrósít- juk benne. Üvegekbe töltjük, lekötve száraz gőzbe rakjuk. vasárnapi 5 íjjjk 4 I „ "T
