Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-12 / 222. szám
üj Dunántúli napló 1992. augusztus 12., szerda Indonéz kereskedelmi központ Budapesten Indonézia két hónapon belül megnyitja Budapesten kö- zép-kelet-európai kereskedelmi központját - jelentette a The Jakarta Post című, angol nyelvű indonéz lap. Rudy Legkong, az indonéz országos exportfejlesztési iroda elnöke elmondta a lapnak adott nyilatkozatában, hogy a budapesti központ feladata a közép-kelet-európai térségbe irányuló indonéz export előmozdítása lesz. A révkalauz hibája Az amerikai révkalauzt okolja a brit Cunard Line hajóstársaság a II. Erzsébet királynő nevű luxus óceánjáró balesetért. A cég vasárnap reggeli közlése szerint a helyi bevezető hajó irányította a „QE 2,,-t, amikor az homokpadra futott az amerikai partok közelében - tehát a felelősség a révkalauzt terheli. A luxusjáraton kétezer utas volt, akiket partra szállítottak. A Cunard Line szóvivőjének közlése szerint a hatalmas hajóba vasárnap is folyamatosan szivárgott a tengervíz, jóllehet elsüllyedéstől „nem kell tartani”. A hajó - a nagyobb olajfolyást megelőzendő - igen lassan halad a bostoni szárazdokkba. Olajkutatás Romániában Az amerikai Amoco után két újabb külföldi olajtársaság írt alá olajkutatási szerződést Romániával - jelentette az AP. A brit Enterprise Oil Exploration Ltd. és a kanadai Occidental Petroleum Ltd. a Fekete-tengeren fog kőolaj- és földgáz után kutatni, a Rompetrol román olajtársasággal közösen. A felderítés folytatódik Oroszország északi-tengeri hadiflottájának sajtószolgálata azzal vádolta a NATO tagországait, hogy azok folytatják federítő tevékenységüket az északi vizeken a „nemzetközi légkör javulása ellenére” is. Erről az AFP számolt be az orosz hadsereg napilapja, a Krasznaja Zvezdaban megjelent nyilatkozatra hivatkozva. Az orosz katonák azt állítják, hogy az angol királyi haditengerészet egyik fregattja egy tartályhajó kíséretében már július 20-a óta a Ba- rents-tenger vizein, a Kola-fél- sziget közelében tartózkodik. A szegénységi küszöb alatt Izraelben a szegénységi küszöb alatt élők száma tavaly megközelítette a 600 ezret. Az izraeli statisztikai hivatal adatai szerint a létminimum alatt élők között igen sok az izraeli arab, valamint az úgynevezett új emigráns. Hajókatasztrófa az Adrián Hétfőn az Isztriái félsziget partjainál egy hajókatasztrófa következtében két utas életét vesztette, 37-en pedig - többen közülük súlyosan - megsebesültek. Az AFP-nek a rovinji tájékoztató központ közlésére támaszkodó jelentése szerint két hajó ismeretlen számú utassal a fedélzetén Porecból Rovinjba tartott amikor viharba került és elsüllyedt. Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Ez már nem a kesztyűgyár ügye Kénytelen vagyok én is az újság hasábjain keresztül bekapcsolódni a Kesztyűgyár körül folyó vitákba, bár úgy gondolom, a problémák tisztázásának nem ez az igazán megfelelő módja. A Kertvárosban létesítendő Kesztyűgyár körül felmerült jogos lakossági panaszokat kihasználva néhányan, saját főszereplésükkel igyekeznek minél nagyobb botrányt kavarni, ha már nincs mivel, hazugságokkal feszíteni a hangulatot. A kesztyűgyár építése miatti lakossági tiltakozásról úgy értesültem, hogy a munkahelyemen keresett fel egy úr, néhány nappal korábban megtartott fogadóórámon senki sem jelezte a problémát, és komoly politikai fenyegetéssel támadt rám, egy lakossági fórumra való meghívás ürügyén. A kialakult helyzetet nemigen ismertette, mondván, nem teríti ki kártyáit. Szerencsére még tanúm is van rá, hogy közöltem vele, ha igaza van, az ügy mellé állok, ha nincs, fenyegetéssel nem ér célt nálam, de homályos célzásával sem, mert nincs mit takargatnom. Csupán ezek után tudhattam meg a tiltakozás pontos okait. Késedelem nélkül felkerestem az önkormányzat környezetvédelmi szakemberét, és kértem, hogy segítsen, ha valami gond van az építendő kesztyűgyár körül, derítse ki. Meg kell jegyeznem, én voltam az első és egyetlen képviselő, aki ez ügyben felkereste őt, így valóban komolyan véve a lakosság környezeti ártalmakkal kapcsolatos aggodalmait. A Vida úr által összeállított környezetvédelmi vádirat a későbbiekben nem állta meg ugyan a helyét, de a lakosság legfőbb panasza, hogy a létesítmény a házakhoz túl közel épül, bizony igencsak. Júliusi fogadóórámon a lakosok egy része leszakadva a gépfegyveres mészárlást szorgalmazó cirkuszi hangulatkeltőkről, már nagyon határozottan és higgadtan fogalmazta meg kérdéseit és követeléseit. Az egyik nekem szegezett kérdés így szólt: Helyesli-e, hogy ilyen közel épül a gyár a lakóházakhoz, képviseli-e a lakosság követelését, hogy távolabb kerüljön. Válaszom határozott igen volt. Mindannyian tisztában voltunk vele, hogy a követelésünk megvalósítása a fennálló jogi helyzetben kérdéses, mindazonáltal még aznap este felkerestem dr. Mikes Éva alpolgár- mestemőt, aki már korábban is az ügy mellett foglalt állást, és megígérte, hogy a város megpróbálja tárgyalások útján a lakók igényeit érvényesíteni. „Ledöbbenés nélkül” Ropoli László csonkamindszenti polgármester felháborodott hangú írására a következő a válaszom: Az Oktatási, Kulturális és Sportbizottság a közelmúltban, azaz nemrég ismerkedett meg a közérdekű bejelentés teljes anyagával, valamint az illetékesek által lefolytatott vizsgálat végeredményével. 1. ) A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a közérdekű bejelentés megalapozatlan. 2. ) Az Oktatási, Kulturális és Sportbizottság minden tagja - beleértve az elnökasszonyt is- teljes tudatában van annak, hogy az Újhelyi Imre Mező- gazdasági Szakközépiskola a Megyei Közgyűlés hatáskörébe tartozik. Ezért foglalkozott a vizsgált üggyel, és azt lezártnak tekinti, valamint nem kíván levelezést folytatni az Új DN politikai vitafórumán. (Egyébként az őszi beszélgetésre a vizsgálati eljárástól függetlenül is sor került volna, hiszen a Megyei Közgyűlés bizottságunkhoz tartozó intézményeinél ezt korábban megtettük.) Nádor Rudolfné bizottsági elnök Gondolom, azt senki sem feltételezte, hogy nekem egy személyben módomban áll majd azonnali hatállyal leállíttatni az építkezést, majd száz méterre arrébb tolni. Lévai képviselő úrnak, úgy tűnik, szintén nem sikerült, pedig lényegesen jobb kondícióban van, mint én. Ennyit a „Kesztyűgyári történetről” dióhéjban, és most arról, amivel néhányan szeretnék megszínesíteni a szerintük fakuló botrányt, egy kis rágalommal izgalmassá tenni. Júliusi fogadóórámon sikerült kapásból cáfolnom és kijavítanom állítólagos kijelentésemet, amikből következtetéseket készültek levonni, de az újságon keresztül való hazudo- zásban ez kissé bonyolultabb. Azok közé a képviselők közé tartozom, akik á nyári közgyűlési szüneten kívül havonta tartanak fogadóórákat. A júliusi rendkívüli, kizárólag a kesztyűgyár ügyében meghirdetett fogadóórámon bejelentettem, hogy amennyiben valami fejlemény lesz az ügyben, még augusztusban is fogok fogadóórát tartani, de ezt természetesen - mint eddig is minden esetben - az újságon keresztül meghirdetem. Sajnos semmi továbblépésről nem tudtam volna beszámolni, és főleg ezért, de tekintettel egészségi állapotomra is, nem hirdettem fogadóórát. Munkahelyemen augusztus 4-én délután felhívott Vida úr, és érdeklődött, hogy lesz-e fogadóórám, ismét tanú előtt válaszoltam, hogy nem, hiszen nem hirdettem meg. Az Új Dunántúli Naplóban megjelent hír - amihez természetesen a nevét senki sem adta - tehát egyszerűen hazugság, és ez már nem a kesztyűgyár ügye. Arra kérem Önöket, tisztelt Lahti és Melinda utcaiak, hogy jogos panaszukat és követelésüket ne engedjék hol homályos célzásokkal, hol durva hazugságokkal másokra sarat dobálok álbotrányaival keveredni, mert ez már nem az Önök ügye, hanem ■ egy tisztességtelenül manipulált mellékjátszma. Dr. Barth Andrea Elismerés - ugyanúgy? Nyílt levél Für Lajos honvédelmi miniszterhez Miniszter Úr! Örömmel értesültem arról, hogy emlékérem adományozásával kívánják elismerni hazánkban mindazoknak az áldozatvállalását, akik annakidején - bizony, már csaknem fél évszázada! - résztvettek a nácizmus elleni, háborúban, igaz, annak a legvégső szakaszában, s jóformán csak szán- dékilag. Az előző rendszer ezt nem tette meg! Kezdeti örömömet azonban befelhőzte az, miszerint az elismerés - kirekesztő módon - csak a Magyar Ellenállók Szövetsége közvetítésével járhat. Nem értem, hogy új rendszerünk hogyan sétálhat be ugyanabba a csapdába, mint az előző, azaz valamely mai politikai elkötelezettséghez köti egy olyan hajdani cselekvés elismerését, amelynek a maga idejében csakis és kizárólag egyetlen motivációja volt: felszabadulni a fasiszta - náci? nyilas? mindegy! - rémuralom alól. Holott azt várhattuk volna, hogy végre megkülönböztetéstől mentesen ismerjék el az egyre fogyatkozóknak a haza érdekében tett fontos cselekvést. Éspedig úgy, hogy okmányai bemutatásával ki-ki a maga nevében - nem pedig különböző közvetítők közbejöttével - kérhesse az elismerést. Tudjuk: „régen” a Partizánszövetség, a Magyar Szabadságharcos Szövetség, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége révén lehetett nyugdíjkiegészítéshez jutni, most az emlékéremhez az új, a Magyar Ellenállók Szövetségének egyetértő „áldása” szükségeltetik. Pedig nem lenne jó azt hinni, tudni, hogy ilyen méltatlan előnyhöz juttatás révén akarnák felszámolni az egyik - nem tetsző - szövetséget a másik - a kedves - javára. T.i. - és ezt Ön éppen olyan jól tudja, mint én, és bárki más - mindkettőben ugyanannak az antifasiszta harcnak a résztvevői vannak, akiket életük alkonyán szembeállítani egymással nem indokolt, s nem célszerű. Miniszter Úr! Jómagam érettségire készülő 18 éves diákként kerültem a háború sodrába, amikor egy, a Németországba menekítést elkerülhetővé tevő alig másfél hónapos légvédelmi tűzéri szolgálat után előbb a Budai Önkéntes Ezred katonájaként a budapesti harcokban vettem részt sebesülésemig, majd 1945 márciusától 1946 januári leszerelésemig a 6. hadosztály katonája voltam, s mint ilyen április-májusban megjártam Ausztriát is. Mindebből soha nem akartam érdemet kovácsolni, ettől idejekorán elvették a kedvemet, amikor 1957 elején félreérthetetlenül az értésemre adták: teljesen fölösleges erre bárhol is hivatkozni. Ezért sem léptem be az előbb felsorolt egymásból alakult szövetségekbe, s azt hiszem, mindennek természetes következménye, hogy a MESZ- től is távoltartom magamat. Mindezek után a kérdés adott: mi lesz azokkal, akik - mint jómagam is, aki vélhetően nem vagyok ekként egyedül - sem itt, sem ott nincsenek, csupán őrzik magukban fiatalságuknak egy emlékét, találkozásukat a történelemmel. Vagy nekik egyszer majd egy új emlékérmet alapítanak, amihez nem kell protektor? Kérem, ne tegyék! Kevés az idő kivárni! Miniszter Úr! Mindezeket figyelembevéve közvetlenül Önnél jelentem be igényemet a Független, Demokratikus Magyarországért Emlékéremre. Egyúttal tisztelettel kérem, hogy ne utasítson „közbenjáró” szervezethez. Ez esetben ugyanis visszavonom igénybejelentésemet. Tisztelettel Hársfai István orv. 6.ho.l6/I. gyzlj.2.szd. Készül a rendőrségi törvény Rend (őr) a lelke mindennek? Korrekt hangvételű vita szükséges A biztonságukat veszélyeztetve érző állampolgárok hatékonyabb bűnüldözést és bűn- megelőzést várnak. Széleskörű támogatást élvez Boross Péter belügyminiszter programja a „férfias”, határozott rendőrség megteremtésére. Ez azonban nemcsak egyéni karakter, hanem rendőri jogok és lehetőségek kérdése is. A bűnügyek mellett nagy visszhangot keltenek azok az esetek is, amelyek rendőri visszaélésekről, indokolatlan erőszakról számolnak be. (Ezekről viszont nem lehet tudni, hogy azért szaporodtak-e meg a sajtóban, mert gyakoribbak, vagy csak azért, mert most már napvilgára kerülnek.) Ivá- nyi Gábor lelkész, szabaddemokrata képviselő a parlamentben is interpellált egy cigányverés kapcsán, de rendőri „túlkapás” áldozatai voltak például a közelmúltban indiai professzorok is. Arra persze nem igen van példa, hogy a rendőrség elismerné a vádként megfoglama- zott hibákat, vétkekeket. Ezért hát vannak, akik a rendőrök, a rendőrség jogai mellett - vagy azzal szemben - az állampolgári jogok és szabadságok garanciáinak megerősítését igényelik, ennek hiányában pedig egyesek már egy újabb rendőrállam rémképét is felrajzolják. Április végén sürgősséggel a parlament elé terjesztett - de eddig még tárgyalásba nem vett -új rendőrségi törvénynek e kétféle megközelítés közt kell egyensúlyt teremtenie. Ez egyben politikai egyensúlyt, kompromisszumot is jelent, minthogy a rendőrségi törvény „kétharmados”, tehát az ellenzék legalább egy részének támogatását is igényli. Az ellenzéki, elsősorban liberális képviselők mindenekelőtt azt kifogásolják, hogy a rendőrség ismét a belügyminiszter közvetlen irányítása alá kerüljön. Bár a rendszerváltáshoz tartozott, hogy 1990 elején az országos főkpitányt kivonták a belügyminiszter alárendeltségéből, részeként annak a - még Horváth István belügyminiszter által megfogalmazott, majd Horváth Balázs által megerősített - koncepciónak, hogy a BM elsősorban ne rendőri, hanem civil, közigazgatási minisztérium elgyen. Boross Péter azonban a közbiztonság megerősítését tartja elsőrendű feladatának, s szerinte ez lehetetlen kettős irányítással. Hivatkozik arra is, hogy a parlament előtt tartozik felelsőséggel a rendőrségért. A belügyminiszter hatáskörét nem csak az növeli, hogy - egyedi ügyek kivételével - feladatokat szabhatna meg, utasításokat adhatna a rendőrségnek, hanem az is, hogy lényegében megszűnnének az önkormányzatok rendőrséggel kapcsolatos jogai. Ugyan már feledésbe merültek az ön- kormányzati rendőrségről szőtt nem is oly régi liberális álmok, azt azonban az SZDSZ, a FIDESZ és a szocialisták egyaránt állítják - politikai, szakmai és társadalomlélektani okokra egyaránt hivatkozva -, hogy az önkormányzatokkal, a helyi szervekkel és a lakossággal való kapcsolatok nélkül a rendőrség nem láthatja el feladatát. Az új törvény azzal együtt, hogy megszüntetné a rendőrkapitányok kiválasztásának pályázati rendszerét, eltörölné a települési önkormányzatok egyetértési jogát a kapitányi kinvezésekkel kapcsolatban. E vétójog eltörlését már tavaly megpróbálta a kormány az ön- kormányzati hatásköri törvényben, de akkor azt az ellenzék megakadályozta. Megszűnne a helyi rendőrség beszámolási kötelezettsége is az önkormányzatok előtt. Még azt sem kérhetnék számon, hogy a rendőrség mire költi az önkormányzattól kapott pénzt, miközben a törvénytervezet például kimondja, hogy rendőrőrs akkor hozható létre egy településen, ha ehhez a pénzt a helyi önkormányzat biztosítja. Ez utóbbi előírással kapcsolatban Wekler Ferenc az országgyűlési önkormányzati bizottság - szabaddemokrata - elnöke annak a félelmének adott hangot, hogy ez szegény falvak sorát foszthatja meg a rendőrtől. A kifogások - félelmek - másik része közvetlenül összefügg az állampolgári jogokkal. A III/III-as ügy árnyékában a liberális politikusok tartanak a különleges, titkos eszközök - megfigyelés, levélfelbontás, lehallgatás - szabaddá váló alkalmazásától. Ezt jelenleg az igazságügyminiszter engedélyezheti, a törvény a megyei bíróságok kijelölt bíráira ruházná ezt a jogot, de sürgős esetekben a rendőrfőkapitányok 72 órára előzetes bírói engedély nélkül is elrendelhetnék a titkos eszközök alkalmazását. A jól felszerelt bünbandákkal folytatott harcban szakmailag ez mindenképpen indokolható, de félelemre ad okot a múlt. Ugyancsak a múltra, a „rendszerváltók” által eltörölt rendőrségi felügyeletre - REF - emlékeztet egyeseket a most bevezetni szándékolt pártfogó felügyelet, amelynek célja a többezer visszaeső, de éppen szabadlábon levő, bűnöző ellenőrzése. A vita minderről egyelőre korrekt hangnemben, jogi és politikai érvekkel folyik. A biztonság, a rend jelszava - és persze a szabadságé is - azonban alkalmas a hordószónoklatokra, szavazatgyűjtésre is. Hajdú András
