Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-11 / 221. szám

6 uj Dunántúli napló 1992. augusztus 11., kedd Németország gengszterbandák karmaiban Hatszáz éves az európai kár­tya. Őshazájában, Kínában már a 9. században, a Tang-di- nasztia idejében szórakoztak a maihoz hasonló színes lapok­kal, de Európába csak a velen­cei kalmárok, a Szentföldről hazatérő zsoldosok közvetíté­sével került az ördög bibliája. A kontinens első kártyaké­szítő mesterének működését hatszáz évvel ezelőtt, 1392-ben jegyezték föl. A kölni illetőségű polgár, aki so­rozatban rajzolta, festette a já­téklapokat, igencsak kivívta az egyház megvetését. A közép­kor szigorú papjai nemcsak azért óvták a híveiket az ördög bibliájától, mert a vasárnapi mise helyett kártyáztak, hanem azért is, mert a mindenáron nyerni akaró emberek nem is­merve a határt, házat, felesé­get, gyereket, mindenüket el­játszották. A kártyát a legszi­gorúbb körülmények között élők, az unatkozó zsoldoska­Hatszáz éves az ördög bibliája tonák terjesztették egymás kö­zött. A latin nyelvterületen a kupa, az érem, a bot és a hordó volt a lapok sorozatjelzője, a németül beszélők pedig a szív, a levél, a csengő és a makk se­gítségével különböztették meg a kártyalapokat. Ez utóbbiból lett később a piros, a zöld, a tök és a makk, a franciáknál pedig a káró, a kör, a pikk és a treff. Mióta létezik a magyar kár­tya? A kérdésre a játék történe­tének egyik legavatottabb isme­rője, Jánoska Antal válaszol:- Nincs magyar kártya! Va­lamikor az 1830-as években Schneider József illetve Chva- lovszky Ödön pesti illetőségű kártyafestő mesterek a Teli Vilmos mondakör alakjaira emlékeztető figurákat rajzol­tak. Nagyjából a szabadság- harcot megelőző években ter­jedt el a monarchia területén a maira leginkább emlékeztető, 32 lapos „magyar” kártya. Az egyházzal ellentétben az állam nem tiltotta, sőt inkább támo­gatta a kártyakészítők műkö­dését. A mestereknek szigo­rúan adózniuk kellett, csak az állami pecséttel ellátott, fölül- bélyegzett lapokat árusíthat­ták.-Meg lehetett élni csupán kártyakészítésből ?- 1840-ben csak Pesten ti­zenhárom kártyakészítő dol­gozott, a kiegyezés után pedig létrejött az Első Magyar Kár­tyagyár Rt., majd 1896-ban tönkre is ment. Akkor vette meg a céget és feleségül egy bécsi kártyafestő mester özve­gyét Ferdinánd Piatnik.-Hogyan lesz egy papír­gyári raktárosból kártyatörté­nész?- Szeretek kártyázni, érdekelt a játék múltja is. Elkezdtem ku­tatni. Az amerikai Yale Egyetem könyvtárában is őriznek régi magyar kártyákat, az ezekről ké­szült mikrofilmes másolatokat nemrég kaptam meg.-Honnan származik a ci­gánykártya?-A kártyajóslás nem ma­gyar eredetű, Napóleon egyik kegyence, Madame Lenor- mand 36 lapos vetőkártyával jósolta meg a császárnak a di­cső és a dicstelen jövőt is. A németeknél és az angoloknál a 18-19. században alakult ki az egyes lapokhoz kötődően más és más jelentéstartalmat hor­dozó jóskártya. A MAHART két szárnyashajót vásárolt Belorussziából, melyek a Bíbic I. és Bíbic II. nevet kapták Szegény rablójelölt Vesztegetési botrány Németországban soha nem látott mértékben terjed a bűnö­zés. Hamburg a kábítószer és prostitúció fellegvára lett, Bréma pedig a kábítószeré. Dortmundban a szerencsejáté­kok is a bűnözők kedvelt terüle­tévé váltak. Kölnben a kereske­dők reszketnek a „védelmükké* szegődött gengszterektől, Ber­lin és Frankfurt prostitúciós központ, míg Lipcsében az au­tólopás és a fegyverkereskede­lem dívik. München, viszont a kereskedők panaszaitól hangos, de éppúgy „divat” a fegyverke­reskedelem is. A hatóságok tehetetlenül szemlélik, hogyan költöznek át Németországba a különböző or­szágok bűnözői, kurdok, törö­kök, olaszok, oroszok, délszlá­vok, lengyelek, csehek, kínaiak. Teljes a káosz, és a bűnüldöző szervek csak követik az esemé­nyeket. Amint a Szövetségi Bűnügyi Hivatal egyik vezető munkatársa fogalmaz: „Ezek olyan jól szervezett bandák, hogy annyi idő alatt szívódnak fel Frankfurtból Rómába vagy Moszkvába, ameddig én egy kiküldetési megbízást kiállítok. Frankfurtban a volt Jugoszlá­viából érkezett bandák kezében Nyikorogva bezárult a bör­tönkapu az 54 éves Alan Bond mögött, s ezáltal - egyelőre - vége szakadt a hajdanán Angli­ából Ausztráliába kivándorolt címfestő mesés karrierjének. Jk Alan Bond nem akárki: 30 éve rájött, hogy hasznosabbat is tehet, mint azt, hogy utcatáblá­kat fest. Gazdagságát olcsó tel­kek vételével kezdte megala­pozni, hogy azokat később bu­sás haszonnal adja tovább. Amikor némiképpen megtolla- sodott, különböző vállalatokkal ugyanezt tette. Az 1967-ben alapított „Bond Corporation” volt a nagy hal, amely rendre elnyelte a kicsiket. 1982-re a vállalat a gazdasági nagyhatal­mak közé emelkedett. Mindent megszerzett magá­nak, amit csak akart: a világ legszebb jachtját, sőt övé lett a legdrágább festmény, Van Gogh írisze, amelyért annyit fi­zetett, mint előtte még senki egy műalkotásért: 80 millió dollárt. Ausztrália legnagyobb magán-tévétársasága is az ő nevét viselte, sőt, egyetemet is alapított. Ezekhez képest ang­liai kastélya, repülői, léghajói s válogatott régiséggyűjteménye csak csecsebecsék voltak. Legnagyobb sikerét akkor érte el, amikor az általa pénzelt szindikátus 1983-ban segített van szinte minden, de elsősor­ban a kábítószer-kereskedelem és a prostitúció. Mivel hatalmas pénzekre tesznek szert, amelye­ket aztán különböző legális üz­letekben mosnak tisztára, már a a politikusok is kénytelenek szóba állni velük. Az élet furcsa fintora, hogy a jog szerint nem a pénz tulajdonosának kell bizo­nyítania pénze eredetét, hanem a bűnüldöző szerveknek.Ez pe­dig szinte lehetetlen. Amióta leomlott a berlini fal, kelet-európai bandák lepték el a keleti tartományokat. Ezek fő­leg Drezdában és környékén működnek. Üzletembereknek álcázva hatalmas mennyiségű vegyszert vásárolnak fel, amelyből elsősorban a Ruhr-vi- déken lévő titkos laboratóriu­mokban szintetikus kábítószert állítanak elő. De az egész Né­metország területén ellopott au­tók - tavaly 87 000 - nagy része is Berlin keleti részén illetve Drezdán és Lipcsén keresztül kerül Lengyelországba és Cseh­szlovákiába. Az emberkereskedelem azonban még mindig német mű­faj. Főleg törököket szállítanak nyugatra, illetve thaiföldi „tán­cosnőket” a német bordélyokba. Ausztráliának megnyerni a vi­torlássport legjobbjainak kiosz­tott Amerika Kupát. Bond való­ságos nemzeti hős lett. A lapok szerint akkoriban csak az angol királynő népszerűsége volt na­gyobb az övénél. Alan Bond számára mindez már csak szép emlék, hiszen egy becsapott ügyfelének felje­lentése nyomán ma zebracsíkos ruhába bújva töpreng azon, mit kellett volna még ravaszabbul csinálnia? Ráadásul felesége is úgy döntött: 37 évi házasság után elválik börtönlakó urától. De hiába van Bond előrelátha­tólag két és fél évig rács mö­gött, sem az államnak, sem kü­lönböző hitelezőknek nincs sok esélye arra, hogy hozzájussa­nak követeléseikhez. Az egy­kori címfestő ugyanis mintegy 2 milliárd forintnyi magánva­gyonának nagy részét még ide­jében - a vagyonelkobzás előtt - átíratta felesége nevére. Az ausztrál cowboy - így nevezik az üstökösként felbuk­kant és most meteorként lezu­hant spekulánst - jelenleg a zöldségültetés fortélyait tanul­mányozza egy Perth-hez közeli börtöngazdaságban. Ezen való­színűleg nem fog meggazda­godni, mivel csak akkor kap napi 2000 forintnak megfelelő munkabért, ha szorgalmasan kapál... Egy szegényebb „rablóje­lölt”, akinek még pisztolyra sem tellett, úgy próbált kira­bolni egy fogadóirodát, hogy kezét a pulóvere alá rejtette, uj­ját pedig merészen és mereven a• megrémült pénztárosra irányí­totta a ruha alól, mintha tényleg a gyilkos fegyver csöve lenne. A gengszterfilmekből ismert módon, erélyesen felszólította a személyzetet: adják át a bevé­telt! De nem elég a krimikben lá­tottakat utánozni, némi sütni- való is kell a sikeres rabláshoz, ám a londoni tettesnek ez való­színűleg hiányzott. Ugyanis miután átnyújtottak neki több­száz fontot, előhúzta a kezét, hogy elvegye a pénzt - közölte egy londoni rendőrségi közle­mény. Amikor a 42 éves milánói bíró, Antonio di Pietro felfedte, hogy egy alacsony rangú szoci­alista városi politikus megvesz­tegetési botrányba keveredett, még senki nem sejtette, hogy az ügy megrengeti Olaszország po­litikai és gazdasági életét. Február közepe óta csak Mi­lánóban 170 helyi politikust és iparmágnást tartóztattak le, akikről sorban kiderült: már évek óta csak az kap a városban bármilyen érdemi megbízást, aki abból nyert jövedelmének 5-15 százalékát leadja annak, akitől az üzlet jött. Pénzen egy­negyed-egynegyed arányban osztozkodtak a koalíció pártjai. A „járvány” terjed, és Milánó után egyre több esetre derül fény Veronában, Paviában, Bergamóban, sőt, Velencében is. Óriási feltűnést keltett, ami­kor Monza lombardiai város ko­rábbi rettegett polgármes­ter-asszonyát, Rosella Panzerit tartóztatták le azzal a váddal, hogy összesen csaknem másfél millió forintnak megfelelő ösz- szegű csúszópénzt vágott zsebre a történelmi városmag felújítása kapcsán. Immár egyre többen mondják, hogy jó lenne szét­nézni Rómában is. Ez különben már megkezdődött. A botrány­nak komoly politikus áldozata lett Bettino Craxi, aki még az év elején jó eséllyel indult a mi­niszterelnökségért, de mert ne­vét összefüggésbe hozták a megvesztegetési botránnyal, kénytelen volt visszavonni a je- lölését.Nemrégiben pedig né­hány parlamenti képviselőt fosztottak meg mentelmi jogá­tól a botránnyal kapcsolatosan. Rekordot javított a sin- kanzen (MTI-Panoráma) - Va­lamelyest megjavította a napokban saját gyorsasági rekordját a sinkanzen, Ja­pán nagysebességű vasútja - óránként 345,8 kilométe­res sebességet ért el. Ez óránként 0,8 kilométerrel haladta meg az előző re­kordot - közölte a Nyugat- Japáni Vasúttársaság. Ez a teljesítmény azon­ban még így is jócskán el­marad a francia TGV-étől (óránként 515 kilométer) vagy a német ICE-étől (óránként 406 kilométer). Az új rekordot a sinkanzen Jamagucsi prefektura terü­letén érte el a hat kocsiból álló WIN-350 jelzésű sze­relvénnyel. * A vasúttársaság szóvi­vője szerint a cél az, hogy a sinkanzen 1994—re elérje az óránkénti 350 kilométe­res utazósebességet. Az előző gyorsasági rekordot (345 kilométer) a sinkan­zen 1991 szeptemberében érte el. Japánban a nagysebes­ségű szerelvényeket három nagy vasúttársaság állítja forgalomba, amelyek az 1987-ben szétdarabolt és privatizált Állami Vasút­társaság örökébe léptek. Egy ausztrál milliomos Hadd legyek szép a halálomban is (4.) Marilyn élete a halála után 1962. augusztus 4-én Robert Kennedy Los Angelesben járt. Joe di Maggio, aki halála után is imádta Marilynt, hiába kereste Monroe naplóját - a kulcs is el­tűnt, mellyel nyitni lehetett volna az iratszekrényt. De a leg­furcsább az, hogy Marilyn Monroe aznap éjfélkor már ha­lott volt - a rendőrséget viszont csak hajnali fél négykor értesí­tették. * A miértre máig sincs válasz. Ed Watson, a Marilyn relikviák megszállott gyűjtője, akit 1987-ben, Monroe halálának 25. évfordulóján interjúvoltam a west hollywoodi Bel Age Ho­telben tartott Monroe fotókiállí­táson, csak arról volt hajlandó nyilatkozni, hogy Marilyn még halála előtt néhány nappal is a legszebb nő volt a világon ... Roger Richman, Monroe ha­gyatékának kizárólagos keze­lője, s e jogon az összes Ma­rilyn licenc odaítélője, a Mon­roe szakirodalomhoz utalt. „Én legfeljebb csak annyit mondha­tok, hogy ízléstelen ötletekhez nem járulok hozzá. Amikor egy világhírű csokoládégyár hatal­mas pénzt ígért, ha megadom a jogot, hogy Marilyn kebléről formázott csokoládét hozzon forgalomba, megtagadtam a hozzájárulást. De Monroe poszter, reklám- szatyor, képeslap, smink s ki tudja mi még kapható, s viszik is, mint a cukrot. Marilyn egy- gyi vált. Hollywooddal, mely sofeem báut vele kegyesen. Valamikor a nyolcvanas évek végén egy jószimatú, de pénztelen hollywoodi vállal­kozó, aki valószínűleg így akart nevet szerezni magának, meg­hirdette, hogy az örökkévaló­ságnak összeszedte a legfonto­sabb hollywoodi emléktárgya­kat, s egy időkapszulában be­mutatja a sajtónak. Marilyn ha­gyatékából művészet volt ta­lálni bármit is. De sikerült elő­bányászni a Fox levéltárából egy forgatókönyvet, melyet a margón Marilyn jegyzetei tet­tek értékessé. Watson felvásárolta az ösz- szes megszerezhető negatívot, s a kópiákból nyilván nem sze­gényedett el. Richman leghíre­sebb kliense máig is. Monroe.. Ha másból nem is, ábtióh megél, hogy Marilyn filmék­szereit - melyek egy mesésen gazdag beverly hills-i hölgy tu- aljdonába kerültek - gyárilag és kis szériában, de platina fogla­latban forgalomba hozzák ... Marilyn filmjeinek jogát a Fox stúdió mondhatja magáénak, s miközben a kortárs színésznők - az életben maradottak - egy­más fiatalságára emlékeznek, a 36 évesen elhunyt Monroe több hasznot hoz, mint névtelen­ségbe korosodott kolleganői együttvéve. Marilyn Monroe jó üzlet volt Hollywoodnak. Madonna sem csinált belőle új kultuszt, csu­pán észrevette, hogy a Marilyn legenda él. Terveket mindig szőttek - Madonna is -, hogy filmre viszik Marilyn életét, de a halála körüli rejtély miatt so­sem készült el a produkció. Még riportfilm sem nagyon. A 20/20 című rendkívül népszerű televíziós magazinműsor stábja 1985-ben interjúkból és doku­mentumokból készített riportot a Monroe-sztoriról. Szinte egyedülálló módon az amerikai televíziózás történetében a mű­sort az adás napján vették le a programról. „Túl messze ment a szerkesztői szabadsággal. .. túlságosan szubjektív következ­tetésekre jutott...” indokolták az ABC TV cenzorai. A BBC azonban elkészítette, műsorra tűzte, sőt az amerikai televízi­óknak is eladta a saját verzióját. Ebben a dokumentumösszeállí­tásban a los angelesi bonctani intézet professzora is megszó­lalt. 1985 novemberében úgy nyilatkozott, hogy exhumálni kellene Marilyn Monroe-t, s újra kellene kezdeni a hivatalos vizsgálatot. „Monroe hátán és a csípőjén sérülés nyomai voltak láthatók. A boncolást túl gyorsan kellett befejeznünk, még mielőtt a belgyógyászati vizsgálattal alá tudtuk volna támasztani a gyanúnkat.” Ugyanez a Thomas Noguchi 23 évvel korábban, Monroe halála után egyértelmű zárójelentés­ben közölte, hogy a halál oka öngyilkosság. 1985-ben egy té­vériporter kérdésére azt felelte, nem kizárt, hogy gyilkosság történt. A Marilyn Monroe aktát le­zárták. Elő lehetne venni újra, hogy végleg tisztázódjék a rej­tély. Monroe depressziós volt, mániákusan gyógyszerezte ma­gát, de halálának valódi okát és módját ma sem tudja a közvé­lemény. Marilyn egyik legjobb ba­rátja, Norman Rosten költő a rejtély valódi megoldása híján kérdőjelek özönét ajánlja an­nak, akit nem hagy nyugodni Monroe legendája. „Hollywood ad, Hollywood elvesz, Álom­gyár, melyben egy 'álomlány született.” i, ur r a ti Návai Anikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents