Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-15 / 225. szám
6 aj Dunántúli napló 1992. augusztus 15., szombat „Bombák” robbannak a budapesti Grand Prix-en? Földindulás előtt a Forma-1 Gergely János Fotó: Proksza László Pécsi főigazgató Szekszárdon A város jellegzetes alakja. Markáns megjelenése, pipája, humora sokaknak ismerős. Vagy a tanítványai voltak vagy mint francia tolmácsot kérték fel különböző feladatokra. Gergely János harminchárom éve kezdett a pécsi Tanárképző Főiskola nyelvészeti tanszékén tanítani, előtte a Nagy Lajos és a Széchenyi gimnáziumban oktatott. Apáczai - díjas tanár, a Tanárképzőn majd a Janus Pannonius Tudományegyetemen volt kollégiumi főigazgató, egyetemi főtitkár. Július elseje óta pedig a szekszárdi Pedagógiai Főiskola főigazgatója. Családja nem örült beadott pályázatának, de őt nem hagyta békén a lehetőség, hogy megvalósítsa álmát, a minőségi pedagógusképzést.-Ülhetnék a kertben a kis- unokámmal, akit nagyon szeretek, rendezgethetném az emlékeimet, de hiába vagyok hatvankét éves, izgat a feladat - hunyorít Gergely János:-Jó iskolát találtam Szekszárdon, s azt szeretném, hogy a hallgatók igazi jó értelmiségi szakemberek legyenek, akik megtanulják a másik emberre, gyerekre való odafigyelést, akik elsajátítják a szakmai minimumot és a szemléleti maximumot, hiszen a műveltség a világ kezelésének a technikája. Még pécsi lakásán beszélgetünk, de ezután idejének javarészét Szekszárdon tölti majd. Nem „lejáró” vezető akar lenni, hanem részt akar venni a főiskola mindennapjaiban, gondjaiban. Már azon töpreng, miként fogja „meghódítani” a kollégiumot is, a pécsi kollégiumi időszakra is emlékezve, amikor szakmai programjaikkal országos elismeréseket szereztek. És természetesen a francia nyelvről sem fog elfeledkezni, már azért sem, mert tanítás nélkül nem tud meglenni.- Szeretne-e változtatni a pedagógiai főiskola képzési arculatán ?- Szekszárdon tanítókat, óvodapedagógusokat -de, szörnyű ez a megfogalmazás ! - és szociális munkásokat képeznek. Ezek a feladatok fontosak, időt- állóak. Úgy gondolom, el kell majd érnünk, hogy általánosan négyéves legyen a képzés ideje. Tervezem, hogy tartunk majd afféle Studium generálékat a középiskolákban, hogy minél több, a pályára alkalmas fiatal jelentkezzen hozzánk. Anyagilag ugyan nem tudom vonzóvá tenni a pályát, de a rátermetteknek lehetőséget nyújthatunk ahhoz, hogy a végzés után örömüket leljék a hivatásukban. A tananyag korszerűsítésben egyébként jól állnak a tanítóképzők. Én szeretném, ha a pszichológiai és a szociológiai képzésünket megerősítenénk, mert effajta érzékenységre, ismeretekre óriási szükségük van azoknak, akik gyerekekkel, emberekkel foglalkoznak.- Széleskörű kapcsolatait kamatoztatja-e új munkájában ?-A JPTE-ről bizonyára fogok hívni vendégoktatókat, de más intézményekre is gondoltam, ahonnan a kiváló szakembereket megkérem, jöjjenek el egy-két alkalomra és találkozzanak a hallgatósággal. Mindenek előtt Szekszárdon szeretnék új kapcsolatokat kialakítani, gondolok például a megyei könyvtárra, a múzeumra, a Babits Mihály Művelődési Központra, a pedagógiai intézetre, akikkel közösen kívánok dolgozni. Szeretném „becsempészni” a kollégiumba a kulturális esteket, ahol néprajzzal, zenével, akadémiai előadókkal találkozhatnak a fiatalok.- A kollegái és a hallgatók mit szólnak az elképzeléseihez?-A kollegáimmal alig találkoztam, terveim a tanácsüléseken mérettetnek majd meg. A hallgatókat még nem ismerem. Mesélték, köztük is akadnak, akik szeretnék a képzés nélküli diplomakiadást bevezettetni, de hát hol nem vetődnek föl ilyen ötletek? Remélem, a hallgatók többségével szót tudok érteni. A tudományt kell tanítani Szekszárdon is, az intézmény feladatát segítő szinten, és a tanítványainknak műveltséget kell szerezniük, hogy felelősségteljesen foglalkozhassanak munkájukban a gyerekekkel, felnőttekkel. Nekem kiváló tanáraim, kollegáim voltak. Sokat tanultam például hajdani tanszékvezetőmtől, dr. Temesi Mihálytól, és szeretném, ha a hallgatóink is sok élményhez jutnának főiskolás korukban. B. A. Williams egyeduralom? Ritka válságos korszakát éli manapság a F-l, ugyanakkor a háttérben szinte korszakos változások előszele érződik. A laikus külső szemlélő egyelőre ebből csak azt az egyre nyomasztóbb álmosító unalmat tapasztalhatja, ami napjainkban a Williams istálló mindent és mindenkit elsöprő fölénye okoz. Nigel Mansell, a Williams torpedó és a Renault motor trióját pillanatnyilag senki nem képes megállítani és ez végeredményben többet árt, mint használ ennek az egyre kevésbé látványos és izgalmas sportágnak. A kisebbik baj az, hogy a világbajnoki címért folyó küzdelem annyira egyesélyes, mint már régen, de ezt végső soron már megszokhattuk a korábbi Senna-McLaren-Honda trojka uralkodása idején. A nagyobbik baj az, hogy a költségek iszonyú tempójú emelkedése egyre csökkenti a lehetőségét annak, hogy egy egyeduralkodó szupercsapat mellé igazi esélyesként mások is felnőhessenek. Túlságosan szétszakadt a mezőny és rohamosan mélyül a szakadék a nagyok és a kicsik, a gazdag és a szegény csapatok között. De hiába sorolhatunk tulajdonképpen négy istállót is a legjobbak közé, sajnos közülük pillanatnyilag csupán a Williams esélyes a győzelemre, a többiek legfeljebb Mansellék gondjaiból profitálhatnak, szikrázó párharcokra, késhegyre menő küzdelmekre a győzelemért továbbra sincs sok kilátás. Visszaszorul a Honda? Más fontos dolgokkal is el van foglalva a F-l világa. Az egyik sarkalatos kérdés, hogy mi lesz a Hondával? Szinte már bizonyos, amit a jólértesült verebek már az év eleje óta csiripelnek, noha végső döntés csak szeptemberre várható: a világhírű japán cég visszavonul a F- 1-ből! Ennyi világbajnoki címmel, műszaki tapasztalattal? S mi lesz a Mc Larennel? A BMW-vel folytatott tárgyalásaikat Münchenben kategorikusan cáfolják; elképzelhető, hogy Alain Prost ide tér vissza, noha ő a Williams-nél szívesebben vetné magát újult erővel a csatába. Ha Prost a Mc Larenhez megy, minden bizonnyal a Peugeot motoiját hozza a házasságba. Sokan azonban attól tartanak, hogy Ron Dennis, a Mc Laren zseniálisan „kavaró” főnöke képes lesz megkaparintani a Renault masinát a Williams orra elől. Ennek a lehetőségnek is egyik feltétele, hogy Prost ide szegődjön. De akkor is alaposan felkavarodnak a kedélyek, ha Prost a Williamshez szegődik, mivel ott Mansell tiltakozik minden erejével az új csapattárs ellen. Nyílt titok, hogy a kis francia igen kellemetlen kolléga tud lenni. Merre megy Senna? Fontos figura Ayrton Senna is! A háromszoros világbajnok érzi, hogy a Honda távozásával tovább csökkennek az esélyei a negyedik világbajnoki korona megszerzésére. Valahová mennie kell hát, de hová? A Ferrari szürke eminenciásaként ügyködő Niki Lauda már hónapok óta duruzsol Senna fülébe, hogy jöjjön az olaszokhoz és az ügy annyira komoly, hogy kitiltották Laudát a Mc Laren felségterületéről. Ami nem semmi, elvégre Niki valaha éppen elég dicsőséget szerzett ennek a csapatnak ... Senna azonban nem adja magát egyszerűen. Tudja, hogy a Ferrari jelenlegi felállása szinte egy fabatkát sem ér, hiába dirigálja a csapatot ismét Luca di Montezemolo, aki annak idején Laudát segítette a világbajnoki aranyhoz. Senna ragaszkodik egy top műszaki szakemberhez és ez az ő szintjén csakis John Barnard lehet. Akit egyszer néhány éve elüldöztek a Ferraritől és még korábban a Mc Laren káprázatos sikersorozatát alapozta meg konstrukcióivál. Senna szupergázsi igényét, a közel 20 millió dollárt szemrebbenés nélkül „perkálnák” az olaszok és Barnard elcsábítása érdekében sem sajnálják a pénzt. Holott itt nem csupán egy ugyancsak csillagászati összegű fizetésről lenne szó, hanem arról is, hogy ismét berendezzenek Bemard számára Angliában egy hipermodern műszaki fejlesztési központot (a csodamémök ugyanis nem hajlandó Olaszországba költözni) - , amit egyszer már megtettek a kedvéért az első Ferrari-Barnard házasság idején. Ha igaz, a szerteágazó és bonyolult tárgyalások a végéhez közelednek és elképzelhető, hogy éppen Budapesten jelentik be az évtized kettős átigazolását: Senna és Barnard „megkaparintását”. Ez mindenesetre egy reménykeltő jubileumi ajándék lenne a sikerekre már alaposan kiéhezett olasz szurkolóknak: a magyar GP lesz ugyanis a Ferrari 500. F-l rajthoz állása! Mi lesz Mansell sorsa? Ebben a nagy kavalkádban aztán ki figyel oda, hogy miként alakul például szegény Nigel Mansell sorsa ... Szinte elképesztő, de Williams úr még mindig nem nyilatkozott, hogy szándékozik-e jövőre is megtartani ezt a bámulatos angol sportembert, aki idén minden valószínűség szerint olyan fölénnyel fogja számára a vb címet elhódítani, amire alig akadt példa a F-l négy évtizedes történelmében ... Józan ésszel azt gondolhatnánk, hogy egy olyan kvalitású pilótának, mint Mansell, élete végéig bérelt helye lehet Fran Williams csapatában, de - itt is Prost kavarja a paklit. A Renault ugyanis szívesen venné, ha a francia motort francia versenyző vinné sikerre és ha ez a francia minden idők legnagyobb francia autóversenyzője, Alain Prost, akkor még az eddigieknél is többet áldoznának a fejlesztésre. Williams úr pedig szemrebbenés nélkül az utcára tenné Mansellt, csakhogy megtarthassa a jelenleg toronymagasan legjobb F-l motort - elvégre bajnokesélyes pilótát még lehet találni vagy féltucatot a piacon, de ütőképes motort aligha... Jön Schumacher? Amennyire nehezen hitték egyesek, hogy a Mc La- ren-Honda-Senna triót a közeljövőben valakinek sikerül is átugrani, annyira valószínűtlennek tűnt, hogy egyhamar feltűnik egy Sennához hasonló szupertehetség. Az 1992-eS esztendő mindkét irányban fényes cáfolatot hozott: a Willi- ams-Renault-Mansell fogat mellett a német Michael Schumacher olyan vehemenciával robbant a F-l világába, ami mindenkit ámulatba ejtett. A szakemberek szerint Schumacher már most több tehetségről tett tanúbizonyságot, mint annak idején Senna és minden jel szerint ő lesz a 90-es évek legnagyobb szupersztárja. Igen ám, de ha csak picurkát is, de Michael sziklaszilárdnak tűnő pozícióját is némi veszély fenyegeti a Benetton csapatnál, amelynek a Ford szállítja a motorokat. A Mc Laren ugyanis többek között az új Ford masinára is kivetette a hálóját. Ha végül a Mc Laren számára elfogadhatóbb lesz az évtizedes F-l tapasztalatokkal rendelkező Ford, mint az újonc Peugeot, - akkor a Benetton és egyes számú sztárja, Michael Schumacher kellemetlen helyzetbe kerülhet. „Időzített bomba” Budapest előtt? Lehetséges. De a „bombák” bármelyik ügyben a Hungaroringen sorra- kerülő, Magyar Grand Prixen robbanhatnak. Fekete András Szálkák Nincs vendég Manapság már sportot űzünk a panaszkodásból? Talán igen, talán nem. Tény: érezhetően egyre nehezebben megy sorunk. Az egyik, konyhájáról és felszolgálásáról méltán jónevű belvárosi étterem vezetőjének kijelentése mellbevág: „Szegényedünk.” Amikor őszintén tudakolom, hogy megállapítását önmagára (és természetesen rám) érti-e csupán, netán a vendégkör megállíthatatlan fogyására céloz, olyan elnézően mosolyog rám, mint amikor az ember egy csendes őrültre hagy rá valamit.- Sajnos a vendégek fogynak vészesen, s ez engem se gazdagít - mondja, s fejével szinte észrevétlenül int az egyik asztaltársaság felé. - ők is szinte mindennapos vendégeink voltak, s nem csak kedélyes sörözésre. Talán egy hónapja voltak itt utoljára, s tőlük tudom, nem tették át a törzshelyüket máshová. Pedig mi nem igazítjuk minden áremeléshez az árainkat, a konyhánkat a mind ritkább vendég is dicséri, nálunk a fél adaggal is jól lehet lakni. - Tudom, mindezt nem panaszként mondja. Néhány évtizede még azzal szerelték le a lakótelepi falatnyi konyhaméreteket kifogásolókat, hogy a családok megengedhetik maguknak a rendszeres étterembe járást. Még jó, hogy legalább a konyháink megmaradtak! Népbüfé? Gyerekkoromban de sokat étkeztem a Búza téri és a Széchenyi téri népbüfében! Ha emlékezetem nem csal, alig néhány forintért igazán kiadós ebédet fogyaszthattam állva. Főtt, meleg ételt, amit a gyomrom megkövetelt. Azóta kenyerem javát megettem, s egyvalamiben továbbra is kísért a gyerekkorom: déltájban nagyon hiányzik a főtt étel. Magyar(os) konyhához szokott gyomrom mind kevesebb helyen tölthető meg déltájban laktató levessel, főzelékkel, netán főtt tésztával, pörkölttel, sülthússal, magyarán főtt étellel. Mert vagy nincs annyi pénzem, hogy étteremben ebédeljek, vagy nincs elérhető távolságban elfogadható áru és konyhájú étterem. Önöknek is feltűnt, hogy mostanság már egymást érik a hot dögösök, a hamburgeresek, a pizzások? Nem haragszom, nem is haragudhatok rájuk, hisz létező üzleti űrt töltenek be. Inkább csak elkeserít, hogy egy egyszerűbb főtt étel (mondjuk egy szolid menü) áráért talán csak egy egyszerűbb, melegen tálalt hideg ételhez juthatok. Bevallom, nem szeretem, s csak végszükségben fogyasztom ezeket a kaptafa-étekpótlókat. Mert túlontúl drágák, mert igencsak ... De mielőtt bárki is ellenérzéssel, ellenreklámmal, netán hitelrontással vádolna, sietek leszögezni, eszem ágában sincs ilyen főbenjáró bűnt elkövetni. Annak viszont mindinkább örülök, hogy egyre több vállalkozó jön rá: megéri a magyar embert főtt étellel kínálni. Igaz, a hajdani népbüfék árait már rég levakarta az árcédulákról a történelem, de még mindig aránylag szerény összegből lehet kihozni egy-egy „igazi” ebédet. Lám, étkezde fronton feltámadóban a magyaros virtus!? Záróra Lapunkban elsirattunk egy belvárosban lévő, a minap végleg bezárt éttermet. Végképp értetlenül állok a jelenséggel szemben, hisz nem is oly régen igencsak szolid áron de finomakat lehetett ott ebédelni, vacsorázni. S milyen adagokat adtak! Szóval már régóta az volt a gyanúm, hogy vagy szándékosan hagyták lerobbanni a hajdan patinás éttermet, vagy nem volt pénzük (vagy tán nem is érte volna meg?) felhozni azt a hajdanvolt színvonalra. Gyanítom, sosem jövök rá. De a gyanú azóta sem hagy nyugodni. Sovány vigasz, hogy gazdagabb lettem egy tapasztalattal. Viszont az egész város szegényebb lett egy újabb, belvárosban lévő, közétkeztetésre is igencsak jól kihasználható lehetőséggel.Talán az egyetlennel. Sajnálhatjuk. Murányi László A Forma 1-es autóverseny idején a Marlboro csapat zászlói lengenek az Erzsébet és a Lánchídon. MTI Telefotó: Földi Imre.